Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-25 / 71. szám
4 KeLet-Magyarország 1982. március 25. Kommentár Aczél György előadása az ifjúságpolitikáról Újra katonazene Guatemalában államcsínyt hajtott végre a főtisztek egy csoportja. Tipikus — és egyben tragikopiikus — volt, amint a (legalábbis pillanatnyilag) győztes puccsisták azonnal összehívták az országban akkreditált amerikai (!) újságírókat és közölték: az államcsínyt „szigorúan a katonai hagyományok jegyében” hajtották végre. Az epizód mindkét része egyformán fontos. Az is, hogy az államcsíny végrehajtói mindenekelőtt az amerikaiak számára szeretnék megmagyarázni a bizonyítványukat, és az is, hogy „a szigorúan katonai hagyományokra” hivatkozva érzékeltetik Washingtonnal: ne aggódjék, minden marad a régiben. Guatemala Washington számára mindig is fontos volt. Ezt stratégiai és gazdasági okok- magyarázzák. Ami a gazdasági tényezőt illeti, az ország a világ egyik legnagyobb monopóliumának, a főleg agrártermékekkel foglalkozó United Fruit-nek egyik vadászterülete volt — és maradt. E cég mögött áll a Wall Street és a kormányzat. Mit jelent ez? Ebben az esztendőben Guatemala ugyanolyan jenkiellenes forradalmi erjedés színhelye volt. Amikor a választásokon elsöprő győzelmet aratott Jacopo Arbenz haladó elnökjelölt, az United Fruit „magánhadserege” (persze Pentagon-támogatással) egyszerűen megdöntötte az új elnök hatalmát és helyébe egy amerikai zsoldban álló ismeretlen ezredest (bizonyos Castillo Armast) ültetett. Mi történt most? Két hete a jobboldali riválisok szerint is csalásokkal tarkított választásokon Anibal Guevara tábornok győzött. Az alkotmány szerint nyáron venné át hivatalát, a mostani elnöktől, Lucas-Gardátok Ez az elnök szintén puccsal vette át a hatalmat egy olyan választáson, amelynek egyik elnökjelöltje i mostani puccsisták vezére, ítios Montt tábornok volt... Mindez a szokásos képet nutatja: marakodó tábornokok, akik közül mindegyik kész engedelmeskedni Washingtonnak és akik közül egyik sem akar semmilyen igazi változást. A térség története azonban azt tanúsítja, hogy az igazi változások Guatemalában is legfeljebb elodázhatok. A KISZ zászlóbontásának 25. évfordulója alkalmából szerdán ifjúsági tanácskozást rendezett a KISZ Központi Bizottsága, mintegy félezer fővárosi, megyei, párt- és tanácsi aktivista, ifjúságpolitikai titkár, KISZ-vezető, propagandista, ifjúságkutatással foglalkozó szakember részvételével a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. A tanácskozást, amelyen részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője is, Fejti György, a KISZ KB első titkára nyitotta meg, majd Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese az ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről tartott előadást. Aczél György rámutatott: — az utóbbi évtizedekben megnövekedett az ifjúság társadalmi szerepe, súlya. Nagy, társadalmat alakító erővé, aktív, a termelés derékhadának számító társadalmi csoporttá vált. Napjainkban 4,7 millió 30 éven aluli ember él az országban, az aktív keresők egyharmada is ebből a korosztályból kerül ki, s a munkavállalók 46 százaléka sem érte még el 35. életévét. S ha meggondoljuk, hogy ebben az évben kis híján 40 ezerrel többen lépnek ki az aktív dolgozók közül mint ahá- nyan munkába állnak, nyilvánvaló, hogy — a dolgozók közötti képviseletüknek megfelelően — perspektivikusan is növekszik a fiatalok szerepe, súlya a termelés valamennyi területén. A mindennapi munkában építenünk kell az ifjúság sajátos tulajdonságaira, a kockázatot is vállaló kezdeményezőkészségére, az új iránti fogékonyságára, rugalmasságára, lendületére és a közösség érdekeit szem előtt tartó egészséges kritikai szellemére. És ahol ez nem szólam, hanem gyakorlat, ott a fiatalok nem ellenérzéssel, hanem a segítés, a megoldásban való részvállalás igényével fogadják a gazdaságépítésben jelentkező egyre több újszerű feladatot. Ahhoz, hogy minden tekintetben partnereinkké váljanak, meg kell értenünk a fiatalok magatartását, társadalmi aktivitásuk rugóit, ismernünk kell léthelyzetük sajátosságait. Minden felnövekvő generációt meg kell nyernünk a szocializmus ügyének — hangsúlyozta a továbbiakban. — Amíg párt van, addig szövetség, szövetségi politika is van. Van ma, s lesz húsz év múlva is. De ezt a szövetséget újra és újra meg kell kötni, s mindig új, az adott helyzetnek megfelelő módon. Figyelmesebben és őszintébben kell a fiatalok körében politizálnunk. Ügyelve arra, hogy ne csak a szocializmussal, hanem a szocializmus mellett is érveljünk, s hogy érveink meggyőzőek, hitelesek legyenek. Ehhez elkötelezett, nyílt, a nézeteket tárgyilagosan tükröztető, ideológiánkat hitelesen közvetítő-terjesztő vitákra van szükség. Olyan vitákra, amelyekben a vitázó felek — idősebbek és fiatalabbak — nagyobb politikai tapintattal, problémaérzékenységgel és konfliktustörő-képességgel vesznek részt. Mindennek előfeltétele, hogy még több és felkészültebb, az ifjúságot megértő és szerető kommunista éljen és dolgozzon a fiatalok között. Az utánuk következő generációk elfogulatlanok, kettős értelemben is — fejezte be előadását Aczél György. — Dogmamentesek, de ugyanakkor még sok tekintetben hitetlenek. Az MSZMP nemzeti programot adó politikája biztosítja az ifjúság számára az önálló, értelmes cselekvés lehetőségét. Nem pasz- szív lojalitásra, nem is csak önmegvalósításra, hanem önmeghaladásra serkenti a felnövekvő nemzedéket. Nem az a jelszava, hogy „gyertek, adunk”, hanem — miközben igyekszik a tőle telhető maximumot nyújtani — az, hogy „gyertek, mert nélkületek nem lehet megoldani gondjainkat”. Bárány Tamás: A fészek melege 8. A férfi a pénztárcája után nyúl. — Mennyivel tartozom? — Ugyan, drága Ernő! — kiáltja sértetten Gitta. — A repikávéból főztem! Réz a fejét csóválja. — Ilyen gazdagok vagyunk? Nekem bármikor van négy forintom egy kávéra — de van-e erre a nyolcra harminckét forintja a vállalatnak? Erre nem gondolunk, Gittuska? — Nem. — A nő vállat von. — Nem vagyok közgazdász. A férfi leül, rágyújt. — Látja, látja ... Pedig mennyit könyörögtem magának valamikor, még személyzetis koromban, hogy maga is iratkozzék be az egyetemre. Emlékszik? Az asszony elmereng. — Nem én. Mikor? — Huszonöt éve. Amikor én is beiratkoztam a Közgázra. Mit ostromoltam akkor magát is! Ma már a vállalat vezető közgazdásza lehetne, nem egyszerű titkárnő! — Egyszerű titkárnő? — Az asszony sértetten kihúzza magát. — A műszaki igazgatóság egyszemélyi, felelős titkársága vagyok! — Háromezerkettőért — bólint Réz. — És? — A dupláját kaphatná, ha akkor hallgat rám és beiratkozik az esti egyetemre! De magácska az estéit mással töltötte... Az asszony elmosolyodik, elégedetten. — Ezt el lehet mondani... — Közelebb hajol a férfihoz. — Jut eszembe, Emőkém: maga másért is ostromolt engem annak idején ... Emlékszik? — Nem én! — pislog riadtan a férfi. — Pedig így volt! Mit kö- nyörgött, hogy menjek fel egyszer magához! — Mikor? — mered rá döbbenten Réz. Gitta habozás nélkül válaszol. — Ezerkilencszázötvennégy július huszonegyedikén, este fél tizenegykor. — Hol? — kérdi a férfi el- hülve. — A Szigeten. A Szabadtéri Színpad háta mögött, egy előadás után. — Merőn nézi Réz Ernőt. — Csak nem akarja azt mondani, hogy nem emlékezik rá?! A férfi bizonytalanul bólogat. — Valami rémlik... — Tűnődő pillantással méregeti Gittát. — És? — Tudja, azóta is sokat töprengtem ezen ... ' — És? Az asszony a földet nézi. — És úgy döntöttem: nem törődöm a világ szájával! Igenis: fölmegyek magához! * — Ugyan, kedvesem — motyogja a férfi falfehéren —, aludjék rá még néhányat! Az ilyen fontos döntéseket nem szabad elsietni! — S megkönnyebbülten felléleg- zik, mert az asszony asztalán megszólal a telefon; véget lehet vetni e szörnyen kínos beszélgetésnek. — Igen — mondja Gitta a telefonba. — Máris! — Leteszi a kagylót. — Elnézést, drága Ernő, a főnököm hív! — S indulna befelé, Fülöp Géza szobájába, ám amaz megelőzi. Az ajtóban szinte összeütköznek. — Á, Emőkém! — A főmérnök órájára pillant. — Persze, mindjárt egy óra! Készül már a kávé, Gitta kérem? — Nem tetszik érezni? Fülöp újból az órájára pillant; ennyire feledékeny vagy ennyire ideges? — kérdi magában Réz Ernő meglepve. — Kettő előtt majd szóljon le a sofőrszobába, fel kell ugranom a minisztériumba. USA—NICARAGUÁI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDNEK A The New York Times szerdai értesülése szerint amerikai—nicaraguai tárgyalások kezdődnek a jövő héten a mexikói fővárosban. Az erről szóló megállapodás Jorge Castaneda mexikói külügyminiszter keddi mana- guai villámlátogatása idején jött létre, az amerikai újság tudomása szerint. Castaneda mindazonáltal továbbra is fenyegetőnek tartja az amerikai fegyveres beavatkozás veszélyét. TÜNTETÉS REAGAN ELLEN Legalább 15 ezer New York-i vett részt azon a tüntetésen, amely Reagan hivatalba lépése óta legnagyobb megmozdulás volt az elnök ellen. A felvonulók eltorlaszolták az utat a szálloda előtt, ahol az elnök gazdasági programját igyekezett védelmezni. Beszédében az elnök kénytelen volt foglalkozni a nagyszabású tüntetéssel is: „igen, vannak idők, amikor nem értenek egyet a politikával, az úttal, amelyré rá kell lépnünk. De nem lehetne erről türelemmel és megértéssel párbeszédet folytatni, félretéve a gyűlölködés felhangjait?” CSÖKKENTIK AZ MX-RAKÉTAPROGRAM KÖLTSÉGEIT Az amerikai szenátus hadügyi bizottságának egyik albizottsága kedden egyhangúlag — kilenc szavazattal — olyaTi határozatot fogadott el, amely 4,3 milliárd dollárról 2,3 milliárdra csökkenti a Reagan-kormányzat által elfogadott MX-rakétaprogram 1983-ra jutó részét. Az albizottság törölni kívánja az 1983. évi költségvetésből az első 9 MX-rakéta építésére szánt 1,49 milliárd dolláros összeget és csak a rakéta további fejlesztésére és elhelyezésének módjára vonatkozó kutatások előirányzatait hagyta meg. Gitta a jégyzőfüzetébe pillant. — Már intézkedtem, igazgató úr. Két óra tízkor várja a kocsi a főkapu előtt. — Maga jóstehetség! — mosolyog Fülöp elégedetten. — Ó, semmiség — hajol hozzá bizalmasabb közelségbe az asszony. — Egy óra alatt úgy le tetszik darálni ezt az értekezletet, mint a pinty! Ismerem a szervezőzsenijét! — Ne tömjénezzen engem folyton, Gitta kérem — csóválja fejét Fülöp. — Ugyan! — ránt a vállán sértetten Gitta. — Főmérnök úr el van maradva egy történelmi korszakkal! Szó sincs itt tömjénezésről! Csak állandósítom a sikerélményeit! — Szervusz, Gézám — lép melléjük Réz Ernő. — Értekezünk? Megint értekezünk? Meleg kézrázás következik, ez a rituálé következő állomása. Fülöp arca aztán el- tfelhősödik. — Kérlek, konfrontálni kell az információkat, ez most már halaszthatatlan. — Egén — dünnyögi Réz. — És miféle információkat? — Az új anyagmozgatási modell ügyében! Az elvárások fokozódnak, de az integráció egyre inkább deminüá- lódik. Az az érzésem, hogy a dolog valahogy elmanipulá- lódik... (Folytatjuk) Zagorszki levél: Ebéd a kolostorban J ócskán benne jártunk ugyan a márciusban, de a tél még mindig makacsul tartotta magát. Sőt, amikor megérkeztünk a zagorszki állomásra, hófúvással próbálta fölényét bebizonyítani. Moszkvában már úgy ahogy megindult olvadásnak a hónapok alatt felgyűlt, néhol már a másfél métert ütő hótömeg, s a galambok is mintha bátrabban röpködnének a csöpögő ereszek között. Az ember már képes azt gondolni március közepén, hogy megjött a tavasz. Szó sincs róla. A moszkvaiak bizony jól emlékeznek, hogy volt már olyan, hogy a zöldbe boruló fákat, bokrokat egy váratlan hóesés földig roskasztotta, s előfordult már, hogy a május elsejei felvonulókat vidám hópihék kísérték a Vörös térig. Amint elhagytuk Moszkvát, beleütköztünk a hóesésbe. Az erdőket tömör fehér tömeg lepte be még mindig, csak néhány folyón engedett valamicskét a jégpáncél. Alig több mint egyórás út után érkeztünk célba, a fővárostól hetven kilométerre lévő Zagorszk városába. A híres kolostor templomainak aranyozott hagymakupolái átcsillogták a dühöngő hóvihart, s már a város felé közeledő vonat ablakaiból felhívták magukra a figyelmet. Nem ez volt az első útunk, s talán nem is a legutolsó a kolostor fehér falai közé. Lehetetlen ugyanis egyszer megismerni a sok évszázados történelmet magába záró bástyákat, a templomokat, amelyeket évszázadok óta ugyanazok a freskók díszítenek, s ahol évszázadok óta ugyanúgy folyik a pravoszláv istentisztelet. Az első, ami a külföldinek feltűnik az, hogy a kolostor — csodálatos templomait leszámítva — inkább hasonlít valami jól megépített erődre. Oroszországban nem találunk szirtekre épített lovagvárakat, fontos stratégiai célt szolgáló végvárakat, földesúri erődítményeket. Itt a betörő ellenséget kiválóan megerősített kolostorok fogadták, amelyek békeidőben a szerzetesi közösségek lakhelyéül, háborúban pedig a környék lakosságának menedékéül szolgáltak. A zagorszki kolostor falai például 5—6 méteresek, magasságuk is néhol eléri a tíz métert. A falakon lőrések több sorban, s odabenn egy sor ágyú, a régi ostromok megmaradt emlékei. Zagorszk kolostora ugyanis fontos szerepet játszott 1422-es alapítása óta. A Moszkvai Rusz egyik védelmi erődjeként a történelem során számos nehéz próbát kellett kiállnia. Például az 1600-as évek elején az Oroszország egy részét meghódító lengyel—litván hadak 16 hónapos ostrom alá vették a kolostort. A megmaradt emlékek, hagyományok szerint a szerzetesek ugyanolyan hősiesen védték a kolostort, mint a segítségükre siető parasztok, kézművesek. Volt még egy másik funkciója is a kolostoroknak. Cárok, ál cárok” és családjaik menekültek ide a veszedelmek elől, vagy ide vonultak vissza öreg napjaikra. Néhány „felesleges” cárral épper. a kolostorokban végeztek a bérgyilkosok. Zagorszki sétánk során a kolostor egyik legnagyobb székesegyházi mögött egy kis szürke, palatetős, földbe süllyesztett építményre lettünk figyelmesek. A falain apró kis kőtáblák hirdetik, hogy Borisz Godunov cár és családja nyugszik ott. Az ember egy pillanatra megrendül: ilyen közel csak ritkán kerülünk a történelemhez. De a zagorszki kolostorban nem is lehet csodálkozni semmin. Köveit, rozsdás kilincseit, lőrései: és a földalatti zegzugokat átjárta, átitatta a történelem. Alig 1 egy percre a Godunov család sírjától áll a XV. század J elején épült „Szentháromság” székesegyház. Falai között dolgozott valamikor a hazájának oly nagy hírnevet szerzett Andrej Rubljov, akinek életét a magyar nézők a képernyőről, Tarkovszkij hasonló című filmjéből ismerhették meg. Andrej Rubljov ikonjaival méltán került az orosz festészet legnagyobb alapítói közé. Sétánkat a „Menyasszonyok sétány”-án folytattuk. Ez a kolostor területén található Teológiai Akadémia kerítésével fut párhuzamosan. A néphagyomány szerint azok a lányok, akik egyházfit akartak kedvesül fogadni, ide jöttek erre a sétányra. Az itt sétálgató papnövendék pedig, ha megtetszett valamelyik „menyasszony- jelölt”, odament hozzá, megszólította. V isszafelé csöndben pihentünk az elektricska meleg' vagonjában. Talán ezért nem vettük észre, hogy odakint megvívta utolsó csatáját a tél, s a tavaszra forduló nap sugárlándzsáitól találva lassú halálba kezdett. Az ágakon és ereszeken végigfolyt kiömlő vére — a szürkéspiszkos hóié. Zagorszk, 1982. március. SZANISZLÖ FERENC V_______________________ ___________________J HÁZTÁJI GAZDÁLKODÓK ÉS KISÄRUTERMELÖK! vetőmag"| A Vetőmagtermeltető Vállalat kedvező feltételek mellett, az alábbi növények magvainak termelésére köt szerződést: Kender 3 500,— Ft/100 kg. Karósbab 4 000,— Ft/100 kg. Póréhagyma 17 800,— Ft 100 kg. Szerződés köthető a vállalat nyíregyházi központjában (Nyíregyháza, Mártírok tere 9. VI. emelet). Vetőburgonya-szükségletét időben biztosítsa. A vetőmag mintaboltban (Nyíregyháza, Búza tér); Nyírbátor, vetőmagüzemben: Mátészalka, vetőmagüzemben; Kisvárda, Teichmann-telep (kutatótelepen) veszünk fél megrendelést. Desireé, magyar rózsa és Ostara burgonya fajtákra: 580,— Ft-tól 790,— Ft 100 kg áron. (501)
