Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-14 / 86. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. április 14. (Folytatás az 1. oldalról) különleges fontossága van a termelés korszerűsítésére, exportképességének növelésére, a jövedelmezőség javítására elhatározott programok következetes megvalósításának, az anyagi eszközökkel és az idővel való takarékosabb gazdálkodásnak, az eredményesebb munkára ösztönző kollektív és egyéni érdekeltség hatásosabb alkalmazásának. Fontos feltételként jelölték meg a gazdasági és a szakszervezeti szervek elvszerű és felelős együttműködését. Áttekintették a bérek és az árak alakulását és a tervezett intézkedéseket. Egységes volt a vélemény abban, hogy változatlanul kiemelt figyelmet kell fordítani az életszínvonal megtartására, a megfelelő áruellátás biztosítására és arra, hogy a fogyasztói árak az 1982. évi népgazdasági tervnek megfelelő mértékben alakuljanak. A SZOT vezetői méltányolták az életkörülmények javítására az utóbbi hónapokban tett lépéseket, köztük az ötnapos munkahétre való áttérés ez évre tervezett befejezését, a dolgozók alap- szabadságának a felemelését, a gyermekgondozási segély feltételeinek módosítását, és a jogosultak körének kiterjesztését. Közösen elhatározták, hogy az ötnapos munkahétre való áttérés befejezése után a tapasztalatokra visz- szatérnek. A SZOT vezetői hangot adtak annak a véleményüknek, hogy néhány területen, így a bányászat, a nyomdaipar, a műszaki értelmiség egyes kategóriáiban szükség van a keresetek javítására, és további szociálpolitikai intézkedéseket tartanak szükségesnek a hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítására. A kormány képviselői, egyetértve az igények jogosságával, jelezték, hogy ezek kielégítéséhez a szükséges anyagi források ez idő szerint csak részben állnak rendelkezésre. A'körrhány és a SZOT vezetői kifejezték azt a meggyőződésüket és reményüket, hogy az ez évi gazdasági feladatok végrehajtásában is számíthatnak a dolgozók cselekvő támogatására. Szükségesnek tartják, hogy a gazdasági vezetők a tennivalók megvitatásába és kijelölésébe folyamatosan vonják be az üzemi demokrácia fórumait, biztosítsanak jobb feltételeket a szervezettebb és eredményesebb munkához, a belső tartalékok feltárásához. Kádár János és Umberto Barulli megbeszélése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a KB székhazában találkozott Umberto Bandiival, a San Marinó-i Kommunista Párt főtitkárával, a San Marinó-i kormány iparügyi miniszterével. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Különösen nagy figyelmet szenteltek a nemzetközi feszültség enyhítését, a fegyverkezési hajsza megfékezését, a nukleáris konfliktus veszélyének elhárítását segítő lépéseknek és kezdeményezéseknek. Kedvezőnek ítélték a Magyar Népköztársaság és a San Marinó-i Köztársaság közötti kapcsolatok alakulását. Megerősítették az MSZMP és az SMKP kölcsönös szándékát, hogy együttműködésük révén is hozzájárulnak a feszültséggócok békés megszüntetéséhez, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti párbeszéd és kapcsolatok továbbfejlesztéséhez,' a béke és biztonság alapjainak erősítéséhez. A találkozón részt vett Be- recz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. Haig eredménytelen útja Továbbra is válságos a brit—argentin viszony Kétnapos londoni közvetítő tárgyalásait befejezve kedden délután a brit fővárosból hazarepült Alexander Haig amerikai külügyminiszter. Rövid repülőtéri nyilatkozatában közölte, hogy jelentést tesz Reagan elnöknek, majd „rövidesen” továbbindul Buenos Airesbe. Értésre adta: azért nem folytatja közvetlenül „ingázását” a brit és az argentin főváros között, hogy a feleknek legyen idejük „fontolóra venni” bizonyos „új elképzeléseket”. Ezek tartalmáról azonban nem volt hajlandó nyilatkozni, mint ahogyan sem a Londonban folytatott, ösz- szesen tizennégy órányi tárgyalássorozatra, sem az argentin fővárosban zajlott megbeszélésekre nem kívánt érdemi minősítést adni. Mindenesetre elismerte, hogy hétfőn este, amikor ismét Buenos Airesbe akart indulni, „nehézségek támadtak”/ s végső soron ezek idézték elő a program- és útvonalmódosítást. E „nehézségek” — londoni és Buenos Aires-i értesülés szerint — abban álltak, hogy Galtieri elnök kormánya határozottan elvetette a Falkland- (Malvin)-szigetek brit —argentin—amerikai ellenőrzés alá helyezésének — a szuverenitás „háromzászlós megosztásának” — tervét. Argentína ugyanis kész volna visszavonni megszálló erőit a szigetekről, s ennyiben elébe megy a brit követeléseknek és a Biztonsági Tanács határozatának, de azzal a kikötéssel, hogy felségjogait elismerik, nem kell senkivel osztozkodnia. Ez a megoldás Londonnak pillanatnyilag elfogadhatatlan. Ebből a zsákutcából kell kivezető utat mutatniuk a Haig által említett „új elképzeléseknek”. Egy brit flottacsoportosítás hétfőn, magyar idő szerint reggel hat órától a Falkland- (Malvin)-szigetek köré kétszáz tengeri mérföldes blokádot vont, hogy megakadályozza az argentin erők által április 2-án megszállt angol gyarmaton lévő csapatok további erősítését és anyagellátását. Argentína a hadizónából visszvonta flottaerőit. Harci érintkezés eddig nem volt. Az amerikai külügyminiszter — idézett repülőtéri nyilatkozatában — reagált arra a kérdésre is, hogy vajon a chilei—argentin határ chilei részről való lezárása és a chilei flotta mozgósítása nem jelenti-e a térség helyzetének súlyosbodását? Haig azt mondta: a térség állapotait „fokozódó mértékben veszélyesnek” találja és amellett van, hogy a viszályra „a Biztonsági Tanács határozatával egybecsengő politikai megoldás szülessék”. Ez szerinte „sürgetően szükséges”. A BT az argentin erők visz- szavonását és a vita tárgyalásos rendezését sürgette. Helsinki levelünk Mondd kedvesem... L assan vége felé jár a tél, mondják a finnek, bár a járdák szélén tornyosuló hóhegyek az otthoni januárra emlékeztetnek még, amikor az anyanyelvi tanárok helsinki szervezete szokásos tavaszi közgyűlését tartja. A helyszín a Magyar Kulturális és Tudományos Központ Helsinkiben. A hivatalos ügyek után Anna-Maija Raittila, a magyar irodalom lelkes tolmácsolója tart előadást az új magyar líráról. Bevezetőként elhangzik néhány Pe- tőfi-vers is, majd Ady, József Attila következik. Az előadó teljesen átéli ezeket a verseket, nemcsak hangulatukat, 'hanem dallamukat is megpróbálja visszaadni. Hosszas magyarázkodás helyett a versek segítségével villantja fel előttünk Léda és Flóra alakját. Aztán Váci Mihályra kerül a sor. Az előadó kedves, meleg szavakkal mutatja be a Nyírség költőjét a finn irodalomtanároknak, akik talán először hallották ezt a nevet (bár Anna-Maija Raittila Váci-fordításai kötetben is megjelentek). Először lemezről hallgatjuk meg magyarul a Mondd kedvesem, milyen a tenger c. verset, majd ezután a finn műfordítást. Kimondatlanul is érezzük, hogy Anna-Maijának ez a vers áll legközelebb a szivéhez. Előadását feszült csend övezi. A hallgatóság lelégzetvisszafojtva szívja magába Váci üzenetét, az egyszerű, de közvetlen szavakat. Később megismerjük még Nagy László és Weöres Sándor verseit is finn fordításban. A figyelem továbbra sem lankad, az előadó teljesen magával ragadta a hallgatóságát, hogy együtt járjuk be a „kutak országát” (ez Anna-Maija Raittila egyik, az újabb magyar lírából készült antológiájának a címe). Aztán kérdések következnek, rövid beszélgetés alakul ki a magyar és a finn líráról, majd őszinte tisztelettel megköszönik a hangulatos előadást és a kellemes estét. A társaság azonban még nem szedelőzködik, a magyar versek nagyszerű fordításai és megkapó előadása fogva tartja őket. Egyszer csak valaki félénken megszólal... Talán újabb kérdés? Nem kérdés, hanem inkább óhaj, olyan, amely valószínűleg ritkán hangzik el irodalmi előadásokon: — Hallhatnánk még egyszer azt a verset?... — Melyiket? — kérdezi kicsit meglepetten az előadó. — Mondd kedvesem .. . E gyszerre innen is, onnan is csatlakoznak a bátortalan kezdeményezőhöz. Amikor újrakezdi a verset, a megilletődöttség még beleremeg az első sorokba: „Sano Rakkaani, millainen on meri...” A hallgatóság ismét néma csendben figyeli az immár ismerősnek tetsző verset. Az előadás után egyesével köszönik meg a fordítónak és az előadónak ezt a szép élményt, amit egyszer talán diákjaiknak is tovább fognak adni. Mi is köszönjük, Anna-Maija Raittila. Helsinki, 1982. április (Rtoiiy (VaLiria Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa számos nagyvárosában rendeztek békemeneteket, nagygyűléseket a húsvéti ünnepek alatt. Képünkön: felvonulók az NSZK-beli Duisburg városában — a feliratok az atomfegyverkezés elleni harcra szólítanak fel. (Kelet-Magyarország telefotó) — Az asszony leveti magát az egyik karosszékre, onnét kiáltja: — Van egy orránál fogva rángatott öregúr, és van egy jólnevelt, apukája fiacskája fiatalember, akivel a papája, illetve a papája macája azt csinál, amit akar... — De kérlek! — szól közbe lovagiasan Tibor. — Nem ismered azt a hölgyet! . . . — Nem is óhajtom ismerni! — int Kata. — És nem is fogom, biztosíthatlak! — Hogyan? — néz rá Tibor. — Ügy, hogy itt az igazi férfi, aki megoldja a gordiuszi csomót! — kiáltja Kata, és színpadi mozdulattal Lalira mutat. — Micsoda? — hebegi a fiú. — Mit csinálok én? — Megoldod a gordiuszi csomót! — Hogyan? — bámul Lali. — Huszárvágással, ahogy szokták! Tibor is leül; szeme a feleségén. — Vagyis? — kérdi nyomottan. Kata fölszabadultan nevet. — Udvarolni fog a kis nőnek, és leüti az öreg kezéről! Most Lalin a sor, hogy leroskadjon egy székre. — Én?! — kérdi elképedve. — Te, fiam, te! — nevet Kata. — Csak több az esélyed nála a huszonnyolc éveddel, mint a papádnak az ötvennyolcával! Tibor felpattan. — De Kata! Térj észhez! Micsoda ötlet! Az asszony büszkén kihúzza magát. — A legnagyobb, amit életemben kitaláltam! Nagyobb a csütörtöki vacsoránál, pedig azzal három év alatt a gyár harmadik emberévé futtattam föl ezt a mamlaszt! — Azt mondod? — düny- nyögi Lali. — Azt, azt! Ez a kis nő nyílván úgyis csak jobb híján jár az öreggel... És akkor belép az életébe egy ilyen ragyogó fiatalember! Nyugodjatok meg, nem fog sokat tétovázni. — Ráver öccse vállára. — Egy ilyen srác többet ér, mint egy ház Rákos palotán! Dermedt csend; a két férfi riadtan nézi Katát. — No és — szólal meg aztán Lali nagy nehezen —, mi lesz aztán? Ha, tegyük fel, megy a dolog, és a kis nőt sikerül levakarnom Imre bácsiról? Talán vegyem el feleségül? Ügy illik, nem? Robbantorh a házasságát az apósoddal, tehát kárpótolnom kell fgy másik házassággal . . . Ne haragudj Katikám, de rrjiit gondolsz, megér ennyit nekem a te villád Lellén? — És csúfondárosan nevet. Kata dobol az asztalon. — De szegényes a képzelőerőd, hallod! Még sosem hallottál felbomlott jegyesség- ről? Imádjátok egymást, de aztán sajnálatos módon közbejön valami... Mit tudom én: megoldhatatlan lakásprobléma... Vagy kicsöppensz a jó állásodból... Vagy egyszerűen beleszeretsz másba, és visszaküldőd a jegygyűrűt. . . Lali hallgat, Tibor szólal meg most. — De hiszen, azt sem tudjuk, hogy ki az a nő... Hogy tudná így Lali befűzni? Kata lejgyint. — Előbjj kinyomozza a kilétét! Született detektív az öcskös! — Ránéz. — No? Rástartolsz, Lalikám? A fiú Tiborra pillant; de mert a sógor nem szól, csak egy hatalmas sóhajt ereszt az égnek], tétován széttárja karját. — Esetleg ... Kata odaugrik hozzá, megcsókolja. — Isteni! Mikor kezdesz 'hozzá? Lali fölemeli az ujját. — Ne olyan rohanva, aszszonyom! Még nem volt szó a honoráriumról! Mégis, mit kapok, ha vállalom? Kata rámosolyog. — Egy különbejáratú szobát a leilei villában! Lali szája a fülénél. — Miért nem ezzel kezd- tétek?! Érvekkel lehet rám hatni, ismerhettek! Egy viharvert, nagy időket megélt, ütött-kopott Trabant áll a külső Jászberényi átellenben az idősebb és ifjabb Kovács gyárüzemének bejáratával. Két óra múlt; a kapun ömlik ki a sok ember. Olyik kerékpárt tol maga mellett, olyik motorbiciklit pátyolgat gyöngéd mozdulatok közt, s van, aki a kocsija slusszkulcsa után matat zsebében, miután blokkolt az óránál. A legtöbbje azért, persze, az autóbuszmegálló felé igyekszik. Lali nézi őket. Egy másnapos déli lap van a kezében, annak jótékony lepedője mögül figyeli az emberáradatot. Negyed három is lehet már, amikor végre megpillantja az idősebbik Kovácsot. Lassan, komótosan ballag, szórakozottan, mintegy mellékes mozdulattal blokkol, s közben egy alacsony, cingár kis emberrel beszélget. Innét, kőhaj ításnyi távolságból úgy festenek, akár Stan és Pan. Lali lassan feljebb emeli az újságot, és óvatosan az önindító után nyúl. (Folytatjuk) Ki mit tud a kerékpárról gyerekek? Kétfordulós keresztrejtvény-pályázat , tJVCDCtUÉlJY • C^V I/CDCI/ DÁD az április 16. és 23-i számban! * NTtKCmCWT . tü T KEKEKr AK Bárány Tamás: A fészek melege 22.
