Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
4 Ketefcjáagyarország 1982. április 7 szélén? Witok Bien lengyel pénzügyminiszter (balra) és dr. Christoph von der Decken a frankfurti Dresdner bank épületében, a Lengyelország és a nyugati magánbankok közötti hiteltörlesztési egyezmény aláírása után. Portsmouthban, Anglia egyik hadikikötőjében az emberek zászlólengetéssel búcsúztatják a Falkland-szigetek (elé kifutó Hermes repülőgéphordozó hajót. Tovább gyűrűznek a „szerelmi háromszög” hullámai Kína, Tajvan és az Egyesült Államok között. A vita huzamosabb ideje tart. Most azonban úgy tűnik, Peking szeretne dűlőre jutni az Egyesült Államokkal a tajvani fegyverszállítás ügyében. A korábbi, tom- pítottabb bírálatok keményre váltottak. S aligha kerüli el Washington figyelmét, hogy a kommentárok kimondják: a washingtoni kormány „a szakadék szélére taszította” a kínai—amerikai kapcsolatokat. Ilyen határozott állásfoglalás Pekingben korábban soha nem hangzott el. Igaz, a kínaiak olyan reményeket tápláltak, hogy az Egyesült Államok végül megtagadja Tajvantól az igért alkatrészeket. Kína azonban csalódott. Az USA rövidesen megkezdi 60 millió dollár értékben fegyveralkatrészek szállítását, további 37 millió dollárral pedig hozzájárul a tajvani légierő karbantartásához. Bizony, hoszú idő telt el a „ping-pong diplomácia”, vagyis a kínai—amerikai kapcsolatok rendezése óta. Kezdetben úgy tűnt, az Egyesült Államok számára a következetesen szovjetellenes Kína kitűnő ütőkártya, amely nemcsak Moszkvával, hanem Ázsia szocialista országaival: Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával szemben is bármikor felhasználható. Egyúttal némely amerikai üzleti körök komoly lehetőséget láttak a Kínával folytatott gazdasági-kereskedelmi kapcsolat nagyarányú bővítésére. Ám, ahogy teltek-múltak az évek, kiderült, hogy Peking fizetőképessége rendkí- \$ül behatárolt. Igényei és le- 1 lystőséigeí között mély űr tá- j töng. Akkora szakadék, amely a jelentős üzleteket mindenképpen meggátolja. A washingtoni politikai vezetésnek pedig — a jelek erre utalnak — nem sikerült meggyőznie az üzleti köröket a „kínai kapcsolat” előnyeiről. Emellett az USA számára elengedhetetlenül fontos Tajvan megőrzése, még ha „nem hivatalos kapcsolatok” szintjére süllyedt is a két állam viszonya. Éppen ezért a pekingi bírálat ez idő szerint alighanem falra hányt borsóként pereg le Washingtonról. (Folytatás az 1. oldalról) utazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Garai Róbert búcsúztatta a vendégeket. Az elhtazás előtt Chriá Büka- ri Atim az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában elmondta: a ghanai kormány- küldöttség látogatása felgyorsította a kétoldalú kapcsolatok fejlődését. Sikerült körvonalazni azokat a területeket, ahol lehetséges az együttműködés a jövőben. Ennek pontosítására'rövidesen magyar szakértőket várnak Ghánába. Elmondta a ghanai kormányküldöttség vezetője, hogy Magyarországon mindenütt szívélyes, meleg fogadtatásban részesültek, jó légkörben zajlottak le a megbeszélések minden szinten. A ghanai ideiglenes nem- zetvédelhiT tanáW Céfjaival; törekvéseivel kapcsolatos kérdésre Chris Bukari Atim kifejtette: a ghanai forradalom nemzeti demokratikus forradalom. Elsődleges célunk, hogy kiteljesítsük nemzeti függetlenségünket. Forradalmunk demokratikus abban az értelemben is, hogy céljának tartja az ország gondjainak megoldását. Mindenekelőtt az élelmezés megoldását, az írástudatlanság felszámolását, a lakás- helyzet és az egészségügyi ellátás rendezését. Kommentár A szakadék í -S9 cm ,*?i öíbíí ■ Bárány Tamás: A fészek melege 17 17. • A telefon meg csak cseng, csak cseng, fáradhatatlanul. A lakás két szobából és haliból áll; széles ablakai az átellenes Szabadság-hegyre néznek. Amott épp ez idő tájt gyulnak ki a lámpák: az utcák során végigfutó füzérek szinte egyszerre, mintegy karmesterintésre, a lusta lakásablakok meg, bámész szólistákként, kisebb-nagyobb késéssel követik őket. De negyedóra sem kell, s a mélykék ég alatt egyre fény- lőbb sziporkázással veszi birtokába a tündéri tájat az este. Bal kéz felől most kígyózik éppen fölfelé a fogaskerekű vasút hosszú szerelvényének gyöngysorként fénylő ablaksora, akár valami mesebeli sárkány teker vé- nyes farka. Fülöp Géza ezt nézi megbűvölten. Ki tudja, hányadszor látja innét ezt az es(í fényjátékot, de egyszerien nem tud betelni a látvánnyal. Az étkezőasztalnál ülnek még a hallban; az imént fejezték be a vacsorát. Fülöp nem vesz észre semmit a lakáson; olyan az neki, mint a múlt csütörtökön, az azelőt- (tin, s a még azelőttin. Asz- iszonyszem kellene hozzá, hogy a bútortologatás finom karcolásait észrevegye a padlón, vagy a falon a képkeretek parányi ferde- ségét... Ám Fülöp nem a falat bámulja, hanem a fogaskerekű szorgos szentjánosbogárkáit, majd lassan a pohara után nyúl és fölemeli. — Én el sem mondhatom, Kati'ka, hogy milyen csodálatos nekem ez a maguk ven. dégszerető háza! — Ó, kedves Géza ... — pironkodik illendőségből a háziasszony. — De, de! Higgye meg! A vacsora például, mint mindig, most is nagyszerű volt! — Egészségére! — villant rá a háziasszony most egy őszinte hálamosolyt. Fülöp a poharát nézi, és mélyről felsóhajt. — Tudja, az agglegényélet, mint a világon minden, roppant bonyolult dolog. Mert vannak kétségtelenül jó oldalai ... — Például? — kérdi Kata enyhe kis gúnnyal. — Hát például az, hogy soha senki nem kérdi meg az embertől: hová mégy, fiam? Mikor jössz haza? — Fölhör- pint egy kortyot, s tűnődő arccal teszi vissza poharát az asztalra: — De vannak a dolognak rossz oldalai is . . . — Például? — kérdi Tibor enyhe kis kihívással a hangjában. — Például az, hogy soha senki nem kérdezi meg az embertől; hová mégy, kisfiam? Mikor jössz haza? S mert Fülöp már megint a szemközti hegyoldalt bámulja, Kata egy öldöklő pillantást vet Tiborra, az viszont gyorsan elkapja tekintetét, és lesütött szemmel dünnyögi: — Hát igen, így van ez ... — Ezért is szeretek itt eny- nyire, maguknál... Igazán nem is csak a csodálatos konyha; félre ne értse, drága Katika, de ma már igen sok vendéglőben nagyszerűen főznek ... Hanem a hangulat, tudja! A családi életnek az a bizonyos sokat emlegetett melege ... Ez az, ami a magamfajta vén, megrögzött agglegénynek egyre jobban hiányzik! Kata, meleg mosollyal: — Örülök, hogy ez a hiányérzete nálunk valamelyest enyhül... Bár igazán nem tudom, miért nem nősül meg, ha ennyire hiányzik az otthon melege ... Fülöp hirtelen fölnevet. — Az kellene! Maga nem is tudja, Kata, milyen nagy jót tett velem, milyen szörnyű veszélytől óvott meg néhány héttel ezelőtt! —No! — néz rá riadtan az asszony. VÁLTOZÓ ZIMBABWE Milliók az iskolapadban Soha nem felejtem azt a túláradó örömet, amellyel 1980. április 17—18-án Zimbabwe népe az ország függetlenné válását köszöntötte. De nem feledhető az ünnep másnapján érkezett hír sem: fekete fiatalok maradtak vérbe fagyva Salusbury külvárosában — honfitársaik verték agyon őket, amiért Joshua Nkomo képmásával ékesített trikóikat nem voltak hajlandók felcserélni olyanra, amelyet Robert Mugabe fényképe díszített. A gyilkosok és az áldozatok (akárcsak a két pártvezér) különböző népcsoporthoz tartoztak: az előbbiek a lakosság háromnegyedét kitevő sho- nákhoz, az utóbbiak viszont a mintegy húsz százaléknyi ndebelékhez. Óhatatlanul eszembe jutott ez az epizód, amikor most ismét a zimbabwei függetlenségi mozgalom két vezetőjének szembekerüléséről számoltak be a hírügynökségek. Mugabe miniszter- elnök menesztette a koalíciós kormányból Nkomót és néhány társát, összeesküvéssel vádolva őket. Bizonyítékként a Nkomo híveinek farmjain talált fegyverek szolgáltak. A viszály következményeit egyelőre nem lehet felmérni. Annyi bizonyos, hogy 'Mugabe a nemzeti egység új formájának létrehozásán fáradozik, s ebben, úgy tűnik, már nem készül helyet adni régi riválisának. E párharc fejleményei uralták az utóbbi hetekben a Zimbabwével foglalkozó cik- Ä1 Pedig ;“é’fafe*ifiér Szem- ügyre venni azt is, hogy mit hozott az országnak a függetlenség első két éve. Elmaradtak a tömeges államosítások és elbocsátások, az afrikai politikusok nem vezettek be „fordított apartheidet”. A megtorlástól félő európaiak aggodalma tehát megalapozatlannak bizonyult. A gazdasági növekedés üteme meghaladta a 10 százalékot, az 1979-es 1 százalékkal szemben. Az afrikai nincstelen tömegek földhöz jutottak, a kormányzat felemelte a minimálbéreket. Tavaly már — Egyik szabad szombat előtti péntek estén különösen megrohant az egyedüllét érzése .. . Erős hetem volt, és valahogy még arról is megfeledkeztem, hogy hétvégi programot csináljak magamnak. A szombatot pokolian átunatkoztam, és vasárnap délutánra már ott tartottam, hogy lesz, ami lesz: fölhívom a titkárnőmet! Egyszerűen azért, mert emberi szót akartam hallani. Gondoltam, kiviszem Gittát valahová a zöldbe, megvacsorázunk ... — És véged van! — csap az asztalra Tibor. — Akkor már késsel sem lehetett volna lekaparni rólad! Fülöp homlokán redők, úgy bólogat. — Pontosan! Ezzel magam is tisztában voltam. De azt mondtam: ennél a kriptamagánynál még az is jobb! — Úristen! — jajdul fel Tibor. — És? — kérdi Kata. — Még mindig nem értem, mi volt itt az én szerepem. — Hogy mi? Akkor jött a maga kedves telefonja, hogy estére várnak, soron kívül, Tibor születésnapjára . . . — Nahát! — ámul Kata. — Tudja, mitől mentett meg? — néz rá Fülöp. — Talán a legvégzetesebb ostobaságtól! Még udvarolni találok szegély Gittának, még Ígérek neki valamit — aztán nézhetem! — Fejét ingatja. — Hogy én mennyire gyűlölöm az ígéreteimet... A két évvel ezelőtti öröm: Mugabe hívei pártjuk győzelmét ünnepük. valamelyest lassult ugyan a gazdasági növekedés, de afrikai mércével mérve még mindig kimagaslónak mondható. A főbb problémák így foglalhatók össze: növekvő infláció, stagnáló beruházási színvonal, fizetési mérleggondok, szakemberhiány és elégtelen szállítási hálózat. A Mugabe-kormány meghirdeti célját („szocialista és egyenlőségen alapuló társadalom”) fokozatos gazdasági reformok révén kívánja megsok millió dolláros károkat okoz a gazdaságnak. Az afrikai lakosság már ráébredt, hogy a függetlenné válás önmagában nem hozza el azonnal a Kánaánt; a gazdasági szerkezeit múltból örökölt hiányosságai és a tőkés világgazdaság rendszeréhez való tartozás behatárolja a Mugabe-kormány mozgásterét. A fekete tömegek mégsem elégedetlenek, hiszen máris láthatják a kezdeti eredményeket. Továbbra sem Joshua Nkomo hívei kíséretében. (Fotó — UPI—MTI—KS) valósítani. Ellentmondásos a helyzet a beruházások terén. A vezetés ugyanis egyfelől meg akarja akadályozni a külföldi tőke kimenekítését az országból, sőt bátorítani kívánja a Zimbabwe fejlődése szempontjából fontos beruházásokat, másfelől viszont csökkenteni kívánja a külföldi tőke befolyását. (Jelenleg még a magánberuházások mintegy 65 százaléka külföldi — brit, dél-afrikai és amerikai — kézben van). Az 1981—82-es költségvetés értelmében fokozottan megadóztatják a magántőkét, korlátozzák a kivihető profit mennyiségét. Vannak persze olyan fehérek, akiknek ez a fenyeget élelmiszerhiány, ami nagy szó Afrikában. A független Zimbabwe költségvetésében — csaknem 15 százalékkal — első helyen szerepelnek a népoktatásra fordított kiadások, milliók ülnék iskolapadba. A kormányzat a legszegényebbek számára ingyenessé tette -az egészség- ügyi ellátást. Vidéken is mind gyakoribb látvány afe egészségügyi központ vörös kereszttel jelölt, fehérre meszelt épülete. A következő ötéves tervben az állam 160 ezer olcsó lakóházat építtet a földműveseknek. Zimbabwe lassan átalakul. A változások nem túl látváreformpolitika nincs Ínyükre. 1981-ben Zimbabwét több mint 21 ezer európai hagyta el, s jelenleg alig több mint 150 ezer európai él az országban az 1976-os 275 ezerrel szemben. A kivándorlás tovább fokozza a szakember- hiányt, amely pedig megbízható becslések szerint máris nyosak, az afrikai tömegek számára azonban mégis többet jelentenek, mint két egykori gerillavezér mai vetélkedését. Még akkor is, ha még igen messze van az az idő, amikor az utca embere már nem ilyen vagy olyan törzshöz tartozónak, hanem zimbabweinek mondja majd magát. Kürti Gábor (Folytatjuk) Robert Mugabe több tíz ezres tömegnek mond beszédet.
