Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-11 / 85. szám
1982. április 11. Kelet-Magyarország 3 HIT JELENT ÖNNEK: Egy lépéssel előbbre Válaszol az üvegműves, a tanár, a közgazdász, a tsz-elnök, a tanácstitkár Ki hogyan gondolkodik önmaga megújulásáról? Mi kell a megújuláshoz? Az egyén akarata, alkata a legfontosabb, vagy a környezet buzdító hatása? A megyeszékhely különböző foglalkozásbeli lakóitól érdeklődtünk, mit tart a legfontosabbnak, ha azt hallja, megújulni... Tóth Józsefné a nemrég alakult üvegipari társulás üveglműves szakmunkása tizenkilenc évig dolgozott az Universilnél. Nemrég munkahelyet változtatott, s az új „cégnél”, melynek rövidítése „ÜVIT”, igen jól érzi magát ... Mintha kicseréltek volna ... — Nem állítom, hogy a megújuláshoz mindig az vezet, ha munkahelyet változtat az ember. De saját tapasztalatból mondom: amikor az ember úgy megy be dolgozni, mintha a fogát húznák, akkor ezt is vállalni kell. Valósággal úgy érzem, mintha kicseréltek volna, alig várom mindig a hétfőt, hogy mehessek az üzembe. Igaz néhányan a régi munkatársak közül szintén ide jöttek dolgozni, sok az ismerős, de a munka olyan, amit nagyon szeretünk. — Szerintem a legfontosabb a megújuláshoz a széles körű tájékozottság a politikában, a gazdaságban, a társadalmi életben, egyáltalán a valóságban. Ha jól belegondolunk, egyébként nem is olyan új dolog ez, amiről ma annyit vitatkozunk, beszélgetünk. Mert ha az ember lemarad, menthetetlenül hátrányba kerül — magyarázza Kristóf János középiskolai tanár. Így folytatja: Nem a mához tapadni ... — Egy lépéssel mindig előbbre jár, aki képes megújítani önmagát. Mi kell ehhez? Hogy ne tapadjon az ember a mához, mindig előbbre nézzen a szakmájában, a munkájában és minél kevesebb rizikófaktorral oldja meg a feladatát. Mert ne feledjük, nem kell mindent mindenkinek egyénenként kikísérletezni, vannak jól bevált módszerek, amelyeket át kell venni a másiktól, ahogyan a kész licenceket megvásárolják az ipari és egyéb üzemek. A közgazdasági szakember, Gyarmati Géza szerint csak az képes folyamatosan megújítani önmagát, munkáját, alá tanul, nem elégszik meg a megszerzett tudással. Lényegesnek tartja a munkatársi kollektíva együttgondolkodását, hisz lejárt a „szuperokosok” korszaka. A munkahely talaja — S még van egy fontos feltétele a dolognak — egészítette ki mondandóját —, a családi háttér, amiről olykor elfeledkezünk. Márpedig kiegyensúlyozott. JŐ családi élet TiélSír ‘fitem ieh'étéégtes nemhogy megújulni, hanem tisztességesen helytállni se az egyre nagyobb követelményeket támasztó munkában. Leitner István a Ságvári tsz elnöke a közérzetet, a munkahelyi légkört említi, mint olyan talajt, amin az egyén megújulása megvalósulhat. Egy vezetőnél a megújuláshoz nélkülözhetetlen a megfelelő munkahelyi „hátország”, a legjobb szakemberek maga mellé állítása, a jó munkamegosztás. S még valami ... — Gyors, rugalmas reagálási készséget kell kifejleszteni a vezetőnek önmagában, mint például nálunk most a kalászosok premizálását új alapokra helyeztük. Nem várhatunk vele, mert már most, azonnal változtatásra van szükség, hogy több kalászost termeljünk... Szembenézés önmagunkkal A városi tanács vb-titkára dr. Kőrössy Kálmán az önkontrollt tartja olyan küszöbnek, amelyen ki-ki mérlegre teheti önmagát: azt a munkát végzi-e, amit szeret és amihez a legjobban ért, milyen eredménnyel végzi a munkáját, hogyan becsülik meg és így tovább ... — Rendszeresen a mérlegre kell tenni magunkat, munkastílusunkat, viszonyunkat a munkatársakhoz, az elvégzendő feladatokhoz. S ha muszáj dönteni, változtatni is tudni kell, netán még munkahelyet, munkakört is. Ehhez nélkülözhetetlennek tartom a családi, a munkatársi, a baráti, a bennünket körülvevő környezet szerepét, őszinteségét. Segíthetnek abban, hogy valóban olyannak lássuk magunkat, mint amilyenek vagyunk. E nélkül az őszinte szembenézés nélkül, szerintem nincs megújulás... Páll Géza Tavaszi káprázat a Túr-parton. (Gaál Béla felvétele) ARCOK A NYÍREGYHÁZI JER-RÓL Zöld zászló a szivarzsebben A zöld zászlócska a szivarzsebben mindenkinek szemet szúrt. Hogy kikre várt a nyíregyházi pályaudvaron a különös módon „feldíszített” fiatalember? A hangosbemondóban felhangzó köszöntőből hamarosan kiderült: a nemzetközi ifjúsági eszperantó-találkozó vendégeit fogadta. Félezer fiatal sereglett ösz- sze a világ minden pontjáról. A ^szocialista országokból érkezett népes delegációkon kívül szép számmal látogattak el nyugat-európaiak, sőt latin-amerikaiak is. Pedig a JER ’82-vel egy időben Nyu- gat-Európában másik három nemzetközi eszperantó-találkozó ígért hasonlóan emlékezetes napokat. Georgi Mihalkov Bulgáriában született, de három éve Magyarországon él. Feleségét egy eszperantó táborozáson ismerte meg. Georgi a szófiai egyetemen kiegészítő L ehettem talán tízéves, falusi templomunkban állandó ministránsgyerek voltam. Lehetett bármily idő, eshetett, fújhatott, fagyhatott, a hitvány-vékony ruhácskámban jóval a mise kezdete előtt már ott szorgoskodtam a sekrestyében. Még akkor nem tudtam, hogy a ministráns — szolga, mint ahogyan a miniszter is az, természetesen teljesen más társadalmi fokon. Valószínű a szolgaság tudata munkált bennem, amikor az alábbi eset történt. Működtek akkoriban az úgynevezett „Hangya”- szövebkezet boltjai. Miféle társadalmi alapokon nyugodtak ezek, ma már nemigen tudom, üzlethálózata mindenesetre az egész országra kiterjedt. A mi falunkban is volt egy „Hangya”. Élére állítottak egy testileg igen hitványpénzű emberkét, akinek volt egy orr nélküli felesége és két szép gyermeke. A lánykát igen kedveltem, nyilván szerelmes is voltam bele, de hát az ilyesmit ugyan kinek mondhattam volna el? És volt egy fiúk, velem egyidős vékony fiúcska, hitványabb tán minden hitvány gyereknél. S Galambos Lajos: Húsvéti emlék ez az ember, meg a fia eljött hozzánk a húsvét előtti szombaton, hogy adjam el a ministrálás jogát, ezen múlik a fiúcska, Aladár élete. Főúrian legyintettem: — Legyen. Minis trálok én. egész évben eleget. — Mennyit fizessünk, kérem? — kérdezte az apa. — Ugyan. Ez nem pénz kérdése. Elmentek. Édesanyám nézett rám, és azt mondotta: — Hülye. A húsvéti stólapénzből akartál magadnak irkákat, ceruzákat venni. Természetesen azért meggyötört éjjel ez a nagylelkűségem és reggel siettem a sekrestyébe, elmondani Polgár Berci bácsinak, a papunknak, mit tettem. — Tudok róla — mondta. — És szégyenlem magam — mondta. — Erre tanítottalak? Most mit csinálok majd ezzel a tak- nyossal az oltár előtt, a nép előtt, nem mondanád meg? — Megsajnáltam, tisztelendő úr. ís‘‘ Sajnálhatta 1 már az örökségét, amikór pusztán szép szavakért’ áz örökségét odalökte. Na, ne félj, lesz azért irkád is, ceruzád is. De ha így fogsz gazdálkodni a pénzeiddel, örök életedben hóttsze- gény maradsz. Nemrégiben meglátogattam Polgár Berci bácsit Borsodnádasdon. Már akkor nagyon beteg, öregember volt. Sírva fogadott. S egyszer csak azt mondta: — Minden más ügyedet figyelemmel kísérem. Anyagiakban ügyeidet nem tudom. Tanultál valamit az életben? — Mire gondolsz, Berci bácsi ? — Mid van? — Néhány könyvem, meg a hivatásom. — Más semmi? — Senkit nem bántok, úgy vélem, engem se igen bántanak, hát mi kell még? Élni még és dolgozgatni csendesen. Ö messze nézett: — Hát akkor csak áldjon vagy verjen ezzel tovább az ég. De hát mi mást mondhatnék? Áldjon még, vagy verjen a sors, már csak így tudok élni. Belül tisztán. így érdemes. A nemzetközi találkozó zászlaja szakként tanulta az eszperantót, jelenleg a budapesti i l$Myh^w.vtárba? lí.lw!5ár es eszperantó nyelvi, -referens, — Amikor Magyarországra kerültem, az eszperantóval értettem meg magam. A feleségemmel is ezen a nyelven társalogtam. Az esküvőnkön a boldogító igent bolgár tolmács közreműködésével mondtam ki, de hallottam olyan esetről, melyen a „holtomiglan- holtodiglan” eszperantóul hangzott el. — Azok közé tartozom — folytatta Georgi —, akiknek munkanyelve az alig száz éve született mesterséges nyelv. Mióta Magyarországon vagyok, szinte ez az anyanyelvem. Eszperantóul gondolkodom, sőt nagyon fáradtan álmodom is. Hányán beszélik ezt a nyelvet? Óvatos becslések szerint is milliók. Minden találkozón, így a nyíregyházin is intenzív nyelvtanfolyamot szerveznek. A szocialista országok legtöbbjében az eszperantót szabadon választható tárgyként oktatják. Kerekes Andrea, a várpalotai gimnázium harmadikos tanulója fakultatív tantárgyként ezt az idegen nyelvet választotta. Könnyen tanulható — Logikus, könnyen tanulható, ezért szeretem. Külföldi utazásoknál jól hasznosítható. Az eszperantó-mozgalom összetartja a fiatalokat. Bárhol a világon találkozik két eszperantista, úgy üdvözli egymást, mintha régi barátok lennének. A szőke Marie Vancurova a prágai egyetem filozófia szakos hallgatója. Általános iskolában ismerkedett meg az eszperantóval, azóta megszerezte az állami nyelvvizsgát is. — A magyarországi eszperantó rendezvényeken már több alkalommal részt vettem. Az intenzív nyelvtanfolyamra tanárként hívnak meg. Közel kilencven tanítványom volt eddig. Érdekel a zene, az irodalom, a tudományok, ezért lehetőleg a tanagyon jól éreztem magam. Minden magyarországi látogatásom után alig várom a következőt. Egymáshoz vezető út Az egy hétig tartó találkozó résztvevői ma utaznak haza. A néhány együtt töltött nap ismét megerősíthette őket: az emberiséget foglalkoztató közös gondok megoldásában a különböző nyelven gondolkodók megtalálhatják egymáshoz az utat. Mindany- nyiunk érdekében. Reszler Gábor Utasokért a határon A záhonyi határállomáson feltűnő helyen, az Olimpiai parkolóban hatalmas vörös- kereszt hívja fel a figyelmet arra: itt elsősegélynyújtó hely működik. A megnövekedett idegenforgalom, s a most beköszöntő szezon tette szükségessé, hogy a Vöröskereszt itt segélynyújtó helyet alakítson ki, s állandó szolgálatot tartson. Az utasok ki- sebb-nagyobb sérülései, a nyári melegben óhatatlan rosszullétek gyors ellátása a cél, mégpedig a szakszerűség magas szintjén. A záhonyi határállomás vöröskeresztes segélyhelyén 25 igen jól képzett, a speciális feladatokra is felkészített gondozó tart ügyeletet, naponta egy fő. így mindennap van szolgálat. A közelmúltban több mint húszezer forintos költséggel rendezték be és szerelték fel a helyiséget. Ennek során felhasználták az elmúlt években itt szerzett tapasztalatokat. A záhonyi vörös keresztes segélyhely a húsvéti ünnepekre már meg is nyílt. Munkás és munkahely T öbb mint ötezren vannak a megyében, akik munkát vállalnának, ha ... Évente kilencezernél többen fejezik be tanulmányaikat, akik munkát keresnek, de ... Az előző ötéves terv idején 22 ezernél több új munkahely létesült a megyében, az utolsó évben azonban... Nem re jtvényf ejtésre késztetjük az olvasót, amikor nem fejezzük be a mondatokat. Csak éppen a munkaerő-gazdálkodás szorító gondjairól szólunk, ami ebben a megyében, s még inkább egyes körzetekben teljesen más képet mutat, mint az országos helyzet! Kezdjük azokkal, akik munkát vállalnának — a kimutatások szerint, ök bizony a szakképzetlen lányok, asszonyok soraiból kerülnek ki, akik az utazási, gyereknevelési gondok miatt még lakóhelyükön kívül sem tudnak elhelyezkedni. Különösen vonatkozik ez a fehérgyarmati járásra, a beregi vidékre, a nyírbátori járás déli részére. Az egyik megoldás, hogy az itteni üzemek létszámát bővítsék, újakat építsenek, s a korábbiak- j tói jobban támogassák a >' termelőszövetkezeti melléküzemágak létesítését, Ugyancsak gond lesz még néhány évig, hogy az egyik részről örvendetesen fiatal szabolcsi munkásgárda — az átlagéletkor 31 év — éppen a nyugdíjba menők alacsony száma miatt kevesebb pótlást kíván, mint ahányan befejezik ~ iskoláikat. Nem valami í szívderítő szám, miszerint évente 1400-an vándorolnak el a megyéből, mivel itt nem kapnak munkát. S gondolni kell a következményre is: a fiatalok fogják a vándor- botot, kezdenek ingázni, esetleg elköltöznek végleg, miközben a szatmári apró falvak elöregednek, elnéptelenednek. Végül szóljunk a harmadik tényezőről. A múlt évben az iparban foglalkoztatottak száma mindössze ötszázzal nőtt a megyében, a mezőgazdaságban dolgozók száma nem változott. Ha a termelés növekedésének imponáló számaihoz arányi tjük mindezt, akkor ismét örvendezhetünk, hiszen hatékonyabb lett a munka az üzemekben, termelékenyebben dolgoznak. Azonban valamiféleképpen szükséges feloldani az ellentmondást a munkahely teremtő beruházások és a foglalkoztatási gondok között. A következő évek korántsem adnak derűlátásra okot a munkaerő- gazdálkodási szakembereknek. Vannak viszont biztató kezdeményezések — hogy csak a fehér- gyarmati evőeszközgyárat, a nyírbéliteki bővítést, a tsz-melléküzemek gyarapodását említsük — amelyek azt mutatják, hogy az erőfeszítések, á gondok ismeretében vége zett céltudatos munka , enyhítheti a feszültségeket. M eglehet, mindez nem vigasz annak, aki éppen most a lakóhelyén nem tud elhelyezkedni, ingázni kényszerül, azonban látnia kell, hogy nem feledkeznek meg róla. Lányi Botond V _________________>
