Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-30 / 75. szám
4 Keiet-Magyarország 1982. március 30. Napi külpolitikai kommentár Vietnamból |elentjük Választási színjáték Salvadorban M ég nem ismerjük az eredményt, de _ez nem is fontos, his'zen ez volt az a választás, amelynek eredménye egyszerűen senkit sem érdekel — sem Salvadorban, sem külföldön. Van valami egészen tragikomikus abban, ahogyan a Reagan-kabinet — és a Duarte-rezsimen kívül egyedül és kizárólag ez a kabinet — úgy tesz, mintha a tegnapelőtti salvadori színjátéktól bármi is függhetne. Egy olyan országban, amelyben a szavazás napján mindenfelé dörögtek a fegyverek — az áldozatok számát némely jelentések száznál többre becsülik — a papíreredmény valóban teljesen érdektelen. A világsajtó többet foglalkozott a gerillák támadásaival, mint az urnák elé járuló, megfélemlített kisebbséggel. Egyszerűen arról van szó, hogy ebben a kis közép-amerikai országban tökéletesen hiányoznak egy valamennyire is komolyan vehető demokratikus erőpróba összes feltételei. Félreértés ne essék: nemcsak arról van szó, hogy egy szabályos polgárháborúban lévő országban a választást technikailag is nehéz lebonyolítani. Ez világos és be is bizonyosodott. A lakosság jelentős része boj- kottálta a komolytalan processzust és a választást intézni hivatott tisztviselők jelentős része is otthon maradt. Vagy azért, mert félt a lövöldözéstől, vagy azért, mert erkölcsi okokból nem volt hajlandó részt venni a szavazás lebonyolításában. Ahová nem jutott katona, ott a szavazóhelyiségek ki sem nyitottak. De az elemi -biztonsági feltételekén- túl más oka is van annak, hogy ezt a voksolást ne lehessen komolyan venni. Nemcsak a baloldal, hanem még a polgári liberálisok is tudják: Napoleon Duarte diktatúrájának körülményei között nem nyilvánítható szabad akarat az urnák előtt. Ha a lakosság komolyan vette volna a választást, nem folyamodna a végső érvhez, a fegyveres ellenálláshoz. A haladás hívei nem csináltak titkot abból, hogy boj- kottálják ezt a választást. így aztán a porondon hat párt maradt, közülük egyet, azaz egyetlen egyet minősít „csak” jobboldalinak a nyugati sajtó — a többit — egyhangúan — szélsőjobboldalinak. V együk ehhez hozzá, hogy a választás napján csupán Washingtonban mintegy nyolcvanezer tüntető adta tudtul véleményét a Fehér Ház előtt; hogy Hollandiában a Duarte-pribékek által meggyilkolt négy újságíró emlékére rendeztek gyászünnepséget a választás napján, hogy Rómában parlamenti képviselők, szakszervezeti vezetők és katolikus személyiségek követelték Spadolini kormányfőtől a színjáték elítélését, vagy hogy Madridban ezer neves közéleti ember írt alá egy hasonló tartalmú nyílt levelet. Európából csak a Thatcher-kabinet Volt hajlandó „megfigyelő” küldésével komolyan venni a salvadori választási komédiát. Olyan színjáték volt ez, ahol a színészek fütyültek a közönség véleményére, a nézők pedig azt várták, hogy mihamarabb legördüljön a függöny. S ha már színjátékról szólunk, és hogy a hasonlat teljes legyen: a közönség Salvadorban új felvonásra, méginkább új premierre vár. Harmat Endre Honecker—Jaruzelski találkozó Az NSZEP Központi Bizottságának székházában hétfőn megkezdődtek a hivatalos tárgyalások a két küldöttség között. A tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatokról és az időszerű nemzetközi helyzetről volt szó. A tárgyaló felek hangoztatták: mindent* meg kell tenni a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és a kölcsönösen előnyös együttműködés politikájának érvényre juttatásáért: Kiemelték a Szovjetunió legújabb békekezdeményezéseinek jelentőségét, megállapították, hogy ez az egyetlen lehetséges alternatíva az imperialista hatalmak konfron- tációs irányzatával szemben. Bárány Tamás: A fészek melege 12. Az öreg hátranéz, udvariasan bólint, majd megáll. Ba- gyula megy tovább, kezét ökölbe szorítja, mintha a világ legdrágább kincsét szorongatná. — Mi az, Bagyula szaktárs? — kérdi a műhelyvezető meglepve. — Mi van a markában? — Pszt! — teszi ajkára "az ujját Bagyula —, pszt! — Bal mutatóujjával a jobb kezére bök, — Nesze semmi, fogd meg jól! — Fejét csóválja. — Duma és duma és duma: ehhez értenek a górék! — Sóhajt. — Az fix, hogy máma megint legalább öt kilépés! De mit számít az? Majd csak eibibelődöm egyedül is a rengeteg áruval! — összeszorított öklét dühösen a falnak vágja, s iszonyú hamisan énekelni kezdi: — Azt a sok cuccot a zsebkendőmnek a négy sarkában is elhordom, ha bírom! Egyedül az enyém, egyedül az enyém leszel, édes galambom! — Hátrafordul, megböki a sapkáját. Na istenisten, szakikám! Megyek, mert még elbőgöm magam ! Tibor közben ideért az .öreg Kovács mellé, s fanyar mosollyal nézik Bagyulát. — Ez mindig bohóckodik — dünnyögi Tibor. — Mit csináljon? — kérdi a művezető. — Ha komoly maraid, az epéje fakad el... Nem, főmérnök úr? — Rágyújt, szaki bácsi? — mondja válaszképpen Tibor, s nyújtja az öreg felé a cigarettatárcáját. — Szagos? — kérdi amaz. — Van szimfónia is — mosolyog Tibor. Rágyújtanak, elindulnak. Lent vannak már az udvaron, s bandukolnak egy távolabbi épület felé. Tibor körülnéz, óvatosan, s látván, hogy fül- hallásnyira sehol ember a közelükben, halkan elkezdi. — Hát mit szólsz ehhez a szállítási zűrhöz, apa? Ezek már megint nem tudják, hol lakik az isten! Az öreg nagyot szí a cigarettáján; mosolyog. — Nehéz is azt tudni, fiam, mert a régi lakásából kije- lentikezett, az új címét meg elfelejtette meghagyni... Te talán tudod, merre találod? ■— Nem én! — ránt a vállán Tibor. Az öreg hümmög. — Ennek a Bagyulának lényegében igaza van. De pénz Maróthy László beszéde a barátsági nagygyűlésen Az MSZMP-nek a Vietnami Kommunista Párt ötödik kongresszusán résztvevő küldöttsége a főváros Hoan Kiem kerületének pártiskolájában barátsági nagygyűlésen találkozott a kerület aktivistáival. Hoang Linhnek, a kerületi pártbizottság első titkárának üdvözlő szavai után Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagija^ a budapesti pártbizottság első titkára, a magyar delegáció vezetője lépett a mikrofonhoz. Köszöntötte a megjelenteket' és átadta az MSZMP Központi Bizottsága, a párttagság, egész népünk üdvözletét, tolmácsolta Kádár János, az MSZMP KB első titkára jókívánságait. Méltatta a vietnami nép által elért jelentős eredményeket. Ez utóbbiak kivívását — mondotta —, nagymértékben, megnehezítette az állandósult külső fenyegetés, az imperialista blokád. — Nagyra értékeljük azt a következetes, elvi szilárdságot, helytállást, amelyet a párt tanúsított és tanúsít ma is a pekingi hegemonisták gazdasági, politikai, katonai agressziójával szemben — hangsúlyozta Maróthy László. Mély tiszteletét, megbecsülést váltott ki a magyar küldöttségből a központi bizottsági beszámoló nyílt, őszinte, kritikus és önkritikus hangvétele, amellyel a kialakult nehéz gazdasági helyzettel foglalkoztak. — Meggyőződésünk — mondotta Maróthy László —, hogy a politikai beszámolóban a gazdasági építőmunka feladataként kijelölt stratégiai irányvonalat követve, a célok teljesítésével úrrá lesznek a mostani megpróbáltatásokon. Foglalkozott a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány elemével, elsősorban a Délkelet-Ázsiára hatást gyakorló kínai és amerikai politikáról, Peking és Washington nyílt együttműködéséről beszélt. Ebben a helyzetben különösen fontos a szocialista országok összefonrottsága, békepolitikája — hangoztatta a szónak. Végül a két párt, a két nép kapcsolatairól beszélt. A magyar küldöttség vezetője hangoztatta: barátságunk, együttműködésünk elmélyítését továbbra is internacionalista kötelességünknek tartjuk. Maróthy László beszédét a nagygyűlés résztvevői nagy tetszéssel fogadták. Megnyílt a hamburgi magyar hét Hétfőn Hamburgban — Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének jelenlétében — ünnepélyes keretek között és nagy érdeklődés mellett megnyílt a „Magyarország Hamburgban" című gazdasági és kulturális rendezvénysorozat. Hamburg városa nevében Jürgen Steinert gazdasági szenátor nyitotta meg a „Magyar hetet”. Üdvözlő beszédében méltatta az NSZK és Magyarország dinamikusan fejlődő együttműködését. Steinert szenátor utalt rá, hogy a szocialista országok közül Magyarország a harmadik helyet foglalja el Európa egyik legnagyobb kikötőjének forgalmában: a magyar áruszállítások mennyisége évente eléri az 500—700 ezer tonnát. Jürgen Steinert egyúttal szorgalmazta a gazdasági kapcsolatok fejlesztését, amelynek mind a termelési kooperációban, mind a harmadik piacokon való közös értékesítésben vannak még kiaknázatlan lehetőségek. A szocialista országok Hamburg természetes, külkereskedelmi hátországát képviselik, ezért az NSZK-nak is az érdeke, hogy Magyarországnak az NSZK-val szembeni külkereskedelmi deficitje, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében, csökkenjék — hangoztatta a gazdasági szenátor. Dr. Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes megnyitó beszédében emlékezteit rá, hogy a hamburgi magyar hét megrendezését Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár ösztönözte 1979-es magyarországi látogatása alkalmával. A két ország kereskedelmi forgalma 1973-hoz képest két és fél szeresére növekedett. A kelet—nyugati gazdasági együttműködés ilyen alakulása egyúttal a béke megőrzését is szolgálja — hangoztatta Melega Tibor. nem lesz a targoncákra meg a konténerekre, mert a gyár fejlesztési alapját elvitte az automata gépsor, és újabb beruházásra még Mohamed prófétától sem tud Szász Bálint pénzt kisírni, nem a Nemzeti Banktól, ebben meg Réz Ernőnek van igaza... — Tehát leállunk? — kérdi Tibor ingerülten. — Hiszen hallottad: az emberek szöknek! Csak készül, készül a sok új áru — de itt rohad a nyakunkon, mert nem tudjuk elszálltam?! Ott vannak már a műhely- épület sarkánál; az öreg Kovács megáll, s tűnődve nézi a ház falát. — Van itt az alsó raktárban az a régi transzmisszió... — Igen, És? — Mert az alagsor valaha műhely volt, és ez a masina valahogy itt ragadt... — És? — néz rá értetlenül Tibor. Mit akar az öreg azzal az özönvíz előtti transzmisz- szióval? — Azt kellene helyrepofozni ... — töpreng fennhangon az öreg. — Megy az még, csak rozsdás. Harmincnyolcban még járt, amikor én a Ritter és Társához beléptem... — És? — mered rá Tibor riadtan. Az istenért, mi van az öreggel?! — A karbantartók rámennek, egy hét múlva úgy jár, mint a motolla! Nem tehet róla, most már kirobban belőle a türelmetlen indulat. — De mi a fenének?! Az öreg ránéz; csöndeskén ingatja fejét. — Hát hány év - kell még neked, fiam? Több mint tíz éve vagy itt az üzemben! Nem érted, miről beszélek? Tibor von a vállán. — Nem én. Az apja odalép a falhoz; ujjával mutatja. — Egy lyukat vágatunk ide, az alagsori raktár falába, egy erős szállítószalag a transzmisszióra — és kúszik fel a láda az udvarra. Magától! A fiú mérnöki tekintettel méregeti a falat, egy ablak mellé guggolva a szintmagasságot, a falvastagságot, aztán tétován fölemelkedik. — És ezt meg lehetne csinálni, azt gondolod? — Hallod! — int az apa. — Kétszáz lóerő! És addig biztosan kitart, amíg lesz pénz teherliftre vagy targoncákra, vagy — uram, bocsá! — új műhelyekre. Tibor áll, csak áll, s fejét csóválja. — Hogy ez nekem nem jutott eszembe!... Az öreg nézi, nézi, hüm- mögve. — Néha az üzem dolgain is törhetnéd a fejed, fiam, nem mindig csak a vásárláson, magnón, filmfelvevőn, útlevélen, dolláron, kocsin, telken nyaralón... Azt mondom, ne csináld? Fenét mondom, én is a huszadik század utolsó negyedében élek.. (Folytatjuk) Testvérmegyénk életébil Szatmári körkép Üj lakóépület Szatmáron. Földszintjén Románia legnagyobb Dácia autószalonja. A szomszédos romániai testvérmegye — Szatmár — évről évre fejlődik. Testvérlapjaink, a Cronica Satmareana és a Szatmári Hírlap munkatársai felszabadulásunk 36. évfordulója alkalmából az alábbiakban adnak ízelítőt területük életéről, s nemzeti ünnepünk küszöbén melegen üdvözlik a Kelet-Magyarország olvasóit. Az UNIÓ munkásfellegvárában Az UNIÓ gépgyártóipari vállalat dolgozóinak száma ma már megközelíti a tízezret. A vállalatnak Szatmáron kívül Nagykárolyban és Negresti-Oasban is működik gyáregysége, rendkívül jelentős szerepet töltve be a bányagép-felszerelések előállításában. Szervesen kapcsolódik a vállalathoz egy kutató- és tervezőintézet, megkönnyítve a termékek gyors korszerűsítését, a gépek teljesítményének fokozását. Ennek köszönhető többek között, hogy az Unióban az ezer lej értékű állóalapra számított termelés értéke jelenleg 2950 lej. Szatmári bútor a nagyvilágban Minden igényt kielégítő stílbútor, külön megrendelésre készült berendezések (többek között egy szálloda berendezése szovjet Grúziában, a KGST új moszkvai székházának berendezése, iskolai bútor Líbiában, kórházi bútorzat Algériában), számos európai ország által igényelt modern garnitúrák — évről évre új külföldi piacokat hódítottak meg kifogástalan minőségükkel, a Szatmári Fafeldolgozó Vállalat munkásainak mesterségbeli tudásával. A mai munkásgenerációk — a fa- megmunkálás helyi hagyományát folytatva és továbbfejlesztve — tehetségüket a korszerű technikával ötvözve érik el, hogy a termelés 70 százaléka exportra kerüljön. Most húsz éve, hogy Romániában befejeződött a mezőgazdaság szövetkezetesítése. A román falu szocialista átalakításának 1949-ben megkezdett folyamata fokozatosan fogta át az egész országot. 1962 áprilisában, amikor a kollektivizálás ki- teljesedett, a meggyőző példát mutatók között voltak a Szatmár megyei börvelyi, hatizi, pálfalvi szövetkezeti parasztok. Később a jó és kiváló eredményeket felmutató gazdaságok száma gyarapodott, évről évre új meg új egységek pályáztak az első helyekre. A verseny gazdag eredményeket hozott. A bizonyíték: 1981- ben (miikor az időjárás köztudomásúlag nem kedvezett) a szatmári Somesul mezőgazdasági termelőszövetkezetben hektáronként 8100 kiló szemes kukoricát takarítottak be, a petri tsz búzából 4421, a fényi tsz cukorrépából 48 800 kilogramm hektárhozamot ért el, a teremi szövetkezeti gazdaságban tehenenként 4488 liter tejet fejtek. 1982-es célkitűzés: az átlagos hektárhozam megye- szerte búzából 4000, szemes kukoricából 5000 kiló. Élénk szellemi tevékenység Szatmári élénk szellemi élet is jellemzi. A „Meg- éneklünk Románia” elnevezéssel kibontakozott fesztivál (a munka és az alkotás fesztiválja) harmadik rendezvénysorozatának országos szakaszán a terület 46 kitüntetést szerzett. A szatmári művelődési ház mellett szervezett művelődésitudományos egyetem eredményes tevékenységével országos első helyet szerzett. Az egyetem 123 esti tanfo- lyámot és gyakorlat) kört szervezett, amelyeket évente 8500-an látogatnak a dolgozók legkülönbözőbb rétegeiből. EGK-csúcs Brüsszelben A közösség gazdasági helyzetéről hétfőn a bizottság számolt be a kormányfőknek. A beszámoló aggasztó képet festett az infláció, munkanélküliség, termeléscsökkenés és pénzügyi egyensúlyhiány halmozódó hatásáról, de néhány pozitív mozzanatot is tartalmazott. Ez utóbbiak között említette például az olajszükséglet csökkenését, s az energiatakarékosság első eredményeit. A kormányfők egybtehang- zóan aggasztónak ítélték a helyzetet, s többségében egyetértettek a javasolt intézkedésekkel. A kormányfők az esti órákban „kandalló melletti” kötetlen eszmecserén külpolitikai kérdéseket vitattak meg: a kelet—nyugati kapcsolatokról, a Közel-Keletről és Közép-Amerikáról folytattak véleménycserét.
