Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
1982. március 28. Kelet-Magyarország 3 Hires emberek megyénkül Bakositól Tömösváryig A „Ki kicsoda?“ nőst megjelent kötetében Sok fajta lexikon jelenik meg hazánkban. A most kiadott „Ki kicsoda?” a 136 éve született első angol „Who's Who” lexikont követi. Legutóbb 1975-ben jelent meg hasonló kiadvány a Kossuth Könyvkiadó gondozásában a mostani 1981-es, és a szocialista országokban egyedülálló. Az élő személyiségeket tartalmazó negyedik kiadásban 1300-ról 3500-ra nőtt a magyar címszavak száma a mintegy tízezer — többségében külföldi — név között. A kötetet 1981 márciusában zárták, tehát statikus állapotot tükröz, amin az élet nap mint nap átlép. Lehetséges szemelvényünk sem teljes, noha arra törekedtünk, hogy mindazokat figyelembe vegyük, akik megyénkben laknak és dolgoznak. Mert igen sokan vannak a kötetben olyanok, akik itt születtek ugyan, de máshol dolgoznak. Bakosi Béla, atléta, Európa- bajnok; Bojtor Miklós, ny. állami gazdasági igazgató, Kossuth-díjas, Bozóky István, színész, rendező, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója; Dávid Béla, vízmester, építés- vezető, Állami-díjas; Erdei Bálint gyáregységvezető, Állami-díjas; Galambos Lajos, író, József Attila- és SZOT- díjas; Gamier Géza, Ganzler Gézáné, pedagógus házaspár, Állami-díjasok, Hegymegi István, a Mátészalkai Állami Tangazdaság igazgatója, az MSZMP KB tgja; Holl István, színész, Jászai-díjas; Hajtó József, záhonyi vasutas szocialista brigád vezető, Állami-díjas; Kolláth László, ny. pedagógus, Kossuth-díjas; Margittai Valéria, pedagógus, Apáczai-díjas; Margócsy József, pedagógus, irodalomtörténész, Apáczai-díjas; Misley Győző, pedagógus, Apáczai- díjas; Molnár István atléta, edző, a nyíregyházi tanárképző főiskola atlétabázis tervezője; Móré István, nyírtass! tsz-vezető, Állami-díjas; Németh Sándor, ibrányi tsz-vezető, Kossuth-díjas; Péter Imre, pedagógus, Apáczai-díjas; Ratkó József költő, József Attila- és SZOT-díjas: Srankó András, nyírteleki szocialista brigádvezető, Állami-díjas; Szalontai Barnabás, néprajztudós, történész, Állami-díjas; Tar Imre, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára; Tárnái Ottó, pedagógus, Apáczai-díjas; Timkó Imre, hajdúdorogi püspök, görög katolikus püspök; Tóthilé Kiss Mária, nyírbátori diszpécser, az MSZMP KB tagja; Tömös- váry József, nyírtassi tsz-fő- könyvelő, Állami-díjas. Mint említettük, szerkesztési okok miatt meghatározott időben a kötetet le kellett zárni, ezért — valamint, mert időközben többen meghaltak — naprakészen természetesen nem lehet teljes a kötet. (ősz) Hat hét alkotómunka Vendéget vár a művésztelep Minden készen áll a Sóstón a nemzetközi éremművészeti alkotótelep vendégeinek fogadására — ezt állapította meg a tábor művészeti tanácsa a hét közepén tartott megbeszélésén. A Nyíregyházi Városi Tanács jelentős anyagi áldozatot vállalt azért, hogy jól előkészített műhelyek álljanak a művészek rendelkezésére. így, immár a körülmények is nemzetközi színvonalúak lesznek. Döntött a képzőművészek szövetségének szobrász szakosztálya az idei művésztelep hazai résztvevőiről. E szerint Szabó Iván, Szabolcs Péter, Lapis András és Návai Sándor dolgozik majd a művésztelepen, s esetleg várható még a tavaly sikeresen szereplő Ligeti Erika is. A Szovjetuniót Grigorij Franguljan, Bulgáriát Ivanka Nincseva szobrászművészek képviselik, vendégeket várnak Csehszlovákiából, az NDK-ból, s tárgyalnak egy angol és egy finn szobrász részvételéről is. A művésztelep idén is hat hétig tart, nyitás: ápirilis 19- én, s az itt készülő alkotásokat a zárókiéllításon a nagy- közönség is megtekintheti. Szergej Hazanov Maga és én O rvosnak lenni — és semmit el nem fogadni. Sem parfümöt, sem édességet, sem bélelt borítékot. Kivágtad a beteg vakbelét, derék dolog; kihúztad a fogát, köszönöm. Nem, több nem kell. Az égvilágon semmi. Virág is csak a gyógykezelés végén, és ha erőnek erejével az ember markába nyomják. Autójavító igazgatójának lenni —, és semmit el nem fogadni. Sem fémpénzt, sem bankót. Még ha színművész fogorvos is az illető, vagy éppen egy befolyásos vezető lánya; mindenki várjon a sorára. Virág is csak a végén, és ha nagyon muszály. Jó hírű főiskolán dolgozni —, és semmit el nem fogadni, összeköttetés nem számít, pénz nem kell, a protekció sem nyom a latban. Ha tudsz, felvesznek, ha nem —, akkor megpróbálhatod jövőre. Köszönöm? Kérem szépen! Igaz is, virág — csak a vizsga után. Szakácsnak lenni —, és semmit el nem emelni. Sem gyümölcsöt, sem halat, sem húst. ízlett a káposztaleves? Boldog vagyok! Sikerült a palacsinta? Hála istennek! Borravalóért sem szabad megalázkodni, és virág is csak a vacsora után jár, és csak akkor, ha nagyon erőszakoskodnak. Általában nem szabad harácsolni, pénzt kicsikarni, sem pedig lopni —, nem holmi prémiumra várva, vagy mert fél az ember a törvénytől, hanem, mert másként nem lehet. B efolyásos pozícióban lenni — és semmit el nem fogadni. Sem lakást, sem autót, sőt még beutalót sem. Csak annyi legyen a prémium, amennyit megérdemelt. sőt, még kevesebb. önkéntes mező- gazdasági munkára elsőnek utazik és utolsónak tér haza. Mindezt nem holmi jó hírnév, karrier érdekében teszi, hanem, meri másra nem képes! Mármint maga. De én képes vagyok. Konyakpipa - franciáknak Az emberi leleményességnek szinte nincs határa. Az ősidőkben feltaláltak a pipát, s azóta szívja belőle a dohányt, s eregeti a füstöt az ember élvezettel. S amióta ópiumot termelnek Kínában, elterjedt az ópiumpipa szívásának az élvezete is. De létezik gyógypipa, s vízipipa, az úgynevezett nargilé, amelyet békepipaként szívnak még ma is az indiánok. Legújabb élvezet a konyakpipa. A BEAG nyíregyházi Universil gyára, amely sikerrel mutatkozott be riporterközvetítő berendezéseivel az 1980-as moszkvai olimpián, most a sikeres piackutatás eredményeként ez évben a franciák megrendelésére megkezdte több szép formában a konyakpipák Cseke Balázs üvegműves készíti a konyakpipákat. (Elek Emil felvétele) gyártását. A gyár vezetői elmondták, hogy a „piapipa” gazdaságos termék, dollárral fizetnek érte. A konyakpipát üvegből készítik, s a legtöbbnek a formája a csibukhoz hasonlít, csak éppen nem illatos dohánnyal, hanem nemes Napóleonnal vagy másfajta konyakkal töltik meg a franciák és a füst helyett italt szívnak belőle. A konyakpipákból ez évben a nyíregyházi Universil gyárban mintegy 140 ezer darabot gyártanak a franciák megrendelésére. F. K. Feketenadálytötől a fodormentáig Valutát hoz a gyógynövény Gyöngyvirágtól lombhullásig, de még azon túl is, néhány esetben — mint például a fagyöngy és a nyárfarügy — még télen is adhat munkát a gyógynövénygyűjtés a vállalkozó szellemű embereknek. Szabolcs-Szatmár megye különösen gazdag vadon termő gyógynövényekben; szinte mindert fajtája megtalálható. Az elmúlt évben a termesztett kultúrákkal együtt több, mint 3 millió forint értékű gyógynövényt vett át a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat megbízásából a megyei áfészek felvásárló hálózata. Megfelelő előkészítés, csomagolás után ennek javát külföldön értékesítették, más részét a hazai gyógyszeripar dolgozta fel. Tekintettel a gyógynövénygyűjtés, illetve -termelés népgazdasági jelentőségére, az idén — úgy a Herbária, mint az áfészek — az eddigieknél is nagyobb figyelmet szentelnek a megyében ennek a munkának: több mint négymillió forint értékű gyógynövény átvételét tervezik. A közelmúltban megtartott egynapos értekezleten 24 áfész gyógynövény-felvásárlással is foglalkozó átvevőjét oktatták ki az ezzel kapcsolatos tudnivalókra. A vadon termő gyógynövényeknek — mint például a csalánlevél, arfekete Tiadálytö és- -levél — különös jelentőséget ad az, hogy területfoglalás, beruházás nélkül biztosít jó kereseti lehetőséget a gyűjtőknek és valutát az országnak. T. Á. V Szabolcsiakkal a parlamentben H étköznapjainkkal, de ünnepeinkkel is ösz- sziefüggő, szinte mindenkit érdeklő témát, a közművelődésről szóló törvény végrehajtását vitatták meg másfél napon át az országgyűlés tavaszi ülésszakán a képviselők. Oda kellett figyelni e fontos témára azoknak, akik tanulnak és tanítanak, márpedig ez igen nagy szám, de azok számára is mondtak megszívlelni valót, akik „csak” művelődnek, akik „csak” színházba, moziba, könyvtárba, művelődési házba, klubokba járnak, mert szórakozni, művelődni akarnak, esetleg a közművelődés, a népművelés jelenti kenyerüket. Természetesen voltak, akik az átlagostól is nagyobb figyelmet szenteltek a vitára. Köztük volt Géczi Ferenc, a Megyei és Városi Művelődési Központ igazgatója, aki meghívottként a Parlamentben hallgatta Pozsgay Imre expozéját és a 21 felszólalót is. — Egy országgyűlésen részt venni mindenki számára nagy élmény. Nekem nemcsak azért volt az, mert először voltam parlamenti ülésen, hanem azért is, mert a mi n;unkánk értékelése volt napirenden. Szó szerint is értem a „mi munkánkat’,, hiszen Pozsgay Imre két alkalommal is szólt Sza- bolcs-Szatmárról, Nyíregyházáról. Jó volt hallani az elismerő szavakat azért az erőfeszítésért, amit a színház létrehozásáért kapott a megye, s mivel az én munkám is benne van, a közművelődési intézmény- hálózat fejlesztéséért elhangzott elismerő szavak is jólestek. Nem volt köny- nyű egy tervidőszakban létrehozni a nagykállói, a vásárosnaményi, a kisvár- dai és a nyíregyházi művelődési intézményeket, s megteremteni a működésükhöz szükséges feltételeket, de mostanra igazolódott : nem volt hiábavaló a fáradozás. Hornyák Tiborné Nyír- béltek környékének képviselője különösen akkor figyelt, amikor a miniszter az amatőr művészeti csoportok tevékenységét méltatta, hiszen egy évtizede már, hogy az első „Röpülj páva” sikerein felbuzdulva megalakították otthon a népdalkört, amelynek éppúgy tagja lett az öreg, a fiatal, mint a munkás, a paraszt, az egyéni gazda és a tsz-tag. Azóta nem csökkent a lelkesedés, sőt a hagyományok őrzése, az ősök tisztelete honismereti munkává is vált, mert amikor évente megrendezik a megyei népzenei fesztivált — ahol szólóénekesek, parasztkórusok, citeraegyüt- tesek vesznék részt —, kiállítást nyitnak múzeumra való anyagukból, amely a kender elvetésétől a kendőkészítésig mutatja be elődeink nehéz munkáját. Tóth Géza záhonyi képviselővel, az SZMT titkárával érthető módon a munkásművelődés, a munkahelyi közművelődés eredményeiről és gondjairól váltottunk szót a Parlament folyosóján. Ügy fogalmazott, hogy a gazdasági nehézségek láttán, a gazdasági feladatok elsődlegességéből következően sokan — köztük gazdasági vezetők is — elhanyagolják a művelődést, megvonják, vagy csökkentik az erre fordított energiát, pénzt és egyéb eszközöket. Ha a költségvetésből valahol faragni lehet, akkor az sokszor a művelődést érinti. Természetesen nemcsak a gondokat tette szóvá, elmondta: a szakszervezetek minden olyan kezdeményezést és törekvést támogatnak anyagiakkal is, amelyek hozzásegítik a dolgozókat és gyermekeiket, hogy a gyorsan fejlődő valósággal lépést tarthassanak a művelődésben is. A szocialista brigádok — amelyek a munkahelyek művelődési bázisát is jelentik — sokat tehetnek azért, hogy olvasóvá, színházlátogatóvá, kiállítások nézőivé neveljék tagjaikon kívül a környezetükben dolgozókat is. A ki figyelemmel kísérte a közművelődésről szóló vitát, tapasztalhatta : korántsem csak iskoláról és színházról volt szó, s talán emiatt kértek szót lényegesen többen a szokásostól. A miniszter ezt úgy fogalmazta: „a kultúra nem szűkíthető le a műveltség terjesztésére, közvetítésére, hanem fontos feladata az életmód, életforma és magatartás kialakításának segítése, a szocializmus eszméivel és céljaival való értelmi-érzelmi azonosulás elérése, a közösségi szellem, a cselekvő erő fejlesztése, a kultúra demokratizálásának folytatása.” Balogh József Várják az ügyfelet Szombaton, szervizbe nap, sok mindent lehet esi- elviszi gépkocsiját a szervizbe, nálni, még kocsit javíttatni hogy szombaton nyugodtan is. Ám ezt nem sokan hasz- ülhessen bele. nálják ki. Persze az előrelátó tulajdonos már hét közben (sípos) Szombat reggel fél hét, AFIT-szerviz. Éppen egy piros Lada gurul a felső mosóba, a műhelyben pedig két- három kocsit javítanak. Gyér a forgalom. — Bizony így van — erősíti meg Szekretár László műszakvezető. — Most kommunista szombatot tartunk, s egy teljes műszak dolgozik. Más szombatokon csak ügyelet tartózkodik a szervizben két szerelővel. Akkor még ennyien sincsenek, a rezsi viszont nem kevesebb, mint más hétköznapokon. Ügy látszik szombaton, pihennek, kirándulnak az autósok. Nyíregyháza másik nagy szervizében, a Vagép vállalatnál minden szombat teljes műszak. Ám itt is kevesebb a munka, mint mondjuk kedden, vagy pénteken. Az alábbi számok önmagukért beszélnek: március 20-án, az előző szabad szombaton 17 gépkocsit vettek át javításra. Tegnapra öt kocsi volt előjegyezve, s nem sokkal többet hoztak javítani. Egy átlagos hétköznap egy műszak alatt 30 autó is beérkezik. A Vagép műhelycsarnokának egyik kocsiállásán a ZU 05—71-es forgalmi rendszámú Wartburg futóművét javítják. A jármű tulajdonosa Jakab László: — Pénteken bejelentettem, s mondták, hozzam szombaton. Még örülök is, hogy mára vállalták. Alig van javításra váró autó, gondolom így több idő jut az enyémre. Jó dolog a plusz szabadFürdetik az autót.
