Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. március 2. Változott az üdülési szabályzat Főitlénv júaiiis 1-1 Vezet az „Alföldi" Készül a mazsolás-túrós ökörszem. Balról: Szűcs Jenő, jobb­ról: Kalydi Károly. Ebben az évben a SZOT- és a vállalati beutalókat együttesen kell elosztani, va­lamennyi alapszervezetnél, mivel az új üdülési szabály­zat hatálya nemcsak a SZOT- beutalásra terjed ki, hanem egységesen érvényes a ked­vezményes üdülés egészére, legyen az vállalati, hivatali vagy intézményi. Kedvezményes üdülésben részesíthetők az egyéves szakszervezeti tagsággal rendelkezők, évenként egy alkalommal belföl­dön, csak kétévenként fő­idényben és hároméven­ként külföldön bármilyen formában (csere, turista stb.). Külföldi üdülés­nek számít a 6 napos hajó­üdülés is. A főidényi szigo­rítás az idén már a szanató­riumi beutalásra is vonatko­zik. Az új szabályzat nem tesz különbséget aktív dolgo­zók és a nyugdíjasok között. Módosult a főszezon idő­pontja. Főidénynek számít a június 1.—augusztus 31. kö­zötti időszak. De jó tudni, hogy kizárólag csak az eset­ben főidényi az üdülés, ha valamennyi napja erre az időpontra esik. így már nem főidényi a beutalás a május 31-én kezdődő, valamint szeptember 1-én befejeződő csoportokban. Változott a családos üdül­tetésben a gyermekkor- határ. Felső határa eddig 25 év volt, most 29 év­re csökkent. Az is változott, hogy a szü­lők szakszervezeti tagsága a gyermekbeutalás különböző formáinál — a családos üdü­lés kivételével — már nem kötelező. Az új szabályzat enyhíti a gyermeküket egyedül nevelő szülők gondját, amikor lehe­tővé teszi, hogy a családos Szinte nem múlik el mun­kanap anélkül, hogy a Ma­gyar Vöröskereszt keresőszol­gálata ne könyvelhetné el; egymásra találtak azok a hozzátartozók, akik segítsé­gét kérték. A szolgálathoz ta­valy 4783 segítségkérő levél érkezett, közülük 2388 volt új ügy. A többi — mintegy 20 évre visszamenőleg — is­métlődő kérést tartalmazott. A keresőszolgálat válaszként, valamint a munkáját segítő országos lakcímnyilvántartó­nak, a tanácsoknak, a Honvé. delmi Minisztériumnak, s a Vöröskereszt külföldön mű­ködő tagszervezeteinek mint­egy 7 ezer levelet küldött. A szolgálat tevékenységét nehezíti, hogy gyakran pon­tatlanok, hiányosak a rendel­kezésére bocsátott adatok, il­letve a keresett személy megváltoztatja nevét. Gondot okoz az is, hogy a legtöbb tengerentúli országban nincs bejelentkezési kötelezettség. Gyakran fordulnak a szolgá­lathoz azzal is, hogy baráto­kat, ismerősöket keresnek, vagy éppen lakás-, illetve gyámügyekben kérik segítsé­gét. A szolgálatot évtizedek­kel ezelőtt azért hozták létre, hogy a hadifoglyokról, a ka­tonák sorsáról tájékoztatást adjon a hozzátartozóknak. Mivel ma már egyre keve­sebb az ilyen kérés, elsősor­ban rokonok felkutatását vállalja. Nem túl gyakran, de az is előfordul, hogy a szol­gálat szólítja fel a hozzátar­tozókat, írjanak idős, maguk­ra maradt szüleiknek. A Vöröskereszt Szabolcs- Szatmár megyei vezetősége üdülésben az egyik felnőtt jeggyel — az apa vagy az anya helyett — gyermek is beutalható. Ez a gyakorlat alkalmazható az elő-utóidé- nyi úgynevezett vegyes csa­ládos üdülésben is. Nagyon fontos, hogy a sza­bályzat egyértelmű alkalma­zása miatt a SZOT és a vállalati kedvezményes beutalás tényét és idejét egyaránt beírják a szakszervezeti könyvbe. (Megelőzően ez a szabály csak a SZOT-üdülésnél volt érvényben.) így idén már nem lehetséges, hogy valaki esetleg évente kétszer is kedvezményes beutalásban részesüljön. Arra sincs mód, hogy az egyik évben SZOT- főidényi, a másikban válla­lati főszezoni kedvezményes beutalót vegyen valaki igény­be. Tavaly nyáron Ismerte meg Zsidai Imre 27 éves kótaji al­kalmi munkás Gödény József parkettás kisiparost, és ezentúl gyakran végzett nála alkalmi munkát. December 14-én délelőtt fölkereste Gödényt a lakásán, hogy nem tudná-e őt foglalkoz­tatni. A parkettás azt mondta, hogy másnap Nagykállóban dol­gozik, s ott lesz munka Zsidai- nak is. Ezután eljöttek a Jere­vánba, sört és pálinkát ittak, este hazamentek és lefeküdtek. Egy szobában aludtak, de külön heverön. Zsidai éjfél után, a hajnali órákban fölébredt. A kisiparos­nak a szék karján volt a kabát­ja, s annak a belső zsebében a levéltárcája. Zsidai kivette a le- véltárcát, abból a lemezkazetta A Mátészalkai Sütőipari Vállalat fehérgyarmati pék­üzeme sikerrel elégíti ki a város, a járás egy része lakói­nak igényeit. Havi átlagban, a téli hónapokban 1300 má­zsa 2 kilogrammos fehér ke­nyeret; 920 mázsa 1 kilós kulcsát és két darab ötszáz fo­rintost. A kulccsal halkan kinyi­totta a szobában lévő vaskazet­tát és a benne lévő 30 ezer fo­rintot magához vette, de el­emelte az asztalon lévő 480 fo­rint értékű órát is. A lemezkazettát bezárta, s úgy ment el, hogy a kazetta kulcsát is elvitte. Ezután Nyíregyházán szórako­zóhelyről szórakozóhelyre járva italozott, taxival hazavitette a zenészeket, őmagát pedig a sós­tói állomásra. Ott elaludt, s reggel nyolc óra tájban ébredt fel. A rendőrség igazoltatta és előállította a kapitányságra. Közben e reggelen, hét óra tájt megjelent Gödény Józsefnél Kuncsik László, aki szintén munkát akart vállalni. A kis­Alföldi kenyeret és 300 má­zsa csemege veknit sütnek és naponkénti túrajáratokkal, rekeszekben juttatják el a fogyasztókhoz. A kerek Alföl­di kenyeret szeretik jobban a fogyasztók: ez emlékeztet a házi kenyerek formájára. Kifli, cipó és bukta; túrós batyu, finom fonott kalács és briós található a 20—23 fajta süteményükben, melyből na­ponta 30 ezer darab készül, korszerű módszerekkel. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Állategészségügyi Állo­más laboratóriumaiban fon­tos vizsgálatok sorozatát vég­zik. Enyedi Józsefné salmo- nellavizsgálatot készít elő. (JL) r Úszómedence Csengerben Tavaly már elkészült, de apróbb hiánypótlások még hátravannak. Az úttörő­sportpálya mellett áll, s 1 millió 760 ezer forintba ke­rült. Öltöző és melegítőbe­rendezés is tartozik hozzá. Amint elkészülnek a hiányzó munkák, s jóra fordul az idő, birtokba veszik a csengenek a község új büszkeségét: az úszómedencét. A tervek sze­rint a tanácshoz tartozó is­kolák gyermekeit tanítják majd úszni a medencében. iparos ekkor vette észre, hogy hiányzik az asztalról a karórá­ja, a pénze a levéltárcából, s a lemezkazetta kulcsa. A kazettát végül a műhelyben lévő másik kulccsal nyitotta ki, de a pénz­nek hült helyét találta. Zsidai — érdekes — a 30 ez­ret elismerte, a két ötszázast és az órát nem. De bárhogy szá­molta, kétezer forintnál többet nem költött azon a zajos éjsza­kán, — ám a többi sincs meg. Hogy hol van? Ki tudja. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Zsidait — mint különös vissza­esőt — a lopás miatt egy év börtönre büntette, egy évre el­tiltotta a közügyektől, kötelezte, hogy Gödény József kárát — 31 480 forintot — fizesse meg, s hogy az alkoholizmusa miatt kényszergyógyításnak vesse alá magát. Az ítélet jogerős. <K) Gólyatánc hegedűre, citerára Nemcsak a nótában meg­énekelt büszke lányok, ha­nem a legények is szívesen eljárnak heti egy alkalom­mal a nagycserkeszi tanács­házára. Ugyanis minden hét­főn este 6-tól 8 óráig itt pró­bál a közelmúltban megala­kult cserkészi pávakör. — Tavaly november elején szerveződött a pávakör azzal a céllal, hogy összegyűjtse és ápolja a község népdalhagyo-. mányait — tudtuk meg Gaj­dos Pál könyvtárostól, aki a kört vezeti. — Miket éneke­lünk? Főleg helyi, ismert népdalokat. A község lakos­ságának egy része szlovák származású, így műsorunk­ban egyaránt szerepelnek tir­pák és magyar dalok. A pávakörnek kiváló tán­cosai is vannak. Például Smilek Jóska bácsi, aki több néptáncfesztiválon is eredmé­nyesen szerepelt már. Speci­alitásai közé tartozik a gó­lyatánc. Ezeket a szlovák ere­detű nagycserkeszi néptánco­kat Jóska bácsi minden kí­nálkozó alkalommal eljárja hegedű-, citerakísérettel. Mi tagadás, a hangulatra valóban nem lehet panasz. Mintha nem is próbán, ha­nem régi, falusi mulatságon, fonóban, vagy lakodalomban lennénk... Vöröskereszt keresőszolgálat Megtalálta testvéreit évente 10—12 keresési ügy­gyei foglalkozik. Főleg az ál­lami gondozott gyerekek ké­rik a megyei, valamint a vá­rosi-járási vezetőségek se­gítségét, amikor hozzátarto­zóikat keresik. Megyénk vö­röskeresztesei jól együttmű­ködnek az országos kereső- szolgálattal. Az elmúlt évek­ben több második világhábo­rús magyar és szovjet katona találta meg hozzátartozóit megyénk vöröskereszteseinek közreműködésével. Az el­múlt napokban újabb sikeres keresést könyvelhettek el a Vöröskereszt megyei vezető­ségén: egy megyénkben élő állami gondozott fiatalember a Dunántúlon megtalálta testvéreit és kapcsolatba lé­pett velük. Segítség a kis­mamáknak Főként a gyesen lévő kis­mamák a hallgatói annak a tanfolyamnak, amelyet Vállajon a művelődési köz­pont szervezett díjmentesen a tápéi háziipari szövetke­zet támogatásával. A tanfolyam hallgatói öt héten át tanulják a szék­ülőkék sással és szalmával való befonását. Az öthetes tanfolyam elvégzése után, akik úgy érzik, hogy elsajá­tították a mesterség fogásait, bedolgozóként állandó mun­kaviszonyt is létesíthetnek a szövetkezettel. A február 15-én kezdődött tanfolyam­ra harmincán jelentkeztek Vállajon. HOVÁ LETT HARMINCEZER? Dáridó hajnalban Televíziónk oroszlán- részt vállal a megnöveke-. dett szabad idő kulturált kitöltéséből, még ha igaz is, hogy nagy fokú passzi­vitásra kárhoztat. Ám az igazán jó, szellemi élményt és emóciókat kiváltó műso­rok esetében erről szívesen elfeledkezünk. Csupán az unalmas produkciók láttán kerülnek előtérbe az effaj­ta aggályok. No meg annak kapcsán, hogy a — mindkét csator­nán — alaposan kiterjesz­tett műsoridő a gyerekein­ket még nagyobb mérték­ben a képernyő elé szögezi, különösen majd az ötnapos iskolai munkahétre való át­térés után. Szerintem óha­tatlanul fel fog vetődni an­nak a szükségessége, hogy — elsősorban a szülők okos pedagógiai beavatkozásával — a gyermekeknek is job­ban meg kell tanulniok szelektálni a műsorok kö­zött. A tévés hétvége tulaj­donképpen már pénteken kora délután megkezdődött, változatosan vegyes mű­sorral, s nyúlt az éjszakába a becsülhető szándékú, de kevéssé átütő művészi ere­jű A fészek c. NSZK tévé­filmmel. (Azért nem bán­hatták meg, akik sokáig fennmaradtak.) Szombaton nekem legjobban a Feleki Kamill és vendégei bűbá­jos, egyben színház- és film- történeti jelentőségű műsor negyedik része tetszett. Nagy színészünk hasonlít- hatatlan mesélő kedvvel, a megidézett „vendégei” egy­kori teljesítményével leg­alább is egyenrangúan, íze­sen anekdotázva belülről világította át neves komi­kus elődei művészi portré­ját. Igazában tőle vált ez a remek sorozat ilyen élővé és szórakoztatóvá. Mind több szó esik az utóbbi években arról, hogy a gyermekgondozási segélyt, a gyest igénybe vevők mi­lyen gondokkal küszködnek, illetve: mit old meg a gyes és mit nem. Az Egyes számban, többes számban című műsor legutóbbi adá­sa is ezzel foglalkozott. Aki figyelemmel kíséri ezt a műsorsorozatot, és érdekli ez a téma, most bizonyosan nem mulasztotta el bekap­csolni a készüléket. Nem bánta meg. Jól irányított, számos gondot és több meg­szívlelendő javaslatot is tartalmazó beszélgetést, vi­tát hallhatott. A gyesen lévők egyik nagy gondja a bezártság ér­zése, a kapcsolatok leszű­külése. Azok szerencsések, akik a házasság előtti vagy már a közben kötött baráti kapcsolatokat fenntartják a hasonló korú házaspárok­kal, mert az ilyen barátsá­gok segítenek megtartani a nyitottságot. összejárnak ezek a fiatal családok, gyer­mekeiket egyikét órára egy­másra bízhatják, míg bevá­sárolnak, vagy elintéznek hivatalos ügyeket. A be­zártság érzése bármilyen foglalkozású kismamának egyre nagyobb terhet jelent. Azoknál azonban, akiknek a szakmában, a hivatásban való lemaradást, a munka­helyi előmenetelben való megakadást is okozza, nos azoknál még súlyosabb a gond. Ezek közismert tények. Azt hiszem azonban az is, hogy ezeken részben a csa­lád a maga erejéből, rész­ben pedig a munkahely tudna segíteni. A család az­zal, hogy a fiatal házaspár a gyermek, gyermekek ér­dekében is — jobban, a tennivalókat ésszerűbben megosztva szervezi meg a család életét, annak érde­kében, hogy az anya a gyes S mi volt még, amit én láttam, amiről néhány meg­jegyzésem lenne? Elsősor­ban a kortárs finn dráma­író, Claes Adersson szín­művéből Zsombolyai János (rendező), Bornyi Gyula (vezető operatőr) és alkotó­társaik által készített ma­gyar tévéfilmről. Úgy vé­lem, jó produkció volt. A kispolgári, az apa alkoholi­zálása miatt a családtago­kat egymástól fokozatosan elidegenítő életforma hite­lesnek tetsző bemutatása, a családi légkör érzékeltetése nagyon is életszerű volt. A darab viszonylagos eseménytelenségét én má­sodlagosnak éreztem. A széthulló család tagjainak egymáshoz való viszonya a mieinkénél talán szabado­sabbnak (majdnem azt ír­tam: tiszteletlenebbnek) tűnt, bár egy-két motiváció a magyar fülnek is isme­rősnek csenghetett. (Pl. „Hogy beszélsz az apád­dal?”) Bodrogi Gyula kitű­nő, sokszínű apaszerepe mellett meg kell emlékez­nem Margittáy Ági mindent megértő anyájáról, meg a kor fiatalságának látszóla­gos érzelemnélküliségét hí­ven kifejező főiskolások szerepléséről is. Végül a filmműsorokról. A Humprey Bogart-sorozat Nem vagyunk angyalok cí­mű filmje első képsoraival majdnem irritált, annyira ósdian naivnak hatott. Míg­nem rá kellett jönnöm, hogy bizony ez nem is akármilyen paródia. Mind­járt jobban szórakoztam. Nem úgy, mint a szombat és vasárnap éjszakai „slá­gerfilmen”; a Boccaccio ’70 olasz—francia ’ filmen. A történetek pedig unalma­san túlnyújtottak voltak. Merkovszky Pál ideje alatt is követni tudja szakmájának újdonságait. A munkahely pedig azzal tudna segíteni, hogy nem „írja le” a gyesen lévő kis­mamát, hanem folyamatos szakmai információkkal lát­ja el; általában a szakmát illető fejlődésről, különös­képp pedig annak az adott mukahelyi vonatkozásairól. Tehát, ha éreztetné a mun­kahely, hogy visszavárja a gyes letelte után a dolgozó­ját, mert szüksége van rá. Ez természetesen csak ak­kor képzelhető el, ha az il­letőben szakmai ambíciók is munkálnak, élnek. Lehetséges, hogy kezdet­ben nem sokan élnének ve­le, de a későbbiekben a fi­atalok körében bizonyára elterjedne az — az egyéb­ként már rendeletben is rögzített lehetőség adta — szokás, hogy a fiatal apa maradjon otthon gyesen, a gyermek egy-másfél éves kora után, amikor a gyer­mek már nem szopik, és nincs már szüksége nagyon különös anyai gondosko­dásra. Ennek ma még el­lent mond, akadályát jelen­ti az a valójában újra láb­ra kapó nézet, hogy az len­ne a jó, sőt a legjobb, ha az anya csak otthon lenne, nem vállalna máshol munkát. Pe­dig ennek is lenne megol­dása. Az nevezetesen, ha a munkáltatók nem idegen­kednének a négy-, illetve hatórás munkakörök létesí­tésétől. Ez ugyan több gon­dot jelentene a szervezés­ben a vállalatoknak, gyá­raknak, de — mint a mű­sor szakértői is utaltak rá — ez a kétféle munkabe­osztás, főként a hatórás, fe­lelne meg leginkább a kis­gyermekes családoknak, de bizonyára a családtervezés, sőt talán a nemzetgyarapo­dás érdekeinek is. Seregi István AkepernyoITTííTi * ’"1 ä i i!

Next

/
Oldalképek
Tartalom