Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-11 / 35. szám
4 Kelet-Magyar ország 1982. február 11. Napi külpolitikai kommentár A mi válaszunk „A népek aggódnak a világ sorsáért” — állapítja meg Leonyid Brezsnyev a szakszervezeti világkongresszushoz intézett üzenetében. A szovjet államfő, az SZKP főtitkára ugyanebben az üzenetben kijelenti: „a legfontosabb jog: a jog a békés élethez”. Azok, akik az óceán túlpartján manapság oly szívesen szónokolnak emberi jogokról, az emberiség jövőjének ezt az alaptézisét a jelek szerint egyszerűen figyelmen kívül hagyják. A jelenlegi amerikai vezetés politikája minden vonatkozásban és minden fórumon frontális támadás az enyhülés vívmányai és ami ezzel egyet jelent, a világbéke ellen. Mit tehetnek, mit tesznek a szocialista országok ebben ■ a helyzetben? Elég szinte bármelyik napon egy pillantást vetnünk a hírügynökségek jelentéseire ahhoz, hogy megkapjuk a választ. A Szovjetunió és a szocialista országok ebben a veszélyesen kiélezett helyzetben az egyetlen dolgot teszik, amit tehetnek és amit nyilvánvalóan tenniök kell: a hisztérikus hangnemmel szembeállítják a higgadt fogalmazást, a hidegháborús attakokkal pedig az enyhülés vívmányainak következetes, de az ügy érdekében ésszerű kompromisszumokra is kész védelmezését. Mind a dühödt támadásokra, mind a szocialista országok reagálására az egyik iskolapélda éppen a most újrakezdődött, de a washingtoni politika által komolyan veszélyeztetett madridi találkozó. Az amerikai delegáció — a tábornok-külügyminiszterrel az élen — úgy érkezett a spanyol fővárosba, hogy minden előzetes napirend mellőzésével (hogy azt ne mondjuk: felrúgásával) a találkozót kizárólag a Lengyelország ürügyén elhangzó hidegháborús kirohanások színterévé tegye. Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes kénytelen volt emlékeztetni a tengerentúli résztvevőket arra, hogy ezen a konferencián az európai biztonságról tárgyalnak és ez a tárgyalóterem összeurópai és nem valami NATO-fórum ... „A jelenlegi feltételek között — hangsúlyozta Eszter- I gályos Ferenc magyar fődelegátus — megnövekedett a ta- j lálkozó konstruktív befejezésének jelentősége.” „Nem engedhetjük meg, hogy a találkozót a konfrontáció és a lengyel belügyekbe való beavatkozás színterévé tegyék” — jelentette ki Józef Wiejacz lengyel külügyminiszter-he- ; lyettes. A higgadtan határozott és konstruktív reagálás más : fórumokon is a szocialista országok alapvető magatartása. . Ennek az igazságnak egyik bizonyítéka a genfi tárgyalásokon beterjesztett új szovjet javaslat. Eszerint a szerződő i felek 1985-ig 600, a második fegyverzetcsökkentési szakaszban pedig (az évtized végéig) 300 egységre redukálnák kölcsönösen a birtokukban lévő közép-hatótávolságú nukleáris eszközök mennyiségét. A kétféle magatartás egyik döntő különbsége jól ér- ' Zékélhfető ézúttal is: a szovjet terv alapja a kölcsönösség, miközben az amerikai indítványoké — a most beterjesz- 1 tett Reagan-tervé is — az egyoldalú szovjet csökkentés illuzórikus követelése. Kétféle magatartás — ez ma a világpolitika legfőbb ténye Madridtól Genfig valamennyi fórumon. Van okunk ; hinni, hogy minden mostani nehézség ellenére a higgadt- J ság győz a hisztéria, a jó szándék, az agresszivitás és a j kölcsönösség, az egyoldalúság felett. Harmat Endre ■■■■■■■■ (Folytatás az 1. oldalról) Gáspár Sándor beszédét így fejezte be: „Kívánjuk, hogy a plenáris üléseken és a munkabizottságokban szakszervezeti mozgalmunkhoz méltó nyílt, demokratikus, alkotó szellemben bontakozzék ki a vita. Közös ügyet szolgálunk és nincs egymás előtt titkunk. Kongresszusunk nyitottsága, vitáink őszintesége a biztosíték arra, hogy Szakszervezeti Világszövetségünk számára ez a havannai (X.) világkongresszus is új erők forrásává váljék.” Gáspár Sándor megnyitó beszéde után Roberto Veiga, a Kubai Dolgozók Központjának főtitkára szólalt fel, köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelte annak jelentőségét, hogy a X. szakszervezeti világkongresszus Latin- Amerika első szocialista országában ült össze. Ezután Fidel Castro kubai állam- és kormányfő mondott beszédet. ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke üdvözletét küldött a X. szakszervezeti világkongresszus résztvevőinek. Üdvözletében a szovjet vezető méltatja a szak- szervezetek szerepét a békéért, a leszerelésért, a dolgozók jogaiért vívott küzdelemben. „A szakszervezetek fő feladata az, hogy védelmezzék a dolgozók jogait. A legfontosabb jog: a jog a békés életre. Ezt a jogot most fenyegetik — az agresszív imperialista körök, a katonaiipari komplexumok politikája az új világháború veszélyének fokozódásához vezet” — figyelmeztet üzenetében az SZKP KB főtitkára. „A Szovjetunió teljes mértékben megérti ezt a követelést, következetesen küzd a háború veszélyének megszüntetéséért, a fegyverkezési hajsza felszámolásáért” — írja üdvözletében Brezsnyev. „Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi körülmények között létfontosságú és halaszthatatlan feladat az olyan konkrét és gyakorlati lépések megtétele, amelyek korlátozzák a fegyverkezési hajszát. A szakszervezetek sokat tehetnek azért, hogy a fejlődés ezen az úton haladjon." Amióta az elmúlt év őszén Görögország polgárai szocialista többségű parlamentet választottak, Hellasz minden korábbinál gyakrabban szerepel a világpolitika rivaldafényében. A változás ígéretével hatalomra került PASOK-párt azonban még adós a tömegek által igényelt belpolitikai és gazdasági reformokkal. Amikor ismét bizonyossá lett, hogy a korábbi közvélemény-kutatások eredményei valósak voltak, s a Pánhellén Szocialista Mozgalom, a PA- SOK a görög parlamenti választás aszolút győztese, ' a párt alapító vezére, Andre- asz Papandreu kijelentette: betartja a választási kampány során telt ígéreteit, a „görög néppel kötött szövetségét”. Az első hónapok természetesen kevés alapot adnak az új kormány mérlegének elkészítésére, mindenesetre tény, hogy a radikális változások helyett inkább csak tapogatódzó reformkísérleteknek vagyunk- tanúi. NATO és EGK A PASOK külpolitikai programjának gerince a NA- TO-val és a Közös Piaccal való szakítás volt. A tavaly decemberi brüsszeli atlanti tanácskozáson Papandreu — aki a hadügyi tárca birtokosa is — azt követelte a NA- TO-partnereitől, hogy garantálják Görögország keleti határait is, azaz adjanak biztosítékot arra, hogy megvédik az országot török támadás esetén. Ezt a garanciát Athén nem kapta meg — s Papandreu hazatérve kijelentette: megkezdődött a szakítás a NATO-val. A kormányfő a többi között a görögországi amerikai támaszpontok felszámolását, de legalábbis a bázisok státusának újratárgyalását sürgette. Ez azonban szintén várat még magára, csakúgy, mint annak végleges bejelentése, miszerint az USA ellenőrzése alatt lévő atomfegyvereket kivonták hellén földről. A szigettenger ügye A görög külpolitika számára a legfontosabb viszonylat a Törökországgal fenntartott viszony. Ez évtizedek óta a helyi háború kirobbanásának veszélyét rejti magában. Ankarában az utóbbi hetekben arra figyelmeztetnek, hogy a görög kormány a tengeri határok 12 mérföldre való kiterjesztésére készül. Ez azért húsbavágó, mert az Égei-ten- ger szigetei — némelyik a török part közvetlen közelében fekszik — Görögországhoz tartoznak. Törökország arra hivatkozik, hogy a felségvizek kiterjesztése lehetetlenné tenné a szabad hajózást a szigettengeren, s kikötőit elzárná. Szintén vitatott kérdés a két állam között az Égei- tenger vize alatt rejlő ásványkincsek (kőolaj ?) kiaknázásának kérdése, különös jelentősége van tehát annak a Papandreu-bejelentésnek, mely szerint a térségre vonatkozó korábbi megállapodást, az un. Rogers-tervet, semmisnek tekinti. Papandreu miniszterelnök azzal is ellentétbe került a NATO-val, hogy mind ez ideig nem volt hajlandó csatlakozni az atlanti Fömb és az EGK szovjet- és lengyelellenes szankcióihoz: azokat haszontalannak és károsnak minősítette. Igaz, rendkívül nagy a külső és belső nyomás a PASOK-kormányra, hogy változtassa meg az álláspontját. Ausztria — közelről (3.) Kontrasztok, nosztalgia A borotvált fejű modern koldus A kormány és az ugyancsak szocialista vezetésű főváros csak egyik fő baja manapság a víz nélküli lakások sorsa. A vita hónapok óta azon folyik: felépítsék-e a nagy bécsi konferenciatermet, amely munkát ad az építőiparnak. Az ellenzéki néppárt nemet mondott. Azzal, hogy az erre szánt pénz luxus és kidobottnak tekinthető. Ugyanakkor a város felújítására szánt összegek hiányoznak a kormány kasz- szájából. Azokra — mondják — égetően nagy szükség lenne. Az ellenzék tehát itt látta a falon a legnagyobb repedést, s egy szavazást csikart ki, mondván: a vitát döntsék el maguk a bécsiek. Megrendezték a szavazást, s a szocialisták biztosak voltak a győzelmükben. Túlontúl is biztosak, ezért nem indították be propagandagépezetüket. Nem így a néppárt, amely számtalan plakáton és gyűlésen hívta csatába az embereit, akik pontosan meg is jelentek a szavazófülkék előtt. Így állt elő aztán az a fura Államosítás — válás A belpolitikai reformok útja még göröngyösebb Papandreu számára. Választási kampánya során monopóliumellenes lépéseket, államosításokat ígért. A januárban nyívánosságra hozott gazdasági program azonban a magántőke „társadalmasításáról” beszél. Ez valamiféle ellenőrzési rendszert, illetve a munkavállalók korlátozott beleszólását jelenti. Belgazdasági kérdés a Közös Piacban vállalt görög szerep is. A PASOK korábban a kilépés mellett foglalt állást, mivel az EGK-tagság hátrányos a görög ipar számára, s nem hoz megfelelő hasznot a mezőgazdaságnak sem. Most az EGK-n belül különleges státus lehetőségéről tárgyalnak Brüsszelben. Görögországban a változás követelménye olyan kérdésekre is kiterjed, mint a családjog. Eddig a nagy hatalmú ortodox egyház ellenállása miatt nem létezett polgári házasság, és válás. A válás engedélyezése a Papandreu-kor- mány számára fontos választói rétegek megtartását eredményezheti. Ugyancsak reformokat ígértek a közigazgatásban és az iskolarendszerben is. A PASOK-kor- mány bejelentette, könnyíteni akar a szakszervezetek korábbi szigorú állami ellenőrzésén. Az .első száz nap után korai lenne ítéletet mondani Andreasz Papandreu kormányzásáról. A változások igénye és a reális lehetőségek között manőverezve próbálkozik az új görög politikával. Miklós Gábor helyzet, hogy az egymillió- egyszázezres szavazati joggal rendelkező közül mindössze 176 ezer (főként a néppárt hívei) jelent meg az urnák előtt, de ezek 90 százaléka a kormány ellen, a város felújítása mellett blokkolt. Most már a kancellárnak került és kerül nagy erőfeszítésébe, hogy megmagyarázza: ez nem a város lakóinak véleménye, ez a 16 százalékos megjelenés nem képvisel semmit, csak az ajánlat erejével bír. A végleges választ az SPO többségű parlament adja majd meg. A híres bécsi humort az étterem mellékhelyiségében sem nélkülözheti az ember. Egy kedves felírás a piszoár fölött: „Legyen szíves közelebb állni, mert a távolság hosszabb, mint ön hinné!...” Eszembe jutnak az otthoni viszonyok, amelyek bizony egészen másak ... Nézelődünk tovább a földön. Az UNO-center mellett még sok építészeti bravúr válik hamarosan idegenforgalmi látványosságá. Például az új bécsi kórház, s a szintén csupa üveg épületkolosszus, a Ferenc József nevét viselő új vasúti pályaudvar. Bécs ma már a kontrasztok városa. Középkor és atomkor találkozik az épületekben. A zsidónegyedben rendőr posztói és a zsinagóga előtt tévékamerák pásztáznak, vigyázzák az utcán történteket. Itt van egy kis üzlet, ahol mindent lehet kapni. Például NATO-katonák öltözékét, tartozékát. Teljes menetfelszerelést is — karabéllyal, pisztollyal. A közelben sátrak csillogó díszekkel és más csecsebecsékkel. Előttük nagy a forgalom. Egy élelmes kereskedő olajos lángost árul. Magyar módra, mintegy jelképeként a jószomszédi viszonynak. Graz télen is igen szép város. Régi házak pompás freskói, egyedi kovácsoltvas díszei vonzzák a szemet, amely — különösen ha magyar — megakad egy vendéglő bejárata fölött lógó császári kétfejű sason. Mondják: nem kell komolyan venni, hiszen ez is — mint sok minden — csupán a régi korok, a derűs jólét iránti nosztalgia, vagy inkább a régi hangulatot, az aranykezű mesterek keze munkáját idézi. A grazi út célja szakmai. A nyomda, ahol kompjuterek között sétál az elegánsan öltözött mérnök, ahol az ólombetű már ismeretlen. Megváltozott a szakma, pontosan — ez a jövője. A munka pontos, mint mindenütt, az emberek szívesek, készségesek. Mondják, a kancellár itt van a stájer fővárosban. A városi parkpalotában beszél, s mondanivalója számunkra is aktuális, hiszen Magyar- országról is szól: milyen fontos Ausztria számára ez a kapcsolat, a kiterjedt árucsere, a diszkriminációmentes gazdasági együttműködés és természetes a folyamatos párbeszéd. „Tárgyalásaink lényege a magyar vezetőkkel az volt — mondta —, hogy szorosabbra fűzzük a kereskedelmi kapcsolatokat, s kettőnk termékeit eljuttassuk a harmadik piacra.” És itt szóba került az energia kölcsönös kitermelése, hasznosítása, amely minkét ország jól felfogott érdeke. A parkhoz közel hangos zene az utcán. Egy borotvált fejű fiatalember — egy modern koldus — pengeti a gitárt, énekli rekedten mélabús dalait. Festőnek sem túl rossz, gondolom, miközben nézem a járdára rajzolt szívehöl- gyét. Előtte a földön a sapkája, amelybe alig-alig hullanak a schillingek. Sokan meg is mosolyogják. A közelben egy plakát. Témája a béke: egy megszelídült ágyúcső dugja ki a nyelvét, amellyel egy gyereket simogat. Ausztria öröksége a cím és a rangkórság is — mondja bécsi ismerősöm. Itt mindenki tanácsosi, professzori, vagy hasonló cím birtokosa. A monarchia sok maradványával együtt békésen él köztük ez is. Szomszédunkban nagy divat a nosztalgia. Bár hullámai sok mindenre kiterjednek, azt azért ott is minden józanul gondolkodó tudja: az első világháború előtti időszak nincs többé. Kopka János (Vége) ...és a múlt: császári sas az üzlet fölött
