Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-28 / 50. szám

1982. február 28. Kelet-Magyarország 3 Nagy sorozatban készülnek a gyermekpulóverek a nyíregyházi háziipari és népi iparművészeti szüvetkezetben Szemen- csák Miklósné és Molnár Mária munkája nyomán. (Jávor László felvétele) készült és házhellyel rendel­kezik, annak — azoknak —a tervezéstől a kulcsátadásig mindennemű munkát elvé­geznek. Az alapító szerződés sze­rint új lakások építésére, fel­újítására, költségvetési szer­vek kisebb építőipari igénye­inek kielégítésére, mezőgaz­dasági és egyéb közületek épületeinek felújítására vál­lalkoznak. Magukról azt mondják: hézagpótló szere­pet töltenek he a kisiparos, illetve a milliárdos nagyvál­lalat között. Bár a munkaközösség ren­delkezik a legszükségesebb eszközökkel, élni szeretné­nek a lehetőséggel: vállala­toktól kölcsönöznek majd ki­sebb munkagépeket, s na­gyobb tételben a gyártó mű­től szereznek be anyagokat. A munkaközösség tagjai nem csupán szerveznek, ha­nem maguk is konkrét fizi­kai munkát végeznek. Ter­mészetesen csúcsidőben és több megrendelés esetén or­ganizálják a különböző al­vállalkozók tevékenységét. A „Garancia” teljesítésének ga­ranciája, hogy maguk ková­csolják jó vagy rossz hírű­ket, eszerint alakul jövedel­mük. Természetesen egész te­vékenységük törvényes ga­ranciáját az állami felügye­let jelenti. Nyíregyházán a Marx tér 10. sz. alatt kezdik el — izgalmasnak ígérkező lakossági szolgáltató tevé­kenységüket. Lakást építeni nemcsak pénz kérdése, hanem ideg­munka is. Sokan riadnak vissza az építkezéstől, mert már a hátuk borsózik attól a kálváriától, amit egy leendő lakástulajdonosnak végig kell élnie az engedélyezéstől a kulcsátadásig. Tizenöt ember Nyíregyhá­zán nemrég elhatározta: megoldja ezt a gordiuszi cso­mót. „Garancia Éjítőipari Gazdasági Munkaközösséget hoztak létre — a városi ta­nács műszaki osztálya annak rendje-módja szerint engedé­lyezte a szervezet létrejöttét, most végzik a bejegyzési el­járást. A munkaközösséget mérnökök, több szakmát kép­viselő kisiparosok, nyugdíja­sok alkotják, akik március 1- től meg akarják valósítani azt, amire eddig még nem volt példa: aki anyagilag fel­A mesékben is csak az iga­zán nagy, mindentudó va­rázslóknak sikerül átlátni a falakon. Egy kisvárdai csa­ládnak sajnos csöppnyi bűv­erő sem kell ehhez a pro­dukcióhoz. Kétcenti szélessé­gű nyílások keletkeztek a há­zuk oldalán. Évekkel ezelőtt homokos szerkezetű talajra épült a lakás. A homokliszt megsüllyedt: megrepedeztek a falak. Ha laza... — Kis költséggel elkerül­hette volna a család ezt a nagy bosszúságot — magya­rázza Ungvári Albert, a NYÍRTERV mélyépítő szak­osztályának elnöke. — Egy jó építőmesternek ugyanis rá­nézésből tudnia illik, meny­nyire alkalmas a telek földje az építésre. Ha túl laza szer­kezetű, akkor olyan mélyre kell ásni az alapot, ahol már nem süllyedhet meg a ház. A nagy épületeknél persze nem bízható csak ránézésre az alapozás. Ilyenkor talaj- mechanikai vizsgálatokra van szükség. Cölöpökön — Három részből áll ez a munka — folytatja Ungvári Albert. — Először talajmin­tákat veszünk, ehhez általá­ban megfúrjuk a földet. Egy­úttal megnézzük a szomszé­dos házak állapotát, s tájéko­zódunk a talajvízszint alaku­lásáról is. Utána laborvizs­gálatokkal megállapítjuk a talaj fizikai tulajdonságait. Végezetül szakvéleményt ké­szítünk — egy évben 150— 200-at. Szatmárban főleg kötött, agyagos, Szabolcsban pedig elsősorban homokos jellegű földek találhatók. — Ez a besorolás csak ál­talában igaz. Hiszen akár mé­terenként változhat a talaj­szerkezet. Nyíregyházán, a Kossuth utca elején most épülő ház például kétféle ala­pon áll. Az egyik oldala sík, a másik cölöpalapokon nyug­szik. A második világháború idején bombatámadás érhet­te a környéket, ezért helyen­ként lazább szerkezetű a föld. Kútalapra Ha jó a talaj teherbírása, akkor sík-, ha gyengébb, ak­kor cölöp-, illetve kútalapok­ra helyezik az épületet. — A megyében csak mi foglalkozunk ilyen jellegű vizsgálatokkal. Elméletileg ezt minden építkezésnél el kellene végezni. Erre nincs lehetőség, s a kisebb családi házak, kiegészítő épületek esetén nem is szükséges. De a négy-öt lakásos társashá­zaknál, s az ettől nagyobb épületeknél minden esetben készítünk szakvéleményt. H. Zs. Csillogás helyett patina Táncosoknak árvalányhajas Karimából ivott a gazda Az utcán, a lakásban, az üzletekben lépten-nyomon ta­lálkozunk ezüstös csillogású tárgyakkal. Az autók lökhá­rítóját, a divatos nyaklánco­kat, lámpákat, s még hosz- szan sorolhatnánk azokat a tárgyakat, melyeket galvani­zálással kezelnek. Nemcsak azért, hogy mutatósak, csil­logóak legyenek, hanem hogy ezzel növeljék az élettarta­mukat is. Az Elekterfém Szövetkezet nyíregyházi galvanizáló üze­mében tavaly 12 millió fo­rintért nikkeleztek, krómoz­tak különböző tárgyakat, al­katrészeket. Megyei és me­gyén kívüli vállalatok, szö­vetkezet megrendelésére is. Többek közt bútor-, labor-, s röngentalkatrészeket vará­zsoltak csillogóvá. Itt kró­mozzák például a sényői ter­melőszövetkezetben készülő fényorgonák fémalkatrészeit is. 1980-ban az üzemben re­konstrukció kezdődött, me­lyet az idén nyáron fejeznek be. Egyrészt felújították a meglévő berendezéseket. Sőt — NSZK-licenc alapján — új technológiát is bevezettek. Az úgynevezett kettős kró­mozással — melyet hazánk­ban egyedül az Elekterfém- ben alkalmaznak — olyan hidraulikus alkatrészeket, s dugattyúkat kezelnek, melyek elsősorban tőkés piacról szár­maznak. E tárgyak újrakró- mozása jelentős megtakarítást jelent. Az új technológiával galvanizált alkatrészek kor­rózió- és kopásállósága hat­szor jobb, mint amit az ed­dig alkalmazott keménykró- mozással elértek. Nemcsak vállalatok, szö­vetkezetek, hanem a lakos­ság részére is vállal galvani­— Bárány ennek a bélése? — forgat egy kucsmát a ke­zében egy termetes hölgy. — Nem asszonyom, zuzmó. Ez alatt nem viszket a fej — hangzik a válasz, azzal a készséggel és udvariassággal, amellyel ma már alig talál­kozni. Az előzékenység nem véletlen. Papp Dénes a kala­posüzlet tulajdonosa 1929 óta gyakorolja a szakmát. Fürge kis ember, abból a típusból, amelyik sohasem öregszik meg. Senki sem gondolná, hogy hetvennégy éves. Elmegy a vevő, ketten ma­radunk az üzletben. A régi időkről faggatom a veterán iparost. — Kilencszáznégyben ala­pította a céget az apám, én a felsőkereskedelmi elvégzése után vettem át a boltot — emlékezik. — Ma már a szá­mát sem tudóm, hányféle fej- revalót csináltunk akkoriban. Külön divatja volt minden falunak. A bökönyiek barna kalapot hordtak zöld szalag­gal, a kállósemjéniek fekete szegett szélűt. Szépek voltak a hegedűs kalapok, tartós a viharerős. — Melyik volt a legmunka­igényesebb? — A pásztorkalap. Azt tisz­Papp Dénes: „Kérjen egy hatvanast...” ta élő gyapjúból gyúrtuk — ahogy ma hirdetik ezt a faj­tát. Nem járta át a víz, a ka­rimájából ivott a gazdája. Amíg élt, hordhatta. — Manapság mi a kelen­dő? — A bordás barna kalap, meg a széles karimájú, ezt a fiatalok hordják. De vannak különleges kívánságok is, zsi­nórban, szalagban. — Nemigen van konkur­enciája. — Nyíregyházán egy se, Mátészalkán tudok egy asz- szonyról. Sajnos haldoklik ez a szakma. Ügy higgye el, Kis­várdán valamikor kilenc ka­laposmester volt, ma egy sincs. Utánpótlás meg semmi. — Talán attól tartanak, hogy nem lehet versenyezni a nagy kalapgyárakkal. — Az nekem soha nem lesz konkurrencia uram! Próbál­jon egy hatvanas kalapot venni az áruházban. Nem fog találni! Én még hatvanket­test is tartok. A kis méretet is nálam keresik. Aztán van néhány különlegességem is. — Mi volt a legemlékeze­tesebb megrendelése? — A Kállai kettős tánccso­portnak én készítettem har­minc gyönyörű fekete árva­lányhajas kalapot. — Manapság sok munkája van? — Megy az üzlet. Háromig nyitva tartok, utána otthon dolgozok. Én uram nem me­gyek nyugdíjba. Amíg élek, csinálom. Utána meg átveszi a feleségem, ö is kitanulta a szakmát, (ésik) Az ELEKTERFÉM nyíregyházi krómozó Szemében apró al­katrészek krómozását végzik. Czipa György a felületvéde­lem minőségét ellenőrzi. (JL) zálást az üzem. Hoztak már ide gyűrűket, órákat, lánco­kat, díszkardokat, vasalókat. Sőt templomi tárgyakat — például füstölőket is. Ezek az úgynevezett dekoratív kró- mozású tárgyak akár tíz évig is eredeti szépségükben ra­gyognak. Feltéve, hogy sav nem éri őket, mert az rongál­ja a felületet. Tisztítást nem igényelnek. Legfeljebb hintő­porral kell néha átfényesíte­ni őket. Az üzem célja, hogy ne csak felületkezelésre, hanem új termékek gyártására is kapjanak megrendelést. Je­lenleg egy termék: kerti csap­hoz tartozó csúszótalp készül a nyíregyházi üzemben — az idén 10 ezer darab. Évről évre változik a di­vat, s ez érződik a galvanizá­lóba érkező megrendeléseken is. A csillogó helyett ma in­kább a patinás a módi. Kül­földön pedig már hódít a fe­kete krómozás. (h.) TIT küldöttgyűlések Bővülő ismeretek csillagászati és egészség- ügyi előadások vezetnek. Több mint száz országjá­rást is szerveztek. Figye­lemre méltó, hogy amíg az 1972—76 közötti évek­ben 900 előadást tartottak a város külterületein, ez az utóbbi években 160— 170-re csökkent. Az oko­kat a külterületi iskolák megszűnésében, az ilyen rendezvényekre alkalmas helyiségek hiányában is látják a szakemberek. Foglalkoztak a városi küldöttgyűlésen a taglét­szám alakulásával is. A városi szervezet taglét­száma 518-ról 643-ra nö­vekedett, javult a kor és szakmai összetétel, a ko­rábbinál több értelmiségi vált társulaton kívüli se­gítővé. Egyre több agrár, műszaki és közgazdasági értelmiségi vesz részt az ismeretterjesztésben, mely jó hatással van az üzemi ismeretterjesztésre. □ z is igaz azonban, hogy a TIT-tagság egy része nem vé­gez aktív társulati mun­kát, a jelentés tanúsága szerint a tagok egyharma- da egyáltalán nem, vagy csak ritkán vállal elő­adást. Javítani kell a szervezeti életet, hogy ja­vuljon a TIT-rendezvé- nyek színvonala és hall­gatóságának összetétele. A cselekvő, a társas is­meretszerzési formák to­vábbi népszerűsítése is feladat, melynek remél­hetően jó gazdája lesz az újjáválasztott városi el­nökség. A TIT városi küldött- gyűlése tizenöt tagú el­nökséget választott, vala­mint hatvannégy küldöt­tet a nyár folyamán sor- rakerülő megyei küldött- gyűlésre. HÓDÍT A FEKETE KRÓMOZÁS Mit garantál a „Garancia"? Lakás kálvária nélkül Hegfúrják a földet-J9ÍL * r Átlátnak a falon H ogyan segítheti a Tu­dományos Ismeret­terjesztő Társulat a műveltség, a tájékozott­ság gyarapítását, a korsze­rű ismeretek iránti fogé­konyságot, a politika, a gazdaság, a tudomány és a kultúra új vonásainak, eredményeinek élmény- szerűbb közvetítését? Mennyiben kell változtat­ni a formákon, hogyan kellene aktívabbá tenni a társulat tagságát? Még számos kérdés ke­rült napirendre a febru­ár 27-én Nyíregyházán tartott TIT városi kül­döttgyűlésen, mely nyitá­nya a tavasz folyamán sorrakerülő rendezvé­nyeknek. Február 1 és 15 között a helyi TIT szerve­zetek és csoportok tag­gyűléseire került sor, feb­ruár 15 és április 14 kö­zött tartják a városi-járá­si küldöttértekezleteket. A nyíregyházi küldött- gyűlésen az elmúlt öt év legfontosabb eredményeit és a következő időszak tennivalóit tárta a tagság elé az elnökség jelentése. Megállapították, hogy nö­vekedett az ismeretter­jesztés iránti igény a me­gyeszékhelyen és a tudat- formálás egyik hatékony eszközévé vált, melyet az is jelez, hogy nőtt az is­mereterjesztésre fordított órák száma. Nyíregyházán csak az elmúlt évben 1955 TIT- rendezvényt tartottak, me­lyek többsége társada­lomtudományi előadás, tanfolyam volt. Sokan vol­tak kíváncsiak a közgaz­dasági, hadtudományi, magyar nyelvi, nemzetkö­zi, jogi és történelmi kérr désekre. A természettu­dományi rendezvények közül a földtudományi, mezőgazdasági, műszaki,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom