Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

1982. február 17. Kelet-Magyarország 7 olvasóink leveleiből Postabontás Állás Mikula IUésné pócspet- riben lakó tízgyermekes családanya elhelyezkedési gondja nyomja mindazok vállát, akiktől a családért aggódó anya segítséget kért, mint tőlünk is. írja levelében: koráb­ban nem dolgozhatott, de amint öt gyermeke szárny­ra kelt — férjhez mentek, megnősültek — s a legki- I sebb is már hároméves volt, elvállalta a pócspetri napközi otthonos óvodá­ban az éppen gyes-re me­nő szakácsnő helyettesíté­sét. Aztán eltelt a három év, s Mikulánét nem tud­ták tovább alkalmazni. Most is állás nélkül van már néhány hónapja. Hiányzik a családból a kiesett jövedelem, annál is inkább, mert a férje gyakorta táppénzen van, mint legutóbb is nyolc hó­napon át, olykor kórház­ban ápolják. Táppénzből kell a családnak élnie, s fizetni az OTP-törlesz- tést a ház után. Jóllehet, két gyermek után nevelé­si segélyt kapnak a ta- . nácstól, ez nagy segítség, de a magában erőt érző asszony dolgozni akar, még többet tenni á csalá- \ dért. Nem egyszerű ezt meg­oldani. Ugyanis Pócspetri '■ nem rendelkezik ipari * üzemmel. Mikuláné a ter­melőszövetkezetben nem akar dolgozni és nem vál­lal munkát a társközség­ben sem. Mikuláné azonban még - azt a két kilométer távol­ságot sem vállalja, ami a két község között van, pe­dig rendszeres autóbusz- járat köti őket össze. Elhisszük, nehéz az öt gyermektől a nyolc órára is elszakadni, de városon is vannak ilyen távolságok és sokan dolgoznak így. A helyhez való ragaszkodá­sát talán azzal is lehet magyarázni, hogy Mikulá­né fejében sokszor meg­fordul: vajon amikor a pócspetri óvodában helyet­tesítő kellett, miért nem neki szóltak, vagy az idő­közben megüresedett he­lyet miért nem neki kí­nálták fel? Ott motoszkál a fejében, hogy miért nem őt sajnálták meg, s miért a gyermektelen máriapó- csi asszonynak kínálták fel a pócspetri óvodában lévő állást... ? Hogy mi miért történt, nem keres­sük az okát. Tény, hogy dolgozni szeretne a nagy- : családos anya. Persze, itt nem arról van szó, hogy nincs munka. Van, csak egy időre Mikulánénak vállalnia kellene a Mária- pócsra való átjárást. Át- . menetileg — mondjuk, hi­szen a községi tanács el­nökétől kapott levél meg- • nyugtató: felhívta az in- . tézményvezetők figyel­mét, ha az óvodában vagy a napközi otthonban — természetesen Pócspetri- ben — munkaalkalom lesz, Mikulánét alkalmazzák, az ő kérését támogassák. Bízunk tehát abban, hogy az intézményveze­tőknek is épp úgy szív­ügyük lesz Mikuláné sor­sa, mint a községi taná­csé. Soltész Ágnes ÉVTIZEDEK A GYEREKEKÉRT A berkeszi II. „Rákóczi Fe­renc” Nevelőotthon benső­séges ünnepség színhelye volt február 2-án, amikor négy nyugdíjba vonuló dolgozótól búcsúztunk el. Juhász Sán- dorné a mosodában 19 éven át, Tóth Sándorné pedig 15 éven át volt konyhai dolgozó az intézetben, de a másik két társuk is sokat tett az állami gondozott gyerekekért. Sze­rették őket, ők voltak a gye­rekek Katica és Juliska né­nije. Az otthon lakói nevé­ben Béri Zoltán 6. b. osztá­lyos tanuló verssel búcsúzott tőlük, s ezzel köszönte meg áldozatos munkájukat. Majd a szakszervezeti bizottság, valamint a munkatársak ad­ták át ajándékukat, s a kö­szöntések után kedélyes be­szélgetés keretében mondták el az ünnepeltek az otthon­ban töltött évek küzdelmes, de élményekben gazdag ese­ményeit. Az intézmény veze­tői és dolgozói nevében kívá­nunk mind a négy nyugdíjba vonulónak megérdemelt pi­henést, erőt, egészséget. Ónodi Ferencné SZB-titkár EMBERI HANG Február 13-án Nyíregyhá­zán átutazóban kellemes meglepetésben volt részem. A 8-as helyijáratú autóbu­szon (rendszáma: GF 34—02) az autóbusz vezetője — az országos tapasztalataimmal ellentétben — bemondta a megállókat, rendszeresen, is­mertette az átszállási lehető­ségeket, kellemes utazást kí­vánt, és közvetlen udvarias hangú búcsút vett a leszállni kívánó utasoktól. Lám, néha milyen kevés is elég az em­beri boldogsághoz. Jó lenne, ha az ilyen és ehhez hasonló történetek mindennapjaink részévé válnának. Dezső László Esztergom, Irinyi u. 3/a. Családi pazarlásaink (VITA) FÜTJÜK AZ UTCÁT Ismerőseim mondják, hogy fáznak, ugyanakkor a lakóte­lep egyik-másik épületében látják, hogy gyakorta tárva- nyitva vannak az ablakok. Mint hallják, ott meg olyan meleg van, hogy fehérnemű­re vetkőzve sem bírják már a meleget. 'Friss levegő után áhítoznak, s kitárják az ab­lakot, hogy a másutt oly áhított meleget kiengedjék az utcára. Mi más ez, ha nem pazarlása a drága energiá­nak. Vajon nem lehetne a fűtési rendszert úgy megal­kotni, hogy szabályozható le­gyen, lakásonként is? Eset­leg a régi rendszert már nem, de az újakat bizonyára lehetne így variálni, s akkor ki-ki a maga hőigénye sze­rint állíthatná be a fűtést az otthonában. Így nem kerülne talán a drága energia az ut­cára. Béres Mártonné Jósaváros SOKBA KERÜL A VIRTUS Nem vagyok ugyan műsza­ki ember, varrodában dol­gozom. Viszont odafigyelek az ésszerű tanácsokra, pél­dául, ha arról van szó, ma­ként takaríthatnak meg a gépkocsivezetők üzemanya­got egy kis ügyeskedéssel, a vezetésnél alkalmazott apró fogásokkal. Erre szükségünk van, hiszen nem vagyunk energiában gazdag ország. Mégis vannak, akik még a laikus által is megítélhető módon pazarolják a benzint. Elsősorban azokra a fiatal­emberekre gondolok, akik apukától esténként, egy-egy tövid városi sétára megkap­ják a kocsit. S aztán min-. dent bele módjára szágulda­nak — olykor túllépve a vá­rosi sebességet is — fékez­nek és gázt adnak, csikorog­nak a kerekek, a kocsi már majd két keréken „táncol” és egyebek. Elképzelem, mi benzint „eszik” meg a kocsi egy-egy ilyen virtuskodó fia­tal keze alatt. Csak győzzék a szülők fizetni. Győzik ezt a pazarlást? Sugár Istvánná Nyíregyháza, Katona utcai lakos A JÓ VÁLASZTÁSON SOK MŰLIK Annak idején szóvá tet­tem, hogy mennyire nem praktikus a • gyöngykavics például Nyíregyházán, a Bessenyei téri parkban. Ak­kor a közterület-fenntartó vállalat megvédte igazát, mondván, hogy az nagyon jó. Én akkor is említettem, s most is elmondom, hogy az útra terített kavicsból idő­vel jutott mindenhova, a környező úttestre. Láttam olyat is, hogy valaki zsákba szedett belőle, s elvitte dísz­nek saját virágládájába. Most ugyan részben még hó takarja a park útját, de már­is látni, a tavalyi kavicsból alig maradt valami. A vál­lalat az idén kezdheti újból az út karbantartását. Ez el­kerülhető lett volna, ha már előbb is jól bevált, évekig tartó vörös salak „szőnyeg”- gel” borították volna be az utat. Az ésszerű választáson sok múlik, hiszen a mara­dandó, évekre szóló megol­dások az olcsóbbak minden­fajta „egynyári” letudások- tól. Szatmári Miklós Nyíregyháza, Széchenyi utcai lakos Szerkesztői üzenetek Pál Imre nyírbogáti, Veréb Jánosné mezőladányi, Boros Andrásné nyíregyházi, Szu- csányi Tamás nyírteleki, Vá- nyi Zsigmond rápolti, Ficsor Józsefné kemecsei, Tóth Jó- zsefné nyíregyházi, Vámosr Jánosné tiszavasvári, Mocsi Edit tunyogmatolcsi, Lábas Gusztáv fehérgyarmati, H. Nagy András nyírpilisi, Szá­sz» István tunyogmatolcsi, Sinka Istvánná petneházi, Beczö Jánosné hodászi, Ágos­ton Józsefné dombrádi és Im­re Piroska kemecsei olva­sónknak levélben válaszol­tunk. Urbin János bökönyi, özv. Végh Dánielné kisnaményi, Hegedűs Imre nyíregyházi, Császár Béláné berkeszi, Szántai János rakamazi, Po­kol Gézáné záhonyi, Jakab Andrásné szatmárcsekei, Hornyák István nyírtéti, Tóth Pál baktalórántházi, Turján Lajos nagykállói, Demkó Péterné tiszadadai, Koncz István kisszekeresi, Szabó Gusztáváé tiszacsécsei, | Benedek Jolán jándi, id. Ko­csis Sándor tunyogmatolcsi, Bécsi Miklósné nyírbogáti, Sankó Józsefné kölesei, Tar Miklósné nyírgelsei, B. Tóth János teremi, Nagy János jaktalórántházi, Berecz Mik­lós balkányi olvasónk ügyé ben az illetékesek segítségét kértük. . Barna Istvánná nyírbátori olvasónk panaszát orvosolták, a reklamált cserépkályhát a kommunális szolgáltató válla lat elkészítette. Deák Ferencné aranyosapá-i ti lakost a megyei tanács ke­reskedelmi felügyelősége ér-: tesítette többek közt arról isi hogy ha az öt jótállásos ja-■ vitást a szerviz elvégzi, s a készülék továbbra is rossz, levélírónk csereutalványt kérhet. Horváth Ferenc virányosig olvasónk jubileumi jutalomra’ nem jogosult, mert a 25 évi munkában töltött időt koráb- - ban megszerezte, mintahogy a tsz-tagok jubileumi jutal-| máról szóló rendelet megje-l lent, s a termelőszövetkezet testületi Szerve a jubileumi jutalom kifizetésére vissza-, menőleges rendelkezést nem) hozott. I A RENDBONTÓ Jól elrejtettem a kocsimat. (Kiss Ernő rajza) Február 7-én esti sétánk tér irányába haladva, öröm­közben a nyíregyházi új mű­velődési házat is megnéztük, s amikor kijöttünk a Jókai Ki kötelezhető túlmunkára? / Jár-e munka-, illetve védőruha az éjjeliőröknek? Vaskó Jánosné tiszalöki olvasónk ötvennegyedik éves és gyakran beteg. A munkahelyén anyagellátás és géphi­ba miatt gyakran rendelnek el túlórát, amit nem mindig számolnak el. Olvasónk kérdezi, hogy előrehaladott korá­ra és betegségére való tekintettel kötelezhető-e túlmun­kára, mert mint írja, ha megfizetnék, sem szívesen túl­órázna. A jelenleg hatályos jogszabályok olvasónk esetére nem írnak elő tiltó vagy korlátozó rendelkezéseket. Arra vi­szont lehetőséget adnak, hogy a kollektív szerződés ilyen vagy hasonló esetekre tiltó, vagy korlátozó rendelkezést írjon elő. Ha tehát a vállalati kollektív szerződés ilyet nem tartalmaz, az elrendelt túlórát teljesíteni kell. Az el­rendelt és teljesített túlórát viszont ennek megfelelően kell díjazni. A naponta teljesített első két órát huszonöt, a második kettőt ötven-, illetve az azt követő órákat száz- százalékos pótlékkal kell díjazni, még akkor is, ha a mun­káltató oldaláról felvetődő ok miatt a rendes munkaidő alatt állásidő keletkezik. Ezekben az esetekben a mun­kaidőn belül felmerült állásidő a rendes munkaidőbe be­számít és azt külön díjazni kell. A díjazás nem lehet ke­vesebb, mint a dolgozó munkakörére előírt bértétel alsó határa. Nagy Sándor mátészalkai olvasónk az egyik szövetke­zetnél mint nyugdíjas éjjeliőri munkakörben dolgozik. Sé­relmezi, hogy több éve munka- és védőruha-juttatásban nem részesül. Amennyiben olvasónk szabadban teljesít szolgálatot, a hideg idő beálltával védőruhával kell ellátni. A védőruha­juttatást a szövetkezet munkavédelmi szabályzatának kell tartalmazni és azt annak megfelelően a munkáltatónak kell biztosítani. Ennek hiányában kérelmével forduljon a szövetkezet mellett működő döntőbizottsághoz. Takács András demecseri lakos az egyik áfésszel éjje­liőri munkakörre létesített munkaviszonyt. A munkaszer­ződésben havi 191 órában állapodtak meg. Olvasónk által csatolt jelenléti ív tanúsága szerint 1981 szeptember hó­napban 494 órát dolgozott, ennek ellenére csak a szerző­désben megállapított munkabért folyósították részére. Ol­vasónk kérdése, hogy túlmunkadíj megilleti-e? Olvasónk által csatolt munkaszerződés egy forma- nyomtatvány. Ebből következik, hogy az abban megjelölt 191 óra nem biztos, hogy a tényleges havi munkaideje. Erre pontos választ a szövetkezet kollektív szerződése ad. Ettől függetlenül a jelenléti íven feltüntetett óraszámból következik, hogy valamilyen mértékű túlmunka felmerült, amit joggal követelhet. A csatolt jelenléti ívből megál­lapítható, hogy az azon feltüntetett munkaidő letöltését a közvetlen felettese nem igazolta. Ebben az esetben csak akkor illeti meg túlóradíj, ha azt elrendelték, vagy a vál­lalat érdekében teljesített szolgálatot és erről a közvetlen felettesének tudomása volt. Brilló János nyírcsászári levélírónk rakodómunkásként dolgozott az egyik szövetkezetben. Egyik munkatársát szó­váltás közben pofon ütötte. Emiatt a szövetkezet a mun­kakönyvét „kilépett” bejegyzéssel kiadta. Kilépéskor a MIL-lapját terhelő 1120,— Ft-ot a járandóságából a szö­vetkezet levonta. Kérdése, hogy milyen lehetősége van a „kilépett” munkakönyvi bejegyzés módosítására, illetve tévesen vonták-e le az 1120,— Ft tartozást? Olvasónk leveléből nem derül ki, hogy a „kilépett” munkakönyvi bejegyzést jogerős fegyelmi büntetés alap­ján írták-e' be a munkakönyvébe. Amennyiben fegyelmi eljárást folytattak le, a fegyelmi határozatban közölték a jogorvoslat lehetőségét és ennek megfelelően kellett volna eljárni. Fegyelmi eljárás lefolytatásának hiányában kérel­mével forduljon a szövetkezet döntőbizottságához és kér­je a munkaviszonyának helyreállítását. A „kilépett” be­jegyzés megváltoztatására csak munkaügyi vita keretében van lehetőség. A levelében közölt adatokból megállapít­ható, hogy a munkáltató törvénysértően járt el akkor, amikor a járandóságából 1120,— Ft-ot levont, mert ebben az esetben a munkabér 33 százalék erejéig van lehetőség a munkabérből való levonásnak. Nagy Mihály mel nyugtáztuk, hogy már a környék parkosítása is meg­indult. Épp ezért fájó szívvel láttuk, hogy a TI 71—89-es rendszámú kocsi egy dísz­bokrot legázolva parkol, csak a hátsó kerekei voltak lenn az úton. Felháborító, hogy az apró növényeknek még- csak idejük sincs gyökeret ereszteni, kipusztulnak fi­gyelmetlen emberek miatt, holott őket gyönyörködtet­nék, ha élni hagynák... L. M.-né Nyíregyháza, Tompa Mihály u. 5. szám IDŐSEBBEK KÍVÁNSÁGA Manapság sok szó esik az idős emberekről, mégis mint­ha időnként megfeledkezné­nek rólunk. Tapasztaljuk ezt ha vásárolni megyünk, s nincs nekünk való kelme. Patent- és gyapjúharisnya, időseknek illő komoly színű sál, mellény és pulóver. Nincs úgynevezett bundanad­rág, kényelmes cipő. Például a múltkor a 35-ös lábamra próbáltam egyet, hosszában jó volt, de keskeny volt, akár egy gyermeklábra való, pedig női cipő volt. Jó lenne, ha a kereskedelem figyelme erre is kiterjedne, vagyis ha a hangzatos szavak mellett, a velünk való törődés tettek­ben is oly erősek lennének. S. I. Nyírbátor, Váci Mihály utca 3. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom