Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-22 / 18. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 22. (Folytatás az 1. oldalról) komplex gépelemek (többek között hidraulikák, pneumatikák és villamos motorok) kifejlesztésének és együttes gyártásának. E téren jók a lehetőségek arra, hogy szükség esetén közvetlen kapcsolatokat alakítsanak ki egymással országaink termelő- vállalatai és tervező-szerkesztő szervezetei. — A KGST-tagállamok állandóan figyelemmel kísérik a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának fejlődését. A jelenlegi évtizedben bővíteni kell a szakosítást és kooperációt a mezőgazdaság komplex gépesítéséhez és az élelmiszeripari nyersanyagok ésszerű feldolgozásához szükséges géprendszerek gyártásában. Ez lehetővé teszi a mezőgazdaság szükségleteinek teljesebb kielégítését nagy teljesítményű komplett géprendszerekkel. — Az egyik nagyon időszerű feladat — amint az ülésen is elhangzott — a kézi munka csökkentése a KGST-tagállamok népgazdaságában, elsősorban a rakodási munkáknál, a szállításnál és raktározásnál, a kisegítő és egyéb munkaigényes műveleteknél. Sok ágazatban kerülnek majd alkalmazásra az ipari robotok, amelyekhez szabványosított részegységek és alkatrészek gyártását kívánjuk meghonosítani. A feladatokat a KGST intézményrendszerének bevonásával, a közös ágazati szervezetek részvételével fogjuk megoldani. KÉRDÉS: — A KGST XXXV., 1981 nyarán megtartott ülésszakán aláírták az egységesített elektronikai eKmbázis és a gyártáshoz szükséges technológiai berendezések és anyagok létrehozásában való sokoldalú együttműködésről szóló általános egyezményt. Hogyan halad az egyezmény megvalósítása? VÄLASZ: — Az általános egyezmény megvalósítása bonyolult és hosszadalmas folyamat. Gazdasági hatékonysága azonban jelentős lesz. Az elektronika fejlődése gyakorlatilag a népgazdaság minden ágazatára a legközvetlenebbül hat. A végrehajtó bizottság konkrét határozatot hozott az általános egyezményből következő feladatok megvalósítása érdekében. — A hetvenes években a KGST-tagállamok elektronikai ipara gyors ütemben fejlődött. Ma már megvannak a feltételei annak, hogy az országainkban gyártott számos elektronikai termék közül kiválasszuk a legperspektivikusabbakat, azokat egységesítsük, s szakosítás és kooperáció alapján gyártásukat megszervezzük. A közeljövőben be kell fejezni a mikroelektronika számára szükséges technológiai berendezések és különleges tisztaságú anyagok kifejlesztésében és gyártásában való sokoldalú nemzetközi együttműködésről szóló egyezmény kidolgozását és aláírását. KÉRDÉS: — Milyen egyéb fontos kérdések kerültek megtárgyalásra a végrehajtó bizottság mostani ülésén? VÁLASZ: — A KGST-tagállamok testvérpártjai és kormányai a dolgozók életszínvonalának emelésére törekszenek. Ehhez elengedhetetlen országaink lakosságának kiváló minőségű élelmiszerekkel való ellátása, a fehérjék és a vitaminok részarányának ésszerű növelése. Az élfogadott közös intézkedések e feladat hatékony megoldását segítik elő, ami jelentős eszközöket igényel, hiszen az élelmiszer-termelés és -forgalom egész folyamatát érinti. — Javítani kell a mező" gazdasági nyersanyagok minőségét, korszerű technikai eszközök és technológiák alkalmazásával. Az élelmiszer- ipart új, nagy teljesítményű berendezésekkel kell ellátni. Nagyobb figyelmet fogunk fordítani a göngyölegre és a csomagolóanyagokra, bővítjük a hűtéstechnika alkalmazását az élelmiszer-ipari komplexum valamennyi láncszemében. — A végrehajtó bizottság ülésén a KGST-tagállamok, valamint a JSZSZK közötti, a folyó ötéves tervidőszakra vonatkozó hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodások megkötésével kapcsolatos munkák eredményeit is összegeztük. A testvéri országok 1981—1985. évi népgazdasági terveinek koordinálása lehetővé tette a gazdasági és tudományos_műszaki együttműködés fő irányainak egyeztetését, a kölcsönös áruszállítás volumenének meghatározását. Ennek során nagy figyelmet fordítottak a jelentős népgazdasági problémák megoldását segítő — elsősorban fűtőanyag, energetikai és nyersanyag ágazatok területén folyó — együttműködésre. — A végrehajtó bizottság ülésén megállapítottuk, hogy nagyon lassan halad a kölcsönösen szállított gépek és berendezések pótalkatrészekkel történő tervszerű, az igényeknek megfelelő ellátására hozott korábbi határozatok végrehajtása. Országainknak ezt a kérdést most már időveszteség nélkül meg kell oldaniok a termelés megszervezésével, megfelelő ösztönzésével és a szállítási kötelezettségek teljesítéséhez erőteljes jogi, pénzügyi biztosítékok megteremtésével. — A népgazdaságoknak a működésükhöz és fejlődésükhöz elengedhetetlen nyersanyagokkal, energiával és energiahordozókkal, technikával való tervszerű, megái" lapodások szerinti ellátása növeli a tagországok gazdálkodásának biztonságát. Együttműködésünk a KGST- ben erős támaszt jelent számunkra a tőkés országokban végbemenő gazdasági válság pusztító hatásaival, a nemzetközi piaci helyzet bizonytalanságaival szemben. Ugyanakkor az az egész világgazdaságnak növekvő jelentőségű stabilizáló eleme. A KGST-tagországok fejlődése, a KGST-n belüli együttműködés erősítése és további kiterjesztése nem szűkíti, hanem bővíti a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok lehetőségét a földkerekség minden részével, a fejlett tőkés országokkal, a fej" lődő világgal is. E növekvő és bővülő lehetőségek mind jobb kihasználása, a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok további gazdagítása a szocialista integráció tagországai és a világ más országai között a világgazdaság helyzetének javulását eredményezné. KGST-nyi latkozat Lengyelországról A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a KGST-orszá" gok egybehangzó véleményéi kifejezve teljes mértékben támogatja és a jövőben is támogatni fogja a Lengyel Népköztársaság intézkedéseit, amelyeket az ország alkotmányának megfelelően, saját szuverén jogai alapján a szocialista rend és törvényesség megszilárdítása, a lengyel nép létfontosságú érdekeinek védelme érdekében tett. A KGST-országok határozottan visszautasítják az Amerikai Egyesült Államok és más NATO-országok kor- mányáínák a Lengyel Nép- köztársaság belügyeibe történő beavatkozásra irányuló valamennyi akcióját. Ezeket a lépéseket úgy tekintik, mint a nemzetközi élet általánosan elismert normáinak, az ENSZ Alapokmányában foglalt elveknek, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya elveinek legdurvább megsértését. Következetes elvi politikájukból kiindulva a KGST-országok határozottan elítélnek bármely olyan cselekedetet, amely a gazdasági kapcsolatokat, a gazdasági és egyéb megkülönböztető intézkedéseket, a belügyekbe való beavatkozás és a politikai nyomás eszközeként a Lengyel Népköztársasággal és a Szovjetunióval fennálló kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok korlátozására használja. Az ilyen cselekmények ellentétesek valamennyi KGST- ország és a világ minden országa érdekeivel. Nyilvánvaló céljuk a nemzetközi feszültség fokozása, az, hogy megzavarják a békés és valamennyi nép számára előnyös együttműködés fejlődését Európában és .az egész világon. A KGST Végrehajtó Bizottságában az országok képviselői határozottan követelik e káros politika és gyakorlat megszüntetését. A KGST-tagországok sokoldalú segítséget nyújtanak és fognak nyújtani a testvéri lengyel népnek a felmerült gazdasági nehézségek leküzdéséhez, a népgazdaság normális termelési folyamatának helyreállításához, az ország további szocialista fejlődéséhez szükséges feltételek biztosításához. A szükséges árukat a teljesítési kötelezettségeknél korábban szállítják, segítik pótlólagos szállításokkal, a kooperációs kapcsolatok fejlesztésével és a gazdasági együttműködés egyéb formáinak felhasználásával. Az együttműködés fejlesztésével kapcsolatos közös erőfeszítések megerősítik a Lengyel Népköztársaság szerepét a KGST-országok szocialista közösségében. A KGST Végrehajtó Bizottságában az országok képviselői síkraszállnak azért, hogy a Lengyel Népköztársaság szuverén intézkedéseit a továbbiakban ne használják fel ürügyül a nemzetközi feszültség fokozására és arra, hogy a népek figyelmét elvonják a béke és a biztonság legfontosabb kérdéseinek megoldásától. Megerősítik országaik változatlan törekvését az enyhülési politika folytatására, a háborús veszély elhárítására, a fegyverkezési verseny csökkentésére és a leszerelésre, a bizalom erősítésére, valamint a normális, az általánosan elismert nemzetközi elveken alapuló egyenjogú együttműködés elmélyítésére valamennyi állam között. 'Szabolcsi bűnügyi múzeum Pénz az ágy végében 10. Gy. János befogta a lovat a szekérbe, H. István pedig a barátjával és F. Istvánnal együtt kivitte az apját az udvarra, és belefektették a szekér derekába. Indulás előtt azonban H. István még bement a színbe és kivitt egy hosszú nyelű vaslapátot, s az apja mellé tette a kocsira. — Az volt a szándékom, hogy ezzel meggyorsítom majd az apám halálát — vallotta a rendőrségen. A többiek nem kérdezték, miért tette a szekérbe a lapátot, — gondolhatták. Kiértek a rétre. H. István észrevette, hogy az apja oldalt fekszik, bár ők hanyatt helyezték el. Óvatosan leemelték a fűre, s akkor H. István a lapáttal kettőt újból a fejére vágott. Ezután ismét — persze, óvatosan, — visszafektették a kocsira és elvitték orvoshoz. A vizsgálat után hazafelé indultak, — Gy. János kerékpározott el az állomásra mentőkért telefonálni, — s útközben F. István megjegyezte: — Ha már ütöd, akkor üsd agyon, mert nem lesz megállásunk előtte. — Mivel üssem? — kérdezte H. István. — A boltnál majd felveszünk egy követ. Így is történt. F. István a kocsihoz cipelt egy rendkívül Súlyos terméskövet és megjegyezte: — Ezzel adj neki vagy kettőt! H. István a kocsin állva fölemelte a követ és kétszer az apja fejére ejtette. Ezután visszaadta F. Istvánnak, aki a terméskövet egy jókora víztócsába dobta. A H-ék házának udvarán F. István megjegyezte: — Megnézem, él-e még? — Azzal odament a szekérben fekvő H. Jánoshoz, és benyúlt az inge alá. — Nem él már. most hül kifelé. Egyébkén a lakásban a család ezalatt eltüntette a nyomok nagyobb részét. — már amit a hozzá nem értő fölismerhet, hogy nyom lehet. — és az eszközöket is, a kalapácsot például másik házban rejtették el. — Azért tettem, mert sajnáltam anyámat és a testvéreimet, hiszen legtöbbször őket bántalmazta apám — fejezte be a vallomását H. István. — Lánytestvéreim már korábban többször is megjegyezték, hogy ha ők fiúk lennének, akkor rég eloltották volna apám gyertyáját. Utólagosan is tartott helyszíni szemlét a rendőrség, ezúttal a bűntett valódi színhelyén, a lakásban. Hogy menynyire nem lehet eltüntetni bizonyos nyomokat, azt a szemle is tanúsítja. Az ajtón, a bútorokon ekkor is kimutatható volt a vér, bár lesúrolták őket, sőt, a szintén megmosott kalapácson is. Megtalálták a víztócsában a követ, pontosabban ezt H. István megmutatta: kilenc kilogramm súlyú volt! A családtagok és ismerősök vallomásaiban azonban továbbra is akadtak ellentmondások, bár nem túlságosan sok, és csupán az ügy jogi megítélésében játszottak szerepet, ugyanis mindenki igyekezett vagy teljes egészében megmenekülni a büntetéstől, vagy csökkenteni, szépíteni saját szerepét. A Nyíregyházi Megyei Bíróság az ügy nyilvános tárgyalását első ízben 1959. június 8-án és 9-én tartotta, és a községben rendkívüli érdeklődés kísérte az apagyilkosság fejleményeit. Volt is mit. Különösen F. István és Gy. János állt elő vadonatúj vallomással: mindezt azért tették, azért segédkeztek a bűntett eltussolásá- ban, mert H. István megfenyegette őket, hogy ők is az apjához hasonlóan járnak, ha a rendőrség véletlenül valamit megtudna tőlük. Rendkívül nehéz helyzetbe került a bíróság, és nem is sikerült a bűnügy minden vitás kérdését tisztázni. Az egyik tárgyalási szünetben H. Istvánt a hozzátartozói hazaival, jó falatokkal kínálták, ő azonban nem fogadta el: — Aki az apját megölte, nem érdemel ennivalót. A bíróság meghallgatta a börtönorvost is, aki elmondta, hogy a szigorú őrizet ellenére H. István a fogdában öngyilkossági szándékkal drótot nyelt, s ennek csaknem halálos kövétkezménye lett. Az ügyész vádbeszédében a legsúlyosabb büntetést kérte. Az elsőrendű vádlott az utolsó szó jogán így beszélt: — Nagyon megbántam, amit tettem, nem akartam megölni az apámat (?), és soha többé nem fogok hasonló cselekményt elkövetni.... Csak most ne tessenek fölakasztani ... K. I. (Folytatjuk) 3. SZERETTE AZ IBOLYÁT Később, amikor gyermeke szépen fejlődve, nyugodtabb lett és átaludta az éjszakákat, Marlene ismét munkához láthatott. Azt tanácsolták, hogy jelentkezzen a „Komédiában”, ahol a -„Valami van a levegőben” című irodalmi revü ősbemutatójának előkészületei folytak, melynek zenéjét Mischa Spolians- ki szerezte. Azt kérdezték, tud-e énekelni? „Igen, egy kicsit” — válaszolta. A hangfekvés nagyon magas volt, szegényes, gyerekes hang jött ki a torkából. A rendező félbeszakította: elég, a következőt! A zeneszerző azonban, aki jelen volt a próbaéneklésen, addig változtatta az alaphangot, míg általános meglepetésre Marlene jó, telt hangon énekelt. A többi jelöltet hazaküldték, ő kapta meg a szerepet. Végül a revü sztárjával, a francia Margó Lionnal is énekelhetett egy külön az ő számukra írt dalt, melyet még ma is ismernek. Ehhez a számhoz fekete ruhát varrattak nekik. Marlene egy kissé gyászosnak találta ezt a ruhát, ezért azt javasolta, tűzzenek ibolyacsokrot a válluk- ra. Szerette az ibolyát, ennyi volt az egész, önéletrajzában leírja, akkor még nem tudta, hogy ebben az időben Berlinben a szegény ibolyákat „leszbikus jelképnek” tekintették. Amikor a kritikákban erről a dalról írtak, természetesen azt húzták alá, hogy mindkét énekesnő ibolyacsokrot viselt. Marlene nem merte megkérdezni Margó Liont, hogy mi erről a véleménye, mert nem akart butának és tapasztalatlannak látszani. A dal a revü nagy sikerszáma lett. Dietrich filmkarrierje a „Kék angyallal” kezdődött. Josef von Sternberg, az Amerikából érkezett sikeres rendező készülő új filmjéhez keresett színésznőt. Az már biztos volt, hogy a „Kék angyal” férfi főszerepét Emil Janninlgs, a befutott filmsztár alakítja. Számára kerestek rátermett partnernőt. Josef von Sternberg így emlékezik vissza, hogyan találta meg a „Kék angyal” Loláját: az együttes összes többi tagját már kiválasztották, csak Lola hiányzott. A főszereplő Emil Jannings testességének ellensúlyozására jól fejlett termetű színésznőknek küldtek behívót. Berlinben hemzsegtek a szexis színésznők, de a rendezőnek egyik sem felelt meg. Egy fotókkal illusztrált katalógusban tekintete Dietrich kisasszony unalmas és érdektelen fényképére esett, Asz- szisztensénél érdeklődött, mit tud róla, aki azt mondta: „A feneke nem rossz, de nem kellene hozzá arc is?” Félretették és rögtön el is felejtették, míg von Sternberg nem látta véletlenül Kaiser „Kék nyakkendő” című darabját, melyben együttese néhány tagja szerepelt. A rendező ebben az előadásban látta Dietrich kisasszonyt „megtestesülve", ha lehet ezt egyáltalán mondani, mert úgy viselkedett, mintha mindenképpen el kellene rejtenie a testét. De von Sternljerg megtalálta az arcot, amit keresett, és megtalálta a megfelelő alakot is. Sőt többet, valamit, amit nem is keresett, és ez a valami azt súgta a rendezőnek, keresgélése befejeződött. Dietrich kisasszony hűvös megvetéssel szemlélte a kulisszák mögötti bohóckodást, ellentétben a többiekkel, akiknek megmondták, hogy ma este a híres amerikai rendezőnek a német színház nagyságát kell bebizonyítaniuk, és ők ennek megfelelően ezen is fáradoztak. Marlene is hallotta, hogy a nézők között ott lesz a híres rendező, de ez nyilvánvalóan közömbös volt számára, mert azt hitte, őt nem érinti... Dietrichet másnap behívták az UFA-hoz. Főnökei nyilvánvalóan semmibe vették, de vön Sternberg azzal fenyegette őket, hogy a film le- forgatása nélkül utazik visz- sza Amerikába, ha nem csinálhat próbafelvételt Diet- richel. Először azonban Lucie Mannheim, egy ismert színésznő következett, aki mindenáron meg akarta szerezni a szerepet, pedig teljesen alkalmatlan volt rá. Mindenesetre a popója szép fejlett volt. és Emil Jannings, a nagy sztár ezt szerette. Diet- rich kisasszony is elég gömbölyű volt, de Jennings ízlésének nem felelt meg. Elkészült a próbafelvétel Mannheim kisasszonnyal, akinek feltűnő testrészeire a kamera különös figyelmet szentelt. Ezután Marlene került sorra. Nagyon szűk ruhát adtak rá és a haja már szinte füstölt a sütővastól, mire a frizurája elkészült. Amikor szólították, felment a színpadra. Josef von Sternberg arra kérte, üljön a zongorához, csavarja lejjeb a harisnyáját és énekelje el a magával hozott dalt. Kiderült, hogy nem vitt magával dalt, mert meg volt róla győződve, hogy nincs semmi esélye. Von Sternberg ekkor arra kérte, énekeljen bármit, ami tetszik neki. Marlene némileg megköny- nyebbülten kezdett magyarázni a zongoristának egy dalt. amiről az még sohasem hallott. Von Sternberg felkiáltott: ez a jelenet, pontosan ezt fogom filmezni. Másnap von Sternberg levetítette a próbafelvételeket az UFA igazgatóinak, akik valameny- nyien Lucie Mannheimet választották. „Most már tudom, hogy igazam volt, Marlene Dietrich kapja a szerepet” — jelentette ki von Sternberg. Marlene férje ment el aláírni a szerződést az angol és a német változatra egyaránt, nevetségesen csekély gázsiért. Marlene Dietrich 25 ezer birodalmi márka átalányhonoráriumot kapott, míg Emil Jannings gázsija 200 ezer márka volt. A film forgatása 1929. november elején kezdődött. Von Sternberg a munkán kívül nem érdeklődött Marlene iránt, aki esténként hazament a gyerekéhez és a férjéhez, vagy a színházban játszott. Reggel pontosan ott volt a stúdióban. „Néha azt gondoltam — emlékszik visz- sza Marlene önéletrajzában —, hogy a film, amit forgatunk, nagyon közönséges. Még ma is úgy tűnik. Minden jelenetet egyszerre négy kamerával vettek, és tudtam, hogy többnyire a lábamra irányítják őket, amikor azt az utasítást kaptam, emeljem fel a lábamat, jobbra, vagy balra, mindegy.” Egvik nap von Sternberg egy amerikai úrral jelent meg a stúdióban. Az úr Ben Schulberg volt, a Paramount filmtársaság elnöke, akit von Sternberg azért hívott Európába, hogy filmmintát mutasson neki Marlene Diet- richről. Ben Schulberg hétéves hollywoodi szerződést ajánlott. fel Marlenenek, aki azonban udvariasan ezt mondta: nem-'' szeretnék Amerikába menni, szívesebben maradok a iládommal. Mivel Diet- rier nem akart kimozdulni a he: ről. von Sternberg viszsz t Amerikába, jóval a „K angyal” bemutatója eh d ctkezik: Miss Dietrich sír
