Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-17 / 40. szám
1982. február 17. Kelet-Magyarország 7 olvasóink leveleiből Postabontás Állás Mikula IUésné pócspet- riben lakó tízgyermekes családanya elhelyezkedési gondja nyomja mindazok vállát, akiktől a családért aggódó anya segítséget kért, mint tőlünk is. írja levelében: korábban nem dolgozhatott, de amint öt gyermeke szárnyra kelt — férjhez mentek, megnősültek — s a legki- I sebb is már hároméves volt, elvállalta a pócspetri napközi otthonos óvodában az éppen gyes-re menő szakácsnő helyettesítését. Aztán eltelt a három év, s Mikulánét nem tudták tovább alkalmazni. Most is állás nélkül van már néhány hónapja. Hiányzik a családból a kiesett jövedelem, annál is inkább, mert a férje gyakorta táppénzen van, mint legutóbb is nyolc hónapon át, olykor kórházban ápolják. Táppénzből kell a családnak élnie, s fizetni az OTP-törlesz- tést a ház után. Jóllehet, két gyermek után nevelési segélyt kapnak a ta- . nácstól, ez nagy segítség, de a magában erőt érző asszony dolgozni akar, még többet tenni á csalá- \ dért. Nem egyszerű ezt megoldani. Ugyanis Pócspetri '■ nem rendelkezik ipari * üzemmel. Mikuláné a termelőszövetkezetben nem akar dolgozni és nem vállal munkát a társközségben sem. Mikuláné azonban még - azt a két kilométer távolságot sem vállalja, ami a két község között van, pedig rendszeres autóbusz- járat köti őket össze. Elhisszük, nehéz az öt gyermektől a nyolc órára is elszakadni, de városon is vannak ilyen távolságok és sokan dolgoznak így. A helyhez való ragaszkodását talán azzal is lehet magyarázni, hogy Mikuláné fejében sokszor megfordul: vajon amikor a pócspetri óvodában helyettesítő kellett, miért nem neki szóltak, vagy az időközben megüresedett helyet miért nem neki kínálták fel? Ott motoszkál a fejében, hogy miért nem őt sajnálták meg, s miért a gyermektelen máriapó- csi asszonynak kínálták fel a pócspetri óvodában lévő állást... ? Hogy mi miért történt, nem keressük az okát. Tény, hogy dolgozni szeretne a nagy- : családos anya. Persze, itt nem arról van szó, hogy nincs munka. Van, csak egy időre Mikulánénak vállalnia kellene a Mária- pócsra való átjárást. Át- . menetileg — mondjuk, hiszen a községi tanács elnökétől kapott levél meg- • nyugtató: felhívta az in- . tézményvezetők figyelmét, ha az óvodában vagy a napközi otthonban — természetesen Pócspetri- ben — munkaalkalom lesz, Mikulánét alkalmazzák, az ő kérését támogassák. Bízunk tehát abban, hogy az intézményvezetőknek is épp úgy szívügyük lesz Mikuláné sorsa, mint a községi tanácsé. Soltész Ágnes ÉVTIZEDEK A GYEREKEKÉRT A berkeszi II. „Rákóczi Ferenc” Nevelőotthon bensőséges ünnepség színhelye volt február 2-án, amikor négy nyugdíjba vonuló dolgozótól búcsúztunk el. Juhász Sán- dorné a mosodában 19 éven át, Tóth Sándorné pedig 15 éven át volt konyhai dolgozó az intézetben, de a másik két társuk is sokat tett az állami gondozott gyerekekért. Szerették őket, ők voltak a gyerekek Katica és Juliska nénije. Az otthon lakói nevében Béri Zoltán 6. b. osztályos tanuló verssel búcsúzott tőlük, s ezzel köszönte meg áldozatos munkájukat. Majd a szakszervezeti bizottság, valamint a munkatársak adták át ajándékukat, s a köszöntések után kedélyes beszélgetés keretében mondták el az ünnepeltek az otthonban töltött évek küzdelmes, de élményekben gazdag eseményeit. Az intézmény vezetői és dolgozói nevében kívánunk mind a négy nyugdíjba vonulónak megérdemelt pihenést, erőt, egészséget. Ónodi Ferencné SZB-titkár EMBERI HANG Február 13-án Nyíregyházán átutazóban kellemes meglepetésben volt részem. A 8-as helyijáratú autóbuszon (rendszáma: GF 34—02) az autóbusz vezetője — az országos tapasztalataimmal ellentétben — bemondta a megállókat, rendszeresen, ismertette az átszállási lehetőségeket, kellemes utazást kívánt, és közvetlen udvarias hangú búcsút vett a leszállni kívánó utasoktól. Lám, néha milyen kevés is elég az emberi boldogsághoz. Jó lenne, ha az ilyen és ehhez hasonló történetek mindennapjaink részévé válnának. Dezső László Esztergom, Irinyi u. 3/a. Családi pazarlásaink (VITA) FÜTJÜK AZ UTCÁT Ismerőseim mondják, hogy fáznak, ugyanakkor a lakótelep egyik-másik épületében látják, hogy gyakorta tárva- nyitva vannak az ablakok. Mint hallják, ott meg olyan meleg van, hogy fehérneműre vetkőzve sem bírják már a meleget. 'Friss levegő után áhítoznak, s kitárják az ablakot, hogy a másutt oly áhított meleget kiengedjék az utcára. Mi más ez, ha nem pazarlása a drága energiának. Vajon nem lehetne a fűtési rendszert úgy megalkotni, hogy szabályozható legyen, lakásonként is? Esetleg a régi rendszert már nem, de az újakat bizonyára lehetne így variálni, s akkor ki-ki a maga hőigénye szerint állíthatná be a fűtést az otthonában. Így nem kerülne talán a drága energia az utcára. Béres Mártonné Jósaváros SOKBA KERÜL A VIRTUS Nem vagyok ugyan műszaki ember, varrodában dolgozom. Viszont odafigyelek az ésszerű tanácsokra, például, ha arról van szó, maként takaríthatnak meg a gépkocsivezetők üzemanyagot egy kis ügyeskedéssel, a vezetésnél alkalmazott apró fogásokkal. Erre szükségünk van, hiszen nem vagyunk energiában gazdag ország. Mégis vannak, akik még a laikus által is megítélhető módon pazarolják a benzint. Elsősorban azokra a fiatalemberekre gondolok, akik apukától esténként, egy-egy tövid városi sétára megkapják a kocsit. S aztán min-. dent bele módjára száguldanak — olykor túllépve a városi sebességet is — fékeznek és gázt adnak, csikorognak a kerekek, a kocsi már majd két keréken „táncol” és egyebek. Elképzelem, mi benzint „eszik” meg a kocsi egy-egy ilyen virtuskodó fiatal keze alatt. Csak győzzék a szülők fizetni. Győzik ezt a pazarlást? Sugár Istvánná Nyíregyháza, Katona utcai lakos A JÓ VÁLASZTÁSON SOK MŰLIK Annak idején szóvá tettem, hogy mennyire nem praktikus a • gyöngykavics például Nyíregyházán, a Bessenyei téri parkban. Akkor a közterület-fenntartó vállalat megvédte igazát, mondván, hogy az nagyon jó. Én akkor is említettem, s most is elmondom, hogy az útra terített kavicsból idővel jutott mindenhova, a környező úttestre. Láttam olyat is, hogy valaki zsákba szedett belőle, s elvitte dísznek saját virágládájába. Most ugyan részben még hó takarja a park útját, de máris látni, a tavalyi kavicsból alig maradt valami. A vállalat az idén kezdheti újból az út karbantartását. Ez elkerülhető lett volna, ha már előbb is jól bevált, évekig tartó vörös salak „szőnyeg”- gel” borították volna be az utat. Az ésszerű választáson sok múlik, hiszen a maradandó, évekre szóló megoldások az olcsóbbak mindenfajta „egynyári” letudások- tól. Szatmári Miklós Nyíregyháza, Széchenyi utcai lakos Szerkesztői üzenetek Pál Imre nyírbogáti, Veréb Jánosné mezőladányi, Boros Andrásné nyíregyházi, Szu- csányi Tamás nyírteleki, Vá- nyi Zsigmond rápolti, Ficsor Józsefné kemecsei, Tóth Jó- zsefné nyíregyházi, Vámosr Jánosné tiszavasvári, Mocsi Edit tunyogmatolcsi, Lábas Gusztáv fehérgyarmati, H. Nagy András nyírpilisi, Szász» István tunyogmatolcsi, Sinka Istvánná petneházi, Beczö Jánosné hodászi, Ágoston Józsefné dombrádi és Imre Piroska kemecsei olvasónknak levélben válaszoltunk. Urbin János bökönyi, özv. Végh Dánielné kisnaményi, Hegedűs Imre nyíregyházi, Császár Béláné berkeszi, Szántai János rakamazi, Pokol Gézáné záhonyi, Jakab Andrásné szatmárcsekei, Hornyák István nyírtéti, Tóth Pál baktalórántházi, Turján Lajos nagykállói, Demkó Péterné tiszadadai, Koncz István kisszekeresi, Szabó Gusztáváé tiszacsécsei, | Benedek Jolán jándi, id. Kocsis Sándor tunyogmatolcsi, Bécsi Miklósné nyírbogáti, Sankó Józsefné kölesei, Tar Miklósné nyírgelsei, B. Tóth János teremi, Nagy János jaktalórántházi, Berecz Miklós balkányi olvasónk ügyé ben az illetékesek segítségét kértük. . Barna Istvánná nyírbátori olvasónk panaszát orvosolták, a reklamált cserépkályhát a kommunális szolgáltató válla lat elkészítette. Deák Ferencné aranyosapá-i ti lakost a megyei tanács kereskedelmi felügyelősége ér-: tesítette többek közt arról isi hogy ha az öt jótállásos ja-■ vitást a szerviz elvégzi, s a készülék továbbra is rossz, levélírónk csereutalványt kérhet. Horváth Ferenc virányosig olvasónk jubileumi jutalomra’ nem jogosult, mert a 25 évi munkában töltött időt koráb- - ban megszerezte, mintahogy a tsz-tagok jubileumi jutal-| máról szóló rendelet megje-l lent, s a termelőszövetkezet testületi Szerve a jubileumi jutalom kifizetésére vissza-, menőleges rendelkezést nem) hozott. I A RENDBONTÓ Jól elrejtettem a kocsimat. (Kiss Ernő rajza) Február 7-én esti sétánk tér irányába haladva, örömközben a nyíregyházi új művelődési házat is megnéztük, s amikor kijöttünk a Jókai Ki kötelezhető túlmunkára? / Jár-e munka-, illetve védőruha az éjjeliőröknek? Vaskó Jánosné tiszalöki olvasónk ötvennegyedik éves és gyakran beteg. A munkahelyén anyagellátás és géphiba miatt gyakran rendelnek el túlórát, amit nem mindig számolnak el. Olvasónk kérdezi, hogy előrehaladott korára és betegségére való tekintettel kötelezhető-e túlmunkára, mert mint írja, ha megfizetnék, sem szívesen túlórázna. A jelenleg hatályos jogszabályok olvasónk esetére nem írnak elő tiltó vagy korlátozó rendelkezéseket. Arra viszont lehetőséget adnak, hogy a kollektív szerződés ilyen vagy hasonló esetekre tiltó, vagy korlátozó rendelkezést írjon elő. Ha tehát a vállalati kollektív szerződés ilyet nem tartalmaz, az elrendelt túlórát teljesíteni kell. Az elrendelt és teljesített túlórát viszont ennek megfelelően kell díjazni. A naponta teljesített első két órát huszonöt, a második kettőt ötven-, illetve az azt követő órákat száz- százalékos pótlékkal kell díjazni, még akkor is, ha a munkáltató oldaláról felvetődő ok miatt a rendes munkaidő alatt állásidő keletkezik. Ezekben az esetekben a munkaidőn belül felmerült állásidő a rendes munkaidőbe beszámít és azt külön díjazni kell. A díjazás nem lehet kevesebb, mint a dolgozó munkakörére előírt bértétel alsó határa. Nagy Sándor mátészalkai olvasónk az egyik szövetkezetnél mint nyugdíjas éjjeliőri munkakörben dolgozik. Sérelmezi, hogy több éve munka- és védőruha-juttatásban nem részesül. Amennyiben olvasónk szabadban teljesít szolgálatot, a hideg idő beálltával védőruhával kell ellátni. A védőruhajuttatást a szövetkezet munkavédelmi szabályzatának kell tartalmazni és azt annak megfelelően a munkáltatónak kell biztosítani. Ennek hiányában kérelmével forduljon a szövetkezet mellett működő döntőbizottsághoz. Takács András demecseri lakos az egyik áfésszel éjjeliőri munkakörre létesített munkaviszonyt. A munkaszerződésben havi 191 órában állapodtak meg. Olvasónk által csatolt jelenléti ív tanúsága szerint 1981 szeptember hónapban 494 órát dolgozott, ennek ellenére csak a szerződésben megállapított munkabért folyósították részére. Olvasónk kérdése, hogy túlmunkadíj megilleti-e? Olvasónk által csatolt munkaszerződés egy forma- nyomtatvány. Ebből következik, hogy az abban megjelölt 191 óra nem biztos, hogy a tényleges havi munkaideje. Erre pontos választ a szövetkezet kollektív szerződése ad. Ettől függetlenül a jelenléti íven feltüntetett óraszámból következik, hogy valamilyen mértékű túlmunka felmerült, amit joggal követelhet. A csatolt jelenléti ívből megállapítható, hogy az azon feltüntetett munkaidő letöltését a közvetlen felettese nem igazolta. Ebben az esetben csak akkor illeti meg túlóradíj, ha azt elrendelték, vagy a vállalat érdekében teljesített szolgálatot és erről a közvetlen felettesének tudomása volt. Brilló János nyírcsászári levélírónk rakodómunkásként dolgozott az egyik szövetkezetben. Egyik munkatársát szóváltás közben pofon ütötte. Emiatt a szövetkezet a munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel kiadta. Kilépéskor a MIL-lapját terhelő 1120,— Ft-ot a járandóságából a szövetkezet levonta. Kérdése, hogy milyen lehetősége van a „kilépett” munkakönyvi bejegyzés módosítására, illetve tévesen vonták-e le az 1120,— Ft tartozást? Olvasónk leveléből nem derül ki, hogy a „kilépett” munkakönyvi bejegyzést jogerős fegyelmi büntetés alapján írták-e' be a munkakönyvébe. Amennyiben fegyelmi eljárást folytattak le, a fegyelmi határozatban közölték a jogorvoslat lehetőségét és ennek megfelelően kellett volna eljárni. Fegyelmi eljárás lefolytatásának hiányában kérelmével forduljon a szövetkezet döntőbizottságához és kérje a munkaviszonyának helyreállítását. A „kilépett” bejegyzés megváltoztatására csak munkaügyi vita keretében van lehetőség. A levelében közölt adatokból megállapítható, hogy a munkáltató törvénysértően járt el akkor, amikor a járandóságából 1120,— Ft-ot levont, mert ebben az esetben a munkabér 33 százalék erejéig van lehetőség a munkabérből való levonásnak. Nagy Mihály mel nyugtáztuk, hogy már a környék parkosítása is megindult. Épp ezért fájó szívvel láttuk, hogy a TI 71—89-es rendszámú kocsi egy díszbokrot legázolva parkol, csak a hátsó kerekei voltak lenn az úton. Felháborító, hogy az apró növényeknek még- csak idejük sincs gyökeret ereszteni, kipusztulnak figyelmetlen emberek miatt, holott őket gyönyörködtetnék, ha élni hagynák... L. M.-né Nyíregyháza, Tompa Mihály u. 5. szám IDŐSEBBEK KÍVÁNSÁGA Manapság sok szó esik az idős emberekről, mégis mintha időnként megfeledkeznének rólunk. Tapasztaljuk ezt ha vásárolni megyünk, s nincs nekünk való kelme. Patent- és gyapjúharisnya, időseknek illő komoly színű sál, mellény és pulóver. Nincs úgynevezett bundanadrág, kényelmes cipő. Például a múltkor a 35-ös lábamra próbáltam egyet, hosszában jó volt, de keskeny volt, akár egy gyermeklábra való, pedig női cipő volt. Jó lenne, ha a kereskedelem figyelme erre is kiterjedne, vagyis ha a hangzatos szavak mellett, a velünk való törődés tettekben is oly erősek lennének. S. I. Nyírbátor, Váci Mihály utca 3. szám
