Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-30 / 75. szám

1982. március 30. Kelet-Magyarország 7 Fólia alatti növényvédelem A palántanevelés során fellépő egyik legsúlyosabb betegség a palántadőlés. A palántadőlést több gombakórokozó együttesen okozza. Ezek a gombák a talaj­ban élnek, s a növények szik alatti szárrészét veszélyeztetik. Kisüzemekben is kivitelezhető megelőző védekezés, a magtaka­ró , föld fertőtlenítése, közvetlen magvetés előtt. Erre a célra a Ch. Fundazol 50 WP 1 kg/m3, Orthocid 50 WP 1 kg/m3 alkal­mazható. 1 m3 = 100 vödör (10 1- es) föld. A magágyba elvetett magvakat ezzel a fertőtlenített földdel kell takarni. 1 m3 talaj 1 cm-es takarás esetén 100 ms-re elegendő. Amennyiben nem sike­rült a talajfertőtlenítést elvégez­ni, magvetés után 8—10 nap múl­va célszerű a palántanevelő ágyak 0.5%-os Zineb oldatos be- öntözése (2,5 1/m3). Ha a kezelés ellenére a palántadőlés fellépne, a beteg töveket el kell távolí­tani és az ágyakat 0,3—0,5%-os Zineb, 0,2—0,3%-os Orthocid, vagy 0,1%-os Ch. Fundazol 50 WP oldatával kell beöntözni. A paradicsompalántákat elő­ször 2—3 lombleveles korban, majd 7—10 naponként legalább 3 —4 alkalommal Dithane M—45 0,2%, vagy Miltox Special 0,4% készítményekkel kell permetez­ni a gombabetegségek (kladospó- riumos barnafoltosság, altemá- ria) ellen. Mind paradicsom- mind a paprikatermesztés esetén igen fontos a szúró-szívó szájszervű kártevők, ezek közül is a vírus- vektor levéltetvek elleni védeke­zés. Levéltetvek, molytetvek, ta­kácsatkák ellen az Unifosz 50 EC 0,1%, Bi 58 EC 0,1% használ­ható. Levéltetvek ellen különö­sen jó hatású a Pirimor (0,05%). A felsorolt készítményekkel az első védekezésre már 2—4 lomb- leveles korban sor kerülhet. Igen fontos, hogy hajtatáskor a növények a fóliasátor alatt is rendszeres öntözésben részesül­jenek. Azonban a vízzel pl. a paradicsom esetében az első kö­tések megjelenéséig igen óvato­san kell bánni, csak akkor sza­bad öntözni, ha a növények lan­kadnak, vagy gyengén fejlőd­nek. Először kevesebb, majd na­gyobb adagú vízzel öntözzünk. Hetenkénti 2—3-szori öntözés is elegendő. Kerülni kell a túlöntö- zést, mivel ezzel fokozzuk a gombabetegségek iránti fogé­konyságot is. Galambosné Dienes Judit megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás Kertbarátnap Nagydoboson Téli alma károsítóinak előrejelzése Termesztett növényeink káro- sítói elleni védekezésre a vege­táció elején az előző évi hely­zet, ill. az áttelelés körülmé­nyeinek ismeretében készülhe­tünk fel. A megyei növényvé­delmi és agrokémiai állomás ál­tal végzett felmérések, megfi­gyelések eredményei alapján se­gítséget kívánunk nyújtani a háztáji almatermesztő kiskert- tulajdonosok részére a téli alma károsítóinak várható megjelené­séről, a növényvédelmi munkák tervezése, a növényvédő szerek beszerzése érdekében. Az 1981-es év meteorológiai vi­szonyai elsősorban a rovarkárte­vők szaporodásának és ezzel párhuzamosan károsításának kedvezett. A párás, de kevésbé csapadékos év a rovarkártevők mellett fokozta az almafaliszt- harmat-fertőzés mértékét. Az erős téli lehűlések (—20 C-fok alatt) csökkentették a felhalmo­zódott fertőző anyag mennyisé­gét, amit metszés időszakában a fertőzött vesszők eltávolításával, visszavágásával tovább mérsé­kelhetünk. A vegetáció alatt — különösen az előző évihez ha­sonló időjárási körülmények esetén — rendszeres vegyszeres védekezést kell folytatnunk kén­tartalmú, kénpótló, ill. felszí­vódó készítményekkel. (Pl. Thio- vit, Karathane FN 57, Topsin- Metil 70 WP.) Az almafavarasodás áttelelő alakjai — az előző évi viszony­lag alacsony fertőzés ellenére — a lehullott leveleken tömegesen fordulnak elő. Mivel az első fertőzések kialakulásához szük­séges spórák innen kerülnek a fiatal levelekre, fontos az előző évi lomb leforgatása vagy egyéb úton történő megsemmisítése. A vegyszeres védekezéseket zöld- bimbós állapotig réztartalmú ké­szítményekkel (Rézoxiklorid 50 WP, Miltox Special), ezt követő­en szerves hatóanyagú (Dithane M—45, Polyram Combi, Ortho­cid 50 WP) szerekkel végezzük. A rovarkártevők közül az elő­ző évhez hasonlóan erős gyü­mölcsfa-takácsaik a és zöldalma- falevéltetü fertőzésre kell felké­szülnünk. Mindkét kártevő átte­lelő tojásai megtalálhatók az al­mafák vázágain, vesszőin. Első­sorban a télvégi lemosó perme­tezések pontos, közvetlenül rügy­fakadás előtti elvégzésével csök­kenthetjük az áttelelő alakok mennyiségét. A takácsatkák ke­zelése után speciális akaricld al­kalmazása válhat szükségessé, amit a lárvák tömeges megjele­nésének időpontjában (pirosbim­bó) célszerű kijuttatni. Tavasszal a levelek, később a gyümölcsök, rágásával .gondot okozó, úri.lombkárosiTOK kö^üV7* elsősorban a gyapjas, gyűrűs, ananyfarkú lepke hernyóinak ká-’ rosítására kell számítanunk. A téli faápolás, metszés során me­chanikai úton megsemmisítve az említett kártevők tojáscsomóit, hernyófészkeit, csökkenthetjük tavaszi károsításuk mértékét. Az évről évre komoly gondot jelentő sodrómolyok továbbra is egyik legfontosabb károsító! al­máskertjeinknek. Eredményesen cefrecsapdás rajzásmegfigyelés mellett a rajzó lepkék ellen vé­dekezhetünk gázosodó készítmé­nyekkel. (Unifosz 50 EC.) Az elmúlt év folyamán növe­kedett a korai lombhullást oko­zó aknázómolyok jelentősége. Mivel a megyében előforduló fa­jok áttelelő alakjai a lehullott levelekben találhatók, ezek le­forgatása, megsemmisítése csök­kenti a kártevők egyedszámát. A vegetáció időszakában a raj­zó lepkék ellen gázosodó ké­szítményekkel védekezzünk. Az almamoly növekvő egyed- száma a vegyszeres védekezések pontos időzítését igényli. Az át­telelő lárvák egyedszámát csök­kentő lemosó permetezés mel­lett a lepkék csúcsrajzását kö­vető vegyszeres védekezéssel az új lárvanemzedék károsítását akadályozhatjuk meg. A károsí- tók életmódja, megjelenésük, károsításuk időpontja gyakorta lehetőséget biztosít az ellenük való védekezés egy időpontban történő elvégzésére. A védeke­zések alkalmával törekedjünk a legkedvezőbb hatású készítmé­nyek megfelelő időpontban tör­ténő használatára, az eredmé­nyes védekezés, a hasznos pa­raziták, a környezet kímélése érdekében. Felhívjuk a figyelmet a növényvédő szerek tárolásával, felhasználásával kapcsolatos elő­írások pontos betartására! Sipos László, megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás A Hazafias Népfront MB. Kertbarátok és Kistenyész- tők Szövetségének megren­dezésében került sor 1982. március 21-én Nagydoboson a megyei növényvédelmi nap megrendezésére. A megye területéről össze­jött mintegy száz kertbarát­tagság előtt Pethő Gábor ta­nár, a klub elnöke ismertette szervezeti életük eddigi ered­ményeit és szólt a jövőbeni feladatokról, megállapítva, hogy munkájukat segítik a nagyközségi szervek és így igen pozitívan tudták előbbre vinni közösségi munkájukat. Ezt követően dr. Széles Csaba, a szövetség elnöke tartotta meg előadását: „A kertbarátmozgalom és a köz- művelődés” címmel. Ezután az előbb elmondot­tak bizonyítására az általá­nos iskolásak adtak olyan műsort, ami emlékezetében marad minden résztvevőnek. Sallai Pál, az Agrokémiai és Növényvédő Állomás,,fő­mérnöke az egész évi nö­vényvédekezésről átfogó elő­adást tartott, amelyben is mertette az ez évben várható kártevők leküzdésével kap­csolatos legcélszerűbb, leg­gazdaságosabb tennivalókat. Szilvássy József, az AGRO- KER igazgatóhelyettese adott tájékoztatást azokról a for­galomban lévő növényvédő szerekről, amelyek szak­szerű és időben történő al­kalmazásával sikeresen meg­védhető a kertek termése. Az elmondottakhoz kapcsolódó AGROKER-kiállítást a részt­vevők nagy érdeklődéssel te­kintették meg. A növényvédő állomás fő­mérnöke, az AGROKER igaz­gatóhelyettese bejelentette, hogy 1982. április 1-én 15 órai kezdettel Nyíregyházán a Korányi Frigyes úti kertésze­ti árudában ugyancsak nö­vényvédelmi napot rendez­nek, melyre minden érdeklő­dőt szeretettel várnak. | Varga Ferenc megyei szervezőtitkár Á házinyúl nevelése Megyénk nyúltenyésztői körében igen sok gondot és problémát jelentenek még a nyulak fialás körüli teendői, a szopós nyulak szakszerű gon­dozása és elválasztása és to­vábbi hasznosítása. Mint is­meretes, a házinyúl őse az üregi nyúl, sötét föld alatti odújában ellik. Ezt az ösz­tönt a ketrecben élő házi­nyúl még a mai napig is meg­őrizte, ezért a biztonságos el- lés és az alomnevelés érde­kében célszerű a természetes körülményeket legjobban megközelítő módon zárt elle­tőládáról gondoskodnunk. Fialás előtti teendők: is­meretes, hogy az anyanyúl 30—35 napra szüli meg fiait. A fialás előtt 4—5 nappal te­gyük a ketrecekbe a fialó­ládát. A zárt elletőláda jól szigetelő faanyagból, deszká­ból, préselt forgácslemezből, vagy funérlemezből készíthe­tő. Egy középnehéz húsnyúl részére 50 cm hosszú, 30 cm széles és magas elletőládát célszerű kialakítani. A kibú­vónyílás 18—20 cm átmérőjű legyen, és 10—12 cm magas küszöbe legyen, hogy a lá­dából ki ne guruljanak, il­letve az anyával kijövő kis- nyulak visszamaradjanak. A zárt elletőláda tetejét vagy a kibúvónyílással szem­közti oldal felső részét nyit- hatóra készítsük, hogy az alom rendszeres ellenőrzését mindenkor el tudjuk végez­ni. A ketrecbe és fialóládá­ba is tegyünk alomnak szé­nát, vagy puhára dörzsölt szalmát, állandóan legyen az anya előtt friss, de nem hi­deg ivóvíz. Tegyünk bele kevés sót és futort. Adjunk jó szénát, abrakot, kevert eleséget, de mindig csak annyit, hogy ételmara­dék ne maradjon az anya előtt. Az utolsó napokban az anya hasáról, oldaláról, szü­gyiről szőrt tép, és ezzel bé­leli puhára fészkét. A zárt elletőláda sötét, az anya szí­vesen rakja fészkét ilyen helyre, és fiókáit is zavarta­lanul tudja etetni. Egy fialó­láda több elletésre is igény­be vehető, ha az gondosan ki van takarítva és fertőtle­nítjük. Szopós nyulak gondozása: a kisnyulak Szeme 8—9 napra kinyílik, a fiókák 3—4 hetes korban kezdenek kimászni a fészekből, ettől kezdve min­dig legyen apró szemes ta­karmány az anya előtt, mert a kicsik is ezt kezdik rág­csálni, később már az almot - is turkálják, a ketrec mindig tiszta legyen, cseréljük na­ponta az almot. A tisztán tartott alomra szórjunk né­hány szál lucernát, vagy réti szénát, hogy a kicsik az anyával együtt azt kóstolgas­sák, ezáltal a szénás rácsot is hamarabb megtalálják. Rácsos padozatú ketrecekben alomra természetesen nincs szükség. Választási teendők: a ki­csik 4—6 hétig szopnak, ha a nyulak rendszeresen esznek, túljutva az első vedlésen és fogzáson, elválaszhatók. Az elválasztás több napi gondos munkát igényel. Mindig az anyát távolítjuk el a ketrec­ből, a kicsinyek maradjanak az anya ketrecében, mert ott jobban fejlődnek. Kezdetben rövidebb, a következő na­pokban pedig már hosszabb időre, és így a kicsinyek fo­lyamatosan rászoknak az ön­álló evésre. Elválasztás után több abrakot, lágy eleséget és jó minőségű szénát kapja­nak mindig a kicsinyek, és folyamatosan biztosítani kell részükre a friss ivóvizet és a nyalósót. Mikulás András MÉSZÖV HORGÁSZOKNAK Az okokat keresik Halpusztulás horgászvizeken Elhullott halak a tó partján: a Bujtoson sodorta őket ár, a legnagyobb nyolcvan centis. partra az Üj év, új gondok jellemzik az Idei horgászszezon kezdetét. így van ez a megye tizenhárom sa­ját vízzel rendelkező horgász­egyesületében is. A gondok elő­idézésében a fő szerepet a hosz- szan tartó kemény és zord tél okozta. Azt a horgászegyesületek vezetői és tagsága is jól tudják, hogy nemcsak telepíteni kell a halat, hanem megőrizni is. Erre a MOHOSZ Szabolcs-Szatmár megyei intéző bizottsága az el­múlt években többször — és nemcsak télen — felhívta a sa­ját vízzel bíró egyesületek veze­tőinek a figyelmét. A halvéde­lem az egyesület vezetői közül a horgászmester egyik fő feladata. Az intéző bizottsághoz az utóbbi időben befutott jelentések az elmondottaknak ellene szól­nak. Ellentmondanak annak el­lenére, hogy a téli halvédelem­re korábban lapunk is felhívta a figyelmet, és a Magyar Hor­gászban szakírók tollából több­ször esett szó a téli halvédelem­ről, gazdálkodásról, konkrétan a lékelés jelentőségéről. Azért emeltem ki a lékelést, mert a kora tavaszi halpusztu­lásnak főként a lékelés, a víz szellőztetésének a hiánya, ponto­sabban az oxigénhiány a fő oka. Valószínű, ide vezethető vissza a horgászok által először jel­zett nyíregyházi bujtosi vizen ta­pasztalt halpusztulás. Itt napok alatt szárnyra kapott a hír, hogy kapitális — nyolc, tíz kUós — csukatetemek úszkálnak az olva­dó jégtáblák között. Ahogy a jég olvadt, a hír annál igazibbá vált. A tó a Nyíregyházi Sport Hor­gász Egyesület saját vize. Am tudni keU, hogy a 4-es számú fő közlekedési út átépítése, mely a Bujtost teljes szélességében ke­resztbeszeli, valamint városren­dezési elképzelések megvalósítá­sa miatt a városi tanács telepí­tését leállította. Ezzel gyakorlati­lag az egyesületet mentesítette a halgazdálkodási teendőktől. A télen így itt rendszeres lékelés nem folyt, ennek lehet eredmé­nye a nagymérvű halpusztulás. A Nyíregyházi Vasutas Horgász Egyesület saját horgászvizén szintén jelentős halpusztulást okozott a kemény tél. Az Űjfe- hértó határában elterülő mint­egy hatvan hektáros — egyéb­ként átfolyástalan — vizen az egyesület lékeltetett. De a jelek szerint ez kevésnek bizonyult. A harmadik szomorú hírt a Kisvárdai Dolgozók Horgász Egyesület vezetői jelentették. A halpusztulás itt is igen jelentős. A hosszan tartó nagy hideg zö­mében az amurok között tett nagy kárt. A halpusztulások az intéző bi­zottsághoz eddig csak szóban futottak be. A mennyiségről és az okokról az egyesületek jelen­tését most várják. Sigér Imre Horgászható vizek halasítása A HTSZ kötelezettsége 638 ezer forint Távlatokat láttató eredményt hozott a MOHOSZ Szabolcs-Szat­már megyei intéző bizottsága és az Alkotmány Halászati Terme­lőszövetkezet vezetői közötti megállapodás. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, a Halászati Terme­lőszövetkezetek Szövetsége és a MOHOSZ vezetői megállapodtak a vizek hasznosítására vonatko­zóan. Ennek lényege egy éssze­rű kompromisszum, melyben a minisztérium álláspontja az, hogy „a halászati jogot annak kell odaadni, aki azt jobban hasznosítja. Az utóbbi időkben a megyé­ben horgászók örökös gondja volt a halászati termelőszövet­kezetek kezelésében lévő horgá­szok által is látogatható vizek halasítása. Ennek ma már bíz­vást remélhetjük, hogy vége. A MOHOSZ Szabolcs-Szatmár me­gyei intéző bizottsága és a nyír­egyházi Alkotmány Halászati Termelőszövetkezet megállapo­dást kötött. A március 25-én aláírt együttműködési szerződés­ben megállapodtak abban, hogy fokozottabb halasitással növelni kell a vizek haltermő képessé­gét, a halászati termelőszövetke­zet eredményesebb gazdálkodá­sát és a horgászok fogási lehető­ségeit. Az üzemtervek halasítási pénz­alapját a horgász területi enge­délyek képezik. Ehhez okmány­ként az üzemterv elkészítését megelőző év tényleges horgász­díjbevétele szolgál. Az összegből levonásba helyezik az üzemi Lássuk a cápát, avagy a vérbeli horgásznak a jégzajlás sem akadály ... (s. I. felv.) költségeket. A HTSZ kötelezett­séget vállal arra, hogy a horgá­szok által látogatható vizek ho­roggal is fogható halfajainak kihelyezéséhez az intéző bizott­ságot meghívja. Bizományi ér­tékesítésre időben ellátja az in­téző bizottságot a következő év területi engedélyeivel. Az inté­ző bizottság pedig minden év augusztus 31-ig írásban bejelenti a HTSZ-nek a következő évi igényt. Ezt követően az intéző bizottság a területi engedélye­ket árulja, illetve az egyesüle­teknek bizományi értékesítésre megküldi. A területi engedé­lyek forgalmazásáról pontos nyilvántartást vezet. Ezért a HTSZ bizományi jutalékot fizet. A kölcsönös tájékoztatás ér­dekében a HTSZ minden év február 28-ig az intéző bizottság rendelkezésére bocsátja az előző évre vonatkozó adatokat. Az intéző bizottság pedig ugyanez­zel a határidővel megküldi a HTSZ-nek a közös vízterülete­ken elért horgászzsákmányt hal­fajonként. A két szerződő szerv minden év március 31-ig egyez­tető megbeszélést tart. Megálla­podnak a halárakban, melynek alapja a két szövetség által e tárgyban hozott határozat. Közös feladatnak tartják az ivadékmentést. Ehhez a szak- irányítást, a szükséges eszközö­ket és szerszámokat, a szállí­tást a HTSZ biztosítja, illetve végzi. Az intéző bizottság pedig társadalmi munkára szólítja fel a horgászegyesületeket. A kifo­gott ivadékot az anyamederbe kell visszahelyezni. A HTSZ szövetség és a MOHOSZ külön központi támogatásból segíti szerveit az ivadékmentésben va­ló részvételért. Az Alkotmány Halászati Ter­melőszövetkezet 1981-ben a hor­gászok által is látogatott vizein területi engedélyekből 861 ezer forintot forgalmazott. Ebből a té­telből eddig különböző horgá­szok által is látogatott vizekbe betelepített 3937 kilogramm pon­tyot, 3200 kilogramm amurt és 52 kilogramm angolnát. Ezeknek az értéke meghaladja a 412 ezer forintot. A HTSZ 1981. év terhére még most a tavaszon kihelyez a kö­zös vizekbe kétezer kilogramm pontyot, százhúsz kilogramm amurt és tízezer darab folyami harcsát. Ezeknek ára 226 ezer fo­rint. A két kihelyezett mennyi­ség ára pontosan megegyezik a területi díjakból befolyt üzemi költségekkel csökkentett összeg­gel. A HTSZ közös vizekre szó­ló ütemtervét a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya jóváhagyta, így annak valódiságában a horgá­szoknak nem kell kételkedni. (si)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom