Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-03 / 52. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. március 3. Veress Péter tájékoztatója Napirenden a magyar külkereskedelem A külkereskedelem elmúlt évi alakulásáról és az idei feladatokról tájékoztatta az újságírókat kedden a Parlamentijén Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Mint mondotta, a számítottnál lényegesen mostohább külső körülmények ellenére kedvezően alakult az elmúlt évi külkereskedelmi forgalmunk. A teljes kivitel — folyó áron számolva — 6,8, a behozatal 4,8’ százalékkal haladta meg az előző évit, míg változatlan áron a kivitel 3, a behozatal 0,3 százalékkal növekedett. Rubel elszámolású forgalmunk államközi egyezményeinknek megfelelően alakult: kivitelünk 8,9, behozatalunk 5,3 százalékkal nőtt. Legjelentősebb partnerünkkel, a Szovjetunióval bonyolítottuk le teljes forgalmunk csaknem egyharmadát. Ez is jelzi, hogy a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok szerepe ma különösen fontos. A szocialista országok 55 százalékban részesednek külkereskedelmi forgalmunkból. Nem rubel elszámolású árucserénk mérlege gyakorlatilag kiegyenlített. Az egyensúly szempontjából 1970 óta — 1973 kivételével — ez volt a legkedvezőbb esztendő, amiben szerepet játszott az is, hogy cserearányaink ebben a viszonylatban több mint 2 százalékkal javultak, örvendetes, hogy jelentősen nőtt kivitelünk a fejlődő országokba. A miniszter rámutatott, hogy a szocialista országok integrációja, együttműködése a nehezebb viszonyok próbáját is kiállta. Jelentős szerepe van abban, hogy a magyar gazdaság — növekvő gondjaink ellenére — nagyobb megrázkódtatás nélkül -viselte el a világgazdaság és a nemzetközi politika számunkra hátrányos fejleményeit. Az eredmények mögött nem kevés gond húzódik meg. A fejlett tőkésországokba irányuló kivitelünk visszaesett, miközben behozatalunk tovább nőtt. A korábbiaknál kevesebb árut tudtunk exportálni Olaszországba, Nagy-Britannáába és az NSZK-ba. Elhelyezési lehetőségeink a tőkés piacokon — az elhúzódó válság miatt — nem, vagy alig javulnak. A hidegháborús hangulat- keltés gyengíti egyes nyugati országok üzleti és pénzügyi köreinek a gazdasági pangás miatt amúgyis elbizonytalanodott érdeklődését a szocialista országok, köztük hazánk iránt. Ugyanakkor számos exportra termelő gazdasági egységünkben ma még nincs elég rugalmasság, alkalmazkodókészség az új helyzet új igényeihez. Az egyébként sokat fejlődött piaci külkereskedelmi szervezet és tevékenység is gyakran lépéshátrányban van. A világgazdaság állapota, a nemzetközi politikai helyzet éleződése a kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja a szocialista országok külgazdasági tevékenységét, beleértve az egymás közötti forgalom alakulását is. Annál örvendetesebb, hogy az 1982. évre szóló árucseré-forgalmi jegyzőkönyvet csaknem valamennyi szocialista országgal korábbi időpontban írtuk aló, mint egy évvel ezelőtt. Hangsúlyozta, hogy az idei külkereskedelmi feladatok végrehajtása minden eddiginél céltudatosabb vezető-szervező tevékenységet, együttműködést követel az irányító szervektől és jobb minőségű, fegyelmezett munkát a termelőktől és külkereskedőktől egyaránt. A tőkés piacon ma még sok az ismeretlen tényező, noha reálisnak tűnő becslések szerint ez év második felére bizonyos élénkülés várható. Lehetőségeinket a világpolitikai helyzet is befő. lyásolja. Több jel mutat'arra, hogy a nyugati országok többsége nem kívánja korlátozni gazdasági kapcsolatait a szocialista országokkal, ezért gazdasági kapcsolataink normális fejlődésére számítunk. Ez azonban nagymértékben múlik saját erőfeszítéseinken is, a termelővállalatok vállalkozó szellemén, kifogástalan munkáján, a külgazdaság fejlesztésére hivatott egész apparátus céltudatos és hatásos tevékenysé-. gén — mondotta a miniszter. Befejeződtek a magyar-iraki tárgyalások Marjai József hazaérkezett Bagdadból Kommentár Vendég Aphrodité szigetén L obogó zászlók, lelkes kiáltások, meghatott tekintetek — így fogadta „Aphrodite szigete”, vagyis Ciprus görög közössége Andreasz Papandreut, Görögország kormányfőjét. Mind a látogatás, mind az effajta fogadtatás várható volt. A látogatás annak ellenére nem minősíthető meglepetésnek, hogy huszonkét esztendeje, amióta ez a stratégiailag oly fontos sziget elnyerte függetlenségét, Papandreu az első hellaszi miniszterelnök, aki ellátogat a zaklatott történelmű, megosztott szigetre. Az eltelt több mint két évtized történéseinek kettős lényege: 1. a NATO szüntelenül arra törekedett — és törekszik ma is —, hogy a sziget afféle atlanti ugródeszka legyen a nyugati hatalmak közel- és közép-keleti akciói számára. Ez a nem leplezett szándék tökéletes ellentéte a szigetország függetlenségét garantáló világszervezeti deklarációnak, amelynek lényege éppen egy független és el nem kötelezett köztársaság megteremtése a térségben. 2. Sajnos, semmi lényeges haladást nem sikerült elérni a szigetet lakó két alapvető népcsoport, a török és a görög közösség közötti feszültség viszonylatában. Ez a feszültség, .a sziget jelentős részének török katonai megszállása óta inkább növekedett. Jogos a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a függetlenség kikiáltása óta Papandreu az első Ciprusra látogató görög miniszterelnök. Görögország a NATO-szövetség sokat emlegetett „gyenge déli szárnya” mindig olyan dilemmát jelentett a brüsszeli főhadiszállás számára, hogy mindent megtett a görög— török ellentéteket ilyen látványosan elmélyítő gesztus, mint egy ciprusi látogatás megakadályozására (nyilvánvalóan ugyanezért nem látogatott a szigetre egyetlen török kormányfő sem). A NATO részéről a szándék nyilvánvalóan most sem változott. Változott viszont a görög kormányfő személye és politikája: Papandreu hosszú idő óta Hellasz első olyan miniszterelnöke, aki — egyebek között — Ciprus viszonylatában is fontosabbnak tartja a nemzeti, mint a NATO-érdekeket. Ezért kerül sor most erre a látogatásra és a lelkes fogadtatás ezt az emberi-államférfiúi bátorságot honorálja. M i lehet e látogatás konkrét politikai célja? ügy tűnik az, hogy az ENSZ égisze alatt összehívandó nemzetközi konferencia felé tegyen hivatalos lépéseket. Olyan értekezletről lenne szó, amely éppúgy segíthetne a NATO-nyomás, mint a két közösség közötti feszültség enyhítésében. A szocialista országok már évekkel korábban hasonló tanácskozást javasoltak, a brüsszeli NATO-főhadiszállás viszont megpróbálta „atlanti belügy- ként” kezelni a kérdést. Kip- rianu ciprusi elnök és a görög miniszterelnök találkozója elsősorban éppen ennek a szemléletnek szeretne véget vetni. Harmat Endre Marjai József miniszterelnök-helyettes és Hosszan Ali, az iraki forradalmi parancsnokság tanácsa tagja, kereskedelmi miniszter, a magyar—iraki gazdasági együttműködési állandó vegyesbizottság két társelnöke Bagdadban hétfőn aláírta a bizottság nyolcadik ülésszakának jegyzőkönyvét. A bizottság ülésszakán megállapították, hogy Magyarország és Irak között a baráti kapcsolatok az elmúlt időszakban jelentős mértékben kiszélesedtek, új területekkel bővültek, s megerősödtek az együttműködés tartós elemei. Irak a másfél éve tartó háború ellenére dinamikusan fejleszti gazdaságát, ami lehetőségeket biztosít magyar vállalatoknak is beruházási javak szállítására, építési és szerelési feladatok elvégzésére. A bizottság legutóbbi, hetedik ülésszaka óta ennek megfelelően a külkereskedelmi forgalom tovább növekedett, 1981-ben 241 millió dollárt tett ki, s elérte az eddigi legmagasabb szintet. Irak a fejlődő országok közül továbbra is Magyarország legnagyobb külkereskedelmi partnere. A vegyesbizottság ülésszaka kapcsán lezajlott magas szintű magyar—iraki tárgya-, lásokon — köztük Marjai József megbeszélésein Taha Jasszin Ramadannal, a forradalmi parancsnokság tanácsa tagjával, a kormány első elnökhelyettesével és más iraki vezetőkkel — megerősítették a két ország készségét a kapcsolatok és együttműködés tartalmának további elmélyítésére és kibontakoztatására. Az ülésszak eredményei alapján a magyar vállalatoknak a következő időszakban elsősorban az energiatermelés és -elosztás, egészségügy, járműgyártás, mezőgazdaság és a vízgazdálkodás terén vannak piaci lehetőségeik Irakban. Marjai József megbeszélést folytatott Tahir Taufik ipari és bányaügyi miniszterrel és Szadun Ghaidan miniszterelnök-helyettessel, szállítási és távközlési miniszterrel, a forradalmi parancsnokság tanácsának tagjaival. A kormány elnökhelyettese vasárnap megtekintette a Bagdad körzetében lévő Abu Ghraib- ben a komplex és ÉGI közreműködésével épülő hűtőházakat, megbeszéléseket folytatott az iraki megrendelőkkel, az építkezés magyar vezetőivel és a munkáskollektívával. Marjai József miniszterelnök-helyettes kedden a kora reggeli órákban hazaérkezett Bagdadból. SZINGAPÚR A Távol-Kelet kapója A világ minden nagyvárosának vannak egyedi, utánozhatatlan jellegzetességei, hangulati sajátosságai. így a Délkelet-Ázsia szívében fekvő Szingapúrnak is. A szigeten elterülő, alig 580 négyzetkilométeren két és fél milliós miniállam ultramodern felhőkarcolói San Franciscoi, vagy New Yorkot idézik fel. Üzleteink csillogása, makulátlan tisztasága Zürichre vagy Genfre emlékeztet, de az utóbbiakból hiányzik a szabadtéri kínai és inulQj vendéglők messzeható fűszerillata. A városállam legeredetibb jellemvonása azonban a kőtömbök és a természet csodálatos egybefonódása. A parkok, pálmaligetek, a fasorok és a féltő gonddal ápolt gyepszőnyegek néha elfeledtetik az emberrel, hogy a földkerekség egyik leggyorsabban fejlődő városában jár. Múltja, történelmi hagyományai a Kelethez kötik, jelene, méginkább jövője az iparosodott Nyugathoz láncolja ezt a várost. Neve, Szingapura szanszkritül oroszlánvárost jelent és a történelemkönyvek tanúsága szerint egy, a XIII. században partra szálló szumát- rai hercegtől származik. Megfordultak itt a portugálok és a hollandok, versengett érte a jávai Majapahit birodalom és a terjeszkedő thai királyság. Modern történelme 1819- re vezethető vissza, amikor a szomszédos Szumátra brit kormányzója megkötötte az első megállapodást a sziget maláj uralkodójával. Raffles, aki a Brit Kelet-Indiai Társaság nevében érkezett ide, naplója szerint legfeljebb száz házat talált a szigeten. A Malakka-szoros központjában lévő Szingapúr néhány év leforgása alatt a délkeletázsiai brit gyarmatbirodalom legfontosabb kikötője lett. A város történetének fordulópontja 1869, a Szuezi-csator- na megnyitása. Addig Szingapúr a Calcuttából a Dél- kínai-tengerre igyekvő hajók kikötőállomása volt, ettől kezdve azonban az Európa és a Csendes-óceán közti tengeri útvonal egyik központjává lépett elő. 1965 óta független, előtte két éven át a britektől önállóságot kapott Malaysia része volt. A fejlődő világ azon kevés állama közé tartozik, amely valóban fejlődik is — mégpedig kiugró gyorsasággal. 1979-ben a világ második legnagyobb kikötővárosa lett Rotterdam mögött. Chan- gi nevű új repülőterén havonta háromnegyed ipillió utas fordul meg. 1970 és 1980 között Szingapúr gazdasága évi átlag 9,5 százalékkal növekedett. A felvirágzás sarkpontja az olajkereskedelem: Szingapúr finomító kapacitását mindössze két városé múlja felül a világon, az amerikai Houstoné és a már említett Rotterdamé. A városállam vezetői „második ipari forradalomnak” hívják azt az 1979-ben elkezdődött gazdasági irányváltást, amely a hangsúlyt a munkaigényes ágakról fokozatosan áttette a tőke- és technológiaigényes szektorokra. A termelékenység növekedése az elmúlt egy évtizedben évi 5,7 százalék volt, magasabb ütemű, mint bárhol a fejlett tőkés világban. Szingapúr a fejlődő világ első olyan államai közé tartozik, amely — sok szerencsés földrajzi, történelmi és geopolitikai tényező együttesének köszönhetően — tényleg felzárkózóban van a vezető tőkés országokhoz. Egy főre jutó bruttó nemzeti terméke már meghaladja az 5 ezer dollárt, így Írország és Spanyolország elé került. Tervei, ha lehet, még nagyratö- rőbbek: 1990-re a városállam el akarja érni Japán mai technikai-technológiai színvonalát, magasan fejlett ipara mellett számítógépes hálózaton nyugvó bank- és telekommunikációs rendszert akar teremteni. A tervek Achilles-sarka a munkaerőhiány. Már az elmúlt években is nagy számban hoztak be vendégmunkásokat a szomszédos országokból. Másutt a vendég- munkások beáramlása súlyos konfliktusokat vált ki a jövevények és az őslakosság között, Szingapúr még e téren is szerencsésnek mondhatja magát. Igaz, a városállam maga is soknemzetiségű, a 75 százaléknyi kínai mellett nagy számban élnek itt malájok és indiaiak is. A hivatalos nyelv a kínai, a tamil és a maláj, valamint az angol, amely mindmáig a legfőbb összekötő kapocs a kulturális, etnikai értelemben olyannyira különböző népcsoportok között. Szingapúr „sikersztorija” erősen kapcsolódik első miniszterelnöke, Li Kuan Ju személyéhez, aki a Népi Cselekvés Pártjának képviseletében gyakorlatilag a függetlenség óta áll a szigetköztársaság élén. Kulturált, sokoldalú politikusnak, felkészült gazdasági szakembernek tartják, ugyanakkor élesen anti- kommunista, konzervatív. Szingapúr az ASEAN, a Délkelet-ázsiai Országok Szervezetének tagállama, s a megfigyelők szerint Li Kuan Ju azon munkálkodik, hogy a miniállam a távol-keleti integrációból származó előnyöket is messzemenően kihasználja. Győri Sándor Modern felhőkarcolók sora. A szingapúri kikötő. (Fotó — Time — KS) Szingapúri utcakép: a közigazgatási negyed. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
