Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-24 / 20. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. január 24. Szovjet—angolai tárgyalások voltak a héten Moszkvában. A képen a két tárgyalóküldöttség, jobbra a szovjet, Tyihonov miniszterei pikkel az élen, balra az angolai, Lucio Larának, az MPLA Munkapárt Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. (Kelet-Magyar­ország telefotó) Áz események címszavakban HÉTFŐ: Angolai párt- és kormányküldöttség érkezett Moszkvába — Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője Algírban tárgyal — Nagy-Britanniában és Izlandon tett hivatalos látogatása után hazaérkezett Púja Frigyes — Részvételi rekord volt a finn elnökválasztáson, Koivisto kapta a legtöbb szavazatot KEDD: Reagan sajtóértekezletén újabb szankciók meghozatalát he­lyezte kilátásba — A bonni parlament költségvetési vitájá­ban Schmidt kancellár „önuralomra és nyugalomra” szólí­tott fel a lengyel helyzettel kapcsolatban SZERDA: Fontos megállapodásokkal ért véget Moszkvában a KGST Végrehajtó Bizottságának ülése — Az Egyesült Államok meg­vétózta a Biztonsági Tanácsban az Izraelt elmarasztaló ha­tározati javaslatot — Ziaul Hak pakisztáni államfőt fogadta II. János Pál pápa CSÜTÖRTÖK: Nyilvánosságra hozták a KGST-nek Lengyelország­ról szóló nyilatkozatát, amelyben a tagállamok teljes támo­gatásukról biztosítják a Lengyel Népköztársaságot — a Vati­kánban megcáfolták, hogy a pápa támogatta volna Reagan szankcióit, az amerikai elnök pedig ezt állította sajtóértekez­letén — Gromiko fogadta Janagija japán külügyminiszter­helyettest PÉNTEK: Bejelentették, hogy Gromiko és Haig kedden találkozni fog Genfben — A COCOM, a szocialista országokba irányuló tőkés export ellenőrzésére alakított testület párizsi ülésén az ellenőrzés szigorításáról volt szó — Ziaul Hak Bukarestben tárgyalt, majd továbbutazott Belgrádba SZOMBAT: Brüsszelben a NATO-tanács gazdasági szakértők rész­vételével vitatta a Szovjetunióval és Lengyelországgal szem­ben hozott „büntetőintézkedések” hatását — Washingtonban közölték, hogy lerövidítik a január 26-i Gromiko—Haig-talál- kozó témakörét és időtartamát — Polgári kormány alakul Ghánában A hét három kérdése O Hogyan alakul a len­gyelországi helyzet nemzetközi visszhangja? A lengyel ügyet azok akar­ják nemzetközivé tenni, akik másfél éven át egyebet sem hangoztattak, mint hogy ma­radjon lengyel belügy. Wa­shingtonból indul ki az az elképesztő politikai, diplomá­ciai, gazdasági és propaganda- kampány, amely szinte min­dennap szolgál valami vá­daskodással, fenyegetőzéssel. A nyomás fő célpontja Len­gyelország, illetve a Szovjet­unió, de az USA megpróbálja a saját szövetségeseit is a kí­méletlen-kemény vonala mel­lé felsorakoztatni. A hét talán legfontosabb eseménye ezen a téren a COCOM ülése volt. Tud­ni kell, hogy a COCOM (a rö­vidítés két eleme: CO, azaz kommunista, COM, azaz ke­reskedelem) a hidegháború idején alakult, már akkor is avégből, hogy ellenőrzés cí­mén tulajdonképpen akadá­lyozza a kelet—nyugati keres­kedelmet, a tőkés államok ál­tal a szocialista országokba irányuló szállításokat. Már arra is fel kell figyelni, hogy Párizs volt a színhelye a CO­COM rendkívüli titoktartással övezett ülésének. De az is fi­gyelemre rhéltó, hogy az ülés végén kiadott szűkszavú köz­lemény csak arról tett emlí­tést: a szervezet felülvizsgál­ja a régebbi korlátozások „korszerűsítését” szolgáló esz­közöket. Arról ellentmondó hírek szivárogtak ki, hogy a nyugat-európai országok és Japán képviselői jóváhagy­ták-e a szigorúbb ellenőrzést, amelyet az Egyesült Államok szorgalmazott. Japán külkereskedelmi és ipari minisztere New York­ban Lengyelország és a Szov­jetunió elleni intézkedések­ről nyilatkozott, -de nyomban utána Tokióban kijelentették, hogy ez korántsem . a japán kormány döntése, csak a mi­niszter — magánvéleménye. Az Associated Press ameri­kai hírügynökség szemleírója így sommázta a helyzetet: Nyugat-Európa és az USA szavakban egyformán ítéli el a lengyel katonai rendszert, de a szankciók vagy bármilyen konkrét intézkedés kérdésé­ben már mély szakadék van közöttük. © Hogyan alakul a szov jet—japán viszony? Két éve nem volt olyan szin­tű szovjet—japán konzultá­ció, mint amilyenre a héten került sor Moszkvában. Fir- jubin szovjet és Janagija Kenszuke japán külügymi­niszter-helyettes tárgyalt a két ország közötti kapcsolat alakulásáról és néhány nem­zetközi kérdésről. A japán vendéget fogadta Gromiko külügyminiszter is. Eszmecse­réjük után azt közölték, hogy 12. Joka Ezek voltak azok a cselek­mények, amelyeket kétséget kizáróan Jokára bizonyítot­tak — mikor végre kézreke- rítették. Mert ehhez bizony idő kellett. Pedig ő a háborút követő években inkább lólopásairól volt híres, vagy inkább hír­hedt. Ismeretes, hogy milyen ne­héz helyzetbe kerültek akkor az újgazdák. Se gazdasági felszerelés, se igásállat... Egy-egy ló aranynál többet ért. Voltak községek, ahol minden eszközt igyekeztek megragadni, csakhogy lóhoz juthassanak. Ez most — utó­lag — érthető. Ilyen község volt például Oros. Egyes oro- si gazdák — a község akko­ri vezetői — ismeretségben voltak Jokával, meg lócsi­szár cimborájával, Bácsku­mindkét fél kifejezte azt a véleményt, amely szerint szükséges a két ország közti politikai párbeszéd fenntartá­sa és a szovjet—japán kap­csolatok fejlesztése. A 70-es évek elején, az enyhülés időszakában ígérete­sen alakultak ezek a kapcso­latok, az utóbbi időben — Washington és Peking közös nyomására — Tokió visszako­zott. Nem csoda, hogy a szov­jet külkereskedelemben Ja­pán a korábbi második hely­ről az ötödikre esett vissza. A tokiói reakció területi köve­telést támaszt a Szovjetunió ellen: a Kuril-szigetcsoport- nál a második világháború után kialakult helyzetet pró­bálná megváltoztatni. Nem­csak ezt utasítják vissza Moszkvában, hanem azzal kapcsolatban is bíráló meg­jegyzések hangzanak el, hogy Japán és az USA között szer­vezett formákat ölt a katonai együttműködés. S közben a szovjet—japán viszony új kulcskérdése, hogy Tokió Csatlakozik-e Washing­ton „kemény vonalához”. Az amerikai magatartás mögött, persze az húzódik meg, hogy vissza akarja tartani Japánt a kölcsönösen hasznos együtt­működéstől a Szovjetunióval, amely nyersanyagokkal tud­na fizetni a szigetországnak, ha annak ipara részt venne Szibéria hasznosításának tör­ténelmi jelentőségű munká­jában. O Mi várható a közel-ke­leti események felgyor­suló ütemétől? Az Egyesült Államok — mint ez várható volt — meg­vétózta a Biztonsági Tanács­ban az el nem kötelezett or­szágoknak azt a határozati javaslatát, amely elmarasz­talta Volna Izraelt a Golan- fennsík bekebelezése miatt. Hol van már a tavalyi — rosszallás? Washington ugyanis december közepén val. Őket kérték, hogy min­denáron szerezzenek lovat, Joka, Bácsku és társai vál­lalkoztak erre, aztán iparsze- rűen „szállítottak”. És cseré­be szinte az egész térségből lopták a lovakat — csak Őrösről egyet sem. Lótolvaj- lási — és mellékesen betö­rési — portyáikon a So­mogy megyei Bolhás köz­ségtől távoli román falvakig jutottak. Ezen több száz ki­lométer hosszú területen kó­száltak, s a Magyarországon lopott lovakat átvitték a ha­táron, amit pedig Romániá­ban loptak, azokat idehoz­ták. Volt razzia, amikor a rendőrség Oroson 34 lovat (!) szedett össze egyetlen al­kalommal, mert gazdáik nem tudták igazolni az ere­detüket. Az N. Mihály-féle vadnyu­gati stílusú eset után a má­tészalkai kapitányság Be­rettyóújfaluban lecsap Joká­ra. Álmában lepik meg, de mikor megérti, hogy lebu­még — szavakban — elítélte Begin akcióját, sőt, ugyancsak nyilatkozat formájában az amerikai—izraeli stratégiai együttműködés jövőjét is meg­kérdőjelezte. A Biztonsági Tanácsban a nem hivatalos diplomáciai al­kudozások tovább tarthatnak, de mert valószínű, hogy az USA ellenállásán megtörik minden új kísérlet, az izraeli eljárást megbélyegző határo­zat elfogadtatására akár még az ENSZ egy rendkívüli köz­gyűlését is összehívhatják. Izrael diplomáciája ugyan­ekkor igyekszik az új egyip­tomi vezetést is megtartani a Camp David-i vonalon. Sáron hadügyminiszter Kairóban járt. Fogadta őt Mubarak egyiptomi elnök is. A Sínai- félsziget áprilisban esedékes izraeli kiürítése volt a fő té­ma. A palesztin autonómia ügyében viszont eltérő Kairó­nak is, Jeruzsálemnek is az álláspontja. Szíria áll az arab világ ke­leti felében az imperialista támadások középpontjában, mint ahogy Észak-Afrikában Líbia az az arab ország, amely ellen összpontosított politikai, gazdasági és katonai akciókat szerveztek az imperialista ha­talmak fővárosaiban. Da- maszkuszban megcáfolták azokat a híreszteléseket, ame­lyek szerint államcsíny-kísér­letet lepleztek volna le. Ké­sőbb annak jött híre, hogy a szír—jordán határon rejté­lyes fegyveres összetűzés zaj­lott le. Líbia államfője, Kadhafi ezredes Algériában járt és a líbiai—algériai kapcsolatok szorosabbra fűzéséről tár­gyalt. Űjból felmerült a két állam egyesítésének koráb­ban már elfogadott terve. Itt lehet megemlíteni, hogy 1980 szeptemberében Szíriával kö­tött hasonló megállapodást Líbia, de ennek megvalósítá­sa még várat magára. kott, a fegyvere után kap­kod a párna alá. Le kellett ütni. Egyetlen rendőrrel kerék­pároztak — akkor úgy hely­színelt a rendőrség! — Oros- ra, Nagyecsedre, Rakamazra, hogy a lótolvajlásokat tisztáz­zák. Joka az utakon meg sem kísérelte a szökést, pe­dig akkor kevés olyan fogda, vagy börtön volt már a kör­nyéken, ahonnan ő, akár az őr leütésének árán is, meg ne szökött volna. Ám amikor megtudta, hogy a rablógyilkoságokkal is őt gyanúsítják, cimborájá­val, Táncos Gyurival meg­szöktek Mátészalkáról. Ópá- lyiban egy öreg kovács szed­te le a kezükről a bilincset. Joka ekkor alighanem na­gyon megijedhetett, mert több mint egy évig, 1949 szeptemberéig nem mutatko­zott Magyarországon. Akkor is azért tűnt fel, hogy meg­ölje Tyityunkát, aki az M. Imre sérelmére elkövetett esetnél vele volt és rávallott. Pálfy József Szabolcsi bűnügyi múzeum Marjai József Tbilisziben Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a Ma­gyar-szovjet Gazdasági és Műszaki-tudományos Kor­mányközi Együttműködési Bi­zottság magyar tagozatának elnöke szombaton délután Tbi­liszibe érkezett a bizottság huszonnyolcadik ülésszaká­ra, amely hétfőn nyílik meg a Grúz SZSZK fővárosában. Marjai Józsefet a repülőté­ren Nyikolaj Talizin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság szovjet tagozatának elnöke, Zurab Pataridze, a Grúz SZSZK Minisztertanácsának elnöke, Otar Cserkezija, a köztársaság minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, valamint a bizottság szovjet tagozatá­nak tagjai fogadták. Ott volt a fogadtatáson Szűrös Mátyás, hazánk nagykövete a Szov­jetunióban. A kormányközi együttmű­ködési bizottság ülésszakát első alkalommal rendezik meg egy szovjet köztársaság fővárosában. Jubileumi munkásőrgyűlések (Folytatás az 1. oldalról) Ezt megőrizni, fejleszteni — rendkívül nagy feladat áll előttünk. Pártunk törekvése, hogy hazánkat felvirágoztas­suk. Ásványi kincsekben nem vagyunk gazdagok, de van néhány kincsünk, amellyel jól gazdálkodva erősödhetünk. Itt Szabolcsban is sok példát ta­lálhatunk arra, milyen nagy tartalékok rejlenek a termés­hozamok növelésében. Legna­gyobb kincsünk azonban a gondolkodó ember. Ezt a kin­cset nem aknáztuk ki még eléggé. A mi népünk fiai, le­ányai sokkal többet tudnak, mint amennyi szellemi ener­giát kifejtünk a munkában. Mindent meg kell tenni azért — és ez a ma és holnap dön­tő láncszeme —, hogy az al­kotó gondolatokat is felsza­badítsuk a hátrahúzó erők alól. Szükségünk van a kez­deményezések, az ötletek gya­rapítására, az új módszerek alkalmazására, a nagy cél, a szocialista haza érdekében. Kulcskérdés, hogy sokoldalú­an bontakozzon ki az emberi tehetség, hogy népünk min­den tagja még többet nyújt­son. — így szolgálhatjuk igazán a szocializmus ügyét hazánk­ban. Osztálytestvéreink, az egész nagy szocialista közös­ség ügyét is akkor szolgáljuk igazán, ha itthon rendben mennek a dolgaink. Pártunk ebben a tekintetben is szá­mít és bizton számít a mun­kásőrségre, a munkásőrség tagjaira. Ehhez kívánok önök­nek egy kicsit szabolcsi szív­vel is jó munkát és egészsé­get. A jubileum alkalmából az ünnepi egységgyűlésen kitün­tetések átadására is sor ke­rült. A nyíregyházi járás mun­kásőrei közül a Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fo­kozatát kapta Kiss Sándor, ezüst fokozattal tüntették ki Szabó Lászlót. Jubileumi em­lékjelvényt huszonnégyen kaptak: Alexa József, Balogh János, Bereczki György, Csontos Mihály, Dankó And­rás, Fülöp Gyula, Galli And­A nő védelmére a cigány­telep férfi tagjai kapákkal és kaszákkal álltáit Joka útját, a bíró pedig jelentette feltű­nését a rendőrségen. Joka elmenekült társai elől, pedig ez vajmi ritkán esett meg vele. Haverjával, Bográccsal Nagykállóban kö­tött ki, a nyírbátori rendőr­ség azonban idáig üldözte. Mire a rendőrök odaértek, Joka már lábat mosott. Meg­látta a rendőröket és szinte félmeztelenül elmenekült előlük. Ezen az útján újabb rabló­gyilkosság történt, amelyet feltehetően Joka és Bogrács követett el. Felkérezkedtek L. András — lakos lovas ko­csijára, a nyírturai csatorná­nál tarkón lőtték, bevitték a kukoricásba és levetkőztetve ott hagyták. Épp azok a ruha­darabjai hiányoztak, amelye­ket Joka Nagykállóban me­nekülés közben elhagyott. Volt még egy másik ilyen rablógyilkosság is. A tettes Tiszalökön a nádasnál tar­kón lőtte L. J. helybeli la­kost, s elvitte két lovát, szán­kóját. Ezután gyakran felröppent a hír, hogy Jokát itt vagy ott elfogták. Egyik sem volt igaz, pedig állandóan kereste a rás, Hadzsi József, Kórik Gá­bor, Kovács György, Kulcsár Imre, Köblös Sándor, Lukács András, Lőkös Ferenc, Mezei János, Nyíri István, Palkó Já­nos, Polcz András, Orosz György, Szentesi Imre, Sz. Tóth Imre, Tóth József, Tő­kés Mihály és Zsári Gábor. Szolgálati Érdemérem 25 év után kitüntetésben tízen ré­szesültek. A leszerelők és a tartalék- állományba vonulók nevében Nyíri István jelképesen át­adta a fegyvert Mogyorósi József most esküt tett mun­kásőrnek. Az egységgyűlés résztvevőit ifjúgárdisták, út­törők műsorral köszöntötték. Ugyancsak szombaton tar­tott ünnepi egységgyűlést a kisvárdai városi-járási mun- kásőregység. A kisvárdai ese­ményen a megyei pártbizott­ság üdvözletét Alexa László, a megyei végrehajtó bizott­ság tagja, az SZMT vezető titkára tolmácsolta. Ott volt Ballai István, a munkásőrség megyei parancsnoka. Az ünnepi egységgyűlésen megemlékeztek a munkásőr­ség 25 éves jubileumáról. El­mondták: a munkásőrök a városban és a járásban jól segítették és jói segítik a po­litikai, gazdasági célkitűzések megvalósítását. A fegyvert jelképesen Ésik Ferenc adta át Bacsó Istvánnénak. A Bes­senyei György Gimnázium di­ákjai adtak ezt követően szín­vonalas műsort az ünnepi egységgyűlés résztvevőinek. A kisvárdai munkásőrök közül a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Vicsotka Árpád kapta, bronz fokozattal Popp Andrást tün­tették ki. Jubileumi Emlék­jelvényt kapott Buzsik György, Balogh Sándor, Dan­kó István, id. Kertész István, Kiss Gyula, id. Lipták István, Losonczi Károly, Menydörgős János, Miklós József, Papp András, Ötvös József, Pásztor András, Sajtos András, Szi­lágyi László és Takács And­rás. Szolgálati Érdemérem 25 év után kitüntetést négy munkásőr vehetett át a kis­várdai ünnepélyes egységgyű­lésen. ——aWill 11 II Ilii ■I7M— rendőrség. 1959-ben a roko­naitól tudták meg, hogy Nagykárolyban él, Balogh András néven. Joka Romániában többször volt büntetve. Egyszer — sa­ját bevallása szerint, bár nem emlékszik, milyen néven — húsz évre gyilkosság miatt. De megszökött. Bank- és postarablás miatt kapott hat meg nyolc éveket, de mindig meglépett. Amikor a magyar elfogató­parancsot kibocsátották elle­ne, Romániában éppen újból előzetes letartóztatásban volt. Jokát már a román ható­ságok is régen keresték, ő azonban az ott használt öt álneve segítségével rendre kisiklott a rendőrség kezéből, vagy ha másképpen nem ment, a börtönökből szökött meg, anélkül azonban, hogy tudták volna róla: ő Joka. Ha más nem sikerült, elme- betegséget színlelt, s a vizs­gálatra való szállítás közben leütötte az őröket és megpat­tant. A román hatóságok Jokát 1959. december 4-én adták át határőrizeti szerveinknek. K. I. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom