Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

1982.február 21. Kelet-Magyarország 3 TÁRSAKAT KERESTEK... Egpásra talállak ÉVEKIG MINIKLlMÁBAN Ballonkertet a lakásba I „Társakat keresek” cím­mel 1970. február 3-án riport jelent meg lapunkban három szabolcsi fiatalról, akik leve­lező partnereket kerestek. Mi indította őket erre? Mi­lyen élményeket, emberi kapcsolatokat reméltek? Erre voltunk kíváncsiak akkor, most pedig néhány nappal ezelőtt, újra megkerestük őket; mi történt velük az­óta? „Egy megértő, kedves lányt..." Schiller Katalin első talál­kozásunkon a címére érke­zett százötven levél közül a legérdekesebbeket nekünk is felolvasta. Irt neki egy „srác” az aszódi nevelőintézetből, aki.hivatásos könnyűgép-ke- zelő tanfolyamot végzett az intézetben. „Az életcélom, hogy egy jó vállalatnál el­helyezkedjek és egy megér­tő, kedves lánnyal párosán nekivágjunk az élet rögös útjainak” — írta Katinak. ■— Jó néhány levélre vála­szoltam, volt olyan levelező partnerem, akivel személye­sen is találkoztam. Aztán ab­bamaradt, elhelyezkedtem, dolgozni kellett, öt évig az AGROKER-nél Nyíregyhá­zán, de elég fárasztó volt a bejárás. Egy éve a helyi ÁFÉSZ-nél vagyok admi­nisztrátor, a fizetésem 2500 forint. Azóta férjhez men­tem, Disznós Istvánnénak hívnak. Van két gyermekem, a Felszabadulás úti lakótele­pen egy OTP-s lakásban élek. A munkahelyemen sze­retnek, sok barátom, ismerő­söm van. Nevelem a két gyermekem, a kilencéves Ka­tit és a négyéves Istvánt. Kapós lett Marika Másik riportalanyunk Szűcs Marika volt, akivel akkor sem sikerült személyesen ta­lálkozni. Édesanyjával be­szélgettünk, aki bizony nem örült a Marika címére érkező sok levélnek. Még a postás is megjegyezte, hogy igen kapós lett egy ideje ez a Ma­Kiss Péterné nyíregyházi lakos hívta fel szerkesztősé­günk figyelmét, hogy a me­gyeszékhelyen a megüresedő minigarzonok olykor hóna­pokig üresen állnak, mint például a Vasvári Pál,utca 70/a alatt a földszint 3-as la­kás. A kérdést a városi tanács igazgatási osztályára továb­bítottuk, ahol megtudtuk, hogy a Vasvári Pál utcai OTP minigarzonokból min­den évben szervezett, lép­csőzetes csere keretében na­gyobb lakásokba költözik több család. Helyükre egye­dülállók kerülnek, akik igénylésük és az elért pont­számúk alapján erre jogo­sultak. Az utóbbi időben a tanács­nál is felfigyeltek arra, hogy az egyedülállók sem szívesen Eredetileg 1983. szeptem­berében kezdődhetett volna a tanítás Kisvárdán a város központjában épülő tizen­hat tantermes iskolában. A nyíregyházi ÉPSZER Válla­lat és a Kisvárdai Városi Ta­nács vezetőinek egyeztető tárgyalása alapján azonban a határidő egy évvel lesz rö­rika. Kisvárdán a Bocskai utca 39. sz. alatt Szűcs Ist­ván és felesége — Marika szülei — mondták el; mi tör­tént azóta szemük fényével, a kisebbik lánnyal, Mariká­val... — Marika, ahogy befejez­te a gyors- és gépíróiskolát, Pestre ment dolgozni. Albér­letben lakott. Megismerke­dett egy pesti fiúval, ezért döntött így. Azóta férj és fe­leség lett belőlük. Marika le­érettségizett, a férje mérnök, Pesten élnek. Van saját laká­suk, kocsijuk, minden évben egyszer hazajönnek ... Marikát Keresztes Lajosné- nak hívják. A szülők azóta beletörődtek és várják Mari­ka leveleit és egy kisunoka érkezését... Szép lakásban A legnehezebben a har­madik alanyunkat találtuk meg. L. Katalint Fényeslitkén hiába kerestük, csak talál­gatták a tanácson, kiről is lehet szó. Valóságos címnyo­mozás után találtuk meg Kisvárdán. Férjével együtt egy kis vállalatnál dolgoznak. Hogyan találtak egymásra? — Nem levelezés útján — mosolyog a háziasszony — az inkább amolyan barátnői hecc volt, nem is válaszol­tunk egy levélre sem. A fér­jemet a Bessenyei gimnázi­um esti tagozatán ismertem meg. Együtt tanultunk, érett­ségiztünk. A férjem részleg- vezető, műszaki ember, én pedig sztk-ügyintéző vagyok. Van egy gyermekünk, Ildikó 75-ben született. Három évig voltam gyesen, közben elvé­geztem három tanfolyamot, egy munkaügyist, egy képesí­tett könyvelőit és az sztk- ügyintézőit. Ez utóbbit ked­velem a legjobban, 280 dol­gozó ügyeit intézem. Van saját lakásunk, erre dolgoz­tunk, hogy szépen berendez­zük. Három életút. Ki a mun­kában, ki a családban találta meg a boldogságát. Talán tíz év múlva újra megkeressük őket... Páll Géza fogadják el a kis alapterüle­tű lakásokat. Az is előfor­dult, hogy először elfogadták, majd az OTP-nél történő szerződéskötésre nem jelen­tek meg — meggondolták magukat, inkább vártak, hogy egyből nagyobb lakást kaphassanak. így a vevőki­jelölést vissza kellett vonnia a tanácsnak. Ez az eljárás elég hosszadalmas, s emiatt állnak olykor üresen a laká­sok. Időközben azonban már intézkedtek, mert valóban luxus az üres lakás. Az 1982. évi névjegyzék készítésekor több egyedülálló igénylőt vesznek fel a névjegyzékre. A soron következők közül így rövidebb idő alatt tud­nak új vevőt kijelölni, akkor is, ha a kijelölést többen visszamondják. videbb. Igaz, a tornaterem csak az év végére, s az étte­rem is csak október táján lesz kész, ám a tanítás már szeptember 1-én megkezdőd­het a tantermekben. Ennek az épületszárnynak az átadá­sát augusztus 20-ra tervezik, hogy a berendezésre is ma­radjon idő. Három éve ültette az első növényeket ballonba Kraj- nyák Csaba, a tiszaberceli szakmunkásképző iskola gya­korlatvezető tanára. Az első kísérleti alanyok azóta is pompáznak egy ismerősének lakásában. Most már soro­zatban készíti e ballonkerte­ket. Az ötvenliteres üvegbe A baktalórántházi Ver- tikál Szövetkezet termékei a világ számos országában és a hazai üzletekben is kereset­tek. A gyártás-előkészítő cso­port vezetője Varga István­ná. Nem kimondottan felada. ta az új modellek tervezése, mégis gyakran kirukkol ilye­nekkel a három éve Hódme­zővásárhelyről a Nyírségbe került fiatalasszony, akinek eredeti szakmája egyébként .hurkolóipari technikus. — Megtanultam a model­lezés fogásait, örömet jelent számomra, ha egy-egy jól sikerült külföldi mintát „át­ültethetek” a mi viszonyaink­ra. Erre azért van szükség, mert nem biztos, hogy ne­künk ugyanolyan bonyolul­tan kell megvarrni, mint azt eredetileg tervezték. Az it­teni modelleket, amelyeket munkatársam, Palkó Sándor- né segítségével készítek, el­sősorban az OKISZ Labor­nak ajánljuk. Rendelnek is tőlünk, sőt van olyan model­lünk, amely már harmadik éve állja a divat rohamait. A ruhatervezésnek sok fortélya van. Varga Istvánná megfelelően előkészített ta­lajt juttat, ezután következik a növények ültetése. Erre a célra úgynevezett levelekkel díszített növényeket választ. Ezt gondos munkával, tech­nikai ügyességgel beülteti. Miután az üvegben a megfe­lelő nedvességtartalmat be­állítja, légmentesen lezárha­tó, s a miniklimában évekig szerint mi a legfontosabb? — Az, hogy divatos legyen a modell. Erre azonban nincs recept, ötlet és fantázia kell. Szakmai szempontból viszont az a jó, ha könnyen varrha­tó és olyan anyagok, tarto­zékok felhasználásával ké­szül, amelyek mindig be­szerezhetők. Különben min­dig megörülök, ha Nyíregy­házán, vagy a budapesti üz­letekben látom elkelni a modellünket. De a legbüsz­kébb arra vagyok, hogy az egyik neves tévébemondónő a múltkor a kamera előtt a mi ruhánkat viselte ... Földesi Imre, a Gávaven- csellői Cipőipari Szövetkezet modellező részlegének veze­tője fiatalember, de már 15 évet töltött a szakmában. Egy évtizede, hogy minden idejét — gyakran a hétvége­ket is — a cipők, csizmák tervezésével tölti. Nem tit­kolja: nagyon szereti munká­ját. Munkaasztalán rajzok, tervek, divatlapok, már el­készült cipőmodellek sora­koznak katonás rendben. Szépek, divatosak a ven- csellői női lábbelik, sokan bosszankodnak is, kevés jut eltarthatok a dísznövények. A ballonkertek a modern la­kás díszei, de számos olyan helyen alkalmazhatók, isko­lákban, kórházakban, kiállí­tótermekben, ahol a cserepes növényeket körülményes el­helyezni, ápolásuk gondot okoz. Képünkön: Krajnyák Csaba növényt ültet egy öt­venliteres ballonba. (E.) belőlük hazai üzletekbe. Vé­gül is lehet nálunk cipődi­vatról beszélni? Földesi Im­re véleménye: — Bátran állíthatom, hogy igen. De hozzá kell tennem, hogy ebben az iparágban az olaszok diktálják az igazi di­vatot. Azért mi sem vagyunk nagyon lemaradva; kelendő­ek a vencsellői modellek is: eddig 360 ezer párat rendel­tek szocialista és tőkés part­nereink. Milyen a jó 83-as modell? — Nekünk két csoportunk van. A tőkés piac a vékony, puha bőrből készült, alacsony szárú és lapos sarkú lábbeli­ket igényli. A szocialista pi­acon általában még mindig a magasabb szárú cipők, csiz­mák a kedveltek, de a koráb­binál könnyebb, sportos for­mák itt is hódítanak ... Figyelem a modellező mun­káját: biztos, hogy fantáziá­val megáldott, jól rajzoló embernek, szakmáját és az anyagokat alaposan ismerő­nek kell lennie. — Sajnos a fantáziát nem engedhetjük teljesen szabad­jára — szabadkozik. — Ki kell alakítani a szövetkezet­nek leginkább megfelelő pro­filt, és olyan modelleket lét­rehozni, amelyekhez a szük­séges anyagokat lehetőleg hazai gyártmányból szerez­hetjük be. Kép és szöveg: Elek Emil SZÁZ ÉVE SZÜLETETT Császy Születésének századik évfordulója alkalmából Császy Lászlóra emlé­keznek a nevét viselő kisvárdai szakközépisko­lában, ahol életét bemu­tató kamarakiállítás is nyűik. Egykori lakóhá­zánál megkoszorúzzák emléktábláját. K i volt Császy Lász­ló? A kiváló pe­dagógus, a Tanács- köztársaság egyik sza- bolcs-szatmári mártírja száz éve, 1882. február 21- én született. Görög-latin szakos tanárként 1909-ben a kisvárdai állami polgári iskolában, majd két évvel később a helyi gimnázium­ban helyezkedett el. Diákjai körében hamar népszerű lett a közösségért önzetlenül tevékenykedő tanár. 1913-tól a Felső­szabolcsi Hírlapot szer­kesztette, melyben az első világháborút megelőző másfél évben igen kemény szavakkal írt Kisvárda gondjairól, a városfejlesz­tési tervek hiányáról. Az őszirózsás forradalmat kö­vetően belépett a kisvár­dai szociáldemokrata párt- szervezetbe. A Tanácsköz­társaság kikiáltása után iskolájában és községében lelkesen szolgálta a forra­dalmi munkásmozgalom ügyét. A helyi direktóri­um tagjává, a gimnázium igazgatójává választották. Tovább szerkesztette ko­rábbi lapját Kisvárdai Munkás címmel. A meg­szálló román királyi had­sereg tagjai elhurcolták, kihallgatás és tárgyalás nélkül Nyírbakta határá­ban több társával együtt agyonlőtték. A kiváló pedagógus és újságíró nevét Kisvárdán emléktábla, középiskola és utca őrzi, Nyíregyházán a tanárképző főiskola kollé­giuma viseli nevét. Szá­zadik születésnapján pél­daadó életére emlékezünk. ^ ■■ ■■ rr Docogo hírverés D öcög a hírverés. Na­gyon döcög. Művelő­dési szerveink számá­ra ez még idegen terület. Csak néhány példa. Az új művelődési központ falraga­szai primitívek, ha egyálta­lán vannak. A vasutas és If­jú Gárda-zenekar hangverse­nyét nem is hirdették meg rendesen. A színészek pódi­umelőadását csak hírből hallja az ember. Jó kiállítá­sokról — kivétel talán most a Vasarely — legfeljebb fes­tett tablóról szerez tudomást a földi halandó. A városköz­ponton kívül, még az új vá­rosnegyedekben sem találni plakátot, hirdetést. Nem lenne jó erre azt mondani, hogy akit érdekel, úgyis megtalálja. Nem helyt­álló a védekezésnek az a for­mája sem, hogy a kultúra nem áru. Egyáltalán: semmi­lyen elfogadható magyarázat nincs. Még pénzügyi okra sem érdemes hivatkozni. Jó lenne végre tudomásul ven­ni: Nyíregyháza nagy, nagy kiterjedésű város. Itt már nem elég a suttogó hírverés, a szájról szájra terjedő pro­paganda arról, hol mi is lesz. Műsorfüzet sem jut minden­kinek, az újságot se olvassa az egész város. Tanulság: nem elég köz­művelő a művelődéshez. Kell menedzser, propagandista, reklám szakember. Enélkül félkarú óriás a legjobb intéz­mény, a legnépszerűbb együt­tes is. (bürget) Ha üres, az luxus Gazda nélküli minigarzon Öröm a kisvárdaiaknak Iskola — időnyereséggel RUHA IS TESZI AZ EMBERT Baktai modellben a tévébemondó „NEM A RUHA TESZI AZ EMBERT” — ÁLLÍT­JÁK SOKAN. AZÉRT A NŐK TÖBBSÉGE SZERINT NEM BAJ, HA A SZEKRÉNYBEN VAN EGY-KÉT JOBB FELVENNIVALÓ IS. Varga Istvánné Földesi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom