Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-14 / 62. szám

1982. március 14. Kelet-Magyarország 3 Zászlók V árosainkban, falva- inkban nemzeti- színű és vörös zászlókat lenget a tava­szi szél. Holnap, március 15-én ismét kezdődnek a forradalmi ifjúsági na­pok. Márciusunk ünnepei most egybeesnek a Kom­munista Ifjúsági 'Szövet­ség zászlóbontásának ne­gyedszázados jubileumá­val is. Amikor hétfőn megyénkben a dicső elő­dökre való emlékezéssel kezdetét veszi a hármas ünnepsorozat, az egy­másból táplálkozó haza- fiság és proletár nem­zetköziség szellemében ünnepelünk. így volt ez 1848-ban is, amikor a forradalmi fiatalokat a nemzeti és a szent világ­szabadság eszméje táp­lálta. A magyar nép legjobb­jai 1919. március 21-én a proletariátus vezetésével a haza szabadságáért, az elnyomottak felszabadí­tásáért nemzetiszínű és vörös zászlókkal kezük­ben éltették a Tanács- köztársaságot. 1945. ápri­lis 4-én a szovjet hadse­reg katonái internacio­nalista kötelességüket tel­jesítve hozták el népünk szabadságát. Ekkor sze­reztük vissza előző két ünnepünk fényét, azóta élünk szabadságban. A márciusi szélben lo­bogó zászlók ma is for­radalmi tettekre szólíta­nak: a béke védelmére, a szocializmus építésére. Ma ennek jegyében emeljük magasra zászló­inkat, így emlékezünk dicső forradalmi múl­tunkra. (csb) MEHET Á VONAT, A VÁGÁNY SZABÁDI Sötétben, ködben is lát A derült nappal elég egy pillantás a hatalmas ablak­táblákon át, hogy mindezt szabad szemmel is lássa. Igaz, hogy ő csak egy gombot nyom le, de erre váltók mozdulnak el, sorompó mutat pirosat a közúti kereszteződésnél. Apró emberek A nyíregyházi állomás éli megszokott életét. Az állo­más tetejéről, az irányítóhe­lyiségből apróknak tűnnek az emberek, a távolabb suhanó villamos- és dízelmozdonyok hangja alig hallatszik fel. Délután kettő múlt. A leg­többen munkából tartanak haza, sokan vannak olyanok, akik a bevásárlás kedvéért keresték fel a megyeszékhelyt, ök bizonytalanabbul közle­kednek a sínek között, keres­gélik a maguk vonatát. Fent- ről a segítség is megérkezik. Felhangzik a jól ismert szig­nál, kellemes női hang tájé­koztatja a kedves utasokat, hogy melyik vágányról hová indulnak a vonatok. A vára­kozó tömeg meglódul, amikor egy újabb szerelvényt tolnak be, s elnyeli az utazni vágyó­kat a kocsik belseje. Ebéd futtában — Van, amikor csak any- nyit hallok, milyen számú vo­nat érkezik. Ebből már tu­dom, hogy az utasok nyelvén melyik az, eszerint tájékozta­tom őket — áll meg egy pil­lanatra Tropa Margit. A forgalmista az ebédet is kutyafuttában kapta be. Meg­érkezett a gőzölgő kávé, de mire hozzájut, ugyancsak langyos lesz. Cigarettára Ott a forgószék, de nem ül le, mellette áll Ferenczi György rendelkező forgalmi szolgálattevő. A lába alatt fé­nyesre kopott, elvesztette mintáját a PVC-padló. Baloldalt, az asztalon a hat telefon közül valamelyik szinte mindig csörög, az utasítások kiadására még egy mikrofon is ott van. Az irányítópulton villódzó fények, fehér jelzi, hogy merre szabad a vágány, piros, hogy vonat áll a síneken. Ferenczi György az irányító- pult előtt. gyújt, naponta két doboz fogy el belőle. — Két évig szüneteltettem a dohányzást, de valamivel nyugtatnom kell magam — mondja két telefon, két uta­sítás között Ferenczi György. — Gyurikám, az a két vo­nat rendes — hangzik a hang­szóróból. Műszaki hónap Nyíregyházán A szeptember 15-én kezdő­dő műszaki hónap nyitóün­nepségével egy időben avat­ják majd Nyíregyházán az MTESZ új székházát. Az MTESZ titkári értekezletén a nemzetközi kapcsolatok te­endőiről szólva elmondták, hogy március második felé­ben érkezik Nyíregyházára a mihajlovgrádi testvéregyesü­let küldöttsége az 1982—83- as esztendőre vonatkozó együttes programok megvita­tására, a delegációk cserelá­togatásának egyeztetésére. Akinek csak a hangját halljuk: Tropa Margit. (Császár Csaba felvételei) ■ aultyapkin mérnök Jiá átadott Nyinocská- nak, a gépírónőnek egy fogalmazványt, hogy írja le. Nyinocska legépelte. Egy levél volt. Két perc múlva Kul- tyapkin ismét megjelent, s arra kérte Nyinocskát, hogy egy-két kisebb javí­tás miatt legyen szíves legépelni az egészet. Nyinocska legépelte. öt perc telt el, és Kul- tyapkin közölte, hogy saj­nos, elfelejtett utalni a le­vélhez tartozó mellékle­tekre, de már pótolta a hiányosságot. Nyinocska fogta és le­gépelte az egészet a mel­lékletekre való utalással egyetemben. Kultyapkin öt perc el­teltével azt mondta, hogy a vállalat neve, ahová a levél megy, időközben megváltozott. Nyinocska tehát új cím­zéssel fejelte meg a leve­let, s természetesen leírta a teljes szöveget is. Most is csak 5 perc telt el, Kultyapkin közölte, hogy a címzettet egész másképpen hívják. Ekkor Nyinocska a cím­zett helyes megnevezésé­vel legépelte az egész le­velet Kultyapkin javítá­sa alapján. Két perc múlva Kul­tyapkin megállt az ajtó­L Plotnyikova: A levél születése ban. Azt mondja, sajnos feldőlt a vizespohár és végigöntötte vízzel a le­velet. Nyinocska fogta az el­ázott levelet. Leírta. Na­gyon csinos lett. Öt perc csupán, s Kul­tyapkin megint bejött a leíró szobába. Azt mond­ta, át kell írni ezt a leve­let, ugyanis a főnök már három napja szabadságon van, a helyettese fogja aláírni, tehát akkor az ő nevét kell a levél alá gé­pelni. Nyinocska új papírt fű­zött a gépbe, s megcsinál­ta, amit kért Kultyapkin. Odaírta a helyettes nevét. Kultyapkin most két perc múlva jött vissza, s mutatta, hogy a helyettes egynéhány apróbb változ­tatást ejtett a szövegen. Újra kell írni. Nyinocska a jelölt javí­tásokat figyelembe véve — leírta a levelet. Újabb öt perc telt el. Kultyapkin odalépett Nyi- nocskához és rimánkodó tekintettel kezdte diktál­ni. Elküldjük önnek a Ho­gyan gazdálkodjunk a le­vélpapírral? című mód­szertani útmutatókat. A mellékletek száma ... Ki­váló tisztelettel, dátum, stb. Aláírás X. Y. osztály­vezető-helyettes. 4 levéllel bement a főnökhöz. Ezalatt Nyinocska összeszá­molta az elrontott levele­ket és másolatokat. A visz- szaérkezett levélre ráírta, hogy a melléklet 24 da­rab. Utána borítékozta és el­küldte a címzett nevére az egészet. (Fordította: Konczek József) Pallai Ferenc feljegyzi a leg­frissebb adatokat. Számot mondanak, s ebből tudja, hogy honnan érkezik menetrendszerű pontossággal a vonat. Ha kap egy utasí­tást, azt újra elismétli a te­lefonba, minden mozgást percnyi pontossággal rögzí­tenek. Az irányítótoronyból kapja meg a vonat indítására a parancsot a zöld tárcsás vonatmenesztő. Az állomás ura > A 31 éves rendelkező for­galmista tulajdonképpen az állomás ura. J^z integra-do- minó biztosítóberendezés se­gítségével sötétben, ködben is mindent „lát”, ismeri az állomáson a vágányok hely­zetét. Az ő munkájához kap­csolódik Pallai Ferenc, az ál­lomásirányító. Látszólag pa­pírmunka az övé, de ettől jó­val több, hiszen a szállítást határozza meg, a tehervona­tok forgalma is tőle függ. — Van technológiai utasí­tásunk, hogy melyik vágány­ra milyen vonatot állítsunk — jegyzi meg. — Csakhogy sokszor a pillanatnyi helyzet dönt, a mi felismerésünktől függ, hogy a vágányok szaba­dok legyenek, a vonatok idő­ben induljanak. Lányi Botond Fatányér a Kolumbiának Diszginbikaszclfoiíra Balogh József faesztergá­lyos a mesterséget örökölte Amerikát megjárt édesapjá­tól, s negyvennégy eszten­dő alatt szinte a művészi tö­kélyig fejlesztette azt. A nyugdíj előtt álló férfi az ipar kiváló mestere. Mestersége címerét viseli a tornyos, faragott, esztergált családi ház. Valóságos remek­lés a Sóstói út 24-es épület, melynek négy fahomlokzatát, faintarziáit a mester készí­tette. A szélfogó deszkájára pontosan 460 díszgombot esz­tergált. Műhelye hátul az udvarban van. Itt készülnek cseresz­nye-, bükk-, juhar-, dió-, kő­ris és ki tudja hány fajta fá­ból munkái. Lakásuk valósá­gos kis múzeum. Ez feleségé­nek köszönhető. Ilonka néni csaknem fél évszázad alatt megtanulta férje mellett a faégetés és -festés mestersé­gét, és olyan színvonalon mű­veli, amely elismerést váltott ki a tokaji és a miskolci ki­állításon is. Keresik Pestről, Miskolc­ról, még a Dunántúlról is. Rendelnek tőle egy-egy szép munkadarabot telefonon és levélben is. Ö készítette a Móricz Zsig- mond Színház ajtóinak a dió­fából hajlított fogóit, fatányé­rokat a Kolumbia étterem­nek, ő esztergálta a görög templom gyóntatószékének famunkáit, kupákat verse­Balogh József és felesége munkáikkal otthonukban. (Elek Emil felv.) nyekre. Esztergál a lakosság részére kerítéseket, makra­méhoz golyókat, karikákat, lépcsőkorláthoz faragott osz­lopokat. Két tanulót nevelt. Egyik Pesten dolgozik, a másik a Nyíregyházi Bútoripari Szö­vetkezetben faesztárgályos. Negyvennégy esztendei álló munka után megfáradt. Fáj­lalja lábait. Jövő áprilisban megy nyugdíjba, de a mester­ségét semmi szándéka abba­hagyni. Farkas Kálmán Anintátor ? N incs olyan közmű­velődési tanács­kozás, melyen új­ra, meg újra elő ne ke­rülne: milyennek kell lennie a jó népnevelő­nek? Az elméleti szak­emberek egyik „védett bástyája” az animátor típusú népművelő, ö az, aki elébemegy a kedves vendégnek, az ajtóban fogad, arcáról le nem hervad a mosoly, így igazítja útba a közönsé­get. A modellt nem kis meglepetéssel az elmúlt napokban az új nyíregy­házi művelődési köz­pontban is felfedezhet­tük. Itt is feltűntek ugyanis az „animátorok”. Dolguk a következő: naphosszat ülnek, vagy állnak az ajtó előtt, vagy a kis kalitkában, s ha valaki kérdez, útba­igazítják. Teszik mind­ezt többnyire népművelői szakképesítéssel, egyete­mi vagy főiskolai diplo­mával. (Többségük taná­ri szakot is végzett — képzeljük csak el, mi lenne, ha valaki kitalál­ná, hogy pedagógusok strázsáljanak az iskolák küszöbén afféle jelzőtáb­laként.) N em tudjuk, itt ho­gyan nevezik őket, a közönség min­denesetre azt hiszi, hogy ők a portások. Ami egyébként nem alábbva- ló szakma másnál, csak­hogy nem kell hozzá fel­sőfokú végzettség. Ha szerény ötletünkkel hoz­zájárulhatunk az elneve­zéshez, javasoljuk, hív­juk ezt a beosztást Luxusnak... be. A sárga Mercedesen Ott van minden kilométerkőnél Dócs Józseffel, a KPM Közúti Igazgatósága kisvár- dai üzemmérnökségének gép­kezelőjével Kisvárda alatt, a 4-es úton találkoztunk. — No, kerüljön hát bel­jebb! Az a hely egy kicsit szűkösebb, mint az enyém, de hát most úgyse megyünk Pestig. Mert szervizbe oda hordom a kocsit, és ha ilyen nagyobb formájú ember jön velem, Hatvannál már bizto­san fészkelődik. — Á, hát ezzel passzió dol­gozni. öt van belőle a me­gyében, fut mind az öt, meg­állás nélkül egész évben. Most az útjelző karókat mo­som vele, előbb itt a négye­sen, Záhonytól Pazonyig; az­tán megyek a 41-esre, tudja, amelyik Naményba visz. Ha befejezem a tavaszi mosást, a kidöntögetett karók pótlá­sa jön. Darabja 120 forintba kerül. Mire ezzel végzek, las­san állhatunk neki az első fűnek. Nyolcankétféle műve­letet képes elvégezni ez a masina. Szerelhető erre talaj- fúró, seprűgép, oldalkasza, hómaró, korlátmosó ... Azt se igen hiszi senki, hogy ez a kis vakarcs 12 tonnát képes elvontatni. Gondolja el, ez a Mercedes már kilenc éves. Ugye nem néz ki annyinak?! Azt is megmondom, miért. Nemcsak mert ez egy Merce­des. Egy autónak az a jó, ha .egy a gazdája. Higgye el ne­kem, mind a kettő tovább bírja: a kocsi is, de a sofőr­je is. (csendes) Naponta 25—39 kilométeren mosom meg az átjelzőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom