Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. április 24. Békés jelent, biztonságos jövőt az emberiségnek! Kommentár Szalonképes Salvador? Nem csoda, ha Washing­tonban komoran figyelik a salvadori eseményeket. Már az általuk szorgalmazott vá­lasztási komédia is balul ütött ki. Március 28-án ugyanis Napoleon Duarte pártja, a kereszténydemokra­ták mindössze 24 mandátu­mot szereztek a hatvan tagú nemzetgyűlésben, a többi hely a szélsőjobboldalnak ju­tott. Az az amerikai törekvés, hogy szalonképesebbé tegyék a salvadori rezsimet, az első fordulóban kudarcot vallott. Most a második menetre ke­rült sor, s ez sem hozott si­kert a washingtoni elképze­lések számára. Az alakuló ülésen ugyanis Roberto d’Áu- buisson-t, a szélsőjobboldali nacionalista köztársasági szö­vetség (Arena) vezetőjét vá­lasztották az alkotmányozó nemzetgyűlés elnökévé. Sze­mélyében Salvador egyik leg- hírhedtebb figurája került magas közjogi méltóságba. A nyugállományba helyezett őr­nagy korábban a biztonsági szolgálat vezetőjeként vált a salvadori társadalom, elsősor­ban a haladó erők első szá­mú közellenségévé. Változnak az idők, termé­szetesen Salvadorban is. A halálbrigádokra támaszkod­va mindenesetre sok mindent ki lehet csikarni a terror légkörében senyvedő ország­ban. S aligha kétséges, hogy d’Aubuisson él majd a lehe­, Mnií? * JjaSgSV IKUiOI Of.j'.j, |i Azalkotmanyozo nemzet- gyűlésre vár a feladat, hogy megfogalmazza Salvador új alkotmányát, megválassza az ideiglenes államfőt és kiírja az általános választásokat. Az elnök személyével kapcsolat­ban máris óriási vita kezdő­dött a pártok között. Olyany- nyira, hogy a hadsereg ulti­mátumot intézett a nemzet- gyűléshez: csakis az általuk előterjesztett három személy közül kerülhet ki az államfő. Alighanem igazuk van a közép-amerikai megfigyelők­nek: Salvadorban a hatalmi rivalizálás miatt a helyzet to­vább bonyolódik. Gy. D. Befejeződött Pajd Frigyes finnországi látogatása A finn államfő fogadta a magyar Külügyminisztert Púja Frigyes külügyminisz­ter pénteken, finnországi látogatásának utolsó napján a finn Lappföld központjába, Rovaniemibe látogatott, amely szoros testvérvárosi kapcsolatokat ápol Veszp­rémmel. Veikko Sállá, a vá­rosi tanács elnökhelyettese ebéden látta vendégül a ma­gyar külügyminisztert és kí­séretét, majd megmutatta nekik a világhírű építész, Alvar Aalto tervezte kultúr- központot. Púja Frigyes ezután heli­kopterrel Muonio-Särkijär- vibe utazott, ahol a szabad­ságát töltő Mauno Koivisto köztársasági elnök fogadta a magyar diplomácia vezetőjét. A két politikus nagyon szí­vélyes, baráti beszélgetést folytatott. Negyven perces eszmecseréjük során Púja Frigyes röviden ismertette a magyar kormány felfogását a nemzetközi helyzet főbb vo­násairól. A finn elnök kifejtette az északi atomfegyvermentes övezet finn koncepcióját. Egyetértettek abban, hogy az európai népek akarata olyan irányba hat, hogy az atom­fegyvermentes övezetek kér­dése állandóan napirenden marad. A délutáni órákban Púja Frigyes befejezte, finnorszá­gi látogatását és Rovaniemi- ből hazarepült Budapestre. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága VIII. plenáris ülése. Wojciech Jaruzelski első titkár beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) A Falkland (Malvin)-szigetek argentin kormányzója Mario Menendez (jobbról) üdvözli a szigetekre látogató argentin elnököt, Leopoldo Galtierit. (Kelet-Magyarország telefotó) IRAKI VISSZAVONULÁS Fordulat a „vágtáiéi” háborúban? Az iraki—iráni frontról né­hány napja olyan hír érke­zett, amely esetleges fordu­latra utalhat. Az iraki legfel­sőbb katonai parancsnokság elrendelte az iráni területen a kuzisztáni térségben beve­tett 4. iraki hadsereg vissza­vonását a Dizful-Susanguerd - Khorramshahr megerősített vonalról. Éppen ez a térség volt a több mint másfél éve dúló háború fő hadszíntere. Ügy látszik, mintha most Irán ragadta volna a kezébe a kezdeményezést. A jelek szerint Bagdad felkészül ar­ra, hogy erőinek átcsoporto­sítása, feltöltése céljából fel­adjon bizonyos, korábban birtokba vett területet a Shatt al-Arab vízi úttól ke­letre. Iraki oldalról minden­esetre hangsúlyozzák, csupán „taktikai visszavonulásról” van szó és változatlanul ki­tartanak a háborúval elérni kívánt, eredeti célkitűzés mellett. Bagdad teljes szuve­renitást követel a Shatt al- Arab vízi út felett és ragasz­kodik ahhoz, hogy — áz 1975- ben megkötött algíri egyez­ménytől eltérően — Irán mondjon le a vízi útra tá­masztott egyoldalú igényeiről; Politikai megfigyelők azon­ban rámutatnak, hogy Irakot az idén jelentős nemzetközi kérdés is foglalkoztatja: fő­városa lesz házigazdája az el nem kötelezettek soron kö­vetkező csúcsértekezletének. Ennek az ‘ értekezletnek akusztikája pedig igencsak zavarná a fegyverzörgés. Bármilyenek a hátsó indo­kok, tény, hogy a fegyverek eddig nem tudták eldönteni a vitát. A hadviselő felek mind­össze annyit „értek el”, hogy a háború alaposan megcsa­polta mindkét ország gazda­ságát. Az ilyen kölcsönös kifá- rasztásnak természetesen el kellene vezetnie valamilyen kompromisszumhoz, fegy­vernyugváshoz. A közvetítő kísérletek eddig azonban nem jártak eredménnyel. Irán el­tökélte, hogy végigviszi a há­borút, kivívja a végső győ­zelmet, bár Teheránban azt mondják: az iráni csapatok nem fogják átlépni az iraki határt. Tisztán katonai szempont­ból vizsgálva a közelmúlt fej­leményeit, nem menyasszony a vőlegényé­vel?! . 'Ma talán' harmadszor vagy negyedszer találkozhattak; Lali kirándulást indítványo­zott, Vác felé szaladtak ki a Trabanttal, de a fiú valahol Sződliget környékén lassított, aztán lekanyarodott a Duna partjáig. Kis öblöcske mo­solygott itt, szőke kavicsokkal, ' nagyarányú fákkal. Mária inkább a napra ült le, hadd simogassa arcát a lankadni nem, csupán enyhülni indult késő délutáni napfény. Lali vékony, kerek kavicsokat ke­resgél, azokat hajigálja aztán a lágyan pihenő, sima víztü­körre. Felkiabál örömében, amikor a kavics vékonyka korongja hatot-hetet „kacsá­zik” a felszínen, mielőtt a mélyvíz végképp elnyelné. Hirtelen órájára pillant, majd a leányhoz lép. — Nem vagy éhes? A lány kinyitja szemét, majd fejét rázza. — Nem. De egy kólát azért meginném. Lali furcsán néz rá. — Nem „meginnék”? Mária nemet int. — Ikes ige. Én iszom, te­hát: innám, te innál, ő innék. — Fantasztikus! — csóválja fejét Lali, s indul a Trabant felé. Bent ülnek már, amikor dühösen szusszant egyet. — De az elektronikához akkor is én értek jobban! — És ha­b: £ vsf •••[«Ijöfiv».« távozott mozdulattal megin­dítja a motort. Egy kis eszpresszóban ül­dögélnek az országút men­tén. A fiú előtt kávé, a lány előtt sütemény és kóla. — És ezt a fusizást még meddig akarod csinálni? — kérdi hirtelenül a lány. Lali meglepve pillant rá, mert eddig másról beszéltek. — Mondtam már, \nem? Amíg összejön a pénz a la­káshoz a beugróra. — Mennyire vagy? — Miért érdekel? A lány arcán pir fut fel a homlokáig. — Mit képzelsz?! « Csönd. Lali nem ismerteti az elképzelését. — De odavagy azért a pén­zért! — kezdi megint Mária. Ez az egy, amit nem szere­tek benned. — Erről is volt már szó — mondja Lali fölényesen. — Tisztáztuk, hogy nekem nincs jómódú apám... Te megen­gedheted magadnak, hogy le­nézd a pénzt — én nem]^ Hir­telen fölnevet. — Én is szíve­sebben vetném meg, hidd el! És egész nap az integrált áramköreimmel bíbelődnék. — Bíbelődném — mondja a leány kurtán. Lali arcán bosszús fintor, ahogy folytatja: — . meg a számítógépek negyedik generációján tör­ném a fejem. Elhiszem, hogy ez elegánsabb, mint kehes té­vékészülékek belsejében ko­torászni, és könyékig koszo­sán futkosni minduntalan a fürdőszobába . . . De mit csi­náljunk, ha pénzt nálunk manapság kizárólag a másik állampolgár zsebéből lehet ki. pumpálni, az államkasszából ne adj isten! Az állam etet és ruház, de ha lakni is akar­nál, sőt uram bocsá: esetleg kocsit venni vagy világot lát­ni: akkor nincs más, mint hogy átnyúlsz egy másik ál­lampolgár zsebébe. Vannak, akik ennél a pofonegyszerű mozdulatnál maradnak; eze­ket előbb-utóbb lefülei a rendőrség, mint zsebtolvajo­kat. Akiktől viszont valami függ — márpedig ellenőrzésre szervezett, tehát egyre ellen- őrizhetetlenebb társadal­munkban rengeteg alfőnöktől függ valami, például építési, lakhatási vagy lakáscsere-en­gedély, férőhelybiztosítás a bölcsőtől egészen a koporsóig, ilyen-olyan jogosítvány, bizo­nyítvány, lángossütő iparen­gedély, hozzájárulás az ócska csaptelep felújításához, vagy akár csak fél kiló borjúmáj kiszolgálása, satöbbi, satöbbi, gondolj csak a bájos találé­konysággal hiánycikknek föl­becézett áru végtelen skálájá­ra! (Folytatjuk) pás kirobbanásában. A CIA a harccselekmények megin­dulása előtt célzatos és hamis információkat „szivárogtatott ki” az iráni hadsereg állító­lagos „teljes széteséséről” és „harcképtelenségéről”, ezzel lélektanilag előkészítette Irak lépését. Másfelől állítólag azt sugallták Bagdadnak, hogy messzemenően számíthat Sza- úd-Arábia, s a Perzsa-Öböl több országának pénzügyi és egyéb segítségére, tehát nem marad egyedül.- A^éiti ttrf>dest”“élVgs^­Hogy^áz TJSA eímlffrféftS áfi^Sráb vi­lágon belüli' nézeteltéréseket, fokozta a Teheránra neheze­dő külső nyomást és erősítet­te katonai jelenlétét a Kö­zel- és Közép-Keleten. Tény, hogy támaszpontja és szö­vetségesei révén — Izraeltől Szaúd-Arábiáig és Ománig, az Indiai-óceántól Pakisztánig — valósággal harapófogóba zár­ják Iránt. A Quotidien de Pa­ris című francia lap írja, az Iránból annak idején elme­nekült tábornokok és poli­tikusok összeesküvést szőnek az iszlám forradalom ellen. Az Egyesült Államokban, Franciaországban és Nagy- Britanniában eddig már több mint 3000 iráni emigráns vett részt katonai kiképzésben. A Reagan-kormányzat nem is titkolt célja: destabilizálni Irán külső és belső helyzetét. A „végtelen” háború jó esélyt nyújt erre. A két.antiimperialista or­szág viszálya tehát a nemzet­közi reakció malmára hajtja a vizet és súlyosan veszélyez­teti az itt élő népek érdekeit. Iraknak és Iránnak békére, nyugalomra lenne szüksége, hogy mielőbb megoldhassák égető társadalmi-gazdasági problémáikat. A háború erre nem alkalmas eszköz. A konf­liktus feloldása nem képzel­hető el másként, csák a tár­gyalás útján. Ez a világbéke érdeke is. Serfőző László ny. alezredes Az U. S. News and World Report térképvázlata az utóbbi hetek hadműveleteinek körzetéről. hogy az iráni hadsereg — minden nehézség ellenére — állóképesnek bizonyult. Túl­élte Baniszadr, a volt elnök és főparancsnok menesztését, a hadsereg vezérkarának egy repülőgép-szerencsétlenség következtében való elveszté­sét, sőt ősz óta sikeres táma­dó hadműveletek kibonta­koztatására is futotta erejé­ből. Az Iszlám Gárdával együttműködő 92. és 16. pán­célos hadosztály például — Susanguerdnél és Abadan > körzetében — az ostro.n^gyű^ rűt áttörve, visszavetődje aj iraki cs'apatokat. Az;ygai kulatok-n ezen a fr$n|szaka- szon az utóbbi hetekben foly­tatták offenrávájukat és egyes helyeken 38s— 50 kilométerre nyomultak előre. És hogyan állnak a hadvi­selő felek a külső támogatás­sal? Miközben Szíria és Lí­bia Iránnak nyújtott segít­séget,^az öbölmenti arab ál­lamok csoportja és Jordánia Irak oldalára állt. Husszein király önkéntesekből álló zászlóaljat küldött az iraki haderő támogatására. A két ezrednyi jordán erő bevetése inkább politikai gesztusként értékelhető, mintsem komoly tartalékként. A 4. iraki had­sereg visszavonása most azonban zavart, nyugtalansá­got keltett az Irak mögött fel­sorakozó országokban. Ezek­ben mindinkább érzékelik, hogy a fronthelyzet változása összekuszálhatja az amúgy is robbanásveszélyes térség rendkívül feszült államközi viszonyait. A világ szempontjából a fő kérdés most az, hogy az ira­ki—iráni frontról jelentett számottevő változás hogyan érintheti a nemzetközi biz­tonságot? E tekintetben fi­gyelemre méltó a moszkvai Novoje Vremja egyik nem régi számának cikke. Ebben azt írja, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA szerepet játszott az ira­ki—iráni fegyveres összecsa­Bárány Tamás: A fészek * melege 31. Hát például Imre bácsi... Maga természetesen soha nem tett említést az öregről — még csak az hiányzott volna, hogy Mária gyanút fogjon ... Meg aztán: miért is felhőzné el az öröm ritka pillanatait, amikor együtt le­hetnek? ... A leánynak nyil­ván megvannak á maga lelki- ismereti aggályai; nem keli bolygatni őket. Annak kell örülni, amit az. élet önként idead; a többi nem reá tarto­zik. Ha pedig Mária azokon a napokon, amikor „nem ér rá, mert tanul”, voltaképp az öreggel találkozgat — hát is­tenem ... Ez végre is termé­szetes, miért ne találkoznék a

Next

/
Oldalképek
Tartalom