Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

1982. január 30. Kelet-Magyarország 3 Fogadóóra E gymásnak adták a ki­lincset az' ügyes-ba­jos dolgukra gyógy­írt keresők Lakatos And­rásnak, a megyei tanács elnökhelyettesének foga­dóóráján. Szerepelt itt la­kásügy — elsősorban ez —, de megjelent az öreg nénike, aki g szomszédait panaszolta összeférhetet­lenségük miatt, érkezett az állást kereső nő, akinek előző helyén fegyelmije volt, s attól félt, hogy ez kiválasztott új munkaadó­jához is elkíséri. A tanács­elnök-helyettes, néha egy gyóntatóátya türelmével hallgatta a panaszokat. Ha kellett, konzultánsokat hí­vott: szakértő munkatár­sait tárcsázta fel. Számos tanulsága lehet­ne egy ilyen délelőttnek, sorolni lehetne az ügyeket, bemutatni az embereket, azokat, akiknek égyértel- műen igazuk van, azokat, akik szépítik dolgaikat, hogy azt ne mondjuk, kedvük szerint csoporto­sítják a tényeket. De a leg­főbb tanulság talán az volt: képtelenek vagyunk az esetek többségében el­igazodni a törvényeken, nem tudjuk mivel, hova forduljunk. Kiderült, hogy olyan ügyekkel megyünk a magasabb szintekre, amik­kel egy tanácsi előadó, osztályvezető is foglalkoz­hatna, vagy a szükséges felvilágosítást éppenséggel a vállalati jogsegélyszol­gálat is megadhatná. Azonban hiba lenne csak az állampolgárt, te­hát önmagunkat elma­rasztalni akkor, amikor tudatlanságunkat emle­getjük, hiszen — a példát másfelől ,hozva —, a diák szegényes felkészültségé­ért sem csak a nebuló a felelős. Az állampolgár termé­szetesen hibázik, sőt tuda­tosan nem tesz eleget kö­telezettségeinek. Ez utób­bira mentség nincs. De az már elgondolkodtató — és a fogadóóra utáni kis be­szélgetésből ez is kivilág­lott —, hogy azonos — jó­hiszemű — hiba esetén, nincs azonos súlycsoport­ban az állampolgár és a „hivatal”. Ez utóbbi ugyan­is mielőtt megbizonyosod­na arról, hogy hol is tör­tént a mulasztás, mulasz­tás történt-e egyáltalán, felszólít, fenyeget, szank­ciókat helyez kilátásba. S ha kiderül, hogy a hiba mondjuk a számítógépben volt, az ügy egy elnézést kéréssel elintéződik. For­dítva ugyanez, amikor az állampolgár „számítógépe” lett zárlatos, nem mindig igaz. Félreértés ne essék. Az ügyfél nem angyal, az ügy­intéző nem ördög. Mind­kettő hibázhat. Az is igaz, hogy a törvény nem isme­rete nem mentesíthet a következmények alól. Ez egyes esetekben tökélete­sen egyértelmű, hiszen azt, hogy lopni nem szabad, tudni kell. Azonban szá­mos területe van az élet­nek, ahol nagyobb türe­lemmel és több megértés­sel kellene egymásra te­kintenünk. Vonatkozik ez ránk és azokra, akik éle­tünket szabályozzák és irá­nyítják. S hogy ez így le­gyen, két dolog feltétlenül szükséges. Az, hogy az ál­lampolgár erejéhez, felké­szültségéhez mérten pró­báljon meg eligazodni az életét szabályozó pontok, paragrafusok között, de kell az is, hogy aki vala­mi miatt erre nem képes, azt ne tekintsük minden­áron büntetendőnek. Köl­csönösség szükséges és a jogpropaganda még hatá- rozottabbá tétele, mert — miként a fogadóóra is mu­tatta — sok ebben a kitöl­tetlen űr. S. Z. JÓ SZÓ I gaz, hogy fontos, de mégis csak az egyik szép tevékenysége a Magyar Vöröskeresztnek és szervezeteinek az ön­kéntes véradómozgalom ápolása. Nem mellékes, hogy Szabolcsban több mint 14 ezer önkéntes vér­adó van. A 600 alapszerve­zet kiváló munkájának eredménye: tavaly csak­nem 7100 liter életet men­tő vért adtak az önkéntes véradók; munkások, pa­rasztok, értelmiségiek. Szocialista életmódunk alakítása, formálása, a kor­szerű életvitel és a rossz hagyományok elleni küz­delem egyaránt igénylik, hogy a Vöröskereszt alap­szervezetei is megujhodja- nak, szélesebb, átfogó szemléletet alakítsanak ki. Csak így tudják hatéko­nyan segíteni a társadalom előtt álló konkrét célokat. Sok energia rejlik a Ma­gyar Vöröskereszt mintegy 600 Szabolcs megyei alap­szervezetében. A napokban a megyei vezetőség ülést tartott, melyen elhangzott, hogy az ENSZ az 1982-es esztendőt az idősek évének nyilvánította. Nem vélet­len, hogy a Vöröskereszt idei jelszava: Gondozzuk a rászorultakat — ennek szel­lemében fogant. Ráirányít­ja szervezeteink figyel­mét az idősebb nemzedék­re. Kétségtelen: nem ki­zárólag a Vöröskereszt feladata az idős nemzedék istápolása, segítése. Idén azonban megkülönbözte­tett figyelemmel viseltet­nek irántuk. Ezt végzi hi­vatástudattal és szeretet­tel az a közel 800 vöröske­resztes aktivista, aki ön­kéntes gondozói teendőket vállalt és lát el, s 810-en elesett emberek patronálá- sát végzik megyénkben. Igazán csak az tudja ezt értékelni, akire ajtót nyit­nak, akinek megmelegítik az ételt, kiváltják az életet mentő gyógyszert és fel­olvassák az újságot. Szocialista életfelfogá­sunk diktálja: becsüljük, tiszteljük az idősebbeket. Ezt a szemléletet kell el­hinteni és táplálnia a fel­nőtt generáció tagjaiban, a Vöröskereszt Szabolcs me­gyei szervezeteiben dolgo­zó aktivistáknak. Hogy ez mennyire fontos? Két szá­mot bizonyítására. Sza­bolcsban jelenleg több mint 100 ezer idős ember él, és 10 ezren felüli a 70 év feletti egyedül élő, akiknek nincs családja, hozzátartozója. Róluk kell gondoskodni. Segítségre, jó szóra várnak. S ebben vár nemes feladat a megye vö­röskeresztes szervezeteire, aktivistáira. Farkas Kálmán Szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés A kockázatról, a vállalkozásról Elcsépelt frázisnak hang­zik, hogy változó gazdasá­gi körülmények között, a világpiachoz való alkal­mazkodás feltételei mel­lett lehet gazdaságosan termelni minden üzemben. Ám azt is érzékelni kell, hogy ehhez új módszerek kívántainak, másfajta ve­zetői szemlélet szükséges, amely képes az állandó megújulásra, vállalja a re­ális kockázatot a majdani siker érdekében, A szer­kesztőségben rendezett kerekasztal-beszélgeté- sen erről beszélt Kiss Zol­tán, a megyei tanács fő­tanácsosa, Ónody István, az ipari szövetkezetek me­gyei szövetségének elnöke, Schaffer László, a sényő- nyírturai Zöld Mező Ter­melőszövetkezet elnöke és László - Géza, a Taurus nyíregyházi gyárának igazgatója. Miben látja a vállalkozói kedv megújulását az ön irá­nyítása alatt lévő terüle­ten? KISS ZOLTÁN: A tanácsi iparban egyre inkább jellem­ző az igények kielégítésére való törekvés. Elég megem­líteni a VAGÉP-et, amely bő­vítette szolgáltatásait, új autójavító csarnokot épített. A TISZAFA helyi alapanyag­ból — akácból — az export- jellegű faipart honosította meg, amikor festőállványo­kat küldött NSZK-exportra. At újabb gépesítéshez a fej­lesztési banktól és az egyik külkereskedelmi vállalattól, kapnak tőkét. A Diruváll a belföldi igények kielégítésé­re termelőszövetkezetekkel alakít ki együttműködést. Ezek a példák bizonyítják, hogy érzik a vállalatok a vál­toztatás igényét, s aszerint cselekednek, ÓNODY ISTVÁN: A megye 41 ipari' szövetkezeténél vál­tozatos a kép. Még mindig vannak olyanok, akik a ko­rábbi gyakorlatot folytatják, keveset kockáztatnak, meg­elégednek a lassú előrehala­dással. Szerencsére egyre több az olyan szövetkezet, amely bátran vállalkozik új termé­kek gyártására. Említhetem a Nyíregyházi Vasipari Szö­vetkezetét, amelyik kazánok gyártását kezdte el. A nagy- kállóiak belevágtak a nagy­szerű magyar találmány, a sokszögeszterga gyártásába, amelyhez az innovációs alap­ból támogatást is kapnak. A rakamaziaknál ugyancsak a vállalkozói kedvet dicséri, hogy az amerikai piacra mer­tek betömi a cipőikkel. SCHÄFFER LÁSZLÓ: Kü­lönösen a gyenge termőhelyi adottságú szabolcsi tsz-eknél tartom fontosnak a vállalko­zói kedvet — egyáltalán ah­hoz, hogy létezni tudjon, vesz­teség nélkül gazdálkodjon. A szabályozó- és árváltozások például nálunk évente 3—4 millió forinttal növelik a . költségeket, s ennek a ki­gazdálkodása csak mellék­üzemek létesítéséval. a t. adottságokhoz igazodó terme­léssel lehetséges. LÁSZLÓ GÉZA: Az új sze­let abban érzem, hogy sokkal inkább nyereség- és költség­érzékenyebb lett a vállalat. Ez olyan kényszer, amiben megtalálható a központi aka­rat is. Nálunk például a me­zőgazdasági abroncsgyár egy­milliárdos beruházásánál a négy raktár úgy épült fel, hogy a hitelszerződést még nem kötöttük meg, ha elma­rad a beruházás, akkor a Ta­urus saját kockázata, fejlesz­tési alapja bánta volna az építkezést. A megújulást sokan ab­ban látják, hogy január 1- től kisvállalatokat, kisszö­vetkezeteket lehet alapítani,’ új vállalkozási formákra van lehetőség. Mit jelent ez önöknél? ÓNODY ISTVÁN: A szö­vetkezeti iparon belül komoly érdeklődés van az új formák iránt. A vasipari szövetke­zetnél például a barkácsrész- leget szeretnék szakcsoport formájában működtetni. A fodrászoknál, fényképszeknél az átalánydíjas elszámolási rendszert vezetik be, az épí­tőiparban a nyíregyházi la­kásszervizben, valamint a festők között kívánnak szak­csoportot létrehozni, s Keme- csén már megalakult az első kisszövetkezet is. Ezeknél a kezdeményezéseknél a szö­vetkezeti tagok kívánják lét­rehozni az új szervezeti for­mákat, s megállapítható, hogy véglegesen nem kívánnak el­szakadni a szövetkezettől, sőt annak segítségére is számíta­nak. LÁSZLÓ GÉZA: Mondhat­nám, hogy nincs új a pap „alatt. A, külföldiek álla le­esett, amikor megtudták, hogy a tulajdonképpen idénycikk­nek számító gumimatrac­gyártásnál tavasszal azért tudunk többet előállítani, mert az ibrányi tsz-ből jön­nek az asszonyok. Ősszel vi­szont, az almaszüreten, a mi ibrányi gyárunlf dolgozói is ott vannak. Mindez a válla­lat rugalmasságát, verseny- képességét javította. Nálunk egyébként vannak olyan te­vékenységek, amelyet szíve­sen átadunk a vállalkozó kedvűeknek. S nyilván előny, ha az illető nálunk dolgozik, mert így Ismerjük, megítél­jük, hogy milyen partner lesz. A kockázat vállalása nem­csak az üzemnek, hanem ú vezetőnek is sokszor többlet munkát, összeütközést je­lent. ' Milyen tapasztalato­kat szereztek ezen a téren? SCHÄFFER LÁSZLÓ: Ta­lán még mindig kevés a bá­tor termelőszövetkezeti veze­tő — s ez éppen a veszélyek­nek tudható be. Mert szóban ugyan mindenki támogatja a vállalkozó kedvet, de ha nem sikerül egy üzlet, akkor már a fejét követelik a téves dön­tés miatt. Pedig nálunk pél­dául azért termelünk 80—90 millió forint értéket az ipari melléküzemekben, hogy gaz­daságos legyen a mezőgazda- sági termelés, hogy az ottani 2—300 ember az őszi alma­szüreten rendelkezésünkre álljon. LÁSZLÓ GÉZA: Egyet hagy vessek közbe: a reális kockázat nem az, amikor 'egy döntés előkészítésekor fele arányban látszik a siker vagy a kudarc. Az inkább hazár- dírozás. A kockázatnál 10 vagy 20 százalékban lehet számítani sikertelenségre. Más kérdés, hogy a mai köz­vélemény még ennyit sem en­ged meg egy vezetőnek. ÓNODY ISTVÁN: Aki nem tud’váltani, igazodni a köve­telményekhez, az nem is jó vezető. Olyanokat kell keres­nünk, akik állandóan kezde­ményeznek. Az ipari szövet­kezeteknél a vezetőcserék ebbe az irányba hatottak. KISS ZOLTÁN: A vezetési módszer már eldönti, hogy a kockázat milyen- jellegű. Ki­sebb a kudarc veszélye, ha üzemen belül bevonják a kö­zépvezetőket is a megoldás­ba. Ezek után egy rövid vá­laszt kérünk arra: érde­mes-e vállalkozni, új uta­kat keresni? KISS ZOLTÁN: A szabá­lyozók odahatnak, a vállalati nyereség-érdekeltség szintén megkívánja, hogy mindenütt keressék az új módszereket. ÓNODY ISTVÁN: Az élet bebizonyítja, hogy csak az a szövetkezet él meg, amelyik bátran vállalkozik az újra. Ez nem elhatározás kérdése, ha­nem szükséges cselekvés. SCHÄFFER LÁSZLÓ: A mezőgazdaságban csak azok tudnak előrelépni, akik ma­gasabb tudással alkalmaz­kodnak a helyi lehetőségek­hez. LÁSZLÓ GÉZA: Kulcskér­dés, hogy milyen érdekeltsé­gi rendszer van a vállalaton belül. Ha ez megfelel az or­szágos érdeknek, akkor az irányítás különböző szintjein a vállalkozó vezetők marad­nak meg. Lányi Botond 4 szabad időről szólni most divatos, oly any- nyira az, hogy szabad időm jelentős részét a sza­badidő-kutatásra fordítom. Időmérleget készítek szom­batokról és vasárnapokról, felnőttekről és gyerekekről. Az összegyűlt adattömeget szombatról vasárnapra és vasárnapról hétfőre virradó éjszakákon dolgozom fel. Nem tanulmányt akarok ír­ni, csak tudományosan sze­retném megszervezni a ma­gam és családom életét. Természetesen a társadal­milag hasznosítható ered­ményeket, részmegfigyelé­seket közreadom. Következ­zék hát egy mintacsalád, pontosabban családminta. A férj: — Nekem az öt plusz ket­tő majdnem annyit ér, mint éves viszonylatban egy ti­zenhárom plusz egy a totó­ban, rosszul fizető heteken. (Kérem figyeljenek, mély­interjúm következő lényeg­re törő kérdésére!) _ ? — Eddig ha szombaton még be kellett menni, ak­kor elment vele a nap. Ott­hon még matatott valamit a ház körül az ember, de ez nem az igazi. Szobafestő va­gyok. Most végre megszer­vezhetem a munkát. A hét első felében összegyűjtöm a szükséges anyagot. Egészsé­gesen élek, hogy fizikailag Szabad idő jó állapotban legyek. Csü­törtökön a munkahelyemen lazítok az edzések intenzitá­sán, pénteken bemelegítés­ként dolgozgatok, délben valamilyen okkal lelépek. Szerencsés heteken már ko­ra délután hozzákezdhetek egy nagyobb lakás festésé­hez, hiszen van egy eszter­gályos és egy lakatos se­gédmunkásom is. Még egy elhanyagolt lakást is rendbe teszünk vasárnap estig. Ez ugyebár több ezer forint, ötvenhárom héten az öt­venhárom öt plusz kettő felér egy tizenhárom plusz eggyel. — Mikor pihen? — Teremtvén a világot a hétfőt pihenésnek szánja a sors. A feleség számadása egy­szerűbb, és ezért érdektele­nebb is. Gépírónő egy nagy- vállalatnál. Pénteken dél­előtt munka közben bevásá­rol, megvévén a szükséges sört is az esztergályosnak és a lakatosnak, délután főz, szombaton főz, mos, ta­karít, vasal, dolgozgat az udvaron, mert a férje nem ér rá. Vasárnap délelőtt még elvégzi a maradék munkákat, délután bérgé­pel, este alszik egy kicsit a televízió előtt, majd befeje­zi a gépelést és éjféltájban pihenni tér. A szabad szombatok igazi nyertesei a gyerekek. Szom­baton nincs óvoda, így hát korán kelnek, hogy nyolc órától megnézhessék az Is­kolatévé adását. Dél körül az adásszünetben játszanak egy félórányit aztán elkez­dődik a szolgálatuk. Ez a telelvízió előtt kitart estig. A sírással kiharcolt éjsza­kai film megtekintése után ágyba zuhannak. Vasárnap kezdődik minden elölről, hogy aztán hétfőn az óvo­dában végre játszhassanak. J átszva írom amit ír­tam, de láttam a mi­nap a televízió előtt gubbasztani két kisgyereket reggeltől zsibbadt mozdulat­lansággal ültek a képernyő előtt. És akkor következett a déli szünet. Ahogy megje­lent az óra az ernyőn a két gyerek mintegy álomból éb- redetten felugrott: — Jaj de jó! Gyere Zsol- tika játsszunk! Boldogan, felszabadultan televiharozták a házat. Akár utóirat is lehetne, hogy a szünet negyvenkét percig tartott. Bartha Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom