Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. április 24.^^ Gyár és szerelem Gyár és család A gyárban gépek vannak. A gépek mellett emberek. A gépeken munkadarabok készülnek, a munkának normája van, értéke és értelme. A munkadarab fékbetét. Látni belőlük barnás és szürke színűt, oválisát, kerek és félkör alakút és természetesen látnivalóak a montsrum nagy gépek, hozzájuk képest az ember kicsi, egyik-másik nagyon is törékeny alkat, de van ott leány, aki nevet, van fiú, aki fiityörészik és vannak komor tekintetű férfiak és vannak nyugalmat árasztó asszonyok. A gyár olyan különös világ, amelyre azt mondja az óvodás korú gyermek, hogy „dolgozó”. „Anyu elment a dolgozóba.” Azt is mondja az óvodás körű: „Apu a dolgozóban pénzt keres.” Ez idáig rendjén is lenne. De mi van akkor, ha még nincs meg a gyermek, ha még a leendő anyu lány, a leendő apu fiú. Ha így van, akkor is járnak dolgozni, pénzt keresni, hanem egyszer aztán csak találkoznak. — A férjem nem itt dolgozott, amikor megismerkedtünk. Illetve itt, mint SZÁ- ÉV-es. Villanyszerelő. Építették a gyárat. Volt itt egy felvonulási épület, mi fiatalok ott kaptunk klubot. Klubtitkár. voltam és odajártak a gíáfjépöőjí; js.^ienét,, hallgat-., ni, táncolni, kártyázni. Aztán volt szeptemberben a Mária- nap, a nevem napja. Ez a «évnap eldöntött mindent. Rájöttünk Harasztival... A férjem ... szóval rájöttünk, hogy mi megértjük egymást. Azután már gyorsan ment. 1973 februárjában esküvő. — Mit szóltak a dologhoz az itteniek, a gyáriak, a munkatársak, a vezetők? —• Gratuláltak. A gyár vezetői meg, gondolom, örültek. Elcsábítottunk egy jó szakembert. Szó szerint. Hiszen a férjem szerelte itt a vezetékeket, ő tudja leginkább, mi hol van. Kell egy jó karbantartó. — Ha ez így van, segített-e valamiben a gyár, hogy a jó szakember meg is maradjon? — Sokat. Talán a leglényegesebb, hogy kaptunk lakást. A gyártják volt kijelölési joga, ezen felül 20 ezer forint kölcsönt is kaptunk. Az ön- részesedésünk akkor 31 ezer forint volt. Ezt is nehéz volt előteremteni, András, a férjem akkor minden munkát vállalt, még vagonkirakást is. Sokat dolgozott. — Eltelt tíz esztendő. Mire jutottak? — Az otthonunk szép, kényelmes. Kocsi nincs. Nem azért, mintha nem tudtunk volna venni. Más terveink vannak. Most családi házat akarunk építeni. Szükség van rá a két gyermek miatt. Szóval építünk egy háromszobás, tornácos parasztházat. — Megvan rá a pénz? — Igenis, nem is. Ügy számítottunk, hogy van az OTP- öröklakásunk, adnak vajarnit „a. Szülők,4s,..és njegiíjt. a gyár fog segíteni. A gyár segít. Az elmúltévá ben 11 munkáslakás építéséhez, illetve lakásvásárláshoz járultak hozzá, 60—65 ezer forint hitellel. — A gyárra lehet számítani. Különben is, az én életem szinte minden nagy eseményéhez köze van az üzemnek. KISZ-esküvőnk volt és itt volt a két fiam névadója, és még tudnék sorolni számtalan dolgot. Egyik alkalommal súlyos beteg voltam. Akkor az üzem úgy segített rajtunk, hogy a férjem csökkentett munkaidőben dolgozhatott, hogy elláthassa a gyermekeket. Volt az üzemben egy MHSZ-sportvetélkedő. A fegyveres erők napja alkalmából rendezték a háziversenyt és a győztes csapatban volt a lány, a fiú a második helyen. — Hát így, ilyen gyerekesen kezdődött. Aztán jártunk együtt. Két hét után már sejtettük, komoly az ügy. Az is lett. 1978-ban ismerkedés, 1979-ben házasság... Az emlékező Ferenczi József, alapanyag rendszerkezelő a VSZM-ben. A szakmát Pesten, a törzsgyárban tanulta. Mindenhez ért, ami a fékbetétek gyártásához tartozik. Szereti is, amit csinál, de hogy a gyár több is lehet attól, mint kenyérkereső • hely? — Azt nem gondoltam. De így alakult. A feleségem érettségizett, én nem. Ez nem volt akadály. Különben is én úgy gondolom, egy szakmunkásvizsga ér annyit, mint egy érettségi, pláne, ha valaki nem elégszik meg azzal, amit az iskolában tanult. Pásztor Terézia, Ferenczi Józsefné a férje szavaira most nem mondhat sem igent, sem nemet. Nincs a gyárban, gyesen van. Tizenkilenc hónapos az örökös, Gábor. Miért nem József, mint az édesapja? — Sok a József a családban. Különben sem szeretem nagyon ezt a nevet. — Három éve megvolt az esküvő. Aztán? — Dolgoztunk tovább. Feleségem a könyvelésben, én a műhelyben. Spóroltunk a lakásra. — Kaptak? — Igen. Az üzem segített. Kaptunk 70 ezer forintot, 15 éves törlesztésre. Ezen kívül be kellett fizetni 36 500 forintot. Azt mi kerestük, tettük félre. Haraszti Andrásné: „Szeptemberben, a Mária-nap, a névnapom mindent eldöntött.” — Most mire gyűjtenek? — Egyelőre rendbe kell jönni. Sok a kiadás. Az én keresetem 4200 forint, a feleségem 1050 forintot kap. Meg kell gondolni, hová költjük. — Mi a véleménye az üzemről? — Csak jót mondhatok. Ügy érzem, megbecsülik azokat az embereket, akik szorgalmasak, jól végzik a munkájukat. — És csak itt, a VSZM- ben? — Nem hinném. Másutt is. De én csak a saját üzemünkből tudom a példát, hiszen kezdettől itt dolgozom. Itt érzem jól magam. Hiszen, hogy a feleségem is . . . Ami a gyár megbecsülését illeti: Ferenczi József 1975- ben volt kiváló dolgozó, most Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott. Kétszer lett a szakma ifjú mestere. Természetesen, hogy ez így történhetett, azért keményen meg kellett dolgoz^ ni. . ->i‘ “ir-m v .iíuaongerr — Jó reggelt — mondja a portás és visszaköszön a család. És jönnek sorban, férj, feleség, fiú. Vannak olyanok is, hogy jön a család és jönnek a rokonok. Hogy van az, hogy egy üzem, egy gyár, szinte családi munkahellyé válik? — A mi esetünkben az úgy történt, hogy a férjem eljárt az országba dolgozni. Ács volt a szakmája. Nem szerettük ezt. Akkor itt megépült ez az üzem. Megbeszéltük, hogy mind a ketten idejövünk dolgozni. Vállaltuk azt is, hogy Pestre utazunk betanulásra. Akkor még Ben- ken laktunk. A két gyerekre a férjem szülei vigyáztak, mi meg Pesten tanultunk, dolgoztunk. 1972-ben aztán hazakerültünk. Akkor még Benkről jártunk be ide, Kisváráéra. Volt gépkocsink. Hoztunk másokat is. Aztán a gyerekek megnőttek, a lányom ide járt gimnáziumba, a fiam itt volt ipari tanuló, na akkor elhatároztuk, beköltözünk, házat építünk. Ez 1976-ban történt. A ház megépült, a kislányom leérettségizett és ide jött bérelszámolónak. — Egyszerűen csak felvették? Nem volt semmi probléma? — Nem, nem volt semmi. Mi a férjemmel akkor már hat éve itt dolgoztunk, már megkaptuk a kiváló dolgozó kitüntetést. Szóval, úgy gondolom, méltányolták, hogy becsülettel dolgozunk. — És a fiú? — A fiúnk, amikor elvégezte az általános iskolát, géplakatos tanulónak jelentkezett. Két éve, hogy szakmunkás, itt dolgozik. Most aztán hárman járunk egy műszakba. A fiam ugyanott lakatos, ahol a férjem gépbeállító-előpréselő és ahol én préselő vagyok. — Jó ez így? — Nagyon. Együtt a család. Otthon is, itt is. Igaz, a lányom már férjhez ment és most a férje mellett, Mándo- kon dolgozik, de mi hárman még együtt vagyunk. Tamás Lászlóné, aki annak idején meggyőzte férjét, hogy tanuljon új szakmát, sokak által ismert a VSZM- ben. Brigádvezetője a tizenkilenc tagú, kétszeres aranyjelvényes Ady Endre szocialista brigádnak és most nyolc gyereket oktat a szakmára. De vajon szereti-e a gyárat, a munkahelyét? — Itt lennék-e, ha nem szeretném. Tudja, gyakorta találkozom olyanokkal, akik valamikor szintén itt dolgoztak és megkérdik: Rózsika, még mindig ott dolgozol? Erre én azt mondom, nyugdíjba is innen szeretnék elmenni. A férjemmel együtt nemrég kaptuk meg a tízéves törzs- gárdatagságot. Egyébként is, mire való lenne vándorolni? Dolgozni mindenütt kell és aki dolgozik, azt megbecsülik. Szeretem a közösséget, van társadalmi munkám, tagja vagyok a vöröskeresztes szervezet vezetőségének, munkavédelmi őr vagyok. — Lehet-e egy üzemre, egy gyárra alapozni egy család életét, boldogulását? — Lehet. Mi most hárman: férjem, fiam és én havonta tíz-tizenegyezer forintot keresünk. Megélünk. A lakás rendben van, van egy kis bérelt földünk, amelyen a zöldség megterem, egyszóval boldogulunk. Mostj^hogy kérdezte,túgy érzem, érdemes volt kitartani, jó, hogy ezt az üzemet választottuk. Gyárban /aj) Család. A szó szoros értelmében vett család, és körülötte a nagy, a képletes, mert mondják sokan, az üzem lehet olyan is, mint egy nagy család. Az emberek tehetik ilyenné. Ferenczi József: „Volt egy MHSZ-verscny, a lelesógem egy pingpongütőt nyert, én egy pettyes labdát. Kértem, pereljük el. így, ilyen gyerekesen indult az egész.” Tamás László és Tamás Lászlóné: „A férjem eljárt az egész országba dolgozni. Rábeszéltem, váltson szakmát, dol- I gócunk a^y^jt a VSZM-bep.” Gyár és a „mellékes A gyárban nem mellékes, hogy mi van a borítékban. Az sem mellékes, hogy mit kap azonkívül a dolgozó. Sándor Miklósné személyzeti osztályvezetővel arról beszélgettünk, hogy van-e olyan a gyárban, mint a KlSZ-eskü- vő, vagy névadó ünnepség, milyen lehetőségei vannak a továbbtanulásnak, az üdültetésnek. — Sok az olyan fiatal, akik itt a gyárban ismerkednek meg, s ebből az ismeretségből később házasság lesz. De általában is sok a fiatal az üzemben, főként a fiatal házasok, akiknek lakásra van szükségük. Akiknek gyerekük születik, ilyen vagy olyan címen igénylik az üzem támogatását. Tavaly tizenegy munkáslakáshoz nyújtott a vállalat 60—65 ezer forintos hosszú lejáratú hitelt. Évente két-három alkalommal rendezünk névadó ünnepséget, amikor is 10—12 gyermek szülei kapnak a vállalattól ajándékot. A fiatalokra, mint minden üzemben, a kisvárdai VSZM- ben is jellemző, hogy szeretnének tovább tanulni, gyarapítani a már megszerzett tudást, új oklevéllel, képesítéssel. A gyár viszont állandóan fejlődik, igényli, hogy a dolgozói képezzék magukat. — A képzés és főként a továbbképzés költségeit a vállalat finanszírozza. Oktatásra évente 500—550 ezer forintot költünk. Pénzbe kerül a dolgozók üdültetése is, támogatjuk a szocialistabri- gád-rendezvényeket, tapasztalatcseréket. A vállalatnak Balatonszepezden van üdülője. Ezt évente 15—20 család veheti igénybe. Tavaly négy. fiatal külföldön járt tapaszSándor Miklósné: „Törődni kell az emberek dolgával, hogy érezzék a megbecsülést.” talatcserén. Ezenkívül lehetőség a külföldi csereüdültetés is. Mivel a gyár dolgozóinak többsége nő, nyll^Sb-valőp hogy ritP'fizetésén kívüli juttatásokból n'agyobb arányban a nődolgozók részesülnek. Mit adhat és mit ad a gyár dolgozóinak borítékon kívül, arról hosszú listát lehetne készíteni. Természetes, hogy van üzemi étkeztetés, hogy van munkásvédelem, és működnek a különböző társadalmi szervek. Mindezek a gyár dolgozóinak érdekeit, javait szolgálják. Olyan szükséges szolgáltatások ezek, amelyek a munkában, a munkához való viszonyban térülnek meg. A személyzeti osztályvezetővel jártunk a munkahelyeken is. Voltunk ott is, ahol a kismamáknak teremtettek könnyebb munkalehetőséget. Ahol a kismamák dolgoznak, — a korábbi munkához viszonyítva — negyedannyi a megterhelés, a követelmény, a fizetés viszont nem lehet kevesebb. Márkus Jánosné, Molnár Jánosné például, akik előzőleg a présteremben dolgoztak, az ottani átlagkeresetüket, havi 3500 forint fizetést kapnak. Ezzel kapcsolatban mondta a személyzeti osztályvezető. — Törődni kell az emberek dolgával, mert a gyár dolgaival az emberek is csak akkor törődnek, ha érzik, hogy a megbecsülés kölcsönös. Az oldalt írta: Seres Ernő Fotó: Gaál Béla KM A kismamák könnyű munkát végeznek a VSZM-ben. Csomagolják az üzem legújabb termékét, a személygépkocsikhoz gyártott fékbetéteket.
