Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-04 / 53. szám
1982. március 4. Kelet-Magyarország 7 Helyiket válasszam ? Kenyértészta a mérlegen A sütőipari szakmunkás A mai gyerekek esetleg filmről, vagy a nagymama elbeszéléséből ismerik, hogy évtizedekkel ezelőtt, mikor még otthon sütötték, hogyan is készült a kenyér. Dagasz- tóteknőben dolgozták össze a hozzávalókat: a kovászt, a lisztet, a vizet és a sót. Ve- rejtékes munkával, puszta kézzel dagasztották meg a tésztát. Majd kiszaggatták, szép gömbölyűre formálták, szakalytókendővel" bélelt kosárba tették. Végezetül kisütötték. A kenyér dagasztása és sütése igen nehéz fizikai munka volt — s ma sem tartozik a könnyebbek közé. Nagy Ferencné, Valika, sütőipari szakmunkás kétrét görnyedve hajol egy hatalmas, kehelyszerű edénybe. Jókora darab tésztát emel ki, dobja a mérlegre. Pótol hozzá, vagy levág belőle, hogy egy kiló 15 deka legyen. Ha kisül, így pont egy kilós lesz a vekni, mivel a forró kemencében veszít a súlyából. — Mi már nem sütöttünk otthon kenyeret — magyarázza Valika — de azt tudom, hogy az alapanyag ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt is volt. Kovász, liszt, víz és só. Az Alföldi kenyérbe cukrot és margarint is keverünk, a burgonyás tésztáját pedig burgonyapehellyel dúsítjuk. Egy műszak alatt 1920 kilogramm kenyér sül a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat Szarvas utcai üzemében. Két műszakban dolgoznak itt az embéwk: Az'éjszakások este 8 órakor kezdenek. A délelőttösök hajnali 4-kor lépnek munkába — mikor az emberek többsége még az igazak álmát alussza. — Egy műszakban összesen négyen dolgozunk. — folytatja Valika. — Egy dagasztó, aki összeállítja a tésztát. Mi ketten feladók: adagoljuk, formázzuk a kenyereket. Végül a vető, aki süt: a kemencét kezeli. A raktárban finomra sült, ropogós héjú kenyerek sorakoznak. Csak rövid ideig maradnak itt. A város éhes: nem várhat az áru. Finom illatát messzire sodorja a szél... (házi) TeG)jes siker. (Császár Csaba felvétele) Szamosszegi babafarsang Fényképet ígértem rólatok, s mert azok nem sikerültek jól, ezért másfajta képet kell készítenem. A babák jelmezversenyén a szkafanderes űrhajóstól a fényesen tarkaruhás cigánylányig, a török basától a kéményseprőig sok mindent láthattunk, lám 42 baba egy egész világ. De az igazi képek mégsem a babákról, hanem rólatok készültek. Mint apukák és anyukák izgultatok kedvenceitekért, aztán jött az eredményhirdetés, és a nyertesek boldog arca mögött többségben voltak a legörbülő szájú megszeppentek. Egy pillanatig a zsűri is elbizonytalanodott, hiszen hat örömteli szempár mögött harmindhatan néztetek riadt, csalódott tekintettel. Jó lett volna mindenkinek adni valamit, hiszen a legegyszerűbb jelmezben is gyermeki fantázia és munka rejtőzött. Ez csak játék volt, babafarsang. A kólaivó, a tánc- és ping- ponglabdafűjő távolsági verseny után persze új győztesek lettek, s a nagyokat utánozó diszkó végleg megmentette a délután hangulatát. Mégsem a nyerők arca maradt meg bennem, hanem a „veszteseké”. Persze, hogy az ő jelmezes babájuk volt a gyönyörű, s lám, mégis más kapott jutalmat. Először még görcsösen szorongatták mellőzött kedvenceiket, aztán, ahogy telt az idő, már simogatásra is futotta. — Úgyis te vagy a legszebb! — simogatta meg pólyásbabáját egy kislány és visszaperdült a táncolok közé. Gratulálok — a „veszteseknek”. Dúsa Lajos MADÁR JÁNOS Hogyha Csibéivel jön a tavaszi nap, a sok gyerek mind leszalad, ölbe veszik a teret, megunták már a telet. F iastyúk eltévedt az égen csönd-kanyarog a Tejút felhő-messziségben holdvilág holdvilág de szomorú ez az ág Csordul a fán Felhasad a ködnek sátra. Készül a nap bronz ruhája. Gatyás galamb lagzit csapna. Csordul a fán fényes gyanta. Bolyhos erdő pázsit ágyán őzbak lépdel. Fut a fácán. Táncol a méh, víg a kedve. Tárva a rügy, bimbó festve. Cserebogár zsizsereg. Hátán páncél köpenyeg. Motoz a szél. De ravasz. Bíbelődik a tavasz. Bodnár István A tavasz első hangjai Bár időnként még kemény téli időjárás uralkodik, ennek ellenére már néhány madár hallatja párhivó, tavaszjelző énekét. Egyre gyakrabban felhangzik a balkáni gerle tu-tu-tu éneke, vagy a cinegék szívet melengető nyitnikék dala. A balkáni gerlék egyébként ősi szokás szerint hamarosan hozzálátnak a fészekrakáshoz is. (agárdi) Az úttörőév jelmondata, mint jelmez, avagy egy ötletes modell a farsangról. Egyébke és Zselé f gyébke kicsi plüssku- tyus volt hatalmas füllel és akkora szemekkel, hogy azokba a világ minden hűsége belefért. Ám gazdája mégis szívfájdalom nélkül kihajította az ablakon, amikor ráunt — azok közé tartozott, akik csak addig szeretik a játékokat, amíg meg nem kapják őket. — Hát ez mi? — Vakkan- tott ijedten Zselé, mert a fejére pottyant valami. — Plüsskutya — felelte szomorúan a valami. — A plüsskutyák nem is tudnak repülni — szaglászta körbe Zselé a gyanús kis batyut. — Én sem tudok. Kidobtak — magyarázta Egyébke. Zselé ezen elgondolkozott, de sok minden nem juthatott eszébe, mert végül csak any- nyit mondott: — Én Zselé vagyok —, s látva a másik értetlenségét, még hozzáfűzte —, s azért ez a nevem, mert testvéreim közül én vagyok a legpuhább kiskutya. — Engem meg Egyébkének hívnak — mondta udvariasan a másik. — És azért neveztem így el magam, mert senkinek sem kellek. — Csiklandozósdit játszunk? — Miért nem kergetsz? — kérdezte Egyébkét. — Ühmm ... nincs kedvem felelte amaz. Be nem vallotta volna, hogy nem tud futni. — Na, gyereeeee — hízel- gett Zselé. És addig-addig, hogy láss csodát: Egyébke lépett egyet! Menj el! — kérte akkor a plüsskutya, mert nagyon szeretett volna egyedül maradni az örömével, és kipróbálni, hogyan lehet futni. — Majd később megkereslek. — De én játszani akarok! — csökönyösködött a másik. — Hát akkor tudd meg, hogy hazudtam! — kiáltotta Egyébke. — Igenis van foglalkozásom, és nem érek rá, mert én vagyok a főharagu- dós, és éppenséggel rád haragszom! — Ejha, mondta Zselé. — És nem nehéz ez a nagy ha- ragudás? — Nem — vágta rá kurtán a másik. — Na de akkor most döntsd el, hogy igazándiból haragszol-e, mert ha igen, akkor nekem el kell ám mennem! — Épp ezt akarom — ke- gyetlenkedett Egyébke. így "hát Zselé elindult. Visszavisszanézett, de hogy amaz nem intett, hát eltűnt végül. Az ám! De nem is tudott moccanni se attól kezdve a plüsskutya! A fülei nagy szomorúan egészen lekonyultak, s bizony kiabált volna de egy hang se jött ki a tormát: — Zselé! Zselé, segíts! — de egy hang se jött ki a torkán. — Haragszol még? — kérdezte másnap Zselé, és úgy tett, mintha véletlenül járt volna éppen arra. — Á — formálta nagy nehezen a szavakat Egyébke —, annyit futottam tegnap, hogy a szél egészen kifújta belőlem a haragudást. S ha ettől kezdve hartetí- rozott valahol a két kutya- kölyök, és egyiknek nagy szeméből a hűség majd kicsordult, a másik meg puha volt, mint a hó, Egyébke és Zselé volt az, akiknek a farka mindig az ég fele mutat. Deák Mór Úttörők rovata Miénk a szó Láttatok-e már bagaméri szakácsot? Ha azt nem is, de egy néger kislányt mégis el tudnátok képzelni, ám ha mégsem, magyar kislány minden faluban terem. A nyuszi, a maci, az űrhajós és még sok más ötletes jelmez vonult fel az álarcos bálon. Igen nehéz volt kiválasztani, ki öltözött fel a legjobb jelmezbe. A főnyeremény egy nagy torta volt, végül diszkóban szórakoztunk. Csikk Judit, Levelek Igaz, hogy fiú vagyok, ennek ellenére egy újságírónőt személyesítettem meg a tiszadadai úttörőcsapat jelmezbálján. A társaim is igen fantáziadús jelmezeket öltöttek, akadt köztünk bohóc, néhányan a Hungária együttest imitálták, és még igen sok parádés jelmezes, és a szép számú közönség várta el, hogy én, mint az egynapos újságírónő, tudósítsak az eseményről. Sándor György, Tiszadada Iskolánk névadójára, Pethe Ferencre emlékeztünk halálának 150. évfordulóján, február 22-én. Tiszavasváriban iskolánk életében ez jelentős esemény, sok gyerek például pályázatot készített Pethe Ferenc életéről, vetélkedőn mértük össze tudásunkat, ki mennyire ismeri névadónkat. Február 22-én először a pajtások megkoszorúzták a névadó szobrát. A felső tagozatos tanulók irodalmi összeállítást készítettek Pethe Ferenc életéről, kiemelték pályájának jelentősebb állomásait. Színvonalas, szép szavalatokat, énekkari számokat adtunk elő, s örültünk, hogy iskolánk tanulóin kívül a szülők és a patronáló intézmények képviselői is hallhatták a bensőséges ünnepséget. Pethe Ferenc Általános Iskola 7—8. b Tiszáyasvári ’ í,Évek óta színvonalas matematika-szakkör működik az iskolában. Különösen azért, mert olyan matematikai és mértani feladatok megoldását tanulhatjuk, amelyre az iskolában nincs idő. Legutóbb például Phythagoras tételéről beszélgettünk és megpróbáltuk bebizonyítani, megszerkeszteni. A Paskál-háromszögről sok érdekes dolgot állapítottunk meg. Busák Ildikó, Nagykálló Ki gondolná, hogy a tanulásnak rabjai is vannak? Már pedig ezt bizonyította be az egyik jelmezes csoport, de volt, aki sárkánynak öltözött, mások a tévéből ismert sorozatok szereplői lettek ez alkalomra, de bizony akadtak olyan pajtások is, akik jobban érezték magukat, amikor óvodások voltak. Legalábbis ez derült ki a jelmezbőL Az Alfa együttes zenéjére diszkóval, tombolával fejeztük be a farsangot. Szántó Enikő, Mátészgllfa. Teremkupa-bajnokságot rendeztünk nemrégiben. Á körmérkőzésekre meghívtuk a járási győztes csapatokat is, így ott voltak a kölaaeb-a rozsálvi, a nábrádi, és a házigazda fehérgyarmati 2-es iskola csapatai. Arra törekedtünk, hogy a téli edzésekkel gyarapítsuk erőnlétünket, ugyanakkor versenylehetőséget is szerezzünk. A labdarúgó-körmérkőzéseken több száz pajtás biztatása közepette a fehérgyarmati csapat bizonyult a legjobbnak. Farkas János, Fehérgyarmat Csapatszintű versenyt rendeztünk névadónkról, Váci Mihályról. A szavalóversenyre igen sokan jelentkeztek, a negyven szavaló igen színvonalas produkciót nyújtott. így a hallgatók jobban átélhették a nagy költő műveit. Nagy Gabriella, Fehérgyarmat; Első: a virágkarnevál . iílöo. ~iosa Szezonzáró farsangi jelmezversenyt rendezett február 27-én a fehérgyarmati Petőfi Sándor Úttörőcsapat. A városi-járási művelődési központ színpadát szombat délután közel 100 jelmezes birtokolta. Az első osztályosok tavaszt idéző virágkameválja lett az első, de nagy sikert arattak a Neoton-famíliát karikíro- zó csoport tagjai is. Igazi meglepetésül szolgált, amikor bemutatkoztak az „Irtok ti igy?” országos pályázatra készült legjobb alkotások. A Kincskereső felhívásához még bárki csatlakozhat humoros Írással — az iskolai életből, paródiákkal a környező világból. TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: ÁV). 6. Egymást követő betűk a magyar a bobén. 7. Római 1501. 8. Azonos magánhangzók. 9. USK. 11. ... Sámuel, magyar király. 12. Erős légáram. 14. Csengenij falu melletti községbe való. 16. Megfejtendő. 18. Kettőzve: dunántúli város. 20. Körmölj. 21. Tetejére. 22. Verssorvégi összecsendülés. 24. Maga előtt lök. 25. összevissza sírt! 27. Táplálkozni. 28. Zakó betűi keverve. 29. Ostoba. FÜGGŐLEGES: 1. A magyarságba beolvadt nép Szolnok megyében. 2. Gumi egynemű betűi. 3. Ama helyre. 4. Téli sport. 5. Lúd. 6. Megfejtendő. 10. Vágóeszköz. 11. Orca. 13. Római 56. 14. A kézfejhez több is tartozik. 15. Megfejtendő. 17. Kereskedelmi értéke. 19. Zenei félhang. 21. Tönkretesz. 23. Az NB n-be került patinás budapesti labdarúgócsapat. 24. TNU. 26. Kóró darab!!! 27. Háziállat. Megfejtendő: Négy, az Alpokhoz kötődő ország: vízszintes 1, 16, függ. 6, 15. Múlt heti megfejtés: SVÉDORSZÁG — DÁNIA — NORVÉGIA — IZLAND. Könyvjutalom: Bretka András Nagycserkesz, Kiss János Nyírbogát, Szpodnyi István Beregsurány, Angyal Zsolt Ho- dász, Lakatos Roland Tis zákány ár, Sánta Ildikó Nagydobos, Fóri Erzsébet Mi- lota, Dudás László Dögé, Raska Péter Nyíregyháza, Vidámság őrs, Gacsály, ál- atlános iskola, Vidámság őrs Tiszaber- cel, Tárkányi Attila Vásárosnamény, Bakos Tibor Vámosatya, Törő Ilona Sza- mosújlak, Pankotai István Levelek, Sólyom Ildikó Vaja. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el!
