Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. március 28. Ciszjordániában változatlan a feszültség az izraeli hatóságok kihívó intézkedései nyomán. Képünkön: Ramallah városában palesztin fiatalember benzinhordót gurít egy közeledő izraeli katonai jármű elé. Események címszavakban HÉTFŐ: A franciaországi járási, illetve az NSZK-beíi alsó- szászországi tartományi választáson a jobboldali ellenzék szerzi meg a többséget — Az Indiai Kommunista párt kongresszusa — A Columbia űrrepülőgép újabb startja — Puccs Guatemalában KEDD: A NATO nukleáris tervező csoportjának ülésén elutasítják a szovjet eurorakéta-korlátozási javaslatot — Fokozódó feszültség Ciszjordániában, patthelyzet az izraeli parlamentben SZERDA: Leonyid Brezsnyev taskenti beszédében fontos javaslatot tesz az ázsiai biztonság elmélyítése érdekében — Pertini Washingtonban — Közös piaci külügyminiszteri értekezlet CSÜTÖRTÖK: Szíria és a közel-keleti válság új fejleményei — Nicaragua a közép-amerikai fejlemények és a washingtoni fenyegetések miatt a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kéri PÉNTEK: Az államcsíny után kinevezik az új bangladesi elnököt — Mexikói közvetítés az Egyesült Államok és Nicaragua között — Az amerikai hadügyminiszter Tokióban Japán fokozott militarizálását sürgeti SZOMBAT: Megkezdődik a Vietnami Kommunista Párt kongresszusa — Világszerte elitélik a salvadori junta választási komédiáját Á hét három kérdése O Hogyan fogadta a világ Leonyid Brezsnyev taskenti beszédét? A puding próbája az evés — az angolszász világban oly gyakran emlegetett közmondás ezúttal vissza-visszatért a világsajtó kommentárjaiban. Néhány nap leforgása alatt ugyanis két rendkívül jelentős szovjet megnyilatkozás, két Brezsnyev-beszéd adta fel a leckét a nyugati világ vezetőinek. A moszkvai szakszervezeti kongresszuson moratórium bejelentés hangzott el, vagyis szovjet részről közölték: nem telepítenek több köaéphatósugarú rakétát európai területre, s hajlandók messzemenő tárgyalásokra a meglévő fegyverkészlet csökkentése érdekében. A hét derekán, Taskentben a szovjet államfő ismét foglalkozott e javaslattal és óvott az elsietett választól. (Ami annál helyénvalóbb volt, hiszen Reagan — az amerikai jelentések szerint — már az angol fordítás kézhezvétele előtt sietett nem-et mondani). Ezzel függ össze a hétnek az a diplomáciai eseménye, hogy Gro- miko fogadta a moszkvai francia, majd a nyugatnémet nagykövetet és részletes magyarázatot fűzött a szovjet indítványhoz. A taskenti beszéd gerincét egyúttal az ázsiai biztonság A vasárnapi salvadori választások előtt sajtóértekezletet tartott Napoleon Duarte, a junta vezetője. Képünkön: a külföldi újságírók éles hangú kérdésére megpróbálja magyarázni, hogy a négy legyilkolt holland riporter megölésében a kormány katonái „ártatlanok”. kérdéscsoportja nyújtotta — a szovjet vezető éppen Kö- zép-Ázsiában hangsúlyozta: reális lehetőség lenne a szovjet—kínai, valamint a szovjet—japán viszony rendezésére. Pekingben először nem foglaltak érdemben állást, majd a Szovjetunió „megváltozását” szabták feltételként, Tokióban Weinberger hadügyminiszter próbált a japánok helyett is feleletet adni, amikor sürgette a szigetországot: növelje katonai kiadásait legalább évi tíz százalékkal. Időközben az egyesült államokbeli Colorado Springsből is elhangzott egy elutasítás: a NATO nukleáris tervező csoportja, ha úgy tetszik az Atlanti Szövetség egyik rohamcsapata, újból az elfogadhatatlan Reagan-féle nullamegoldást pártolta. (Igaz, az amerikai várakozásokkal ellentétben nem egyértelmű és azonnali visszavágás történt, hanem .kétnapos vitát folytattak, amelynek során Dánia, s Görögország fenntartásokat hangoztatott, Franciaország és Izland pedig hagyományos magatartásához híven — távol maradt.) Az első hivatalos nyugati, távol-nyugati és távol-keleti visszhangok tehát nem adnak okot túlzott derűlátásra. Az új kezdeményezések azonban tovább munkálnak a közvéleményben s a kormánykörökben. A nemzetközi politikához — ez nem közhely — különösképpen a feszültség mai állapotában, türelem és idő szükséges. Mindez érződik a sajtóvélemények, a kevésbé hivatalos nyilatkozatok jó részén, amelyek hangoztatják a rakétaleszerelés szükségességét, várják a genfi megbeszélések újabb fordulóját, s az európai bizalomerősítő intézkedések mintájára hasznát látnák hasonló lépéseknek Ázsiában, valamint a világtengereken, amint a Szovjetunió indítványozta, így tér. vissza a pudingmondás: mind több józan vélemény lát napvilágot — ki kellene próbálni... © Milyen új fejlemények vannak a Közel-Keleten? Vajon győzelemmel felérő döntetlen, vagy vereséget jelentő patthelyzet következett be a miniszterelnök részére a 120 tagú kneszetben, amikor 58:58 arányban alakult a bizalmi szavazás eredménye? Az alkotmányos előírások szerint ugyanis Begin- nek nem kellett volna lemondania, de előzőleg saját maga a többség eléréséhez kötötte további kormányfői szereplését. Begin végül is maradt — nem sorolják a könnyen lemondó típusú politikusok közé, de könnyen lehetséges, hogy alig egy évvel a tavalyi választás után, ismét urnákhoz szólítják az izraeli szavazópolgárokat. Mindez csupán az ország belpolitikai témája lenne, ha a bizalmi szavazásra, s a rejtett kormány- válságra nem a szélesebben vett közel-keleti krízis alakulása adott volna okot. Április 26-a, a végleges Sínai-kiürítés közeledtével a Londonba látogatott Indira Gandhi, India miniszterelnöke. Képünkön: Margaret Thatcher brit kormányfővel találkozik. jelenlegi izraeli kormány igyekszik minden vonatkozásban kész helyzetet teremteni. Változatlanul katonai összeütközés fenyeget Dél-Li- banonban, s a ciszjordániai feszültség — a megválasztott polgármesterek, városi tanácsok leváltása, a Camp David ellen alakult nemzeti orientációs bizottság feloszlatása — felveti egy annexió veszélyét, vagyis Jeruzsálem arab szektora és a Golan-fennsík után a Jordán nyugati partjának teljes vagy részbeni bekebelezését. Ennek következtében alakult ki a tüntetéshullám, az Arab Liga tagállamai egységesen fordultak a Biztonsági Tanácshoz, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa ismét zavarban lehet a kellemetlen szövetséges miatt, sőt az izraeli ellenzék különböző csoportjai s a kormánykoalícióból levált egy-két képviselő is nyugtalanságát fejezhette ki. Mindez mutatja a Begin-kabinet fokozott elszigetelődését, ám a helyzet korántsem egyszerű. Elképzelhető, hogy az esetleges rendkívüli választ a kormány — régi recept szerint — a válság újabb élezésére használja ki. Emlékezhetünk a tavalyi eseménysorra: a június 30-i választás előtt bombázták a Bagdad melletti atomreaktort és Beirút belvárosát. © Mit hozott a hét Közép- Amerikában? Guatemalában államcsíny történt, ha úgy tetszik puccs a puees- ban, hiszen a jobboldal különböző irányzatai csaptak össze. Áz újabb junta valószínűleg szilárdabbnak tűnik Washington szemében, de a tapasztalatok szerint ez többnyire csak látszat. Az amerikai nyomás Guatemalára és Hondurasra, valamint a salvadori beavatkozás folytatása nem utolsósorban Nicaraguát vette célba. A zavaros közép-amerikai állapotokat felhasználva Washington szeretné visszafordítani a haladó kibontakozást Nicaraguában, s több amerikai lap-megjegyzése szerint ezzel közvetve Kuba ellen is kihívást intézne. A nioaraguai kormány ezért fordult az ENSZ Biztonsági Tanácsához és Daniel Ortega személyében a legilletékesebb képviselőt küldte New Yorkba. Managua közben kinyilvánította közvetlen tárgyalási készségét is, elfogadta a felajánlott mexikói közvetítést. Castaneda mexikói külügyminiszter különben már kész tényként szólt az amerikai—nicaraguai párbeszéd megkezdődéséről, Washington azonban cáfolattal válaszolt. Mégis úgy tűnik: inkább a lehetséges tárgyalás bizonyos részletei képezhetik vita tárgyát. Bonyolultnak, sőt kuszának tűnhet a közép-amerikai vázlat. A lényeg, hogy tárgyalni kell — fenyegetések helyett ésszerű megoldásokat kell felkutatni. Ha az Egyesült Államok hajlandó erre, csökkenhet a feszültség — ha nem, magára kell vetnie. S akkor nem csodálkozhat rajta, hogy a „hátsóudvarban” nem számításai szerint alakulnak az események. Réti Ervin Bárány Tamás: A fészek melege íi. Tibor szeme előtt lila karikák szivárványlanak. — Nem én vezetem az ülést! — mondja halkan. — Jó, jó! Akkor is siettesd! És még ma beszélj apáddal! Csönd. — Hallasz? Tibornak nyelnie kell, hogy ne üvöltés törjön ki a torkán, csupán kiáltás. — Még ma, persze! Csak most hagyj dolgozni, nagyon kérlek! — S mielőtt Kata még bármit válaszolhatna, gyorsan hozzáteszi: — Szervusz, fiacskám! — És levágja a kagylót. — Valami baj van? — hajol hozzá Fülöp, amint visszaül a helyére. —- Mi történt, Tibikém? Verdíj a gyilkos feleségének A bűnözés és a bűnüldözés változatos történetében is példátlan eset rázta meg nemrég Kanadát: egy többszörös gyermekgyilkos majd százezer dollárt fizettetett lei a hatóságokkal, annak fejében, hogy saját nyomára vezette őket. A hihetetlen történet tavaly nyáron kezdődött. A Csendes-óceán parti Vancouver rendőrsége óriási erőkkel nyomozott egy félelmetes gyilkosságsorozat ügyében : a városban és környékén alig 15 hét alatt 11 gyermek és tinédzser tűnt el. Óriási területet kutattak át — minden eredmény nélkül. A gyilkosságokat csak gyanították, amíg meg nem lett az első eltűnt: a 14 éves Judy Kozma holttestén 19 késszúrást találtaik. Brutális, iszonyatos gyilkosság, amely a végletekig megrázta a hosszú nyomozástól amúgy is felzaklatott közvéleményt. Nem sokkal később még 3 eltűnt fiú és lány tetemét találta meg a rendőrség. Használható nyom azonban sehol sem maradt. A szerencse — vagy talán a városszerte féktelen gyanakvás — azonban végül segített. Egy Clifford Olson nevű, 42 éves, állástalan építőmunkás ugyanis egyszerű hirdetményt ragasztott ki egy egyházközségi épület falára. A plakát ablaktisztítói munkát ajánlott — gyerekeknek. Máskor ez a legkevésbé sem lett volna feltűnő, most azonban valaki mégis jelentette a rendőrségnek. A nyomozók utána néztek Olsonnak: a megtermett, izmos férfinak — ifjúsági boxbajnok volt egykor — gyerekekkel ugyan nem volt korábban semmi ügye; annál többször büntették betörésért, lopásért, súlyos testi sértésért. A vizsgálat azonban nem talált semmit, ismerősei egybehangzóan állították: Olson megjavult, megnősült, gyereke született. Ennek ellenére sokáig követték Olsont, akkor is, amikor tavaly augusztusban egy bérelt autóban két fiatal fiúval kihajtott a városból. Látva, hogy a kocsiban pálinkát itat a gyerekekkel, a detektívek elhatározták: ittas vezetés vádjával őrizetbe veszik. Megérte, hiszen végre Példátlan botrány... A gyilkos Olson (Fotó: Stern) komoly nyomra akadtak: a letartóztatott noteszában ott állt Judy Kozma neve és címe. Az első lépcső egy borzalmas gyilkosságsorozat megoldása felé! És — kitűnt — csaknem az utolsó. Olson életének a legparányibb részletét is szinte nagyítóval vizsgálták át, mégsem találtak ellene több bizonyítékot, mint azt,, hogy mindig akkor bérelt autót, amikor eltűnt egy gyerek. Ez pedig kevés, hiába volt az egész nyomozóapparátus meggyőződve. arról, hogy Olson a tettes. Ekkor a gyanúsított fantasztikus ajánlatot tett: hajlandó bizonyítékokat szolgáltatni, ha minden, segítségével felderített gyilkosság után 10 ezer dollárt fizetnek ki a feleségének. A tehetetlen hatóságok ráálltak: a példátlan üzlet a legnagyobb titokban létrejött. Olson sorra elvezette a nyomozókat a tetemekhez. A hatóságok fizettek, a gyilkos pedig januárban beismerő vallomást tett a bíróság előtt. Ekkor robbant a bomba: a kanadai közvélemény tudomást szerzett a bűnüldözők és Olson egyezségéről. Országos botrány kerekedett. „A gyilkos felvette a vérdíjat” — háborogtak politikusok, jogászok és az egyszerű polgárok. „így lehet iskolát csinálni abból, hogy a gyilkosság kifizetődő üzlet legyen” — figyelmeztettek a lapok. A hatóságok persze mentegetőztek: „Nem tudtunk bizonyítani, tehát a gyilkost nem lehetett volna elítélni, így viszont végre megnyugodhatott a tavaly nyár óta rettegő város.” A felzúdulás mértékét tekintve azonban valószínű, hogy az ügynek további következményei lesznek. A. K. — Ah, ne is kérdezd! — int dühösen amaz. — De az esti programot azért nem befolyásolja?!... — Nem, dehogy — mosolyog Tibor. — Várunk! Fülöp még közelebb hajol, s még jobban halkít a hangján. — Este majd ezt a szállítási dolgot is megbeszéljük ... Szépen, nyugodtan, négyszemközt. Ahogy szoktuk ... Helyes? — Természetesen — súgta vissza Tibor. — Akkor az értekezletet be is rekeszthetjük ... — Persze! Fülöp az igazgató felé fordul. — Szász elvtárs, volna egy javaslatom! Fejezzük most be ezt a rendkívül értékes információkat nyújtó, roppantul eredményes értekezletet, azzal, hogy a belső spedició problémáját további extenzív és intenzív diszkussziók tárgyává tesszük, addig is, amíg sikerül kialakítanunk a horizontális és vertikális belső anyagspedició optimális modelljét. Egyetértesz, Szász elvtárs? — Tökéletesen! — bólint lelkesen az igazgató. — A döntő az, hogy a fölmerült kérdéseket, mint az energiatakarékosság és a hatékonyság ... — körülnéz, nyel egyet —, illetve mint ez az anyagmozgatás is, ugye, mindig alaposan meghányj uk- vessük, elvtársak, hisz a kollektív bölcsességnél nincsen nagyobb bölcsesség! E mélyenszántó gondolat jegyében az értekezletet bere- kesztem! Gitta az órájára pillant. — Két óra hat. Négy perc múlva ott a kocsi a főkapunál, igazgató úr! — Rákacsint Fülöpre. — Hiába tiltakozik: szervezőzseni! A folyosón vannak már, Fülöp — a főkapuhoz igye- keztében — elmegy Tibor mellett, s odahajol hozzá. — Várj meg, Tibikém. Remélem, belátható időn belül végzek odafent, és akkor együtt mehetünk fel hozzátok. A kocsival' téged is hazaviszlek. * — Előre is köszönöm. — De nem zavarjuk olyan korán Katalint? — Nem hiszem — mondja bizonytalanul Tibor. — S ha netán igen: majd külön vo- nolunk ... A szállítás ügyét úgyis meg kell beszélnünk! — Hánynunk-vetnünk! — emeli fel az ujját Fülöp vigyorogva, aztán sietősen kezet nyújit, és szalad a lépcső felé. Ott bandukolt akkor már Kovács művezető is, Bagyulával; igyekeznek visz. sza a műhelybe. Fülöp éppen mellettük siet el, amikor utoléri őket Tibor hangja: — Kovács szaki! Várjon egy pillanatra! Megyek én is magával, odalent van dolgom! (Folytatjuk)
