Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. január 12, „Szabolcsban szeretik a zenét" Beszélgetés Kodályné Péczelv Saroltával „;., A közelmúltban megyénkben vendégszerepeit Kodályné Péczely Sarolta. A fehér- gyarmati koncert után válaszolt kérdéseinkre. Ügy hallottuk, felkérték az ének-zene tagozatos általános iskolák következő kórus- találkozóján való részvételre. — Igen. Május végén ismét Fehérgyarmat fogadja a megye általános iskolás kórusait. Nagy örömmel veszek részt ;ezen a találkozón, hogy ismerkedjem a í Kodály-mód- széreri rievelkedétt gyerekek dalkulíúrájáva'l. Szabolcsban szeretik a zenét. Tudom, hogy az országhatáron túl is sikerrel szerepelt a nyíregyházi 4- es iskolából Szabó Dénes kórusa, híres a tanárképző főiskola kórusa is. Az utóbbi időben gyakran járja az országot. Kérem, beszéljen ezekről a koncertekről. — Kitűnő énekessel,. Sólyom Nagy' Sándorral . szerepelek ezekben a napokban az ország több településén. Schubert, Schumann és Brahms dalai mellett Puccini, Bizet és Verdi operáiból énekelek. Budapest és Bécs, s más helyek is következnek majd műsoraim színhelyeként. Nagyon szívesen jövök, ha hívnak, ' Sáabolcs-Szatmárba. — Erre a fellépésemre elkísért édesanyám is. Leült a nézők soraiba, s így közvetlenül is kaptam jelzéseket. Megnyugtat, hogy a közönség kritikusan, hozzáértően fogadta műsoromat. " ’'Itmrrrec * Hsai További fellépésiből .arra következtethetünk, hogy vég-_ érvényesen a daléneklést választja élethivatásul? — Egyelőre, amíg megfelelek a közönség, s a szakma követelményeinek, énekelek. De mást is szeretnék: én egyértelműen hiszek a Kodály- módszerben. Ennek népszerűKodályné autogramkérők között. sítését, s tényékkel való igar zolását, másakkal együtt mai gam is szeretném elősegíteni. Azaz: egyszer szeretnék magam is tanítani. Addig is igyekszem nem elmulasztani a kínálkozó lehetőségeket. Biztos, hogy a következő találkozás a tucatnyi kórussal, a közel ezer dalossal, illetve tanáraikkal tovább gazdagítja tapasztalataimat. Örömmel várom az újabb találkozást a szabolcs-szatmári emberekkel: M. K. Nyíregyházi rádió: Szerién mikro-objektív Sport — ismét vasárnap este... I Lassan már hozzászokunk ahhoz, hogy a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának kollektívája minden esztendőben előrukkol valamiféle újítással, újdonsággal. Korábban a hétvégi adások délelőtti sugárzása jelentette mindezt, tavaly a hétfői információs blokk, a „Hétnyitó” bevezetésével lepték meg szabolcsi és hajdúsági hallgatóikat. Es ahogy az év első napjaiban tapasztaltuk, az új esztendő sem marad változás nélkül. Erről kérdeztük Samu András stúdióvezetőt. — Minden változás ellenére most is az a legfontosabb tennivalónk, hogy friss információkkal lássuk el Észak- Tiszántúl rádióhallgatóit. Immáron néhány esztendős múltra nyúlik vissza az a törekvésújnk, hqgK műimfnk-.^ bati a*zoígfSxaro j&l<%et b(f=- vítsük, gyarapítsuk. A tájékoztatást 1982-ben azáltal akarjuk frissíteni, aktualizálni, illetve a „fogyaszthatósá- gát” javítani, hogy a hétfői „Hétnyitó” után ezentúl kedden, szerdán és csütörtökön is magazinműsorokat szerkesztünk. Ily módon a megszokott hírek és krónikabeli jelentések mellett a napi műsor többi részében is lehetőség kínálkozik arra, hogy akár a napi aktualitásoknak megfelelő frisseséggel adjunk tájékoztatást a két megye társadalmi, gazdasági és kulturális történéseiről. A keret mindennapra adott: hétfőn a már — hallgatóink szerint is — jól bevált hétnyitó, kedden a „Tiszántúli kaleidoszkóp”, szerdán a „Mikroobjektiv”, csütörtökön pedig a „Hangra- forgó” gondoskodik a magazi- nos jellegről. — A keret egy-egy kisebb- nagyobb blokkját természetesen zenével színesítjük majd. — Változás lesz, hogy alkalmazkodva interjúalanyaink munkabeosztásához is, eddigi szombat délelőtti fórumainkat péntekenként sugározzuk majd. Hoz-e módosulást a műsor időrendi szerkezetében a sport? Igen! A hallgatók véle- nrcnye és kérése alapján az idén a labdarúgószezon kezdetétől, tehát márciustól ismét sugárzunk vasárnap este sportmagazint! A 30 perces programtervben még egyetlen kérdőjel maradt csupán: mikor kezdődjék a sportkrónika? Valószínű, hogy az évszakokhoz és természetesen a sportesemények kezdetéhez rugalmasan alkalmazkodnak majd sportadásaink is. <k) Mátészalka, szamba! 5 óra 19 perc 59 másodperc... | A postarobbanás részletei Mint arröl. vasárnapi számunkban már beszámoltunk, szambaton virradó hajnalon robbanás történt Mátészalkán az 1-es számú posta- hivatal Kossuth utcai épületében. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár viszont jelentős. — Azt mesélik, hogy szinte megmozdult az egész épület, beleremegtek, ám szerencsére épen maradtak a főfalak is. Az utcai portálok ablaküvegei viszont jó néhány méteres körben szétrobbantak. A mátészalkai 1. számú postahivatal nagyórája a leghitelesebb tanú az esemény időpontját illetően. A robbanás leszakította a falról, a nagy erejű ütéstől azonnal megállt; hajnali 5 óra 19 perc 59 másodpercet mutatott, — rögzítik a történteket jegyzőkönyvi hitelességgel a helyszínen iob Az egyetlen szemtanú Leni-gyei Sándorné takarítónő, aki egyedül tartózkodott a mátészalkai posta épületében. Nemsokkal azelőtt látott hozzá kora hajnali tennivalójához. Alighogy megkezdte a takarítást, erős zajjal kísért gőzkicsapódást észlelt a 200 literes villanybojler felől. A szokatlan dolog miatt meg is ijedt egy kissé és azonnal feltárcsázta Bakos Zoltánná hivatalvezető-helyettest, akitől a teendők iránt érdeklődött. Már élt a telefonvonal, amikor a rohanás bekövetkezett. A helyettes néhány jajszóból és a detonáció hangjából következtetett arra, hogy mi is történhetett. Azonnal a helyszínre sietett, ahol már ott voltak a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők munkatársai. Lengyelnének szerencsére az ijedtségen kívül nem történt baja. Ám az épületet óvatosan megközelítőket szomorú látvány fogadta. A belső termek válaszfalai összeomlottak,, kiszakadtak az ajtók és ablakok, a villanybojler melletti falon hatalmas lyuk tántongott. Födémgerendák a kézbesítőszoba asztalain, mindenhol összetört téglák, faforgács és üvegszilánk borította a padlót. A legfontosabb feladat a postai és pénzértékek biztonságba helyezése volt. A kevésbé sérült pénztárterembő! hiánytalanul került elő a Végiglopta a boltokat Üzletszerűen kisebb értékre elkövetett lopás, közveszélyes munkakerülés és sorozatos magánlaksértések miatt ítélte el a bíróság Löffler Károly 41 éves nyíregyházi lakost. A tíz éve alkoholista Löfflert május 23-án 20 napra bezárta a rendőrség közveszélyes munkakerülés miatt, de szabadulása után sem vállalt munkát, saját ellátásáról bűncselekményekből származó értékekből próbált gondoskodni. Június 12. és 14. között összesen három alkalommal törte be különváltan élő feleségének lakásában a speiz ablakát. A három alkalomból kétszer nappal ment be a lakásba, s mivel nem volt otthon senki, nyugodtan garázdálkodhatott. Egyik alkalommal egy albérlő ruhaneműit vitte magával, másik alkalommal 70 forintot talált. 1981. április, május és június hónapban a boltokat járta végig, de legtöbbször nem volt szerencséje, mert rajtakapták a lopáson. Az élelmi- szer-kisker 32. számú önki- szolgáló boltjából négy alkalommal vitt el egy-egy zacskó tejet, a nyíregyházi ÁFÉSZ 64-es számú boltjából pedig háromszor kísérelt meg pálinkát lopni, de mindig elkapták és visszavették tőle az üvegeket. Az élelmiszer- kisker 50-es boltjából egy üveg pálinkát és üres üvegeket akart lopni, de itt sem járt sikerrel. Az 52-es számú boltban egy kétdecis üveg pálinkát szedett le a gondoláról, de itt is elkapták. Az ÉKV 4-es számú boltjából baracpálinkát, a Kelet Áruház csemege osztályáról ugyancsak barackpálinkát akart elvinni, de egyik sem sikerült. A Petőfi utcai halsütödéből üres üvegeket szerzett, hogy visszaváltásából szerezzen pénzt magának, de itt a rendőrök fogták meg. A Csemege ABC-ben egy üveg barackpálinkát, egy doboz cigarettát és egy húskonzervet vágott zsebre, de lopott Budapesten a Közért és a Csemege több boltjából is, pechére valamennyi helyen tettenérték. Löffler Károlyt a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvár Imre tanácsa halmazati büntetésként egy évi szabadságvesztésre ítélte, egy évre eltiltotta a közügyektől és kötelezte, hogy a büntetés ideje alatt az alkoholisták kényszergyógyításának vesse alá magát. Az ítélet jogerős. milliós nagyságrendű pénz- állomány. Gyorsan összeállt a kárlista: szinte teljesen megsemmisült, hasznavehetetlenné vált a kézbesítők szobája, a távlratközvetí- tő helyiség és a dolgozók öltözője. Két másik iroda, valamint a főpénztár és a felvételi nagyterem is károsodott. A történtek után nemsokkal helyszínre érkező postás szakemberek gondoskodtak a szolgáltatások zavartalanságáról. A tanács vezetőivel egyetértésben úgy döntöttek1, hogy január 11-től a régi tanácsháza Kisfaludy utcai épületébe teszik át az 1-es posta székhelyét. A vizsgálat szakértők bevonásával tovább folyik. Az első megállapítások szerint valószínűleg a robbanást a meghibásodott villanybojler idézte elő. (kalenda) Hi lesz a mozibérlettel ? Az új esztendő első napjával lejártak a tavaly váltott mozibérletek. Mivel sok bérlettulajdonosnak maradt még felhasználatlan szelvénye, főleg a kispénzű nyugdíjasok közül többen érdeklődtek, mi lesz a mozibérlettel? Az illetékesektől megtudtuk hogy megyénkben tekintélyes tábora van a filmnek, tavaly például több mint tizenhatezren vásároltak kedvezményes árú bérletet. Nincs pontos adat, hogy mennyi lejárt, de felhasználatlan bérletszelvény maradt a közönségnél, de feltehetően több ezer. Ezért akiknek még van érvényes szelvényük, március 1-ig becserélhetik bármely előadásra. KÉPERNYŐ ELŐTT Ha — mi, a laikus nagyközönség — egyszer hinni fogunk abban, hogy van értelme és jövője is a magyar tengerhajózásnak, azt a MAHART-on kívül nem kis részben annak a televíziós forgatócsoportnak köszönhetjük majd, amely hatvannapi utazás és több hónapi belső munka árán létrehozta a Tengerre, magyar! című négyrészes képes útinaplót. A MAHART sok éve folytatja már ezt a nemzetközi fuvarozást, egyre több és egyre nagyobb hajókkal, olyan eredményesen, hogy elnyerte a Kiváló vállalat kitüntetést, a közvélemény mégsem tud eleget sem a magyar tengerészekről, sem erről a népgazdaságnak hasznos tevékenységről. Annak ellenére, hogy időnként jelentek meg róluk cikkek, riportok napilapokban, képes újságokban. Vitray Tamás rendező-riporter és stábja, az első két rész ismeretében mondhatom, olyan érdekes „útinaplót” hozott össze, amely nemcsak látványaival ejti meg a nézőt, hanem arra is képes, hogy belopja tudatunkba ennek a tengeri vállalkozásnak a létjogosultságát a magyar gazdasági életben. Még arra is volt gondjuk, hogy a tengerészeiről, mint foglalkozásról is gyarapodjanak a néző ismeretei. Szalai András operatőr képei sokszor oly kifejező- ek, hogy alig kell hozzájuk kommentáló szöveg. A közelmúltra, a háború előtti és alatti Magyarországra vonatkozó memoárirodalom szaporodásával szinte egyenes arányban gyarapszik azoknak a mozi- és tévéfilmeknek a száma, amelyek ezeknek a műveknek az alapján készülnek. Bárczy János könyvéből most Szántó Erika és Hajduffy Miklós írt tévéfilmét. A Vádindítvány tulajdonképpen egy jelentősebb epizódot dolgoz fel a Horthy- hadsereg ejtőernyőseinek életéből, azonban ez jó alkalom arra, hogy részben az elit alakulatnak tartott egységen belüli feszültségeket, másrészt pedig a tisztek körében meglévő németelle- nességet újra hangoztatni lehessen. Párhuzamosan azzal a felelősségtudattal, amelyet az emberséges gondolkodású tisztek a rájuk bízott katonák sorsa, élete iránt éreztek. Azonban mindez erőtlennek és sikertelennek bizonyult azzal a — nem egyszer egyéni ambícióktól is fűtött — felelőtlenséggel, korlátoltsággal és elvakult buzgalommal szemben, amely valójában döntött az irányító, parancsnokló posztokon, párosulva a tények tudatos hamisításával. Erről a múltidéző és újraértékelő hullámról egyébként az a véleményem, hogy valóban érdemes rámutatni: voltak emberileg értékes tisztek is a Horthy-hadse- regben. Azonban azt is láttatni kell a nézővel, hogy még ezek is túl későn „tértek magukhoz”, „apolitikus” neveltetésüknél fogva csak a megrázó tények hatására kezdtek el gondolkodni (észrevenni valamit a valóságból), de a jól szervezett cselekvésig igen kevesen jutottak el. Nem szabad tehát sem lebecsülni ezt a magatartást, sem túlértékelni ösz- szességét, eredményét tekintve. Ebből viszont az következik, hogy az ilyen témát választó filmes, tévés alkotóknak nagyon is kényesen kell ügyelniük, éppen a vállalt hitelesség érdekében, az arányokra. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Jó és hasznos műsor a „Nem tudom a leckét”, erről újból meggyőződhettünk a pénteki különkiadása, a Szülői értekezlet hallatán. Csak emlékeztetőül: olyan komoly — és sokszor vitatott — kérdésekről beszélgetett szülő, pedagógus, pszichológusok, mint pl. a gyermek iskolai nyilvános megszégyenítése, megalázása, a szülő—pedagógus kapcsolatok kívánatos tendenciái és buktatói. Hadd vegyek sorra közülük néhányat. A nyilvános megszégyenítés szükségtelen és káros voltáról egységes álláspont alakult ki, nincs is mit hozzátennem. Izgalmasabb problémák következtek. Mindjárt az, hogy az iskolában vajon a „nyüzsgő” szülő teljesítménye alapján íté- lik-e meg a gyereket? Jogosnak vélem, hogy a pedagógusok elutasították a méltatlan feltételezést, csakúgy, mint a szülők félelmét a gyermekükkel szembeni retorziókról, ha netán nem úgy viszonyulnának az iskolához, a pedagógushoz, ahogyan elvárhatnák tőlük ___ És ez vezetett a műsor fellazításához, nevezetesen abban a kérdéskörben, hogy mennyire és miben szólhat bele a szülő az iskolai munkába? Hallhattuk egy elkeseredett fiatal pedagógus vélekedését a pedagógustekintély hanyatlásáról, arról, hogy a nevelő munkájába mindenki beleszólhat kívülről, s a szülők kellően át nem gondolt, pedagógust „lejárató” megnyilvánulásairól. Ezt a végletes — az elkeseredettséggel csak némileg magyarázható — álláspontot a stúdióvendégek úgy korrigálták, hogy a szülőnek joga és egyenesen kötelessége is beleszólni az iskolai, nevelési ügyekbe, mert nem avatatlan fél, hanem partnernek kell lennie a gyermek nevelésében. Különösen figyelemre méltó volt egy első osztályosokat tanító pedagógusnak a véleménye, aki szerint a jó szülő—pedagógus kapcsolat kialakításához az első lépést a pedagógusnak kell megtennie. „Adjunk a szülőknek lehetőséget arra — túl a szülői értekezleteken —, hogy láthassák gyermeküket iskolai szituációban, hogy érzékelhessék a pedagógus nem könnyű munkáját ...” — mondotta a „nyílt órák” hasznáról. Ám mit gondolhatunk az olyan anyukákról, akik az üzenőfüzetben minősíthetetlen arroganciával közlik „megfellebbezhetetlen” véleményüket a tanító vagy tanár néni pedagógiai módszereiről? Csak annyit, hogy bizony a pedagógusnak is lehetnek olykor jogos kifogásai egyes szülők magatartásával szemben ... Kevés műsorról lehet elmondani, hogy ennyire közérdekű. Ide jegyzem még a tapintatosan háttérben maradó invenció- zus szerkesztő-műsorvezető, Verő Júlia nevét, és javaslom, hogy máskor Is figyeljünk oda a „Nem tudom a leckét” adásaira. Érdemes. Merkovszky Pál
