Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. január 23. Arkon-bokron át Hát akkor kezdjük Vadászat a > Rétközben Durrr...! Az első kakas H egtöbben még az iga­zak álmát alusszák, de a vadászok már ké­szülődnek. Gyülekező Kisvár- da alatt, a lovarda mellett. A Nap még csak most bukkant elő messze keleten, de a tár­saság jó része együtt van. A vizslák már mennének, ide­gesen rángatják a pórázt, de hátra van még az eligazítás. A vadászok felsorakoznak, szemben velük a vadászmes­ter, Rádi András hívja fel a figyelmet a tudnivalókra, el­mondja, merre lesz a hajtás, s már indul is a menet. Hosszú csatárláncot alko­tunk, s mit nekünk sás, hó, vizesárok. Azazhogy ... jobb­ra élesen reccsenő jég s félbeharapott káromkodás. Hiába no, kellemetlen a téli fürdőzés. Parányi nádasban csörtetünk, mikor elszabadul a pokol: brrr ... srrr ... ék­telen robajjal fácánok hada startol, s megszólalnak a pus­kák. Vége az első körnek, s hu- szonegynéhány kakasnak. A társaság elnöke, Horváth Im­re szerint lesz több is, ez csak amolyan bemelegítés volt. Osztrák vendégek vadásztak tegnap ezen a területen, sok a sebzett fácán. Ma legalább összeszedjük azt is. Elmúlt már dél, túl va­gyunk a negyedik hajtáson is. Mögöttünk van már vagy 15 kilométer, s a krónikást csak egy dolog élteti: este majd otthon egy jó meleg fürdő! Most azonban még tapossa a havat, csúszkál a jégen, s azon töpreng, ha most otthon lenne, kényelme­sen elnyúlna a fotelben, jól felcsavamá a fűtést,- bekap­csolná a tévét, reccs ...! Már­is derékig áll egy árokban, szerencsére a víz még bokáig sem ér. Túlélte hát, s túlélte a na­pot is. Igaz, hogy a füle le­fagyott, a keze megkékült, a lábát már nem érzi, de átvé­szelte a napot. Mi az, hogy átvészelte! Ha a füle kienged, a lábával meg már járni is tud, elmegy még egyszer. Per­sze, ha hívják. Szöveg: Balogh Géza Foto: Gaál Béla ... és akkor jött a... Vége a napnak A teríték / KM

Next

/
Oldalképek
Tartalom