Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-18 / 90. szám
2 Keiet-Magyarország 1982. április 18. Mit ígér a vendéglátás a nyári szezonra? A vendéglátóipari vállalatok országszerte rövidesen befejezik a felkészülést a nyári szezonra, amikor a forgalom általában mintegy 30 százalékkal megnő, sőt az idegenforgalmi centrumokban, a Balatonnál, a Dunakanyarban és a Velencei-tó környékén többszörösére emelkedik. Sok vendéget várnak a nyugati megyék néhány városába, például Sopronba, Kőszegre, s az egyre látogatottab Vas megyei Bükfürdőre is. A műszaki, egészségügyi felülvizsgálatot, a közműfelújítást, a tatarozásokat, s a mintegy 400 utcai terasz létesítését legkésőbb május elejéig befejezik, s több fővárosi és vidéki vendéglátóhely teljes felújítás után nyílik meg ismét. Jelentősen javulnak a vendéglátás körülményei például a Dunakanyarban, ahol eddig többek között a leányfalui Gyöngyszem Éttermet, a, Szentendre melfétti ‘ÉábéS vendéglőt és a váci Fehér Galambot korszerűsítették, illetve alakították át. A Balaton partján a többi között felújították a siófoki Vénusz szállót, a földvári Kukorica-csárdát, s rövidesen ismét megnyílik a hévízi Kulacs étterem is. Az északi parton az idei szezon újdonságaként a Bácskai Húsipari Közös Vállalat tíz, egyenként húsz négyzetméteres, korszerű technikával felszerelt pavilont létesít, ahol a vállalat termékeit, ■hurkát, kolbászt és más meleg húsokat árusítanak. A balatoni vendéglátóhelyek mintegy felében zenés és irodalmi műsorok, diszkó és filmvetítés szórakoztatja majd a nyaralókat. A vendéglátóipar elegendő ételt-italt ígér az idei szezonra. Már megkötötték a szerződéseket a Fűszért-tel, a hús-, tej- és söripari, valamint a borforgalmi vállalatokkal. A választék bővítésében egyre nagyobb szerepet kapnak a kistermelők által mölcsök. Olvassatok mindennap! Megkezdődött a gyermekkönyvhónap Gyermek olvasók a vajai kö nyvtárban. (Cs. Cs.) . a*m3íocL/Iií .,ußri,. 15-tél iadfüT-: •fetné íöcfotetf' Több; évre visszatekintő hagyomány már megyénk kulturális életében az egy hónapon át tartó gyermek- könyyihónap. Idén április 15- én kezdődött meg a rendezvénysorozat. Jelképes jelentősége is van annak, hogy éppen szép tavaszi könyvünnepeink idejét választotta a Móricz Zsigmomd Megyei Könyvtár, amikor a költészet napja. vagy az ünnepi könyvhét egyébként is felhívja figyelmünket az olvasás szükségességére és örömére. Nézem a gyerekeket, akik a legtermészetesebb módon, otthon érzik magukat a gyermekkönyvtárban. Arra gondolok, nem mindegyikük szüleinek lehetett annak idején saját könyve, de biztos, hogy nekik már van otthon kis „házikönyvtáruk”. Alighanem többségben vannak ma már azok a szülők, akik az anyagiakkal együtt a szellemi javakat is igyekeznek gyermekeiknek megteremteni, s ennek egyik formája, ha könyvet vásárolnak. Olvassatok mindennap! — szól a felhívás a gyerekeknek. A most megkezdődött program is azt a célt szolgálja, hogy egyre több gyermeknek váljék napi igényévé és szükségletévé az olvasás. A gyermekek találkozhatnak kedvenceikkel, Aszódi Évával, Dörnbach Máriával, Horgas Bélával, Jani- kovszky Évával, Kulin Györggyel, Lengyel Dénessel, Levendel Júliával, Major D. Klárával, Fatay Lászlóval, Rigó Bélával, Ráraa- szegi Miklóssal, Szentiványi Jenővel, valamint a Móricz Zsigmond Színház művészeivel. A megye filmszínházaiban gyermek- és ifjúsági filmeket vetítenek, a rajzpályázatra érkezett anyagból pedig a legszebbeket kiállításon mutatják be a nagyközönségnek. (be) A tárgyalóteremből Bodza Mihály fábiánházi Lakos bár csak 22 éves, néhány dolgot eLmondhat magáról: fiatal kora ellenére ötször állt bíróság előtt, idült alkoholista és kiskorú gyermekét az állam neveli. Tavaly szeptember 19-én Bodza a fiatalkorú J. András, H. Gyula és H. József társaságában a presszóban kezdte az italozást pálinkával. A Kossuth utcai italboltban pálinkával és sörrel folytatták, s itt Bodza öklét felemelve mutatta a társainak, hogy verekedni akar. Mivel az italbolt este kilenckor bezár, Bodzáék magukkal vitték az el nem fogyasztott három üveg sört, s vettek egy kólás- üvegbe pálinkát is. Az italt a zárófélben lévő kocsma előtt itták. A kocsma közelében van az autóbuszmegálló, s itt várakozott Szolnoki István ópályi lakos, aki egy rokonának segített építkezni Fábiánházán. Bodzáék meglátták és J. András odahívta magukhoz Szolnokit: itallal kínálták, és Szolnoki viszonzásképJól mutat a mátészalkai Szatmár Bútorgyár Kraszna I. típusú garnitúrájának két személyes, ágyneműtartós rekamiéja Hét ejtőernyős összefog Tornyot festenek — Kéményt bontanak — Egy szál kötélen a levegőben Történt évekkel ezelőtt, hogy a nagyhalászi zsákgyár kéménye elfáradt. Olyany- nyira, hogy a harmincnégy méter magas Góliát „elhatározta”, leül. Jó ötméternyi darab a tetején meg is rogy- gyant már, hát dönteni kellett sorsáról: a kiszolgált, öreg kémény lebontatik. Már csak emberekre volt szükség, akik elvégeznék a munkát, de úgy, hogy a tégla se menjen veszendőbe. Az MHSZ Szabolcs-Szat- már megyei ejtőernyős klubjának néhány vállalkozó szellemű tagja társadalmi munkában vállalta. És sikerrel .teljesítetté. Nem sokkal később hasonlóan nyakörő feladatra kérték őket. A Jármiban lévő, 70 méter magas URH-átjátszó tornyot festenék le. Ekkora monstrum beállványozása ugyanis százezrekbe kerül. Az ejtőernyősök köteleken, hevedereken lógva mázolták le a tornyot. A sikereken felbuzdulva, no meg élve a gazdasági kisvállalkozás újkeletű lehetőségével, elhatározták, hogy AERO néven gazdasági munkaközösséget alapítanak. Tagjai: hét ejtőernyős és egy festő szakmunkás. Előbbiek a légi munkát, utóbbi a földi szakértelmet adja. A munkaközösség működését engedélyező papírokra — várhatóan — néhány héten belül rákerül az utolsó pecsét is, s az ejtőernyősök, immár kisvállalkozóként folytathatják nyaktörő munkájukat. A maguk tervezte felszerelésekkel még a nyár elején nekiláthatnak például a nyíregyházi víztorony festéséhez. Állványok helyett ezúttal is a saját kivitelezésű önmozgató csigasoruk segítségével, a levegőben járva körbe, kezükben ecsettel, festékes bödönökkel a tornyot Ám ügyességükre nemcsak a levegőben, de a földön is szükségük lesz. Ügy hírlik, a megyében, s azon kívül jó- nóhány hasonló feladat elvégzésére vállalkozó társulás van alakulóban. Ha az AERO „levegőben” szeretne maradni, a tárgyalóasztal mellett Is meg kell majd muTöbb éve már, hogy a Ke- let-Magyarország foglalkozott az országszerte nevezetes „Kossuth-szőlővel”, melyet a száműzetésben élő kormányzó száznyolc éve, 1874 elején ajándékozott az öt meglátogató ceglédi „százas bizottsághoz” csatlakozó Kállay Ákosnak, megyénk függetlenségi párti ország- gyűlési képviselőjének. Olvasóink segítségével meg is találtuk hollétét, Jósa András Sóstói úti kertjében viruló, másfél kilós fürtöket adó „genovai zamatosnak”. Most ismét érdeklődés támadt — és nemcsak Szabolcsban — a híres növény után. Ugyanis az Élet és Tudomány című folyóirat idei március 12-i számában — nyilván a márciusi időszerűség miatt — Petemé Győrffy Annamária tollából megjelent egy cikk Kossuth Lajos botanikus címmel, és a szerző a lap 330. oldalán ilyet ír: „A hosszú életű Genuai Zamatos, amelyet Kossuth Lajos küldött kertjéből egy Nyíregyházán élő hívének, Kállay Ákos képviselőnek. tatniuk, mire képesek. A nagyhalászi zsákgyár egy másik elöregedett tornyának lebontására például máris több munkaközösség ajánlkozott. A munkát a legkedvezőbb feltételeket kínáló csoport versenytárgyaláson nyerheti el. Cs.Cs. Szalóczi András a Kossuth- szőlő lugasa alatt, mely Jósa András kertjéből került — padjával, asztalával együtt — a Debreceni úti kertbe. (Császár Csaba felv.) ma is a város növényékességei közé tartozik.” Szalóczi András, Debreceni út 60. szám alatti lakos a Sóstói úti Jósa-villából hozta kertjébe a nevezetes szőlőt tizenöt éve, amikor a telkét óvodaépítésre kisajátították. A fává terebélyesedett szőlő sok méteres ágai alatt most is ott áll Jósa András egykori padja, asztala a Sóstói úti „Vityilíó”-ból, rajta a nevezetes ókori faragott kőlelettel, melyet Jósa annyira szeretett nézegetni... Az idén a szőlő még nem mozdult, nem duzzadtak rügyei. Ha az örek lugas nem is hajtana ki — egyet értünk Szalóczi Andrással —, maga a szőlő nem pusztult el. Száz- és ezerszámra terem itt, az ókistelekei kertekben, Cegléden és szerte, ahová „keresztezetlen”, tehát saját vesszőiből megfogant hajtásait részben kegyeletből, részben a kitűnő fajta iránti érdeklődésből elültették. Mert ami „jó”, az nem hal meg, hanem szaporodik. Gesztelyi Nagy Zoltán Rablás a kultúrházudvaron pen kikért nekik még a kocsmából öt üveg sört. Közben Bodza indítványozta a társainak, hogy vegyék el az óráját, s ezt úgy közölte velük, hogy Szolnoki nem vette észre. Végül azt javasolta Szolnokinak, hogy menjenek az italbolt mellett lévő kis utcába, ott hamarabb kap autóstopot. (Közben állították magukról, hogy Mátészalkán élnek.) Szolnoki túl sötétnek tartotta a kivilágítatLan utcácskát és nem volt hajlandó arra menni, ezért a kultúrház felé indultak, ott azonban zárt körű rendezvény volt és nem engedték be őket. Tovább haladtak, s amikor a kultúrház kerítéséhez értek, Bodza ököllel arcul ütötte Szolnokit és a kerítéshez nyomta. J. András sörösüveggel ütött a fejére, de H. Gyula és József is püfölte. Bodza ragadta meg a Szolnoki kan át és lekapta az órát. (500 forint értékű.) Szolnokinak közben sikerült beszaladnia , a, kpltúrházba, ott azonban H. József leütötte, a földre hajló Szolnokit pedig J. András szájba rúgta. A kultúr- házban lévők kísérték végül orvoshoz. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Bodzát a csoportosan elkövetett rablás miatt öt év fegyházra, H. Gyulát pedig ugyanezért és egy verekedésért két év, fiatalkorúak börtönére büntette, Bodzát öt, H. Gyulát pedig három évre tiltva el a közügyektől. A bíróság — alkoholizmusa miatt — elrendelte Bodza kényszergyógyítását. A fiatalkorúak bírósága előtt jogerős lett a többiek büntetése: J. András két év öt hónap, H. József pedig húsz hónap szabadságvesztést kapott, az előbbit három, az utóbbit két évre tiltotta el a közügyektől a bíróság. A verekedésben részt vevő B. Tibornak elrendelte a bíróság a javítóintézeti nevelését. A rablásban részt vevők kötelesek megfizetni a Szolnoki kárát. Az ítélet jogerős. álr\ Kossuth szőlője: Az ereklyék lialliatatlanok Heti bosszúságunk Felkészülés — Remélem, most megdicséritek az újságban a kereskedőket — szólított meg az utcán ismerősöm — olyan emberfeletti munkát végeztek az ünnepek előtt. Hétfőn még ünnep volt, de kedden már tollat is fogtam, hogy paírra véssem helytállásukat, ám ekkor egy másik ismerős jutott eszembe, aki a füstölt sonka hiánya miatt füstölgőn. Húsvét, sonka nélkül! — mondta elképedve — s arra gondoltam: magyarázhatom én, hogy milyen megfeszített munkát végeztek a kereskedők, annak, akinek nem jutott sonka, márpedig nagypénteken egész Nyíregyházán nem volt. Mi tagadás, a szokás nagy úr, a sonka lényeges dolog, de hát mégsem minden — győzködtem magam — amikor egyre-másra érkeztek a panaszok: mikor lesz sör, ha nem az ivászat ünnepére, s mikor akarnak kölnit árulni, ha nem a locsolódás napjára? Még egy utolsó remény — gondolták többen — talán húsvét vasárnapján a piacon a pultokra rakják a maradékot, aztán pillanatok alatt szertefoszlottak az álmok, mert a szép, a jó, a hidegtől óvó csarnok zárva volt. De legalább van virág, vi; gasztalódott, aki tudott, s jó lesz a húsvéti kölni helyett a virágillat is. Ki miként vásárolt, azt csak ő tudja, én peches voltam, aki előttem állt, valószínűleg szerencsés, ö háromszor két szegfűt vett és 81 forintot fizetett, nekem 108-ért adtak kétszer hármat, s hiába próbáltam hazáig bizonygatni magamnak, hogy a 2x3 és a 3x2 nem biztos, hogy ugyanannyi, nem sikerült meggyőzni magam. Hát ez nem igaz! Ja, bocsánat, ez nemcsak az ellátásra vonatkozik, hanem — mint a televízióban láttuk — Mészöly taktikai utasítása is mindössze ennyi volt a norvégok ellen. Ez pedig a ke^ reskedelemnek a következő ünnepre, a focistáknak a VB- re keserűen kevés lesz. B. J Mellesleg Szauna volt eddig is a Nyírségben, legnagyobb örömére a súlyfölösleggel rendelkezőknek, akik közül néhányan megszállottként vetették be magukat rendszeresen a karcsúsító kamrákba. Most azonban nem akármilyen szaunázásra nyílik majd lehetőség a szőkébb hazában. Ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, ezúttal megismétlem a rövid híradást: finn szaunakályhákat vásárolt a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Az öt kályhához eredeti finn köveket is hoztak. így most már Szabolcs három városában — Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán — igazi északi módon szaunázhatnak majd a vendégek. Mellesleg, semmi különöset nem találok abban, hogy éppen a finnektől vettünk kályhákat és importáltunk köveket. Miután a lexikonban is úgy olvasható, hogy „a szauna lakóházban, vagy külön kis épületben berendezett gőzfürdő a finneknél”, így tehát nagyon is természetes, hogy odamentünk érte. Ezentúl a történészek által előszeretettel bizonyított rokonság is azt diktálta, hogy a finnektől szerezzük be a mind népszerűbb szaunakályhát. Megtanultuk már ugyanis, hogy nem jó elhamarkodottan döntenünk és vásárolnunk a viszonylag olcsóbb utánzatokat, s, hogy amit másutt már feltaláltak, azon mi ne törjük feleslegesen a fejünket. Csak a dicséret hangján lehet szólni erről az új szolgáltatásról, amely ötletnek is és valóságnak is eredeti. Ez nem kívánt több milliós beruházást, a kövek világpiaci ára sem emelkedik ugrásszerűen, különösen akkor, ha nem gyűrűbe, hanem szaunába rakják. Magam is sietve kipróbálom majd, mert sok egyéb mellett nem árt megszabadulni a felesleges kilóktól. Emellett a mind gyakoribb hűvös időjárás miatt is nagy látogatottságra számíthat a szauna, ott legalább jó forró a levegő. Egyre kell csak vigyázni: nehogy túlságosan — begőzöljünk a szaunában. (angyal)
