Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-08 / 6. szám
1982. január 8. Kelet-Magyarország 3 Munkánk meghatározója a versenyképesség AZ UTÓBBI IDŐK egyik legnépszerűbb témája alighanem az egész ország szabad szombatja, amely így vagy úgy valamennyiünket érint. Január 9-én az első igazi szabad szombat lesz, hiszen az iskolákban is most következik a szünnap. Tervezgetnek a családok, mire fordíthatják a legésszerűbben azt az első ajándéknapot? A kikapcsolódás ezernyi formája között jutnia kell időnek a tartalmas, okos szórakozásra, az önművelésre is. Ezért terveztük, hogy lapunkban rendszeresen közöljük majd a művelődési házak hétvégi programajánlatát: hadd válogassanak olvasóink. Afféle hétvégi kedvcsinálóra gondoltunk, s igazán nem rajtunk múlik, hogy ehelyett inkább hétvégi kedvszegő lett belőle. Sorra érdeklődtünk ugyanis megyénk legnagyobb művelődési központjaiban, azt tudakolva, vajon hogyan készültek fel az első szabad szombatra? Mi tagadás, megdöbbentünk, amikor végül is összesítettük a megyei kínálatot. A legifjabb korosztályra általában gondolnak — sőt, igen dicséretesek a megyei és városi művelődési központ, a vásárosna- ményi és a kisvárdai házak gyermekprogramjai s nagyon fontos az is, hogy ha semmi más, de legalább diszkó várja a fiatalokat a művelődési házakban. Sajnos, ezeken kívül aligha dúskálhatunk a választékban. Szerintünk az a szemlélet már elavult, hogy azért nem terveznek felnőtteknek szóló programot, mert a közönség nem igényli, nem kíváncsi rá, nem érdeklődik. Ennek cáfolatát ugyanis éppen maguk a művelődési házak szolgáltatják, amikor telt ház van az előadói esteken, ezresével látogatják a jó népművészeti kiállításokat, bemutatókat. KÍVÁNCSISÁGBÓL „BEKOPOGTATTUNK” a szomszédba is, a debreceni Kölcsey Művelődési Központban érdeklődtünk: ott vajon hogyan készültek fel az első szabad szombatra? Tudjuk, más kulturális hagyományokkal rendelkezik a hajdúváros, mint Nyíregyháza, mások a művelődési szokások, s írmvofl i17' „ iám > nem szeretnénk ellentétet ébreszteni. Inkább arra buzdítanánk megyénk népművelőit és a tanácsok illetékes osztályait, most az elején próbáljanak gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni az új helyzethez, amit a megnövekedett szabad idő, illetve a művelődési központ belépése kínál. Ezek után pedig egy kis ízelítő a debreceni hétvégéből. Gyerekeknek: pénteken délután két mesejáték — a színjátszó stúdió műsora, vagy bábkészítés, szülőkkel együtt. Szombaton: délelőtt a szobrászkodás, agyagformázás nagyobbaknak, délután mesefilmvetítés. Vasárnap délelőtt bábelőadás, délután ifjúsági témájú színdarabok szintén hazai együttesekkel. Amellett gyermekpresszó, társasjátékok. Fiataloknak és felnőtteknek: szombaton nyilvános bemutatót tart a díszmadárkedvelők köre. Kiállítás nyílik a gazdasági élettel összefüggő témákból: itt például újítások, kézimunkák láthatók. A munkásművelődési sorozatban három brigád mutatkozik be saját gyűjtésű anyagával. A Volán brigádja Hajdú-Bihar megye élő kismesterségeiről tart bemutatót, a DEFÉM- esek hajdúsági néptáncokkal szórakoztatják a többi brigád tagjait, a konzervgyári csoport a debreceni mézeskalácsosok történetét foglalja össze, szintén saját gyűjtés alapján. Az ifjúsági centrumban a Fazekas gimnázium diákjai a házigazdák. Este héttől éjfélig nosztalgiadiszkó: házaspároknak kedvezményes belépővel. A tinidiszkó ideje vasárnap, amikor a 20 éven aluliakat várják. Minden péntek este kisfilmeket vetítenek — felnőtteknek. A szombat este a művészfilmeké. SZOMBATON IS, VASÁRNAP IS játszik a színház a művelődési központban, ezúttal A genovai fiesco összeesküvését. Debrecenben elárulták: kísérleteznek ők is, mint a legtöbb hazai művelődési házban. De kísérleteznek! Ez ugyanis az egyetlen lehetőség, ha elébe akarunk menni a közönségnek ... Baraksó Erzsébet Az 1981-es gazdasági év a VI. ötéves terv első esztendeje volt. Tapasztalatainak ösz- szegzésére ezért különösen nagy figyelmet fordított legutóbbi ülésén az MSZMP Központi Bizottsága, majd az országgyűlés téli ülésszaka. Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal elnökét is a VI. ötéves terv első évi tapasztalatainak összefoglalására, valamint az 1982. évi teendők körvonalazására kértük. — A. Magyar Közgazda- sági Társaság legutóbbi közgyűlésén a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai fő céljait ön három pontban határozta meg: a külgazdasági egyensúly javítása, az elért életszínvonal megőrzése, s végezetül, az egészséges növekedés közérzetének megteremtése és fenntartása, a gazdaság minden területén. Mit értünk el e három gazdaságpolitikai alapcél teljesítésében 1981-ben? — A külgazdasági egyensúlyunk javult: év végi adósságállományunk a tervben számítottnál kisebb. A rosz- szabbodó világgazdasági helyzetben a javuláshoz néhány kedvezőbb tényező is hozzájárult, miközben külkereskedelmi egyenlegünk 1981-ben majdnem a tervezettnek megfelelően alakult Hadd mondjam azonban meg: miközben türelmetlenül sürgetjük a gyorsabb fejlődést, néha hajlamosak vagyunk lebecsülni azt, amit elértünk. Az 1979—1981 közötti időszakban a magyar ipar mintegy 6, a magyar mezőgazdaság 9 százalékkal növelte exportját — összehasonlító áron számítva — a konvertibilis valutájú piacokon. Ebben a világgazdasági helyzetben ezt kevés ország tudta felmutatni. De belső dolgainkban nem tudtunk olyan rendet teremteni, amilyent szerettünk volna! A belföldi felhasználást kevésbé sikerült korlátoznunk, mint ahogyan az ötéves tervünk előirányozta. — Mi jellemzi a második gazdaságpolitikai cél teljesítését? — Röviden szólva: az élet- színvonal puszta megőrzésének követelményét tulajdonképpen nem teljesítettük. Régebben hasonló helyzetben bizonyára azt mondtuk volna: „túlteljesítettük” —, mivel a lakosság fogyasztása valamivel gyorsabban nőtt a tervezettnél. Ezt pedig — megfelelő teljesítménytöbblet híján — nem engedhetjük meg magunknak ! — Miként alakult a gazdasági növekedés üteme? — A beruházások 1981-ben ugyancsak meghaladták a tervezett szintet, ezért folytatnunk kell a beruházások átrendezésének politikáját és bizonyos fokig mérsékelni kell a beruházások ütemét. Ezen a téren a régebbi, igen gyors növekedés okozta egyensúlyi zavarok máig is érzékelhetők. Alig javult a kivitelezés üteme és minősége, a tervezők, a kivitelezők és a háttérszállítók együttműködése, az egész beruházási folyamat szervezettsége. Az elmúlt évben tapasztalhatók voltak olyan pozitív folyamatok, amelyek kibontakozását a növekedés jelenlegi lassú üteme szolgálja. Megmutatkozik ez az iparági termelésnek az eddiginél sokkal differenciáltabb növekedési ütemében, de megmutatkozik a vállalatoknál is. 1981-ben az ipari termelés átlagosan 2— 2,5 százalékos növekedésén BESZÉLGETÉS FALUVÉGI LAJOS MINISZTERELNÖK- HELYETTESSEL, AZ ORSZÁGOS TERVHIVATAL ELNÖKÉVEL belül dinamikusan, 10 százaléknál gyorsabban nőtt a termelés egyebek között a műszeriparban, a háztartási és kozmetikai vegyiparban, a no vény óla j iparban. — Ugyanakkor csökkent a termelés a vaskohászatban, a cementiparban és más iparágakban. Nem csekély a vállalatonként! szóródás egy-egy ipari ágazaton belül — ez a termelés 20 százalékos csökkenésétől az 50 százalékos növekedésig terjed —, különösen a textilruházati iparban, a cipőiparban és a bútoriparban. Az eredmény abban is érzékelhető, hogy va- csökkent a gazdaságtalan termékek aránya a kivitelben, s részben ennek következményeként tőkés vi- zonylatban javultak a külkereskedelmi cserearányok, ezzel enyhítve a gazdasági egyensúlyra nehezedő nyomást. — A VI. ötéves terv eddigi tapasztalatai hogyan hatottak az 1982-es teendők meghatározására? — Az 1981-es terv teljesítésének négy legfontosabb tapasztalata közül az első az, hogy az egyensúly további javításának külső feltételei 1982-ben még nehezebbek lesznek, mint amilyenre ötéves tervünk kidolgozásakor számítottunk. _0„ részt tovább szigorodnak a KGST tagországaiból származó energia- és nyersanyag-behozatalunk feltételei. Ezért meg kellett gyorsítani az energia és a másodlagos anyagok takarékos felhasználására kidolgozott programok végrehajtását, s e célokra állami és hitelforrásokból további 4—5 milliárd forintot csoportosítottunk át. Másrészt a tőkés piacokon az áruértékesítés és a hitelfelvétel lehetőségei is elmaradnak várakozásainktól. Versenyképességünk tehát meghatározóvá válik a gazdasági növekedés élénkítésében. Az 1982. évi szabályozóváltozásnak ezért egyik súlyponti kérdése a gazdaságos export ösztönzése? — Igen, méghozzá az árképzés, az exportfejlesztő hitelezés és a bérszabályozás módosításával. Vállalataink jobb exportlehetőségeit kívántuk megalapozni azzal is, hogy kértük felvételünket a Nemzetközi Valutaalapba és a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bankba. Azért tettük ezt, hogy nagyobb hátteret építhessünk az export- képességet fokozó beruházási kezdeményezéseknek és forintvalutánk erősítését szolgáló törekvéseink mögé. A második — nagyon fontos — tapasztalatunk az, hogy a magyar társadalom megértéssel fogadta el az életszínvonal megőrzésének politikáját. — Ez arról tanúskodik, hogy belső politikai helyzetünk szilárd, társadalmi viszonyaink kiegyensúlyozottak. Arra is föl kell azonban figyelnünk, hogy 1981-ben a kereseteket nem követték a teljesítmények. Ez azért lehet veszélyes, mert a gazdaságot arra késztetheti, hogy a fogyasztói piac egyensúlyát az árak további emelésével teremtse meg, ez pedig társadalmi feszültségeket okozna. — A már említett szabályozó-módosítások, amelyek tulajdonképpen a mindenkori tapasztalatok következményei, a vállalati beruházásokat is „tűz alá” vették. Miért? — Az elmúlt évben a beruházásokat ugyan sikerült visszafognunk, de — s ez a harmadik tapasztalatunk — ez önmagában kevés. Az 1982. évi szabályozóváltozásoknak ezért nem titkolt indítéka, hogy mérsékeljük a vállalati beruházási kedvet, s főképp megakadályozzuk, hogy 1983- ra beruházási csúcs alakuljon ki. Ez mindenképpen segíti javítani az egyensúlyt, de a kiegyensúlyozott fejlődést csak akkor segíti hatásosan, ha az alacsonyabb beruházási színvonal más beruházási szerkezettel párosul. Pontosabban a műszaki fejlődést, a korszerűsítést, a termékszerkezet átalakítását mozgató, előrehajtó beruházási politikával. — Ehhez — egyebek között — a feldolgozó iparnak több forrásra lenne szüksége, de világosabb és célratörőbb iparfejlesztési koncepciót is ki kellene alakítanunk. Végül pedig negyedik tapasztalatunk az, hogy a termelés szerkezetének, szervezeti rendszerének átalakítása — — az 1981-ben elért kezdeti és az 1982-ben várható további eredmények ellenére — lassabban halad előre, mint ahogyan vártuk. Azt, hogy a szerkezetváltozás lassú, nem kérhetjük számon kizárólag egyik vagy másik szabályozótól, kisebb vagy nagyobb állami szervezettől, még a vállalatoktól sem. Irányítási és gazdálkodási rendszerünkön kell folyamatosan javítani, mégpedig annak tudatában, hogy még abból sem valósítottunk meg mindent következetesen, amire vállalkoztunk. □ nnak is eljött az ideje hogy Gavrilov megnősüljön. Gavrilov nem akart megnősülni, nagyon is jól érezte magát agglegényként. De valaki beleültette a bogarat a fülébe: — Vénséged- re megbetegszel, és nem lesz senki, aki adna egy pohár vizet. Akkor éjszaka azt álmodta Gavrilov, hogy takarítatlan, elhanyagolt szobában, mocskos ágyon fekszik, öreg, elhagyta minden ereje; borostás arcán könnyek gördülnek végig, s közben elfúló hangon lihegi: Vizet! Vizet! Másnap fejben végigvette az ismerős nőket, s rövid töprengés után Zoszja mellett döntött. Gavrilov agglegénylakása teljesen átalakult: a napfényes szobát teljesen betöltötte az a holmi, amit a felesége hozott magával. Heverő, ágy, puff, étkészlet, kerámia szobrocskák (fehér kis elefántok, szürke orrszarvuk, sárga kis csibék, tüll- ruhás balerinák) — ezek a holmik szorítottak ki minden levegőt a szobából. A konyhában viszont halomszámra álltak a fazekak, serpenyők. Az odaégetett tej, kifutott leves szaga végérvényesen beette magát a falba. örökké állt valami — ő a virágtartóról evett. Csak egyvalamihez nem tudott hozzászokni; ahhoz, hogy a felesége mind termetesebb lett; végül már olyan vastag volt, mint egy hirdeEDUARD MEDVEDKIN: A pohár víz Ám mindez semmi volt ahhoz képest, hogy Zoszjával együtt beköltözött vaksi nénikéje, és Lábacska és Praclicska, a két álmatag, nyá- ladzó öleb, a Marcipán, az elhízott macska. Gavrilov arcén ideges rángás futott végig, ha bárme- lyikőjük is a szeme elő került. De a képzeletében felmerülő pohár víz látványa kárpótolta, a mindennapok nagy és még nagyobb szenvedéseiért. A mosdóban, a kádban örökké ruha ázott — ő rájött, hogy meg lehet borotválkozni az előszobában; az asztalon tőoszlop. És volt egy rossz szokása: szeretett modern gyermeknevelésről szóló cikkeket olvasni; s ahogy olvasott, óhatatlanul elpityeredett, s úgy kopogtak a könnyei a papíron, mint az érett gyümölcs. Hát így élt, éldegélt Gavrilov, ahogy mondani szokták, bizonyos kompromisz- szumok árán. De aztán csak eljött az ő ideje; megöregedett, elerőtlenedett, megbetegedett. Párnákkal körülvéve feküdt Gavrilov, szemlátomást napról napra fogyott. Érezte, hogy fogy életereje, de legnagyobb csodálatára csöppnyi félelmet sem érzett. Sőt.. .. „Épp eleget szenvedtem, épp ideje .. — gondolta. Soha többé nem hallja az ölebek leszármazottjainak vonyítását, soha többé nem látja felesége hirdetőoszlopszerű törzsét, nem rongálja szervezetét az örökös konyhai bűz... soha többé nem sulykolja a gőzkalapács az agyvelejét ... Megbékéli mosoly játszott az ajkán. Valami hirtelen feltört szeszélyes vágy hatására rá akart zenditeni egy dalra, levegő után kapkodott, és ajkán feltört: „Vizet! Egy pohár vizet!" Hát igen, helyes tervek alapján építette fel, szervezte meg életét. Zoztja ott ült az ágya mellett, s ahogy meghallotta férje bágyadt kérését, odanyújtotta neki a már régóta az asztalon álló pohár langyos vizet. Fordította: Bratka László Hél végi kedvszegé Vitális glutin Demecserből A Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecséri burgonyakeményítő üzemében 1270 tonna vitális glutint készítettek a múlt évben. Termékük több mint 90 százalékát Angliába, Ausztriába és Hollandiába exportálták. Képünk: ezekkel a gépekkel szárítják a glutint. (Elek Emil felvétele)
