Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. február 20. A nyíreiyházi csizmadia céh 4. A mindennapok élete Nehéz prófétaság Minél jobban bízik egy szervezet a maga tökéletessé­gében, rendjének maradan- dóságában, annál jobban vi­gyáz előírásainak megtartatá- sára, erkölcsi tekintélyének megóvására. Befejezésül, most olyan eseteket sorolunk elő a céhtársadalom minden­napi életéből, amelyek a rend megtartása érdekében kisza­bott büntetésekről, eljárások­ról, szokásokról nyújthat ké­pet. Kezdjük a munka megbe­csülésével, a mesterség be­csületének tisztaságával. Va­lóban nem túlságosan sok szabálysértéssel találkozunk ilyen témában. 1841-ben ol­vassuk, hogy mivel K. J. ócska fejbőrből készítette a csizmát, egy váltó forintra megbüntették. — Ha olyan hibás munkát találtak, amely meg nem javítható, a csizmát elkobozták és az ilyeneket a szegények között osztották ki, ingyen. Az ellenőr műlá­tók a legtekintélyesebb mes­terek közül kerültek ki. Nagy gondot fordítottak a céh belső szabályainak meg- tartatására. Ha például a céh valamelyik tagja, annak fe­lesége vagy nagyobb gyerme­ke meghalt, a halotthoz vir­rasztásra, elföldeléséhez sor­ban ki-kirendelnek mestere­ket is, legényeket is, magán a temetésen pedig mindenki­nek részt kell vennie. Egy forintnál kisebb , büntetés nincs, ha valaki távol marad vagy a megbízást nem végzi el. — Hasonló kötelesség a céh körözvényeit, hirdetmé­nyeit elolvasni, a tudomásul­vételt aláírással igazolni. A meghívás vagy tájékoztatás szövegét egy, nyeles kézitü­körhöz hasonló réztábla ket­tős fala közé helyezték, úgy, hogy a felső lemezen levő kis ajtó kinyitása után vált olvashatóvá a szöveg. Mint ahogy a gyűlésen a céhláda fedelének felnyitása után mindenkinek fegyelmezetten kellett viselkednie, pipázni, heveskedni, az ülésről fel- felugrálni nem volt szabad: vagyis a céh tekintélyének fontos szimbóluma a nyitott céhláda, ugyanúgy, ez a hí­vogató tábla is ilyen tekin­téllyel rendelkezett. 1834-ben S. József azért kap büntetést, már nem is először, mert a „céhtáblát, amidőn híradás végett járt és hozzá érkezett, bosszúságában a földhöz vág­ta és illetlen szavakat mon­dott felette”. — 1819-ben Zs. M. azért fizet súlyos bünte­tést, mert a gyűlésben „a ne­mes céh némely végzései el­len rugódozott és a nemes céhet illetlen szavakkal illet­te”. Az asszonyok magavisele­téért a céhtag férjek voltak felelősök. 1834-ben Sz. And- rásné és a saját helyen áruló öreg Sz. János „összekocód- tak”, ezért a férjet megbün­tették, a feleségnek pedig megtiltották, hogy az árusító színben máskor megjelenjen. Főleg azért, mert — mint ki­tűnt — már sok hasonló pa­nasz hangzott el az asszony ellen. — 1822-ben F. Márton­nak is azért kellett 2 Ft bün­tetést fizetnie, mert a felesége „K. J.-t huncut szavakkal il­lette, holott oka nem lévén rája”. Nemcsak pénzbüntetéseket osztottak: 1825-ben az egyik mester inasa megszökött mes­terétől és 42 napig volt távol. Büntetésként a szegődtetés- kor megállapított inasi időt 42 héttel meghosszabbítot­ták. Maguk a mesterek is ki­alakítottak néha olyan „idil­li” helyzetet, hogy magukért kellett fizetniük, bűnhődni­ük. 1829-ben Sz. M. „a legé­„Az ipartársulat tagnévsorá­nak eleje: akik még a céh­ben kezdték életüket” dig látványosan pakolták ki az elnöki asztalra is. — 1821- ben G. J. mesterlegény, a majsztere házánál „az abla­kon, éjszakának idején be­járván, fertelmes paráznaság végett, sok ízben, V. Anná­nál, e cselekedetéért tizenöt korbácsoknak elszenvedésé­vel” - büntethetett. Sőt, affé­le bűnbánati tort, egy meg- vendégelést, azaz újabb tár­saspohár letételét is elrendel­ték. — Ugyanebben az évben B. István legényt azért ítél­tek tíz korbácsütésre, mert majszternéját „kezét felfog­ván pofoncsapással fenyeget­te, úgy, hogy az emberek az utcán a lármára felfigyeltek és megálltak; egyszóval nagy vakmerőségre adta magát”. — 1824-ben, B. J. legénynek azért kellett 12 korbácsütést elszenvednie, mert folyvást káromkodott és a majszternél rendetlenül viselte magát. Jellemző, hogy a céh, a maga testületében, hozhatott — és hozott is — külön bün­tetésre szóló határozatot, ha a külső hatóságok elmarasz­talták társukat valamilyen közönséges bűncselekmény­ben. 1820-ban T. J. mestert orgazdaságon kapták, „amely helytelen cselekedetéért a vá­ros házánál megbüntetődött, de amellett a nemes céh is megbüntette négy váltó fo­rintra”. — Tíz évvel későb­ben „B. M. sokszori istente­len cselekedetéért, magát tol­vaj ságra adván, a vármegye által tömlöcbe tétetvén, a nemes céh a maga társaságá­ból kizárta.” — Ha valame­lyik legénynek volt hasonló­an sötét ügye, azaz megálla­pítást nyert, hogy „mind az mesterségben, mind. az em­berségében” fogyatékos az ifjú, felhívták, hogy „további szerencséjét keresni másutt folytassa”, — ami eléggé ti­nóm megfogalmazása a ki- akolbólitásnak. Volt eset, hogy a szerzett jogok gyakorlásával kapcso­latban történt az elmaraszta­lás: pl. 1842-ben, az egyik mester „lopásban találtatott”, s ezért nemcsak pénzbünte­tésre ítélték, hanem az áru­lás sorrendjében az utolsó helyre degradálták. Ha a pörlekedők között bé­kés megegyezés következett, a büntetés elmaradhatott. Esetleg olyankor is, ha szán- va-bánva bűnösségét, a céh­gyűlés nyilvánossága előtt, szóban vagy írásban „rever- zálist”, fogadalmat tett, hogy soha többet, hasonlót el nem követ. így pl. 1824-ben S. M. és Sz. A. között csetepaté ke­letkezett: „a megkisebbítésért Sz. A. megkövette S. M.- et, és keresztyéni módon megbékéltek”. A büntetés tehát elmaradt. — 1836-ban B. M. a céh által „megintő- dött”, de ennek semmi foga­natja nem lévén „városunk­ból kiutasíttatott”. De az il­lető „könyörgő levél által megjobbulást ígért”, mire a nemes céh megbocsátott és visszamaradni engedte. Néha azonban ezzel sem elégedtek meg: „T. J. az édesanyját sok, rossz, istentelen szavak­kal illette és megsértette. No­ha az Anyja neki megbocsá­tott, T. J. ígérte, hogy többé azt nem fogja cselekedni, de azért egy váltóforintra meg­büntetődött.” * • A fél évszázadnál alig hosz- szabb önálló céhes élet azon­ban, 1872. március 26-án, az ipartörvény következtében, a régi formát fölváltó ipartár­sulattá alakult át. Az első háború vége felé a nyíregy­házi csizmadiák megünnepel­ték az 1818-i céhalapítás 1(T0 éves fordulóját. Az ünnepé­lyes jegyzőkönyv leszögezi, hogy bár az idők hozta kény- szerűségből közben ipartár­sulattá alakultak át, s így a csizmadia iparosok közössége „a céhbeli szokásokat nem tarthatta meg, de a céhszel­lemet továbbra is megőrizte. Ez a szellem tartotta együtt egy évszázad óta a nyíregy­házi csizmadiákat, akik min­den társadalmi mozgalomban komoly és nagy szerepet vit­tek.” Ez azonban inkább csak ünnepélyes stílusfordulat, amit már azok sem vehettek teljesen komolyan, akik mondták, leírták. Nem, mert az idő múlt el, az idő'halad­ja túl a régi formákat s a fiatalok, az új ipari és keres­kedelmi körülmények már mást kívántak, mást tettek lehetővé. így is volt ez rend­jén. Amikor azonban megbe­csüléssel és tisztelettel gon­dolunk az 1824-ben örökvált- ságot kivívó őseinkre, akik nem sokkal később városi privilégiumukat is megsze­rezték, és erős alapokra tá­maszkodva fejlesztették vi­rágzó várossá és egyre tekin­télyesebb megyeszékhellyé Nyíregyházát, hasonló tisz­telettel kell adóznunk a mindezt elősegítő, támogató iparosoknak, a régi céhes élet egykori mestereinek is. Még ha — olvasva életük merev­ségét, túlszabályozottságát — már messzi idegennek érez­zük is szellemüket, furcsának ható életvitelüket, száz-száz­ötven év távlatából. Valószí­nűleg, másfél évszázad múl­va, ránk is hasonlóképpen emlékezhetnek majd késő utódaink... Margócsy József Az éjszaka a legnehezebb. Az ember csak lefekszik, forgolódik az ágyban és nem jön álom a szemére, olyan, mint a rosszul beál­lított autómotor, még kikapcsolás után is tovább lüktet. Ilyenkor szoktam én vezekel­ni magam előtt. Mondom gondolatban: na hiszen, elmehettél Lőrincz Sándor te is pszichológiát tanulni, hogy kiismerd magad az emberek lelkivilágában, s hogy megne­veld őket a jóra. Elmehetsz te a diplomád­dal, ha napközben nem tudsz magadnak pa­rancsolni, ha engeded, hogy elszakadjon az ideged kötele és a felső C-n járjanak sza­vaid. Megbánom, persze hogy megbánom én ezeket az éjszaka' óráiban, s azzal vigaszta­lom magamat, akárhogy is van, az igazságot valakinek csak ki kell mondani. Én pedig kimondom. Kimondom, még akkor is, ha rossz embernek tartanak, vagy akkor is, ha ferde szemmel néz rám a családom. Mert hál’ istennek nekem hat, a feleségemnek ki­lenc testvére van és mind azt szeretné, ha én mint elnök előnyben részesíteném őket. Ha ezt tenném, akkor szembeköpném maga­mat, nem tudnék emelt fővel végigmenni a szamossályi főutcán. Ha igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, akkor ez az én elnökségem ugyancsak nehéz pró­fétaság. * Dehát miként is jutott el Lőrincz Sándor a szamossályi Új Élet Tsz elnöke a hat ele­mitől a pszichológiai diplomáig? Mert úgy igaz, neki hivatalosan csak hat osztályról volt bizonyítványa, no meg az apja mellett kitanulta a kerékgyártó szakmát, amit mű­velt is 34 éves koráig. Mint a legtöbb falu­beli iparos ember, kilenc év alatt ő is ösz- szevásárolt öt kataszteri hold földet. Ipart űzött, meg gazdálkodott. Megnősült, három szép gyermekük született^ három szép lá­nyuk. Mindegyiket taníttatta. — Jó viszonyban voltam én itt Sályiban az emberekkel, hiszen a gazdálkodóknak dolgoztam én a műhelyben. Tudták rólam azt is, hogy nem idegen tőlem a mezei mun­ka. Apám mellett már tizenkét éves korom­ban mezítláb arattam. Aztán amikor jött a tsz-szervezés, most 22 éve, a velem egykorú gazdálkodó emberek még emlékeztek rá, hogy könnyen fogott a fejem az iskolában. Azt mondták, ha én belépek, ők is jönnek, de egy feltétellel: ha Lőrincz Sanyi lesz a főkönyvelő, ha ő vigyáz a pénzre. Hát, így lettem én keménygalléros tsz-hivatalnok hat elemivel. Persze, akkor még nem volt ket­tős könyvvitel, meg ilyen bonyolult banki elszámolás. Elég volt a józan paraszt ész is kiszámolni, hogy mi volt a költség, mennyi a bevétel, s hogy mi marad a népnek. Azért ezt sem lehetett sokáig ellátni hiányos tu­dással. Már a második évben Szabadszállásra küldtek könyvelőképzőre. Majd kisült a sze­mem, egyedül nekem volt'hat elemim az egész iskolán. Nekem ott egybefolytak a nappalok meg az éjszakák. Bújtam a köny­veket orrvérzésig. Le is vizsgáztam kitűnőre, annyi szent! A többi iskolámról meg a Pannónia moto­rom jut az eszembe. Ezen a motoron indul­tam én három éven át hajnalonként innen az isten háta mögül Nyíregyházára, a mér­legképes könyvelői tanfolyamra, ahol délig majd leszakadt a kezem, annyit jegyzetel­tem. Akkor aztán elszöktem a mérlegképes­ről, mert 2 órára már Gyarmaton kellett len­nem. Ott meg középiskolába jártam. Meg­esett, hogy mielőtt bementem Gyarmaton az iskolába, lehúztam a csizmámat, kiöntöttem belőle a vizet, aztán ültem be a matematika órára. * Húsz éven át volt főkönyvelő Szarnossá- lyiban Lőrincz Sándor és legszívesebben ar­ra emlékszik vissza, hogy amióta ebben a fa­luban gyökeret eresztett a termelőszövetke­zet, azóta itt még sohasem tartották a kol­duskalapot az „állam elvtárs” elé, itt még mindig nyereség volt a végeredmény, amikor összeszámoltuk a „csirkét”. — Persze azért nem ment ez ilyen simán. Hogy visszatérjek a tanulásra, én akkor na­gyon boldog ember voltam, hogy a vezető­séggel meg tudtam szavaztatni havi öt liter benzinátalányt a motoromhoz. Ennyi volt a segítség, ennyire futotta. Mert sok mindent el lehet mondani az én elődeimről, meg a korábbi korszakokról, de azt nem, hogy her­dálták volna á nép vagyonát. Itt kérem csak úgy lehetett nyereségesre kikerekíteni a szá­mokat, hogy dolgoztunk és a fogunkhoz ver­tük a garast. Jól is néztem volna én ki, mint tősgyökeres sályi ember, ha úgy állok ki a nép elé zárszámadások alkalmával, na, em­berek, üres a kassza, nem kap senki semmit. Én ezt nehezen tudtam volna elviselni, azért kora reggeltől késő estig úgy hajtottuk ma­gunkat, mintha mindig utol kellene érni va­lakit. = Meg aztán, aki egy körömfeketényit is is­meri a tsz-életet, az nagyon jól tudja, hogy miféle érdekek meg szándékok gyürkőznek, birkóznak itt év közben. Minek szépítsük? Minden szentnek maga felé hajlik a keze, mindenki örül annak, ha több jut neki, mint a másiknak. Éppen az elmúlt év­ben történt meg, hogy odavoltam a városban ügyeket intézni, s mire hazajöt­tem az autóval, látom, a vagonokba nem a tsz, hanem az egyének almáját rakják, hogy az menjen el drágábban a szovjeteknek. Na, mondom, a hétszentségit, a közösé meg ro­hadjon itt? Azt'hittem, megüt a guta, gyor­san napszámosokat fogadtam, kirakattam a maszek almát és berakattam a közösét. Na, de kedves elvtárs, hát hogy nézhettem volna én azt jó szemmel, hogy egyesek ro­koni kapcsolat vagy jóbarátság miatt hasz­not húzzanak az egész falu kárára? Szamossályiban úgy tartják, hogy a végső szót mindenben Lőrincz Sándor mondja ki. Akarnok volna talán ? — Azt én nem is tagadom, hogy konok ember vagyok. De tessék ezt jó értelemben venni, mert nekem az egész életem a példa arra, hogy csak akkor jutunk valamire, ha erős az akaratunk. így voltam én a családon belül is: lánygyermekeim vannak, de hall­gattak rám, mindegyiket kitaníttattam, most mind a három Szoboszlón él, öt unokám van ott. A nagyobb családban, a szövetkezetben is szerettem, ha megvalósult az elképzelé­sem. Azt azért ne higgye senki, olyan bolond volna Lőrincz Sándor Szamossályiban, hogy ne venné igénybe az okos ember szavát. Én oldalról figyeltem a korábbi elnököket, akik alapjában véve rendes emberek voltak, de mert kevés iskolával rendelkeztek, a frász ette őket, úgy féltek a diplomás embertől. Hát én megfogadtam, hogy nem félek egyik­től sem. Namármost! Én mielőtt kimondom az ápertent, azelőtt én megkér­dezem a jó szakembert, legyen az diplomás, vagy a nélküli. Utána a vezetőséggel meg­tárgyaljuk, állítunk meg kontrázunk, és az én dolgom a végén következik: kiválasz­tani a. legjobb megoldást, amivel a jelenlé­vők is egyetértenek. Ha viszont ez már megtörtént, akkor nekem ne prédikáljon senki utólag, főleg meg ne magyarázgassa a kényelmességét, a lustaságát. Dolgozni kell, kérem ez a világ rendje, akkor nagyobb baj nem érhet bennünket. Egyetértünk? * A statisztika is igazolja az elnök szavait, mert egyre szaporodnak a diplomás emberek a szamossályi tsz-ben, s ma már nem kény­szermegoldásból töltik be a főkertészi vagy az agronómusi állásokat, hanem fiatal szak­emberek vannak a legfontosabb posztokon. Még csak saját jogászuk is van már. * — Azért van öröm ezen a pályán is! Tud­ja, milyen jó érzés bejelenteni a zárszámadá­son a nyereséget? Meg azután az is nagyon jólesik nekem, hogy sok öregasszony, öregember állít meg az utcán, vagy nyitja rám az ajtót és köszöni meg sok év után, hogy valamikor főkönyvelőként beimádkoz­tam őket a tsz-be. Most nyugdíjat visz a postás nekik minden hónapban ... Aztán jó látni, hogy milyen szép ruhákat varrnak a sályi asszonyok, lányok a tsz varrodájában, ami a Debreceni Ruhagyárhoz tartozik. Van munkaalkalom a ládagyártásnál is, és most már elmondhatjuk, hogy nem kell becsava­rogni az országot jó keresetért az errevalósi embernek sem. Akad munka helyben is, télen is, meg nyáron is. Közben én is meg­vagyok, a bajokat leszámítva, a munkámat elismerik, kaptam már miniszteri kitünte­tést, külföldi jutalomutat. Ha néha bosszan­kodom, akkor míg kimegy belőlem a méreg, valamennyivel mindig előbbre jutunk. Nincs már sok hátra a nyugdíjig, azt még szeret­ném egészségben megélni. Angyal Sándor o KM nyét, — méltó ok rá nem lé­vén — teremtette szavakkal illetvén, egy dézsa moslékot reá öntvén, amely helytelen cselekedetéért egy ezüst fo­rintig megbüntetődött”. — Nem eléggé világos, hogy pontosan mit értenek azon, hogy valakit huncut névvel, huncut szavakkal illettek (bár az etimológiai szótárnak van néhány idevágó javasla­ta). Mindenesetre ilyen eset­tel gyakran találkozunk: ezért bizony erős büntetése­ket kapnak a „huncutozók”. Az öregebb emberekre, mesterekre szórt szidalom, sérelem, rágalom még akkor is büntetést vont maga után, ha esetleg másutt vásározva, idegen emberrel szemben kö­vették el. Főleg az 1820-as évekből, vagyis a céhélet kezdeteinek idejéből, még arra is van jegyzőkönyvi bejegyzés, hogy a vétkeseket megkorbácsol­ták. A céhládában tartották a korbácsot, s a közgyűlése­ken, a láda kinyitása után, mint hatalmi ielvénvt. min-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom