Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-14 / 38. szám

1982. február 14. Kelet-Magyarország 3 in Á TRIDENS GMK Munkahely otthon Készítenek: műszaki rajzot, filmet, újításhoz dokumentációt NÉGY FIATALEMBER GONDOLT EGYET ÉS MEG­ALAKÍTOTTA A TRIDENS GMK-T. A TRIDENS A HÁROM AGÜ SZIGONY LATIN NEVE ÉS A KEZDET KEZDETÉN SZIMBOLIZÁLTA, HOGY HÁRMAN VOLTAK, HOGY A VASHOZ KÖTŐDNEK. MIUTÁN NÉGYRE NÖVEKEDETT A LÉTSZÁM, A GAZDASÁ­GI MUNKAKÖZÖSSÉG NEVÉN MÁR NEM VÁLTOZ­TATTAK. KIK ÖK ÉS MIT AKARNAK? Hazai pálya A bemutatkozás így tör­tént: Borbély István 36 éves forgácsoló szaktechnikus, munkahelyi beosztása műsza­ki előkészítő, csoportvezető. Nagy Tibor 29 éves gépész- mérnök, művezető, Fülöp Ti­bor 27 éves, mezőgazdasági gépészüzemmérnök, szerkesz­tési üzemmérnök. Vilmányi Márton 34 éves villamossági üzemmérnök, elektromos mű­vezető. Valamennyien a nyíregyházi papírgyár üzem- fenntartási osztályának dol­gozói. Amit akarnak az vállalko­zás. Vállalnak tervezést, mű- szakirajz-készítést, különle­ges gépelem-méretezést, gyár­táselőkészítést. Sőt termékis­mertető, munkafolyamat­elemző, ismeretterjesztő kis- filmek készítésére is vállal­koznak. Nem tagadják, pénzt akarnak keresni. De mi adta az ötletet? — Alapvetően a kisválla­latokra, kisszövetkezetekre, vállalkozásokra vonatkozó rendelet. Tudjuk azt is, hogy igény van a munkánkra. Ve­gyünk egy egyszerű példát. A rakamazi szövetkezetnél apró műszaki gumikat gyár­tanak. Munkát azonban csak akkor vállalnak, ha a kért gumiáruhoz a megrendelő szerszámot is szállít. De ha egy vállalatnak nincs szer­száma, szerszámszerkesztője, M érgem van mostaná­ban — közölte a borgazda barátjá­val — romlik a borom. — Ha virágzik, akkor konyakot neki... Három csillagos Lánchidat, az a legjobb. — Nem virágzik. Tavaly virágzott, de az idén nem. Most savanyodik. — Ecetesedik. — Úgy is lehet monda­ni. Egyre savanyúbb. Már nem merek vele senkit megkínálni. Pedig micso­da borom van minden év­ben. Igaz, tavaly virágzott, tavalyelőtt meg annyira megcukroztam, hogy nem forrt ki. No, de általában jó az én borom, nem igaz? Az egyes számú borszak­értő azt mondotta: igaz. A kettes számú borszak­értő kijelentette: meg kel­lene kóstolni aztat az ece­tet, mert az ember gigájá­nál nincs jobb laboratóri­um a vizsgálathoz. így aztán kimentek a hegyre. Vittek kenyeret, kolbászt és szalonnát, egy üveg ko­nyakot, meg egy liter tisz­ta szeszt. A hegyen a vi- tyillóban először is ittak. Aztán ittak. Három liter ecet után ___________________________ akkor szinte megoldhatatlan a helyzete. — Vannak viszont állami vállalatok, sőt magánterve­zők is, akik megoldhatják a gondot. — Ez nem ilyen egyszerű. Egy vállalatnak, tervezőiro­dának az apró-cseprő, vagy egyedi munka nem kifizető­dő. Mi nem a nagy dolgokat akarjuk megoldani. Minden megbízatást, ami a szakterü­letünkkel összefügg, válla­lunk. Olyat is, ha újít valaki és az újítás alkalmazásának műszaki, tervezési, dokumen­tációs akadályai . vannak, megoldjuk. Egyszóval azért társultunk, hogy egy ma még tátongó űrt betöltsünk. A társasági szerződést, ügyvédi segédlettel, január 27-én kötötték meg. Indulás­hoz létesítettek egy közös alapot, rajzeszközökre, iro­dai eszközökre és mindenne­mű kiadásra. Ha megindul a munka — ha minden illeté­kes szerv áldását adja a vál­lalkozásra — szabad szomba­tokon, vasárnaponként ki-ki a lakásán dolgozik. Afelől nincs kétségük, hogy bőven lesz megrendelő. — Mindent alaposan meg­beszéltünk, az elveket a szer­ződésben rögzítettük. Itt a papírgyárban közel azonos a fizetésünk, havonta ötezer fo­rint körül van. Terveztük, az egyes számú borszakér­tő kijelentette: — Fene rossz bor. Nem elég testes. A színe sem áll jól, megtört. — Kevés a cukorfoka — mondta a kettes számú. — Hát akkor? — kérdez­te a borgazda. — Hozz még egy kan­osával és konyakot bele — jelentette ki az egyes. A gazda hozta a kancsót és vitte volna le a pincé­be a konyakot. Az egyes számú viszont éber volt. — Hová vinnéd te kele­kótya! A kancsóba tölts konyakot, ne a hordóba! így aztán megvoltak egy darabig. Egy kancsó bor, két deci konyak. Bele. Az­tán ettek és daloltak, majd ittak és daloltak, végül a konyak elfogyott, szesszel javították a bort. Éjfél fe­lé összevesztek. A borgaz­da fennhangon kántálta. — A franchoz értettek ti, nem a borhoz. Méghogy ez ecet?! Az én boromnak maligánja van, meg izéje is ... foka. Ebben megegyeztek. Ab­ban is, minek javítani azt, ami jó. Eközben a bor a pincében lassan folydogált. Nyitva maradt a csap. S. E. Fülöp Tibor, Nagy Tibor, Vilmányi Márton, Borbély István. hogy az éves jövedelem öt­ven százalékát a vállalko­zással megkeressük. Ezért mi nem csak a munkánkat, tu­dásunkat adjuk, de feláldoz­zuk szabad időnk egy részét is. Nem lenne teljes a kép, ha a vállalkozók jellemére, szakmai felkészültségére nem utalnánk néhány szóval. Va­lamennyien többszörös újí­tók. Borbély István ezüst jelvényes, Vilmányi Márton bronz jelvényes kiváló újító. Négyőjüknek összesen több mint 30 újításukat fogadták eddig el. Végeznek társadal­mi munkát párt- és KISZ- vonalon. Egyszóval közösségi emberek, kezdeményezők és tettrekészek. És hogy mit szólt a vállalat vezetősége, amikor bejelentették szándé­kukat? — Messzemenőkig támo­gattak bennünket, segítettek, ötleteket adtak. Mi viszont hisszük, hogy a vállalkozás­ban szerzett tapasztalatokat itt a gyárban is hasznosít­Győztes gerberák Nyíregyházán, a MÁV pá­lyaudvarral szemben van a kispavilon, ahol Onder Jó- zsefné készíti a szebbnél szebb menyasszonyi csokrokat, ikebanatálakat, eljegyzési vi­rágkompozíciókat, név- és születésnapi virágkölteménye­ket. Ö volt a nyíregyházi me­gyei és városi művelődési köz­pontban decemberben meg­rendezett virágkötészeti ver­seny győztese. — Három kategóriában ren­dezték a versenyt — emléke­zik a sikerre Onderné Sima Ilona. — készítettünk élő­virágból tálat és szárazköté­szeti kompozíciókat. A szabad kategóriában pedig karácso­nyi asztaldísz volt a ver­senymunka. A győztes virágkötő a Nyíregyházi Közterületfenn. tartó Vállalat dolgozója. Nyírtelekről jár be a kis pa­vilonba mindennap virág­csokrokat készíteni. — Az élővirág tálat piros és sárga gerberákból állítottam össze. Az ikebanatálba fehér, sárga és kék színű sóvirágo­kat helyeztem, s buzogányt is. Volt benne Achillea, mák­gubó és Statice. Ezt egy fo­nott gyékénytálkába tettem. A karácsonyi tál fenyőből, kü­lönböző fenyőfatobozokból, fagyöngyből és tűztövis- ből készült. S mivel az év szí­ne a lila volt, ezért két szál lila gyertyával és lila szalag­gal díszítettem. — A szegfűket nagyon sze­retem és a cserepes virágokat. No és a pálmákat. — Szokott-e virágot kap­ni? — Igen. A férjemtől és a gyerekeimtől. Nemcsak név- és születésnapra, máskor is. Két lányom van, Erika és 100 000 kíméletességért Köztudott, hogy az épí­tőipari beruházások mérséklődése miatt az építőipari vállalatok, szövetkezetek, a koráb­biakhoz képest sok, úgy­nevezett „apró” szerve­zési szempontból viszont bonyolultabb munka el­végzésével teljesíthetik a tőlük elvártakat — s így az ÉPFU is. Mindenütt, de különö­sen egy szállítási válla­latnál, az eredményes gazdálkodás érdekében kulcsfontosságú a gép­kocsik „üresfutásának” minimálisra csökkenté­se. Ezzel az ÉPFU első­sorban a nagy távolsá­gokra történő szállítá­soknál fogott sok pénzt. AZ ÜZEMANYAG- TAKARÉKOSSAGOT RÉSZINT A JÁRMÜ­VEK MEGFELELŐ MŰ­SZAKI ÁLLAPOTÁNAK FENNTARTÁSÁVAL, RÉSZINT A GÉPKO­CSIVEZETŐK ANYAGI ÖSZTÖNZÉSÉVEL mozdítják elő. pél­dául, AKIK 1981-BEN KÍMÉLETESEBBEN TAPOSTÁK A GÁZPE­DÁLT, 100 EZER FO­RINT TÖBBLETJÖVE­DELEMHEZ JUTOT­TAK. AZ ÉPFU új üzletpo­litikai térve, hogy a vállalatoknál fölösleges­sé váló, ott hosszú tá­von gazdaságosan nem üzemeltethető járműve­ket (kezelőszemélyzettel együtt) átveszi, de csak akkor, ha „pillanatnyi­lag” még van munkájuk. Felkészültek a magán­erőből történő építések növekedéséből származó, várhatóan nagyarányú szállítási teendők telje­sítésére is. A győztes — ezúttal szegfűvel. Ilonka és egy kis fiam Jó­zsika. Amikor jönnek haza az iskolából szednek egy-egy csokor mezei virágot. An­nak mindig nagyon örülök. — Van-e virágos kertje? — Van. Nem túl nagy, olyan 100 ölnyi lehet, a házunk előtt. Vecsésről hozattam bele a kertészeti faiskolából tujá- kat, fenyőket és Berberist. Kedvelem az örökzöldet. Be- fűvesítettem és gyöngyka­viccsal díszítettem a kis par­kot, amelyben van két rózsa­ágyam is. — Tanulta a virágkötésze­tet? — Tanult szakmám, de kedvelem is. Három évig ta­nultam Nyíregyházán, Mo- rauvszki Istvánnétól. Több­ször részt vettem a Budapesti Kertészeti Egyesülés által rendezett versenyeken. 1971- ben a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán rendezett országos verseny menyasszonyi csokort készí­tők kategóriájában III. díjat nyertem. (farkas) A minap, amikor a me­gyei tanács végrehaj­tó bizottsága az ipari szövetkezetek tevékenysé­gét tárgyalta, a vitában sok szó esett a más ágazatokhoz tartozó szövetkezetekkel és állami vállalatokkal való együttműködésről, ahogy ott mondták kooperációról. Kulturális, sport területen már kezdeti próbálkozások, eredmények is vannak. A termelés, szolgáltatás és áruforgalom terén nem sok jóval lehet dicsekedni. A gyümölcsöző együttmű­ködés kovásza, szervezője lehetne a három megyei szövetség — KISZÖV, MÉ­SZÖV, TESZÖV — által lét­rehozott koordinációs bi­zottság. Sajnos ezzel a bi­zottsággal szemben sem be­lülről, sem a külső szervek részéről nem támasztottak eddig olyan követelményt, amely jelentősen előrevitte volna a szövetkezetek konk­rét együttműködését. Kiemelni egyik ágazatot sem lehet, hogy átlagon fe­lül aktivizálódott volna a partnerkeresésben. Az ülé­sen negatív előjellel illet­ték a fogyasztási szövetke­zeti ágazatot. A vitában el­hangzott: az ipari szövetke­zetektől megvásárolt árut az egyik alkalommal — ahelyett, hogy a megye la­kosságának értékesítették volna — egy tételben felár­Februárban két zeneismer­tető előadásra kerül sor a megyei könyvtárban. Febru­ár 16-án 15 órakor az általá­nos iskolások számára Szabó Dénes tart előadást „Képző­művészet és zene” címmel, míg február 17-én szerdán este fél hatkor a felnőtteknek beszél Weiner Leo, Chopin és Beethoven egy-egy művéről ral tovább adták a Skálá­nak. Máskor a rakamazi ci­pész szövetkezet ajánlott fel olyan csizmákat, amit a bu­dapesti Luxus Áruháznak gyártottak, de az itteni szö­vetkezeti áruház azzal állt el az üzlettől, hogy beteg az átvevő. Néhány esetből messze­menő következtetéseket levonni nem szabad, azon­ban elég erős jelzés ahhoz, hogy növelni szükséges az itt termelt fogyasztási cik­kek megyében „hazai pá­lyán” való értékesítését, javítani kell a kereskedelmi kapcsolatot. Volt már olyan eset is, hogy a megyéből a nagykereskedelemnek ela­dott áru hosszú utazás után került vissza. A z együttműködésnek csak egyik — igaz je­lentős — formája a kereskedelmi kapcsolat. Ennél sokkal több lehe­tőség van a foglalkoztatás­ban, a termelési kooperá­cióban, a nyersanyagellá­tásban, építkezésben, a közétkeztetés együttes meg­oldásában, és az árudák kö­zös működtetésében. A terv­szerűbb összefogásnak első fokon a szövetkezetek, de végeredményben a megye lakossága látná hasznát. Tarczay Zoltán a tanárképző főiskola tanszékvezető taná­ra. A hangversenykedvelő közönség ezeket a műveket a Magyar Állami Hangver­senyzenekar előadásában, Falvay Sándor zongoramű­vész közreműködésével feb­ruár 22-én este hallgathatja meg az MVMK hangverseny- termében. Borvirág hatjuk. (cselényi) Seres Ernő (Cs. B.) Altjáról sokan ismerik Rózsika, a „mindentudó“ Cservenák Mihályné ön­ként jelentkezett, amikor ke­resték azt a telefonközpontost, aki szilveszter éjszakáján vállalná az ügyeletet. A töb­biek fellélegeztek, tudták, Rózsikára mindig lehet szá­mítani. Cservenákné éppen ne­gyedszázada jegyezte el ma­gát a telefonközpottal. Pon­tosan egy másik jegyesség után. Máramarossziget mel­lől ide jött férjhez, s mind­járt a távírdában helyezke­dett el. Hosszú éveken át távgépírókezelő volt. A telefonközpontos olyan, mint egy élő lexikon. A hi­vatalos számokat kivétel nél­kül fejből tudja, a magán elő­fizetők jó részének számára is emlékszik. Ha mégis elfe­lejtené, egy írásvetítőhöz ha­sonló gépen egy körülbe­lül 20x15 centiméteres lapon egész Szabolcs-Szat- már előfizetőinek neve, lak­címe, telefonszáma, a közüle- tek irányítószámai is rajta vannak. S még üresen is bőven van hely. Napra készen egészítik ki a változásokkal. Az ünnepek alatt igen nagy a forgalom. Ilyenkor a beje­lentő, a tudakozó is egy em­berre jut, ha éjszakás. Nap­közben pedig, ha tizennyolc ember egyszerre kapcsol hí­vásokat, tájékoztat, nagyon igénybe veszi az idegeket a folytonos figyelem. S az elő­fizetők egy része nem éppen udvariasan és azonnal akar kapcsolatot teremteni. Rózsika nénit kellemes altjáról sokan ismerik Nyír­egyházán. S akkor sém esik kétségbe, ha Romániából, a Szovjetunióból vagy éppen német nyelvterületről hívnak egy magyar számot. Romá­nul, németül, oroszul egyaránt továbbítja a beszélgetéseket. — A nyelvtudás mellett a lélekjelenlét is nagyon fon­tos — halljuk Cservenákné- tól. — Sokan úgy telefonál­nak hozzánk, hogy baleset tör­tént, rohanjon a mentő azon­nal. Meg is értem a pillanat­nyi „kihagyást”, hiszen éppen szilveszter napján egy nyír- szőlősi édesanya lélegsza- kadva hívott, hogy a tizenhat éves lányát eszméletlenül ta­lálták, értesítsük rögtön a mentőket. Ki tudja, mennyi idő telt el, amíg ő a segélyké­rő telefonhoz ért, s a mentők­nek is 7—8 kilométer oda az út. Ilyenkor még jobban igyekszünk „vigyázni” a vo­nalra, hogy ne késsen a se­gítség. Negyedszázad alatt sok-sok karácsonyt, szilvesztert, hús- vétot ünnepelt Rózsika néni a telefonközpontban. Mint mondja, az első időben min­den postás szidja ezt az in­tézményt, de csodák csodája mindenki marad. Itt nincs fluktuáció. — A munkánk akkor jó, ha senki sem veszi észre, hogy központos is van a világon. Hívni, kapcsolni, kilépni — ez a mi feladatunk. T. K. Zeneismertetö előadások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom