Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

1982. március 6. Vállalni önmagunkat Hivatás, család, magánélet Hányszor halljuk, hogy valaki a hi­vatásában találja meg a teljes nyugal­mat, az elérhető emberi boldogságot. Mások a családi életben lelnek örömet, olykor kárpótlást a hivatásbeli konflik­tusokért. Vannak, akik a munkában is, a családi, magánéletben is rátaláltak saját útjukra. Vállalják önmagukat. Ez sokszor újrakezdéssel, a kudarcok utáni megújulással jár. Az ember, úgy mond­ják, saját boldogságának kovácsa. De nem lehet mindenki maradéktalanul boldog. Meg kell becsülni az ap­róbb, napi boldogságmorzsá­kat is, hogy örülni tudjunk a nagyobbnak. Erről kérdez­tünk öt asszonyt a megye ál­lami gazdaságainak szakszol­gálati állomásán. Ez a mun­kahely nincs reflektorfény­ben, szerény dolgozói szám szerint 27-en, akik között 18 a nő — szakszerű vizsgálata­ikkal hozzájárulnak az álla­mi gazdaságok, tsz-ek ered­ményesebb gazdálkodásához. Hivatás, család, magánélet. Hogyan látják saját magu­kat? Hajzer Ferencné évekkel ezelőtt pénzügyi szakember­ként dolgozott, majd a munka mellett egy újabb szakmát is elsajátított. Földmérő lett, mint agrogeodéta dolgozik a szakszolgálati állomáson. Áp­rilisban lesz öt éve ... — Nagyon szeretem a mun­kám, mert nyugodtan mond­hatom, ez egyben a hobbim is. Mindig érdekelt a termé­szet. Most van alkalmam jár­ni a határt. Szeretek a saját szememmel meggyőződni mindenről. Ezt csak úgy le­het, ha kiszállunk a kocsiból és megyünk, gyalogolunk. Pontos, hiteles térképekre van szükségük a mezőgazda-' sági nagyüzemeknek, a föld­hivataloknak, melyek jól tük­rözik a valóságot, a változá­sokat. Legnagyobb elismeré­sem, amikor a földhivatalok, a gazdaságok visszaigazolják az egyezést és mindenki elfo­gadja hitelesnek, valósnak az általunk készített munká­kat ... Sokat jár ezek szerint vi­dékre. Nem sínyli meg a csa­lád, a magánélet? — Nem, a mi családunk­ban mindenki tudja a tenni­valóit. Egyébként is én előre egész évre tudom, mit fogok csinálni, alkalmam vem meg­tervezni a napokat, heteket. Otthon? Ha a férjem érkezik előbb haza, ő készíti oda a vacsorát, segítenek a gyere­kek is. Két lányunk van, egy 18 és egy 14 éves. Van egy hétvégi telkünk, kis házzal, ott is mindenki megtalálja a neki való elfoglaltságot. Kü­lön áldás újabban a szabad szombat, amit arra haszná­lunk, hogy meglátogassuk a szülőket Kótajban és Nyír­turán. BALINTNÉ LENGYEL ILDIKÓ Hajzer Ferencné nem félt váltani, volt bátorsága a „pá­lyamódosításra”. Azt a mun­kát végzi, amit a legjobban szeret. Izgalmas, érdekes, folyton változó, sok ember­rel kapcsolatot teremtő szak­ma ez. Nemrég fejezte be egy 150 hektáros terület hely­színi munkáit a mátészalkai járásban. Hasonló feladato­kat kapott a fehérgyarmati járásban. Mivel érhetnek el a nők a jelenleginél nagyobb meg­becsülést? — kérdeztük. — Kifogástalan munkával. Még jobb felkészültséggel, tanulással. Nem szeretem a siránkozó nőket, akik csak panaszból állnak, legyen szó munkahelyről vagy családról. Való igaz, nem egyformán jut ki mindnyájunknak a munkából, a családi tenniva­lókból. Nem is vagyunk egy­formán teherbírók, de az a tisztességes, ha vállaljuk ön­magunkat, a munkát, a csalá­di feladatokat. Ez adhatja a megbecsülést... Bálintné Lengyel Ildikó la­boráns, vegyipari szakközép- iskolát végzett. Két és fél éve dolgozik a szakszolgálati ál­lomáson. Korábban a gumi­gyárban volt vegyésztechni­kus. Irodában nem tudta vol­na elképzelni a napi nyolc órás elfoglaltságot. — Látszólag talán unalmas, olykor rutinmunka a miénk, valójában minden vizsgálat más-más. Igen nagy figyel­PETHÖ ISTVÁN NÉ feledik, innen muszáj vinni a szükséges élelmiszereket... Megbecsülés, kereset? — Nem panaszkodom, ka­pok annyi fizetést, mint egy olyan régebbi dolgozó, mint én vagyok. Nem arról van szó, hogy olyan sok az a 2900 forint, de nyugodt munka, nem kell két vagy három műszakba járni. És erre meg, ha teljesítjük az előírásokat, rájön 10 százalék. Illetmény- juttatást is kapunk a tangaz­daságtól, amely a mi gesztor­gazdaságunk. Lehetett válasz­tani, én a kukorica mellett döntöttem, kaptam vagy nyolc ezer forintot illetmény­ként ... Holik Tiborné végzettsége szerint vegyésztechnikus, HOLIK TIBORNÉ munkaköre laboráns. Azzal kezdi, a minap az egyik gye­rekének valamilyen hivata­los iskolai nyomtatványt kel­lett kitölteni, s amikor beír­ta, hogy az anyja fizikai dol­gozó, az osztályfőnök nem hitte... — Bizony, nekem se na­gyon akarta elhinni, amikor személyesen találkoztunk. Pedig így van. A laboránsok fizikai állományban vannak. Komoly és értékes műszerek­kel dolgozunk. Akad itt fizi­kai terhelés is, vannak nem éppen kicsi üvegballonok, konténerek, melyhez van se­gítségünk, egy segédmunkás bácsi, de valójában a szelle­mi munka, az odafigyelés mellett fizikai erőfeszítést is megkíván a laboránsi munka. Előny vagy hátrány, hogy nők dolgoznak együtt? — Szerintem előny. Jól megvagyunk egymással, aki itt nem tud beilleszkedni, az egy idő után elmegy. Itt any- nyira egymásra vagyunk utalva, hogy nem lehet hara­got tartani. De nincs is ilyen. Ha egy darab sütemény elő­kerül, mindenkinek jut belő­le. És arra is rátudunk, ha valaki tanulmányi szabadsá­gon van és tulajdonképpen helyette is dolgozni kell. Nem zavaró, hogy munká­juk eredményeit nem látják közvetlenül? — Sajnos ez így igaz. Mi elvégezzük a vizsgálatokat, de annak hasznáról, mennyiben változik például egy-egy gazdaságban, tsz-ben a takar­mánygazdálkodás, egyben a jövedelmezőség, nincs tudo­másunk. Ma még úgy talál­juk, az állattartó gazdaságok nem veszik eléggé komolyan a munkánkat, holott tíz­vagy százezer forintokat menthetnének meg vizsgála­taink felhasználásával. Mire gondol, ha azt hallja, női sors? — Arra, hogy létező való­ság, más ez mint a férfiaké. Még papíron sincs egyenlősé­günk. Egy másik munkahe­lyen évekig dolgoztam egy bi­zonyos beosztásban, ahol egy férfi, ugyanannyi éves gya­korlattal, azonos végzettség­gel jóval többet kapott. De hány ilyen példát lehetne felsorolni! — A férfiak munkájával szemben a közvélemény sok­kal elnézőbb, a nőknek a munkában is többet kell bi­zonyítani, mégis nehezebben kapják az elismerést. Szerin­tem ezért nem szívesen vál­lalnak magasabb beosztást a nők, még ha erre lehetősé­gük is nyílik. A másik ok pedig, hogy a hivatással járó elfoglaltságuk miatt a csalá­di élet sínyli meg. Kevesebb idő jut a háztartásra, a gyer­mekek nevelésére, amit a férjek általában nehezen fo­gadnak el, még ha szavakban sokan erősítgeti’k is ... — Az is igaz, hogy a nők­nek kevesebb a lehetőségük az önképzésre, a tanulásra. Ha egy férfi hazamegy és el akar mélyülni mondjuk egy- egy szakmunkában, elolvassa az időszerű szakirodalmat, netán vizsgára készül, nem „illik” zavarni háztartási munkákkal. Az külön adott­ságunk, hogy a nők szerin­tem strapabíróbbak és a sok­féle rájuk kötelezőnek tar­tott elfoglaltság mellett is igyekeznek lépést tartani a szakmai és általános fejlő­déssel ... A szakszolgálati állomás egyetlen nem fehér köpenyes dolgozója Varga L ászióné adminisztrátor. Ő piros kö­penyt visel, de abban rokon a többi munkatársnővel, hogy ő is vállalta a saját, válasz­tott sorsát. Duplán is. Elő­ször is, mert végzettsége sze­rint textilgyártó szakmunkás, másodszor, Somogy megyéből jött Szabolcsba, vállalva a számára szokatlan környeze­tet... — Kaposvári vagyok, a férjem katona volt, így is­merkedtünk meg. Korábban Mátészalkán laktunk, 68-ig gyesen voltam, dolgoztam a MEZÖGÉP-nél is, majd ami­kor adminisztrátort kerestek, idejöttem a szakszolgálathoz. Jól megértjük itt egymást, nem érzem, hogy „csak” ad­minisztrátornak tartanak. Az én munkám is fontos. Én írom öt példányban a vizs­VARGA LASZLÖNÉ gálátokat tartalmazó hatósá­gi bizonylatokat. Olykor elő­fordul, hogy gyanúsnak talá­lok egy-egy dolgot és mielőtt leírom, megkérdezem. Így se­gítek, hogy hibátlan szakbi­zonylatok kerüljenek a gaz­daságokba. Előnye a munka­helyemnek, hogy közel van a lakásunk. Tervem, hogy el­végzem a mérlegképes köny­velői tanfolyamot. Ez eddig nem sikerült, rajtam kívüli okok miatt, de nem mondtam le róla. — Van két gyermekünk, az egyik az idén érettségizik az építőipari szakközépiskolá­ban, a másik elsős a Kossuth gimnáziumban. Szerintem sok függ rajtunk szülőkön, hogyan neveljük a lányain­kat. Milyen nőkké válnak majd felnőtt korukban. KM HÉTVÉGI melléklet met, türelmet, pontosságot kí­ván. Így kimondottan női munka is. Nincs két egyfor­ma vizsgálat. S igaz, hogy vi­gyázunk a munkavédelmi előírásokra, de nem teljesen veszélytelen a munkánk, igen komoly hazai és külföldi vizsgáló műszerekkel dolgo­zunk. Mondjam azt, hogy 420 fokon roncsolunk egyes ta­karmányokat? Jól érzem itt magam, mindenki segített, hogy jól elsajátítsam a mun­kafogásokat. Magánélet, egyéni boldog­ság? — Azt hiszem, nem lehet (maradéktalanul minden el­képzelésünkhöz ragaszkodni, amit úgy 18 éves korban el­gondolt az ember. Azt tudni kell az embernek, mikor ér­kezett el az idő arra, hogy változtasson az életén. Ezt nem lehet elmulasztani. Ügy alakult, hogy én elváltam, egyedül nevelem a kisfiam, aki most nyolc éves, jól ta­nul, boldogok vagyunk együtt. Én soha nem hivat­koztam arra, milyen nehéz nekem, egyedül nevelem a gyermekem. Soha nem ma­radtam el emiatt egyetlen késő délutáni vagy esti ren­dezvényről;^ fiamat önálló­ságra nevelem, van kulcsa, amíg hazaérek jól elvan egyedül... Pethő Istvánná laboráns is vállalta a saját életutak Ko­rábban 19 évig volt hasonló munkakörben a nyírbogdányi kőolajipari vállalatnál, de az utóbbi négy évben üzemi konyhavezetőként dolgozott ugyanott. Három éve jött az állami gazdasági laborba, Kemecséről jár be naponta. — Egészen más labormun­ka ez, mint a nyírbogdányi volt. Változatosabb. Hálás va­gyok a munkatársnőimnek, akik sokat segítettek, hogy könnyebb legyen az átállás. Bizony, egymás nélkül itt nem lennénk meg, a tizenöt- tizenhat laboráns közül sokan hiányoznak, most éppen né­gyen vagyunk. Egy kolléganő nászűton van, egy tanulmá­nyi szabadságon, egy régóta beteg, vagy három-négy pe­dig gyesen van. A férje nem neheztel a be­járás miatt? — Ő is bejár, velem együtt, ö már 28 éve dolgozik a víz­ügynél, 18 éve művezető. Én már beköltöztem volna, de ő jobban érzi magát Kemecsén. Van egy szép kertünk, abban dolgozik, van is mit, ötszáz négyszögöles a kert. Nem is nagyon várhatom el, hogy otthon segítsen. Van két lá­nyunk, 11 és 15 évesek. Hát bizony három nő mellett ő nem fog mosogatni, főzni — mondja néha. Nem könnyű ellátni, a háztartást, bevásá­rolni, mire hazaérek már es­5^1 Jm rm * , “ i HAJZER FERENCNÉ 0 t különböző életút, néhány hasonlóság azonban fellelhető. Ha olykor kudarcok, botladozások árán is, de maguk szabtak utat életüknek, nem a sors szeszélyeire bízták magukat. Egyikük a munkában, másikuk a családban, tanulásban találta meg egy-egy életszakasz tartalmát, célját. Közös tö­rekvéseik jellemzője: vállalni önmagukat. Ügy érez­tük, van hozzá erejük, képességük és ezután is célba érnek... Páli

Next

/
Oldalképek
Tartalom