Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-20 / 91. szám
1982. április 20. Kelet-Magyarország 7 VÉDEKEZÉS Tavaszi munkák a szőlőben Mérgek nélkül Amióta az ember szükségleteinek kielégítésére felhasználja a növényeket, szembe kell néznie azokkal a veszedelmekkel, amelyek hervadásra, rothadásra vagy pusztulásra kárhoztatják értékes növényeit. A növénytermesztő, kertészkedő legfőbb célja: biztos és bő termést hozó növények felnevelése, s ez csak egészséges, életerős egyedekkel érhető el. A növényvédelem olyan céltudatos, tervszerű tevékenység, amellyel termesztett és vadon termő hasznos növényeinket a különböző károsító tényezőktől és élő szervezetektől megvédeni igyekszünk. Tehát a növényvédelem a termésbiztonság fokozásának egyik legjelentősebb eszköze, melyre oly mértékben van szükség, ahogy növekszik az egyes államok, illetve a föld lakossága. Legerélyesebben akkor védekezünk, amikor a károsító szervezeteket különböző módszerekkel elpusztítjuk. Gyors eredményt legkönnyebben kémiai eljárásokkal, növényvédő szerek felhasználásával érhetünk el. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a kémiai növényvédelem hátrányairól és veszélyeiről sem. Sokakban — jogosan — felmerül a kérdés: lehet-e mérgek nélkül védekezni a károsítók ellen? Amikor a gyümölcsösben a termőegyensúly biztosítása érdekében megmetsszük a fákat, és levágjuk például az almafákról a „gyertyás”, lisztharmatos vesz- szöket, ha leszedjük a fákról a gyümölcsmúmiákat, ha a gyümölcsfák tisztogatása, kéregka- . parása, drótkefélése során mechanikai úton elpusztítjuk a kártevő rovarok áttelelő alakjait, ha a sebek kezelésekor oltóviasszal lezárjuk a növényeken keletkezett „kapukat”, melyeken keresztül a károsítók könnyen megfertőzhetik a gyümölcsfákat; úgy igen egyszerű eljárásokkal, hatékonyan gyéríthetjük a kórokozókat, kártevőket! ■A tápanyag-visszapótlással, a szervestrágyázással, a műtrágyázással •— -mihffi*agrőte‘éhnikai eljárásokkal — segítjük haszon- növényeink fejlődését, javítjuk kondícióját, s ezen keresztül el- lenállóképességét, ha a kórokozók és kártevők számára kedvezőtlen, de a természetes ellenségek számára kedvező életkörülményeket teremtünk, például a vértetűfürkészek rajzásakor csak gombaibetegségek ellen védekezünk, vagy csak lombtrágyázunk, úgy jelentős mértékben fokozhatjuk a környezet tűrőképességét. Csak akkor folyamodjunk szelektív hatású kemikáliákhoz, ha előzőleg meggyőződtünk arról, hogy egy-egy kártevő nagy egyedsűrűséggel lépett fel kertünkben, s elhatalmasodásuk esetén súlyos gazdasági károk fenyegetnek. Ivari csalogatok, úgynevezett szexferomon csapdák segítségével ma már pontos információkat tudunk szerezni az alma- moly rajzásáról REAMOL LP, a szilvamolyéról REAMOL GE, a keleti gyümölcsmolyéról REAMOL GM csapda segítségével. A módszer lényege, hogy a szexferomon anyagok — melyek már szintetikus úton is előállíthatok — magukhoz vonzz'ák a hím egyedeket. Ha tehát ragadós anyaggal. (Todor B típusú víztaszító ragasztóval) bekent műanyag lapok közelébe szexferomon kapszulákat helyezünk, az oda repülő hímek a lemezre ragadnak. A fogott hímek számának változása jól tükrözi a rajzásmenetet. A csapdákat 1,5—2 méter magasságban a célállat fő tápnövényére helyezhetjük ki, s rendszeresen ellenőrizzük. Az alma veszedelmes kártevőjének, az almamolynak az első lepkéi április második felében és május elején jelennek meg. A tömeges rajzás legtöbbször május közepétől kezdődően, de gyakran június közepe, július eleje között zajlik le. Ha szexcsapda által fogott hímek számát feljegyezzük, a nyert adatokból jól meghatározható a rajzás kezdete és csúcsa, ami a lárvakelés előrejelzésére ad lehetőséget. A hernyók a tojásrakás után 7—14 nap múlva jelennek meg. A hernyó rendszerint egy napnál rövidebb ideig hámozgat a növényen, majd befurakodás- ra alkalmas helyet keres a gyümölcsön. Ezt a tényt kell a védekezésnél alapul venni, s erre az időszakra rovarölőszeres (0,2 százalékos Ditrifon 50 WP-s, vagy 0,25 százalékos Safidon 40 WP-s) védelemről kell gondoskodni. Ezzel az egyszerű szexcsapdás vizsgálattal jól meghatározható a védekezés elvégzésének időpontja, növelhető a permetezés hatékonysága, csökkenthetők a költségek. Kevesebb hövényvédő szer felhasználásával elkerülhető a környezetszennyezés. A környezetvédelem embervédelem a szó legnemesebb értelmében ! Dr. Széles Csaba A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet segíti a háztáji gazdaságok állattenyésztését. A tagok részére négy és fél hektár takarmány répamagot vetnek a Tiszavasvári út melletti táblákon. (JL.) A szőlő életszakaszát két részre osztjuk: aktív életszakaszra és nyugalmi időszakra. Az aktív élettevékenység a könnyezéstől a lombhullásig; a nyugalmi időszak a lombhullástól a könnyezésig tart (a nedvkeringés megindulásáig). A nyugalmi időszak szintén két részre oszlik: mélynyugalom és kényszernyugalom időszakára. Teljes nyugalomról tulajdonképpen soha nem beszélhetünk, mert a gyökérzet működése csak 6 Celsius-fok alatt szűnik meg. Ez igen ritkán fordul elő. A tavaszi fagyok elmúltával első tennivalónk a szőlőben a tőkék nyitása. A hőmérséklet emelkedésével a talaj is rohamosan felmelegszik. A tőkében ilyenkor megindul a fokozott nedvkerin- gés. Amennyiben tehát a tőkék nyitásával megkésünk, akkor a föld alatt lévő rügyek kipállanak. A nyitás munkáit követi a metszés és a harmatgyökerezés. A szőlő metszésének ideje napjainkban is vitatott. Nagyon sokan az őszi metszést tartják helyesnek. Előnyeként azt hozzák fel, hogy tavasszal a szőlő nem köny- nyezik, a meghagyott csapok rügyei ezért nem vakulnak be. t% fakadás is korábban kezdődik. Mindezek ellenére házárikÍDtea nem terjedt el az őszi metszés. A tavaszi metszést a rügyek telepítésének megfelelően végezzük. Fakadásig — ez általában április közepe — azonban minden körülmények között el kell végezni. A késői metszés nagy terméskiesést okoz. A harmatgyökerezés a metszés kiegészítő munkája. A nyitással, illetve a metszéssel egy munkamenetben végezhetjük. Lényege, hogy a gyökérnyak mellett a talajt kapával húzzuk el, és a tőkenyakból előtört kis gyökereket távolítsuk el. Ez azért fontos, mert a harmatgyökerek a talp- és oldalgyökerek kárára erősödnének. A harmatgyökerek eltávolítása után a tőkék nyakát mindig vissza kell takarni. A metszés jelentősége: a tőkék kialakítása és a terméshozam szabályozása, illetve a termőegyensúly fenntartása. Metszésnél a termőcsapok száma és különböző hosszúsága révén a tőkét több vagy kevesebb rüggyel terheljük. A tőkén hagyott. csaook helyzetük és funkciójuk szerint lehetnek: termő-, ugar-, biztosítócsapok. ja.. .1« ü* A termőcsapon a termést hozó hajtást neveljük. Az ugarcsap hajtásai a következő év termőcsapját, illetve ugarcsapját adják. A biztosítócsap a fölötte lévő tőkerész pusztulása esetén a következő évi ugarcsapot (esetleg termőcsapot) biztosítja. A termőcsapokat általában a magasabb helyzetű vesszőkből hagyjuk. Az ugarcsap ezek alatt helyezkedik el. A biztosítócsap az ugarcsap alatt van. A metszés nagyon fontos munka, mert ezzel a tőke terhelését szabályozzuk. Metszéskor a tőkén több vagy kevesebb rügyet hagyunk, ez jelenti a rügy terhelést. A rügyekből hajtások fejlődnek — ezek egy része a termőhajtás. A világos rügyből számíthatunk általában termésre. Legtermékenyebbek a kétéves farészen, az úgynevezett cseren nőtt vesszőknek a világos rügyei. A rügyek kihajtásának törvényszerűségei: — A tőke rügyei közül mindig a legmagasabban lévők fakadnak ki először. — A tőke nem minden rügyét készteti fakadásra. — A világos rügyek kihajtása íjáltalában: az egyrügyes csap vi- -iágos rügye kihajt*,' de jó erőben lévő tpkén a szárszem ,is kifakad. A^Prí^esI^1 legalsó rügye már jelentős százalékban alva marad. — A háromrügyesnél hosszabb csapok legalsó rügyei rendszerint alva maradnak. — A szálvesszők rügyeinek csak egy része hajt ki. Ezt azonban erősen befolyásolja a megterhelés és a tőke tápanyaggal való ellátottsága, valamint a fajtatulajdonság. Metszésnél mindig figyelembe kell venni a tőke kondícióját is. Ez azért nagyon fontos, mert például ha a gyenge táperőben lévő tőkéket nagyon megterheljük, akkor az állapotuk tovább romlik. így azután sem a fürtöket, sem a vesszőket nem tudja majd beérlelni. Metszésnél, illetve‘a rügyterhelésnél figyelembe kell venni a termesztett fajta átlagos fürtnagyságát is. Azonos rügvterhe- lést érhetünk el több rövidebb termőcsap, vagy kevesebb, de hosszabb termőcsap meghagyásával. Ez fajtánként és termőhelyenként változik, lev alakultak ki a különböző metszésmódok. Katocsay Klári Á szegfű rovarkártevői fólia alatt A fólia alatt nevelt szegfű sajátos termesztéstechnológiája lehetővé teszi, hogy egész évben kiváló díszítő értékű, jól csomagolható, szállítható vágott virág álljon a szegfűkedvelők rendelkezésére. A korszerű termesztés jelentősen megnövelte a négyzetméterenkénti kiültethető tövek számát s a sűrű növényállomány, a fólia alatti légtér speciális mikroklímája megváltoztatta a rovarkártevők hagyományos életmódiét is. Míg szabadföldi körülmények között — a szegfűben károsító — dohánytripsznek évente csak 4—5 nemzedéke fejlődhetett ki. addig fólia alatt 8— 10 generációja követi , egymást. , A tripszek szívóhatása először k n^vfeleketfP1^ röütatkozik meg ■ezifst f'éhé’i*í f Töltök formái ában, amelyek idővel megbámulnák. A fiatalabb levelek a károsítás következtében megcsavarodnak, be- sodródnak. A fertőzött növények fej lődésül^hen visszam aradnak. A legtinikusabb kárkék a bimbókon látható: a bimbók deformálódnak. féloldalasán nvílnak vagy — erős fertőzés esetén — ki sem nyílnak. A sötétebb virágszirmokon — különösen a piros virágú fajtákon — a virágszirmokon a szívások helyén fehér foltok jelennek meg. így a virágok díszítő és piaci értéke jelentősen romlik. Ezért sárga v tála? — vizes csapdákkal — kísérhetjük figyelemmel a tripsz- populációk mozgását. Igv javíthatjuk a védekezések időnont jónak precízebb meghatározását és a permetezések hatékonyságát. A kifejlett rovarok alig 1 mm hosszúságúak, sárgásbarna vagy szürkéssárga színűek, s jellegzetes hólyagos lábakkal és pillás szárnyakkal rendelkeznek. A lárvák hasonlóak az imádóhoz, de kisebbek és a szárnyaik is hiá-, nyoznak. Jó hatású készítmény a tripszek ellen az illékony, ezért elsősorban légzési, de kontakt- és gvomorméregként ható n.ln'„-os Unifosz 50 EC. vagy a 0,ln/,.-os Fék ama Dicblorpbos EC. A szisz- temikus hatású Bi 58 EC ójában. vagy a Bogor L 40 0,ln',.-ban kitűnő rovarölő hatással rendelkezik. ((Folytatás: A szegfű atka kártevői elleni védekezés.) Sz. Cs. Áz étkezési szárazbab termesztése Az étkezési szárazbab megyei termesztésének komoly jelentősége van, egyrészt a helyi ellátás, másrészt' a szinte korlátlan mennyiségben való exportálha- tósága. Termesztésének megyénkben hagyománya van, termesztése fő növényként és köztesként történik. A bab melegigényes növény, talaj iránt nem túlságosan igényes, a szélsőséges- talajoktól eltekintve mindenhol jól terem. Legalkalmasabb, ha barna vagy fekete homok, a homokos vályog, a humuszban gazdag laza szerkezetű öntéstalaj, általában ahol a kukorica megterem, a bab is jól fejlődik. Talajigény: a bab legjobb elő- veteménye a trágyás, kapás, pl. a kukorica, a burgonya stb. A zöldségnövények közül pl. a paradicsom, a paprika, dinnye, tök, az uborka stb. Legkedvezőbb % babot frissen trágyázott talajba vetni, 100 négyszögöl terület 13—14 mázsa istállótrágyát igényel. A bab nitrogéngyűjtő növény, a számára szükséges nitrogénmennyiséget a gyökéren élő baktériumokon keresztül a levegőből közvetlenül köti meg. „ - A A levegő szabad nitrogénjét azonban csak virágzáskor kezdi megkötni, ezért a kezdeti fejlődés elősegítése kevés nitrogént (34 százalékos nitrogéntartaLmú) műtrágyát 3—3,5 kg 100 négyszögölenként kell vetés előtt talajelőkészítéskor vagy első kapáláskor a talajba dolgozni. Talaj-előkészítés, vetés: akár fő növényként, akár köztesként vetjük a babot, a sikeres termesztés egyik legfontosabb alap- feltétele az időben és jó minőségű őszi mélyszántás. A babot általában április végén és május elején kell vetni, amikor a talaj már felmelegedett, csírázási igénye 8—10 Celsius-fok. Fagyra igen érzékeny növény. A főnövésű étkezési ^árazbab legmegfelelőbb növénysűrűsége 60X40—30 cm, míg a köztesként vetett minden második főnövénysor minden tőtávolságában vessük a babot 3—4 cm mélyen. A vetőmagszükségletet mindenkor a csíraképesség, a mag nagysága, vetési tőtávolság határozza meg. Egy bokorba 5—7 szemet vessünk a biztonságos kelés miatt* Vízigény: a bab vízigénye a fejlődés különböző szakasza szerint változik. Legkisebb a vízigény fiatal korban és éréskor. Legtöbb vizet a virágzást előző 1—2 hét, valarftint a virágzástól a 5 termés éréséig terjedő időszak alatt igényel. A bab túlöntözésre igen érzékeny. Vetőmagellátás, csávázás: az étkezési szárazbab termesztéséhez szükséges vetőmag központilag még nem megoldott. A kistermelő gazdaságok saját maguk termesztik meg a vetőmagot, központilag a fürj, nyírségi fehér középbab, szivélybabok vetőmagjait az áfész-en keresztül meg lehet rendelni, a saját vetőmag előállításánál' különös tekintettel biztosítani kell a fajta azonosságát, tisztaságát és csíraképességét. (100 magból előcsírázás.) Helyesen jár el az a termelő, amely a magot vetés előtt csávázza, a mag csávázására TMTD- ből 3 g, a Falisanból 2 g szükséges kg-onként. Csávázáskor arra törekedjünk, hogy a csávázó szer egyenletesen vonja be a mag felületét, fordítsunk nagy gondot az előírt munkavédelmi szabályokra. Növényápolás, cséplés, betakarítás: hasonlóan más kertészeti növényekhez, az étkezési szárazbab is igényli a többszöri növényápolást, a növényvédelmet, mert ezzel növelhetjük a termésátlagot. A babbetakarítás, a babtermesztés legmunkaigényesebb folyamata. Legkezdetlegesebb, de egyben legjobb módja még ma is a kézinyűvés, a babot a reggeli órákban nyűjük, hogy minél kisebb legyen a pergés. A betakarítási időpontot helyesen kell megválasztani, mert a bab igen könnyen pereg. Á kinyűtt és behordott babot általában kézi cséphadaróval csépeljük. Áruvá való készítés: a kicsépelt babot haladéktalanul tisztítani és utókezelni kell. Legjobb, ha cséplés után azonnal rosta és szél segítségével tisztítják ki, a szelelés egyben a mag száradását is elősegíti. Ha a termés cséplés és szelelés után sem volna eléggé száraz, úgy padláson ponyvára terítve szárítsuk \nindaddig, míg belemarkolva a kezünkben mor- zsolgatva csörgő hangot nem ad. A babot akkor zsákolhatjuk, ha annak víztartalma nem haladja meg a 14 százalékot. / Értékesítés: az étkezési szárazbab átvételét az áfész-ek szerződésileg és szabadon biztosítják. A fajtajellegnek megfelelően az étkezési szárazbab magtípusait, minőségi követelményeit, minőségi osztályait, mintaátvételét, vizsgálatát, továbbá megnevezését és megjelölését, valamint átvételét tisztasági és víztartalmát a MSZ (MNOSZ) 6384—77-es számú szabvány írja elő. A termelés biztonsága érdekében szükséges, hogy a kistermelő gazdaságok az áfész felvásárlóival éves, illetve több éves szerződéseket kötnek, és így az áfész képviselője igen nagy segítséget tud adni a piac által keresett fajták termesztéséhez, esetleges vetőmagvak beszerzéséhez. Mikulás András HORGÁSZOKNAK A KEMÉV-es horgászok egy csoportja dacolva az áprilisi széllel, stégét „próbálja” az intéző bizottság császárszállási vizén. Szeszélyes április? Azt tartják: az április szeszélyes hónap. A horgászok többsége szerint ez kétsze- résén is így van: az időjárást és a fogási eredményeket tekintve is . . . Igaz-e ez a babona, vagy vannak áprilisban is „csalhatatlan jó tanácsok”? Járjunk utána: A köztudat szerint áprilisban rablóhalra horgászni nem érdemes, mert tilalom van a ragadozókra. Ez igaz is, meg nem is. Egyrészt: még a legszigorúbb horgász- rendű zárt horgászvizeken is felszabadul a csuka tilalma április tizenötödikén, a többi vizen pedig április elsején. És közvetlenül tilalom után, amikor idei keszegivadék még nincs, a nagyobb keszegek viszont már ívásra húzódnak, gyakran fordul elő, hogy villantóval bizony szép rendet lehet vágni a csukában. Azután: vannak vizek, ahol a balinra, süllőre sincsen tilalom áprilisban. A harcsa, amelynek tilalma országosan csak májusban kezdődik, igaz, hogy inkább „nyári rabló’* — de április utolsó két hetében már elég gyakran kerítenek horogra néhányat az ügyesebb pergetőhorgászok. A békés halakra idén nehéz „tippet adni”, mert a távaszi pezsdülésük, ívásra készülésük márciusban még jó kéthetes hátrányban volt az átlagos évek horgásznaptárával szemben. De egy biztos: ha egyszer elindul a dévér, a kárász, a ponty az idén, akkor robbanásszerűen indul el áprilisban a különféle vizeken, ahol nagyrészt a víz mélységétől és hőmérsékletétől függ, hogy melyik, mikor kerül majd tömegesen horogra. « (Sz.) Átlagfogás huszonhat kiló Horgászok tsz-vize "-> 'a «Mrt«3léfé J4iás2»ÖB ettoítésé egyre több feladatot ró a gazdasági vezetőkre. így van ez a mezőgazdaságban is. Ennek egyik jele, hogy a megyében néhány mezőgazdasági termelőszövetkezet a területén található víztározón kettős hasznosítással gazdálkodik. Ám a vízhasznosítók közül nem mindegyik él a kettős hasznosítás jogával. így több tó, tározó, holtág nincs kellően ha- lasítva, s nem kapcsolódnak be az országos halhúsellátásba, és ezzel együtt nem valósítják meg tagságuk egy részének sem a szabadidő ésszerűbb eltöltését. Ezzel szemben két közös gazdaság — egyik a leveleki láózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet — a határában létesített víztározón kettős hasznosítással gazdálkodik. A vízterület kihasználására minden évben a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya által előírt mennyiségű halat helyez a tóba. 1981 őszén például 200 mázsa busát telepítettek a tározóba. A tsz vezetősége még 1978 tavaszán úgy döntött, hogy megteremti a víz horgászhasznosítását is. így a halhústermelési kormányprogramnak duplán eleget tettek. Ezzel együtt egy másik „Az első idei csukám.'’ (É. S. felv.) ■országos -célnak', / -;a »szabadidő! hasznos eltöltésének a Lehetőségét is megteremtették. Tavaszi összejövetelükön a tagságnak Kovács Csaba egyesületi elnök arról számolt be, hogy az egyébként üzemi egyesületbe 113 felnőtt, 28 ifi- és 17 gyermektagot tartanak számon. A felnőttek közül — 95-en adták le a fogási naplójukat. 2475 kilogramm halat fogtak. Az elmúlt évi fogási átlag 26 kilogramm. A leveleki horgászok tavaly amurból 527, pontyból 387, egyéb halbóL 1420 kilogrammot fogtak, de zsákmányoltak csukát és süllőt is. Az egyesület az elmúlt esztendőben sporthalakra több mint 70 ézer forintot költött. Telepítettek: 1,3 ezer egynyaras pontyot, 10 ezer előnevelt süllőt. Ehhez járult még a lehalászáskor hálóból visz- szakerült ponty, süllő, amur, csuka, harcsa és jelentős mennyiségű szeméthal. A megbeszélésen a fiatal egyesület tagsága érettségről tett tanúbizonyságot. Nemcsak horgásztanyát alakítottak ki, de elhatározták azt is, hogy nagyobb rendet teremtenek a tó partján, mind a környezetvédelem, mind a horgászetika betartásában, f A tagság úgy# döntött, hogy a szezon beindulásától szabályozzák a helyfoglalás és a beetetés rendjét. Elhatározták azt is, hogy a horgászvízre a jövőben sem árusítanak napijegyet. Ezzel igaz, kizárják magukat a MOHOSZ ha- lasítási támogatásából, de mint mondták: ,,a tagság nyugalma megéri”. Ráadásul igy a halőrnek is kevesebb a feladata és a tagság is tudja ellenőrizni egymást. A vezetőség is meg kívánja javítani a munkáját. Ezt egyrészről a horgászverseny rendezésével akarják elérni. Emellett fontosnak tartják a szomszédegyesületekkel és az intézőbizottsággal való jobb kapcsolattartást. Sigér Imre SZOBANÖVÉNYEK VIZKULTÜRÄS NEVELÉSE A növények föld nélküli vízkul- túrás termesztésmódjának kialakulása óta a gyakorlat egyértelműen bebizonyította az eljárás létjogosultságát, sőt azt is, hogy növénykedvelői és üzemi szinten egyaránt eredményesebb, mint a hagyományos ,\földes” termesztésmód. A szobanövények vízkultúrás nevelése hazánkban még kevéssé ismert. Günther Kuhle, a neves NDK-beli szerző — otthon hét (7) kiadást megért sikerkönyvének magyar nyelvű megjelenésével azonban nemcsak megismertetni kívánjuk az olvasót a termesztés- mód alapjaival, hanem „híveket toborozni” egy olyan eljárásnak, amely kevesebb munkával és gondoskodással kockázatmentesebb, örömtelibb — összességében sikeresebb — növénytartást ígér lakásban, balkonon, kertben egyaránt. (Megjelent a Mezőgazdasági Kiadónál.)
