Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-25 / 71. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. március 25. A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet­ben gyermek- és lánykapulóvereket készítenek. Kalakai Lászlóné és Pongor Béláné speciális körvarrógépeken a gal­lér és az eleje pántokat varr ja a pulóverekre. (Jávor L. felv.) Műszaki tanácsadás Nyíregyházán Szombaton 9 órától 13 órá­ig Trabant gépkocsitulajdo­nosok részére műszaki ta­nácsadást rendez a városi megyei művelődési központ az MVMK melletti téren. Dél­után a műszaki nap folytatá­saként a kamarateremben műszaki filmeket vetítenek a számítógéptechnika, a benzin­motorok elektromos gyújtása, az automaták, a telefon és a telefonközpontok, az atom­erőművek és a fényképezés iránt érdeklődőknek. Hol az újság ? Remittenda, a terjesztők réme — Egy Hétfői Híreket kérek. iiiiw- Elfogyott. Még Népsport van., Fél tíz múlt. A nyíregyházi 3. számú munkahely előtt, vagyis a Kossuth téri hírlappavilonnál zajlott a fenti be­szélgetés. Néhány száz méterei odébb, a Széchenyi utca ele­jén még akad a hétfői lapból, de hamarosan elfogy — ahogy az árus mondja. — Változó a forgalmunk — magyarázza Fülöp Tiborné. — Kelet-Magyarországból 160- at kérünk általában délre, délután háromra elmegy. Igaz, utána már nemigen ke­resik, az Esti Hírlapot kérik. A Kossuth téri pavilonban Unoka Jánosné mutatja, hogy a hét végéről mennyi napilap maradt. Az országos lapok­ból néhány példány. — Nem lehet kiszámítani — vélekedik. — Amikor be­jött az ötnapos munkahét, akkor először kapkodták az újságokat, egyre többet ren­deltünk, A megyei lapból ' most ís • elfogy 320—350 da­rab naponta. Népszabadság­ból viszont maradt néhány példány, amit visszaadunk. Igaz, többet kaptunk belőle, mint amennyit kértünk. He maradjon meg! Mondják, hogy a postások, lapterjesztők réme a remit­tenda. A szakszó az eladatla­nul visszamaradt példányokat jelenti. A záhonyi ABC előtti pavilonnál az eladó tájékoz­tat: — Annyi újságot kapok a postától, hogy kevés legyen a remittendám. a r Az jújságot árusító pavilon abban érdekelt, hogy minél több lapot adjon el, mert példányonként adódik össze a keresete. A posták vezetői­nek, a nagyobb helyeken a hírlappal külön foglalkozók­nak viszont a megmaradt példányszámtól is függ, hogy mennyi jutalmat kaphat. S a szigorú takarékosság jegyé­ben az egyes lapoknál meg­határozták a remittenda mér­tékét is. Az igen keresett Nők Lapjánál mindösze egy szá­zalék az engedélyezett, a Ke- let-Magyarországnál 5 száza­lék lehet a megyei átlag, más napilapnál a 16 százalékot is eléri. — Csakhogy ehhez tudni kell, hogy a megyében több mint kétszáz a fiókposták, kishivatalok száma, ahol alig lehet áruspéldányra számíta­ni — ad felvilágosítást a me­gyei hírlaposztály vezetője, Bedő Lajosné. Hég az időjárás is! Van egy belső postai uta­sítás, amely szerint az előfi­zetőknek kihordott újságok mellett minden kézbesítőnek, minden postának tartania kell árusításra is újságokat. A gyakorlat általában az, hogy a kézbesítőknek állandó helyeik vannak, ahol megve­szik a lapokat, így nem ma­rad egy sem, amit terjesztés­re átvettek. Azonban, ha a kétszáz kis postánál csak egy marad valamelyik lapból, ak­kor az a bizonyos remittenda az ő statisztikájukban igen rossz lesz, de még a megyei átlagba is bejátszik. Ehhez érzékeltetésül: a Népszabad­ságból az előfizetőkhöz eljutó példányokon felül 2—2500 da­rabot rendelnek naponta. A legjobban fogyó Kelet-Ma­gyarországból 6—7 ezer a na­pi áruspéldányok száma. — Különösen az újságot árusító pavilonoknál még az időjárás bejátszik abba, hogy mennyi újságot vésznek meg az emberek — folytatja Bedő Lajosné. Pavilonok A megyeszékhelyen 16 pa­vilon van, közülük négy reg­gel hattól este fél kilencig árusítja az újságokat. A me­gye többi városában, nagyobb községében összesen 20 ilyen árusítóhelyet létesítettek. Van olyan hely, ahol viszony­lag kicsi a forgalom, de akad havi százezer forintos bevé­tel is az újságokból. — A színes lapoknál, heti lapoknál a nyomdai szállítás is behatárol — szól tovább a magyarázat. — Ha késik az újság, akkor több marad meg belőle. Különösen sokat számít ez az ötnapos munkahét beveze­tésével. A vidéki kis posták ugyanis szombaton és vasár­nap zárva tartanak. így már csütörtökre, péntekre meg Horváth József 47 éves bünte­tett előéletű túristvándi lakosra sok minden elmondható, de egy nem: mégpedig az, hogy a „szakma” utánpótlását nem kí­vánja gyakorlati tanácsokkal elő­segíteni. Horváth egyébként most azért foglalkozás nélküli, mert utoljára a Csepel Autógyárban dolgozott, ám kitiltották Buda­pestről, s veszett a munkahelye is. Tavaly áprilisban a fővárosból Túristvándiba érkezett, s roko­noknál, ismerősöknél töltött egy­két napot. így volt M.-éknál is, unokatestvérénél, s fiúkat, a gyermekkorú Zs.-t rendszeresen elvitte magával. Április 4-én késő este Horváth és M. Zs. együtt indultak a köz­ségbe. Horváth adta meg a célt: az óvodába fognak „beugrani". Az ablakon keresztül sikerült is bemászniuk, s az ott talált hús­ból és húslevesből fogyasztottak, s a talált kávét magukkal vitték. öt nap múlva ismét együtt mentek cigarettát vásárolni. Ha­zafelé Horváthnak eszébe jutott, hogy tyúkot keUene szerezni és hazavinni, hogy megfőzhessék, özv. Barna Istvánná Rákóczi ut­kell érkezniük a lapoknak, különben nincs hol árusítani őket. A nyomdák vállalták a korábbi szállítást, a gyakor­lat azt igazolja, hogy keve­sebb a késés, de például a Heti Világgazdaság éppen most „csúszott”, így több maradt a pavilonoknál, mint máskor. , A lapterjesztés hazai gya­korlatát állandóan finomít­ják. Statisztikák, kimutatá­sok vannak, hogy milyen a forgalom, mely újságok ter­jesztését szorgalmazzák. S az a sokat emlegetett remitten­da valóban kárt jelent, hiszen a megmaradt újságokat a posta összeköti, s eladja a MÉH-nek, nyilván jóval áron alul. Az is igaz, nehéz kiszá­mítani, hányán akarnak egy adott nap újságot venni. A terjesztői szemlélet viszont akkor válik károssá, ha a remittendától való félelem­ben inkább kevesebb újságot kérnek, s emiatt többen for­dulnak el csalódottan a pavi­lontól, kézbesítőtől, mert már a reggeli órákban elfogyott kedvenc lapjuk. Közös érdek! .— Nekünk közös az érde­künk a lapkiadó vállalatok­kal, az a célunk, hogy minél több újságot eladjunk — fog­lalja össze Bedő Lajosné. Mi pedig bízunk abban, hogy ez a legkisebb postán, a legeldugottabb helyen is ér­vényesül, hiszen korábban voltak már példák, hogy egy- egy üdülőhelyen alig egy-két újságot tettek ki, amikor ez­rek fordultak meg. cai lakásához értek, s Horváth megbízta a gyereket, húzódjon le az árokba, s ha valaki közelítene, figyelmeztesse őt. így is történt. Az udvaron ta­lált egy kendőt, majd bement a tyúkólba, s négy tyúkot összefo­gott. Kitekerte a nyakukat, be­csavarta őket a kendőbe, s úgy vitte haza. özv. Barna Istvánná kárából csak a kendő térült meg. Még ugyanezen a napon ismét hívta Horváth a gyereket egy esti útra, és M. Zs.-t az anyja hiába próbálta meg otthon tar­tani. Ekkor ismét az óvodába tértek be, s az ott talált élelmi­szerekből újból fogyasztottak. Ez után összeszedték, amit össze le­hetett: egy csomag kávé, hat vil­la, hat kanál, 14 gyerekvilla, mű­anyagtál, margarin . .. Ez a kár sem térült meg. A Nyíregyházi Megyei Bíóróság Horváthot a lopások és a kiskorú veszélyeztetése miatt — mint többszörös visszaesőt — két év fegyházra büntette és három év­re eltiltotta a közügyektől. Kö­telezte a bíróság Horváthot, hogy az okozott károkat térítse meg. Az íélet jogerős. 00 Lányi Botond Bemásztak az ablakon flz óvoda tolvajai Két nap alatt ezer iorint — tisztin „Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki” — talán nincs olyan gyerek és felnőtt, aki nem emlékezne ezekre a ked­ves, csalogató varázsszavak­ra. Amelyekre aztán a kis ál­lat — saját megérzésére, ösz­tönére hallgatva — előjött, vagy még jobban behúzódott „biztos” védelmet adó há­zacskájába. Ugyanis a csigát száraz időben a háza védi meg a kiszáradástól, a biztos pusztulástól. Lényegében ez a tudás az alapja az értékes éti csiga eredményes gyűjtésének. A rajzás, vagyis a tömeges meg­jelenés feltétele ugyanis a meleg, páradús — esős, vagy harmatos — időjárás. Ilyen­kor — akár néhány négyzet- méteren is — százával bújnak elő a csigák a réteken, er­dőkben, tószegélyben, legelő­kön, vasúti töltéseken, gya­logutak mentén. Általában a vizenyős, mélyebben fekvő területeken. A rendkívül fa­lánk csigák ilyenkor szinte minden szerves anyagot, még a mérges gombákat is meg­eszik. Amíg kevés a zöld, a korhadt anyagokkal is meg­elégszenek. Kedvező hely és idő megválasztásával egy gyűjtő naponta 50—60 kiló éti csigát is összeszedhet, de az ilyen helyet másnap is érdemes még felkeresni. Ebben az évben a MAVAD, illetve az ÁFÉSZ felvásárló­helyein 13 forintot fizetnek az éti csiga kilójáért. így egy-egy gyűjtő két nap alatt akár ezer forint tiszta jövedelem­re is szert tehet. Még kifize­tődőbb a vállalkozás akkor, ha valaki — szabadnapon, ki­rándulással egybekötve, ki­Hatvanhat új, magyar gyártmányú, automatikus keltetőgépet szerelnek fel a HUNNIACOOP nyíregyházi baromfikeltető üzemében, melyekkel évente annyi csi­bét fognak keltetni — 13 milliót —, amennyit körül­belül 650 ezer kotlóstyúk volna képes. A szakemberek 12 gépet már összeszereltek. Az új berendezések révén nemcsak megduplázódik a termelés, hanem megváltozik, korszerűsödik az üzem tech­nológiája is. Míg korábban a tojások gépbehelyezésétől a csibék kikeléséig minden egy helyen történt, addig a jövő­ben 18 napig, azaz az előkel- tetést külön, s 5 napig: az utókeltetést szintén külön (más) géppel végzik. Így a munka sokkal higiénikusab- bá, mondhatni világszínvona­lúvá válik. Az is párját rit­kító, hogy a hatalmas terme­lésnövekedés mellett, a mű­szakok számát háromról egy­re csökkenthetik. kapcsolódásnak szánva — családostól vág neki a sokak által még lebecsült pénzszer­zési lehetőség kiaknázásának. Néhány helyen, a tanárok is szerveztek már ilyen kirán­dulással egybekötött akciót az iskolásoknak — sikerrel. Az így szerzett pénzt — termé­szetesen — a közösség javá­ra használták fel. Az elmúlt évben közel öt­ven mázsa éti csiga került „horogra” a megye területén. Nagy részét Olaszországba szállították, tehát külkereske­delmi mérlegünk javításában is szerepet játszik a gyűjtés szorgalmazása a gazdag lelő­helyekkel rendelkező Sza- bolcs-Szatmár megyében. Már csak azért is, mert az éti csi­gának biztos piaca van, na­gyobb mennyiség is elkelne külföldön. Könnyebbség, hogy ma már a méreten felülieket is átveszik. Ezeket konzerv- nek dolgozzák fel, s ugyan­csak a tőkés államokban ér­tékesítik. Kedvező időjárás­nál a megyében a tavalyinak akár többszörösét is be le­hetne gyűjteni. Éppen ezért az ÁFÉSZ-ek is — amelyek közül tavaly már nyolc kap­csolódott be ebbe a munká­ba — nagyobb körültekintés­sel szervezik meg az egyéb­ként gondos munkát igénylő átvételt. Ugyanis a gyűjtés — ter­mészetesen az időjárástól füg­gően — rövidesen elkezdőd­het. Volt már rá példa: az időjárás úgy alakult, hogy a csigák már március végén előbújtak rejtekhelyeikről. S aki korán kezd, az — itt — többször is szüretelhet. T. A. A nagyarányú rekonstruk­ció során az épületeket nem bővítik, de belül szinte sem­mi sem marad a régi. A he­lyiségekben új fal és padló- burkolatot készítenek, felújít­ják, illetve kiegészítik az épületgépészeti berendezése­ket, kicserélik az elektromos vezetékeket, szerelvényeket. Az üzemet új áramfejlesztő aggregátor fogja védeni egy esetleges áramszünet okozta tragédiától. A nyíregyházi keltetőben azért most is termelnek. Mint Aradványi László üzemvezető elmondta, az első félévben 24 régi gépet még működtetnek, s a partnereik­től, többek között a Sóstóhe­gyi Vöröscsillag, a papi, a varsánygyürei, valamint a sá­toraljaújhelyi termelőszövet­kezetektől érkező tojásokból júniusig, mintegy hárommil­lió osibét keltetnek. Az új gépeket jövőre helyezik üzembe. (cselényi) KITEKINTÉS Megyei lapokból A Csongrád megyei Sütő­ipari Vállalat üzemei csak kenyérből 8—10 félét állíta­nak elő, az összes termékek száma pedig meghaladja a 90-et közli a DÉL-MAGYARORSZÁG. Mostanában búzacsira al­kalmazására folynak a kísér­letek. A Maki fantázianevű dióscsókban például a dió 10—15 százalékát helyettesí­tik a lényegesen olcsóbb bú­zacsírával. A sütemény ízén nem érezni, hogy a dió egy részét helyettesítették; sőt, könnyebben emészthető. A Szolnok megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet és a Tisza menti Vegyi Mű­vek együttműködése kereté­ben, a vegyi művek dolgozói nagyon sok és lelkes társa­dalmi munkával két művesét készítettek a szolnoki kórház­nak adja hírül a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP. A kórház intenzív osztá­lyán megkezdődött a műve­sék beszerelése. Még tart a műveseállomáson dolgozók kiképzése, és ha mind a mű­vesék beszerelése, mind a képzés befejeződik akkor a gyógyítás szolgálatába áll a két gép. Ez az időpont előre­láthatólag április 1. Az ináncsi Vörös Csillag Tsz Hernádszentandráson a csibenevelésre szánt épület­ben a Budapesti Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat­tal kötött szerződés értelmé­ben különböző háztartási anyagokat palackoznak. Ol­vastuk az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG tudósításában. Évente 600 ezer műanyagflakont tölte­nek meg. A legérdekesebb termékük kétségtelen a dau­ervíz, amelyet egydeciliteres üvegekbe töltenek. Kétmillió palack kerül ki a volt csi­benevelőből az ország fodrá­szaihoz, egy év alatt. Az új ágazat a szövetkezetnek tíz­milliós árbevételt jelent, s ugyanakkor sikerült megol­dani a nők foglalkoztatását. Április 2-án új színfolttal gazdagodik Debrecen kultu­rális élete: Pozsgay Imre mű­velődési miniszter átadja a közönségnek a Medgyessy Ferenc életét és művészetét bemutató új múzeumot. A megyei és a városi tanács a Péterfia utca 28. szám alatti műemlék házat jelölte ki a múzeum céljaira írja a HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ. Az állandó kiállítás három nagy egységre tagolódik^ Az • elsőVvázííatosan áttekinti jsm magyar szobrászat 1820—194£ji közötU fejlődését, a második, dokumentumok, fényképek segítségevei felidézi Med­gyessy Ferenc életútját 1881- től 1958-ig. A harmadik egy­ség Medgyessy szobrászati életművét mutatja be. — ősz — 650 ezer kotlóst pótol Hárommillió csibe nyárig Felújítják a nyíregyházi keltetőüzemet Nagykállóban két tizenegy lakásos tanácsi házat adtak át a közelmúltban. (Elek Emil felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom