Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-04 / 53. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. március 4. Pozsgay Imre művelődési miniszter Szabolcsban (Folytatás az 1. oldalról) Beszédében kiemelten fog­lalkozott a miniszter az ér­telmiségi életforma tartalmi jegyeinek gyarapításával, a cselekvési lehetőségek köré­nek bővítésével. Szólt az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat óta elért eredmé­nyekről, tapasztalatokról és a következő évek főbb tenni­valóiról. Az eltelt évek eredményei országszerte igazolják, hogy hazánkban sokat fejlődött az iskoláztatás. Az óvodáskorú gyermekek 91 százaléka az óvodából kerül az iskolába, a nyolc általánost elvégzők aránya pedig elérte a 95 szá­zalékot. Ez utóbbival elége­dettek lehetünk, ha az elmúlt évekhez mérjük, de ez az arány — figyelmeztetett a minisz­ter — nem desz elég tíz év múlva. A továbbiakban foglalko­zott a felsőoktatás továbbfej­lesztésének kérdéseivel. Itt mondta el, hogy szélesíteni kell az egyetemek, főiskolák társadalmi bázisát. Egészsé­gesebb továbbtanulási ará- nyokat szükséges kialakítani már a középiskolákban, hi­szen az országos tapasztala­tok szerint a továbbtanuló fi­atalok mintegy 50 százaléka a szakmunkásképzőben, 30 százalékuk szakközépiskolá­ban, 20 százalékuk a gimná­ziumban végzi tanulmányait. Pozsgay Imre ecsetelte azokat a tanulságokat is, amelyeket az iskolaszerkezet korszerűsítését célzó külön­féle viták hoztak. A viták lezárultak, belátható időn be­lül nem az iskolaszerkezet lényeges megváltoztatása a feladat, hanem a korszerű tantervi anyag kimunkálása, az alapképzést nyújtó általá­nos iskola kiemelt fejleszté­se, a középfokú oktatás zsák­utcáinak megszüntetése. Meg kell őrizni az iskolai élet, ok­tatás stabilitását. Növelni kell a pedagógusok társadal­mi presztízsét, érvényesülési lehetőségeiket, mindezt össz­hangban a képzés, tovább­képzés korszerűsítésével. Válaszolt a miniszter a hozzá intézett kérdésekre, így az ötnapos tanítási hétre való áttérés eddigi tapaszta­lataira. Elmondta: az ötnapos tanítás bevezetésével arra tö­rekszenek, hogy ne hosszab­bodjon lényegesen a tanév. Az is törekvés, hogy ne je­lentsen nagyobb leterhelést az ötnapos tanítás sem a diáknak, sem a tanárnak. S még egy lényeges kérdés, ne csökkenjen a nevelők bére. Néhány tisztázásra váró kér­désről a közeljövőben intéz­kedési szabályt ad ki a mi­nisztérium. Pozsgay Imre művelődési miniszter az aktívaértekezlet után a megyei-városi műve­lődési központ megtekintésé­vel fejezte be szabolcsi láto­gatását. VENYERA-13 Talajpróba a Venuson — Rendkívül bonyo­lult, sok technikai újdonságot tartalmazó szerkezet segítsé­gével vett talajpróbát a Ve­nus bolygóról a Venyera— 13 szovjet automatikus űr­szonda. A minták elemzése még tart, a Földre sugárzott adatokat rendkívüli alapos­sággal dolgozzák fel. Mint az Izvesztyija arról beszámol, a fúróberendezés mindössze három centiméte­res mélységbe hatolt be, egy köbcentiméternyi talajmintát vett, és azt elemezte az au­tomatikus laboratórium. Ez is elegendő azonban ahhoz, hogy a tudósok képet kapja­nak a leszállás körzetének ta­lajáról. Gondot: okozott, hogy a vizsgálatot csak* rendkívül alacsony légnyomáson és ma­ximálisan negyvenfokos hő­mérsékleten lehet elvégezni, miközben a Venus felületén a hőmérséklet meghaladta a 450 fokot, a légnyomás pedig csaknem 90 atmoszféra volt. Így mechanikus szállítóbe­rendezés nem működhetett — a tudósok ezért sajátos „por­TELEX REPÜLÖK SZAÜD-ARÁBIÁNAK Az amerikai hadügyminisz­térium kedden a kongresz- szusban bejelentette, hogy 10 RF—5E hadszíntéri felde­rítő repülőgépet, öt F—5E és F—5F vadászgépet szándéko­zik eladni Szaúd-Arábiának. A fegyvereladások „nem fog­nak hatni a térségben kiala­kult alapvető hadászati egyensúlyra” — állítja a had­ügyminisztérium. KIVÉGZÉSEK Huszonegy embert végeztek ki kedden Teheránban, az iráni rádió jelentése szerint. Valamennyien „jólismert” kábítószer-kereskedők és -csempészek. A kötél általi halált kimondó ítéleteket a teheráni börtönben hajtották végre. Hétfőn — mint jelen­tettük — 5 embert végeztek ki Iránban különféle vádak­kal, a többi közt valutacsem­pészésért. szívót” szerkesztettek, amely „beszippantotta” a talajmin­tát a laboratóriumba. Az el­ső szakaszban a belső és a külső légnyomás különbségét felhasználva — a minta egy ampullába jutott, onnan egy tízliteres vákuumtartályba, ahol már a kellő szintre csök­kent a magas légnyomás. In­nen továbbították azután az „Arahisz” vizsgáló berende­zéshez. Itt az ampullából a minta automatikusan a „vizs­gálóasztalra” került. Mint ismeretes, a Venyera —14 még úton van az égitest felé, és előreláthatólag már­cius 5-én éri azt el. Vita a madridi találkozón (Folytatás az 1. oldalról) fognak konszenzust elérni a mi részünkről. A fő politikai probléma nem az, hogy most legyen-e szünet a találkozón vagy sem, hamem hogy euró­pai együttműködés legyen-e, vagy helyette konfrontáció. Mi az együttműködés és a dialógus kedvéért jöttünk Madridba — mondotta. René Panis nagykövet, a belga küldöttség vezetője felszólalásában igyekezett el­hárítani a NATO-országokról a felelősséget a madridi ta­lálkozó egy helyben topogá- sáért. Max Kampelman ame­rikai küldött rövid felszóla­lásában a találkozó napi­rendjétől eltérve, kizárólag arról beszélt, hogy nem ért egyet a balti köztársaságok­nak a Szovjetunióhoz való tartozásával. A nyugati felszólalásokra válaszolva Leonyid Iljicsov, a szovjet küldöttség vezetője rámutatott: az európai köz­vélemény egészen mást akar a madridi találkozótól, mint amire itt egyes küldöttségek hivatkoznak. Nem konfrontá­ciót, hanem a párbeszéd folytatását, a feszültség, a katonai szembenállás csök­kenését várják az európaiak a találkozótól. Ezzel szemben néhány NA- TO-küldöttség megnyilatko­zása sorozatosan csak a fe­szültség tartósítását szolgál­ja. Minden olyan államnak, válaszolta, amely felelős az európai kérdésekért, erőfe­szítéseket kell tennie, hogy kimozdítsa a holtpontról a találkozót. Bármennyire is fontos a szovjet—amerikai viszony — sok függ tőle, de nem minden. Az európai or­szágok túlnyomó többsége változatlanul az enyhülési folyamat fenntartását akar­ja. Jörg Kastl nagykövet, az NSZK küldöttségének vezető­je Mihajlov tábornoknak, a szovjet küldöttség katonai szakértőjének az előző teljes ülésen elhangzott felszólalá­sára visszatérve hangsúlyoz­ta, hogy az NSZK változat­lanul érdekelt a leszerelés­ben. Mégis azt állította, hogy a madridi találkozón a jelen pillanatban nincs lehetőség tárgyalások folytatására ka­tonai enyhülésről, mert hi­ányzik „a tárgyaláshoz szük­séges bizalom”. Náci legenda Speer a húszévi börtönbüntetés letöltése után feleségével, Margaret asszonnyal. (Fotó: MTI külföldi képszolgálat — KS) tott Holocaust című tv-soro- zatával. Valószínűleg ez készj tette arra, hogy a Harmadik Birodalom kuliss^ii mögött címmel új tv-sorozatot ké­szítsen, melyről úgy nyilat­kozott hogy „ugyanolyan ha­tásos lesz, mint a Holocaust”. Az ABC a sorozat elkészí­tésére nyolcmillió dollárt adott. A müncheni filmvá­VARSÓI LEVELÜNK Gondok és remények □ arsóban dolgozó külföldi tudósítók gyakran mondogatják: manapság nincs belpolitikai „pihenőnap” Len­gyelországban. S valóban, az elmúlt napok­ban tanácskozott a LEMP KB 7. plénuma, most tartotta kétnapos ülését a lengyel par­lament, a SZEJM, most került sor Wojciech Jaruzelski moszkvai látogatására. A bel- és külpolitikai „csúcsforgalom” voltaképpen természetes is: 2—3 esztendő alatt kell hely­reállítani a gazdaság egyensúlyát — min­dennap szorgos munkára van hát szükség. Az ellenforradalom erői és a belső küzdel­mek által megtépázott pártnak újjá kell te­remteni erejét, tekintélyét, a törvény és az érvek súlyával kell harcba szállnia a szük­ségállapot rendkívüli intézkedéseivel csupán megbénított, de le nem győzött politikai el­lenféllel. „A pártszervezetek munkáját a társadalmi-gazdasági feladatokra, mindenek­előtt a népélelmezés javítására, a lakásépí­tésre és a tőkés országoktól való gazdasági függőség csökkentésére kell összpontosítani” olvassuk a 7. plénum határozatában. Érdemes felidézni a dokumentum egy má­sik részletét is, amely leszögezi, hogy a szük­ségállapot bevezetése megfékezte a fenyege­tő ellenforradalmat. Annak ellenére, hogy a lengyel vezetés e határozott intézkedését támadja, hatását gyöngíteni igyekszik a dü­hödt nyugati propaganda, ellenállásra, mun­kalassításra biztatva a lengyel dolgozókat, az országban alapvetően helyreállt a rend, növekszik az aktivitás a munkahelyeken. E pozitív tény persze nem jelenti, hogy a konszolidáció útja akadálytalan lenne. A szocializmus ellenfelei nem gyengülő külső támogatással igyekeznek mérgezni a hazai légkört, főként az ifjúság hiszékenységére alapozva ösztönzik valamiféle tavaszi láza­dás előkészületeit. „A tavasz nem lesz sem a miénk, sem a titek. A tavasz lengyel lesz és szocialista” — mondotta Jaruzelski kor­mányfő a 7. plénumon. Ide kívánkozik Ra- kowski miniszterelnök-helyettes néhány gondolata is: „... egyetlen pillanatig sem táplálhatunk olyan illúziót, hogy a legnehe­zebb gondokat magunk mögött tudjuk. Az ellenfél nem tette le a fegyvert, és nem is teszi le... Az ifjú nemzedéknek az a része, amely aktívan tevékenykedett a „Szolidari­tás” soraiban, most a kommunistaellenes kezdeményezések hatására magáévá teheti a lázadás eszméjét... A politikai harc leg­eredményesebb területe egyrészt a törvény betartásának következetes megkövetelése, másrészt olyan politikai gyakorlat folytatá­sa, amely a párbeszéden és a társadalmi egyetértésen alapul”. A társadalommal való megegyezés, a nem­zeti egyetértés szándéka a LEMP IX., rend­kívüli kongresszusa óta egyre erősödő törek­vése a lengyel vezetésnek. 1981. november- decemberében — a „Szolidaritás” vezetőinek polgárháborúval fenyegető döntései miatt már-már elveszettnek hihettük ezt az elvet. Ám a LEMP KB mostani ülése megerősítet­te a kongresszus irányvonalát, a gyakorlat­ban pedig a nemzeti egyetértést kovácsoló új helyi fórumok, a nemzeti megmentés ál­lampolgári bizottságainak támogatására szó­lít a párt határozata. A lengyel konszolidáció egy másik kulcs­kérdése kétségkívül a szükségállapot tör­vényével felfüggesztett szakszervezeti moz­galom megújulása. Jaruzelski a plénumon erről így szólt: „A Lemp erős és öntevékeny szakszervezeti mozgalom mellett foglal ál­lást, amely feltétlenül tiszteletben tartja a szocialista társadalmi rend alapelveit, s el­ismeri a párt vezető szerepét.” A szakszer­vezetek jövőjéről most a munkahelyeken folyó viták során döntenek a dolgozók. Igen lényeges — talán a legfontosabb — feltétele a konszolidáció folyamatának a párt ideoló­giai és szervezeti egysége. Az alapszerveze­tek egy részénél tehát sürgős feladat a bel­ső megosztottág, a frakciózás felszámolása. Ezt szolgálják a tagság körében most folyó egyéni beszélgetések. Végezetül szólni kell arról, ami kétségkí­vül mindenkit foglalkoztat, ha Lengyelor­szág jövőjére gondol: meddig tart még a szükségállapot? A LEMP KB 7. plénumán világos utalás hangzott el erről: addig tart, amíg az országban nem lesz tökéletes nyu­galom és a legégetőbb gazdasági problémá­kat fel nem számolták. (Március 1-én a len­gyel lapok interjút közöltek a belügyminisz­terrel, aki a rendkívüli intézkedések újabb könnyítésének egész sorát jelentette be: bő­vült a hazai és a nemzetközi ✓telefon-, te­lex-összeköttetés, feloldották a lakhelyelha­gyási tilalmat, internáltak újabb csoportjai­nak szabadon bocsátása várható.) [ilyen lesz, hogyan alakul a Lengyel Népköztársaság közeli és távolabbi jövője? A kormány szándékai és lépései hihetővé, hitelessé teszik a célt: az ország néhány éven belül könnyíthet mély gazdasági Válságán. A megvalósításnak azonban van egy belső és egy külső feltéte­le: mindenekelőtt a lengyel társadalom egyetértő támogatására, összefogására van szükség. A külső feltétel pedig a Lengyel- országot érintő nemzetközi légkör javulása. „Lengyelország jövője szempontjából min­denképpen alapvető a moszkvai szovjet—len­gyel találkozóról kiadott közlemény megálla­pítása: „Lengyelország szocialista állam volt, az ma és az is marad, olyan állam, amelynek gazdasági és politikai rendje a termelőesz­közök társadalmi tulajdonára, a munkás- osztály, a dolgozó nép hatalmára, a marxis­ta-^leninista Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepére épül.” Varsó, 1982. március 3. SzjJágy.1 Szjakobn rosban alakította ki az Os- car-díjas Rolf Zehetbauer és Herbetr Strabel a kínosan pontos náci kulisszákat, egye­bek közt Hitler dolgozószo­báját, a birodalmi kancellá­ria más részeit, egy kórházi komplexumot, valamint a Führer bunkerét. Mintha „tit­kos birodalmi ügyről” lett volna szó, úgy rejtegette az ABC a produkció készítésé­nek minden mozzanatát — írja a nyugatnémet Spiegel. A sztárok számára szinte beszédtilalmat rendeltek el, a szenzációt szimatoló tévé­seket elrettentették, az elő­készületekről beszámolni akaró riportereket erőszakos eltávolítással fenyegették. Speert a holland Rutger Ha­uer játssza, Magdát, Goeb­bels feleségét Elke Sommer. A sorozatban szerepet ka­pott még többek között Ro­bert Vaughn, Maria Schell, Sir John Gielgud, az ame­rikai Mort Sahl. Adolf Hit­lert Derek Jacobi alakítja. A háborús főbűnösök peré­ben húsz évre elítélt, és bün­tetését az utolsó napig letöl­tött Albert Speert a forgató- könyv írója, és a film produ­cere, E. Jack Neuman 1977- től újra meg újra „kereszt­kérdéses kihallgatások” alá vetette. A tervbe vett utolsó beszélgetés elmaradt: három nappal Speer tavaly szep­temberben Londonban bekö­vetkezett halála előtt a rossz idő megakadályozta a talál­kozást. A televíziós sorozatban a náci élet bemutatása ürügyén egymásra halmozódik a giccs, a sablon és a drámai cse­lekmény. A történelmi „té­vedések” ugyanolyan termé­szetesek a Harmadik Biroda­lomról szóló játékfilmekben és televíziósorozatokban, mint a hamis egyenruhák. A forgatókönyv szerzője, Neuman írt egy olyan jele­netet, amely hétköznapi mó­don mutatja be, hogyan alázták meg a - zsákmányra éhes, vele szemben ellensé­ges Hitler-lovagok — Goeb­bels, Göring, Hess és Borg- manh — közösen Hitler ked­vencét, Speert. Egy alkalom­mal Goebbels közölte vele: „A Führer körül van egy külső és egy belső kör. Magá­nak nincs helye a belső kör­ben.” Ami a legveszélyesebbé te­szi a monstre sorozatot, az, hogy Speer halála után eléri azt, amit hűvösen és állhata­tosan célba vett azóta, amió­ta 1966-ban elbocsátották a Spandau-i börtönből: belopa­kodni a világtörténelembe, mint „finom lelkű bűnös- bűntelen”. Végérvényesen kialakult Speer saját legendája, melyet Joachim C. Fest történész ügyesen megformált, amikor segített Speernek memoárja megírásában: ő csak tech­nokrata, aki grandiózus épü­leteket emelt, de nem gon­dolt a rezsim karakterére. A forgatókönyvíró, E. Jack Ne­uman átvette ezt a látásmó­dot a memoárból, de ugyan­akkor a filmben feszültséget akart vinni Sper életébe. Eh­hez a feleséget, Margaretet „vette kölcsön”. Neuman őt stilizálta élő lelkiismeretté, annak a megtestesítőjévé, ami Speerből teljesen hiány­zott. '“K Speer a karrierista politi­kus azonban soha nem volt egy hivatásának élő, naiv építész. A berlini történész, Matthias Schmidt új doku­mentumok alapján rámutat arra, hogy eddig a Speer-ku- tatás erősen megszépített ké­pet festett Hitler egyik fő­emberéről. A közeljövőben könyv alakban megjelenő munkájában leszögezi: Speer nem csupán az építőművé­szetben volt gigantomániás, elvakultan becsvágyó, hanem elsősorban hatalmi politikát folytatott, gátlástalanul int­rikált. Ami a „gátlástalan, oppor­tunista fezőrt” karrierjéhez segítette, Speernek az a ké­pessége volt, hogy minden pillanatban pontosan érezte, mit akar hallani tőle a má­sik, és azután azt mondta. Így a nürnbergi perben a bűneit beismerő és megbánó figurát alakított. Talán ez mentette meg az akasztófá­tól... Mindebből nyilvánvaló: Neuman végül is olyan mű­vet készített, amely bizonyá­ra elnyerte volna a rafinált effektusok nagymesterének, Speernek a tetszését. Ám az egyáltalán rém biztos, hogy a náci Németország történe­tét ismerő, a fasiszta rémtet­teket átélt közönség is haj­landó lesz díjazni e történe­lemhamisító produkciót. Gyertyános Zoltán □ z amerikai ABC tele­víziótársaság megbí­zásából Marvin J. Chomsky rendező szigorú titoktartás mellett ötórás televíziós sorozatot ké­szített Münchenben Albert Speer építésznek, Hitler egy­kori bizalmasának és fegy­verkezési miniszterének a memoárja alapján. A rende­ző korábban világsikert ara-

Next

/
Oldalképek
Tartalom