Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

2 Kelet-Magyaro rszág 1982. január 3. Á posta „becsiiiotkasszája“ Távirat — nyilvános telefonrál •Nagy várakozással tekint a lakosság az ötnapos munka­hét bevezetésére, többek kö­zött arra is kíváncsi: milye­nek lesznek a postai szolgál­tatások. Mint arról a napok­ban a Debreceni Postaigazga­tóságon tartott sajtótájékoz­tatón is hallottunk: a postai szolgáltatások színvonalát nemcsak megtartani, hanem növelni is szeretnék. Az egyik legfontosabb terület a hírlap­kézbesítés. Szombaton és va­sárnap is házhoz viszik a megrendelőknek az újságot, s nemcsak a városokban, köz­ségekben, hanem az új évtől a külterületeken is friss új­ságot olvashat a lakosság. A táviratokat az! eddigiekhez hasonlóan, a csomagok közül a gyorsan romló, élelmiszert tartalmazó küldeményeket vi­szik ki a lakásra hét végén és a munkaszüneti napokon. A telefon, a táviratfeladás nemcsak a telefontulajdonosok kiváltsága marad. Minden vá­rosban, de még a járási szék­helyeken is jelölnek ki nyil­vános telefont, ahol táviratot adhat fel bárki. A községek­ben a segélykérő telefonról lehet bediktálni a távirat szö­vegét, de legfeljebb 15 szót. S ezentúl a községi nyilvános telefonon nemcsak rendkívüli esetben lehet felhívni valakit, hanem hat percig telefonat hat bárki erről az állomásról, belföldre. A posta itt szinte becsületkasszához hasonlóra vállalkozik: bízik az állam­polgárokban. A nyilvános állomásról foly­tatott távolsági beszélgetés díját másnap a postán, vagy a hívó nevére, lakcímére ki­küldött csekken lehet fizetni, vagy ha másutt saját telefon­ja van, annak a számlájára írhatják az összeget. Tovább igyekszik növelni a posta a meglévő állomások’ kihasz­náltságát, most az ötnapos munkahét miatt az egészség- ügyi ellátásban is körzetesíte- nek, így a posta keresi annak lehetőségét, hogy minden Petőfire emlékeztek Szilveszter estéjén, a ha­gyományokhoz híven, at idén is megemlékeztek Pe­tőfi Sándor születésének évfordulójáról a költő Bács-Kiskun megyei em­lékhelyein. Kiskörösön, ahol 159 évvel ezelőtt megszületett, a fiatalok megkoszorúzták a főtéren álló szobrát. Dunavecsén, az egykori Petrovics mé­szárszékben, amely ma múzeum, Szalkszentmár- tonban, ahol 112 versét ír­ta, Szabadszálláson, ahol képviselőként lépett fel, szintén a költőre emlékez­tek e jeles napon. A Pe- tőfi-emlékházakban, hagyo- mányhűen, szilveszter éj­szakáján mindvégig lobog­tak a költő emlékére gyúj­tott gyertyák. egyes településen legyen a nap és az éjszaka minden órájában legalább egy „élő” vonal. A nyugdíjak fizetésében nem lesz változás, hétfőtől péntekig kézbesíti a postás, a nyugdíjnaptár szerint. A kül­területen viszont nem tud­ják hétfői napon megoldani a nyugdíjak kézbesítését, mert a hét végi elfoglaltság miatt ezen a napon kapják meg szabadnapjukat a postások. A kis községekben viszont ja­nuártól is fizetik hétfői na­pokon is a nyugdíjakat. A nyitvatartási időt is mó­dosítja a posta. Szombaton a megyeszékhelyen 8-tól 14 órá­ig, a városokban és a járási székhelyeken 8-tól 12-ig tart nyitva a hivatal. A községek­ben zárva lesznek a postahi­vatalok, vasárnap pedig csak az 1-es számú nyit ki a me­gyeszékhelyen 8-tól 12-ig. A szombat, vasárnap zárva tar­tó hivatalok pénteken egy órával tovább lesznek nyitva. 100 kívánság máris teljesült Az újévi háromnapos ün­nep kellemes óráihoz a Ma­gyar Rádió nyíregyházi stúdi­ójának . műsorszerkesztői is hozzájárultak. Január 2-án Hangárverés címmel sugároz­tak műsort. A hagyományok­tól eltérően ebben az adás­ban az 1981-es év slágereit kérhették a hallgatók. Az 1 órás műsoridő alatt állandó­an csengett a telefon és több mint 100 kívánság érkezett. Kértek nótát a papírgyárban és az eperjeskei ételbárban másodikán is dolgozók, de olyanok is, akik külföldről érkeztek Szabolcsba szilvesz­terezni. Az élőadásban min­den kívánság teljesült, sokak szórakoztatására valóban az év slágerei hangzottak el. Fel­vételünk az egyenes adás né­hány peresét örökítette meg: Rózsavölgyi Erzsébet hírszer­kesztő és Haskó József zenei szerkesztő a mikrofonnál. Barangolás Afrikában, kertiszerszám-bemutató Január a magyei művelődési központban Mit kínál a januári prog­ram? Három rendezvény kí­vánkozik az első helyre. Ja­nuár 11-én két alkalommal lép fel a hangversenyterem­ben Nagyiványi Péter panto­mimművész. Műsorának címe Játsszunk pantomimet. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeinek összeál­lítása, a „Karinthytól a mai kabaréig” január 18-án este kezdődik. Ugyanazon a na­pon a nagyteremben a Buda­pest táncegyüttes lép fel. Szemkápráztató mutatvá­nyokban sem lesz hiány. Gon­doskodik erről a Pozsonyi bű­vészegyüttes, amely a hónap utolsó hétfőjén, 25-én szere­pel a hangversenyterem szín­padán. Az új művelődési köz­pont galériájában még a hó­nap közepéig áll a Szabolcs- Szatmár a képző- és iparmű­vészetben című tárlat. Bizonyára a karácsonyi ajándékvásár nagy sikere ad­ta az ötletet a díszítőművé­szeti stúdiónak, hogy minden hétfőn 16 órától 18 óráig be­mutatót és vásárt tartson. Ezekben az időpontokban bőr, makramé, gyöngy, cserép ajándéktárgyakat, népi textí­liákat árusítanak. Az ismeret- terjesztő rendezvények közül az első január tizenegyedi­kén este hat órakor lesz. Barangolás Afrikában cím­mel színes útiélménybeszá­moló hangzik el. A kertbará­tokra gondoltak a művelődési központ szakemberei a 23-án, 24-én megrendezendő virág­mag kiállítással és kerti szer­szám bemutatóval. A helyszí­nen virággondozási tanácsot kapnak az érdeklődők. Január 4-én balett-tanfo­lyam, 31-én pedig hathetes tánciskola kezdődik. Jelent­kezni a művelődési központ művészeti csoportjánál lehet. Lassan kiformálódik a műve­lődési központ nyitvatartási rendje. E szerint a kedd lesz a szünnap. A többi napokon 10-től 22 óráig kereshető fel az intézmény. Film hétfőtől .péntekig 10 órától 16 óráig kölcsönözhető. A fonotéka a keddi szünnap kivételével naponta 10-től 20 óráig vár­ja a zenehallgatókat. A klub- kávéház naponta 12 órától 21 óráig tart nyitva. A Lenin té­ri hírlapolvasó és kiállítóte- remben is a kedd a szünnap. Mi. - napokon 9-től este 7 óráig látogathatják az érdek­lődők. Borotva, tűz, alkohol Csúcsforgalom a mentőknél Az év első napjáról a má­sodikra virradó éjszaka vi­szonylagos csendben telt el a mentőknél. Meg is érdemel­ték ezt, mert szilveszter és új ßv kpzött az éjszaka iga­zi csúcsforgalmat bonyolítot­tak le megyeszerte. Amint a mentőállomás szolgálatveze­tője tájékoztatott: a kocsik mindenfelé úton voltak. Baktalórántházán két, Fe­hérgyarmaton négy, Keme- csén egy szüléshez hívták ki őket. Itt, Kemecsén, egy ko- pónyasérült is a mentőkre szorult. Kisvárdán négy szü­lő nőt kellett a kórházba szállítani. Sajnos a Felső-Sza- bolcsban lévő városban más eset is akadt. Egy permetszer- mérgezett öngyilkoson már nem tudtak segíteni. Máté­szalkán gyógyszermérgezés-. hez, verekedéshez hívták a mentőket. A szatmári város­ban négy szülő nőt szállítot­tak kórházba. Nyírbátorban három szülés és egy borot­vás verekedés; számított ko­moly eseménynek. Tiszálökön csak, szerencsére, három kis­gyermek világra jötténél mű­ködtek közre. Nyíregyházán hat szülő nőt hoztak a me­gyei kórházba. Két igen ko­moly gyógyszermérgezett je­lentett gondot még. Sajnála­tos, hogy két kiskorú alko­holmérgezetthez is hívták őket. Egy nyíregyházi sósav­val kísérelt meg öngyilkossá­got. A január másodikára virra­dó éjszaka, mint mondtuk, vi­szonylag nyugodt volt. Egy kállósemjéni tűzhöz riasztot­ták a mentőket, egy idős nőt innen szállítottak a baleseti sebészetre. Mindennapi kenyerünk Mindennapi kenyerünk idei el­ed kovászát 1982. január 2-án dél­előtt készítették el a nyíregyházi kenyérgyárban. Akik legkorábban munkába álltak: Zúrőcsik Lajos­áé, Lajsz Jánosné főraktárosok és Szilágyi Lászlóné elszámoltató. A megrendeléseket ők összesítették: kért a város 124 mázsa 2 kilo­grammos kenyeret, 100 mázsa egy kilogrammos, úgynevezett Al­földi kenyeret. Az este kilenc óra­kor kezdődött műszak sütött ezenfelül 45 ezer kiflit és zsöm­lét, valamint 20 ezer egyéb süte­ményt: közte ronott kalácsot, zs úrkenyeret. * Amint a baleseti sebésze­ten elmondták, a január má­sodikára virradó éjszaka vi­szonylag csendes volt. Első­sorban ittas embereket szállí­tottak ide, akik kisebb-na- gyobb verekedéseken estek át, és szorultak orvosi segítség­re. Sokat közülük a kijózaní­tóba irányítottak, miután megkapták a szükséges keze­lést. A baleseti sebészeti am­bulancián arról tájékoztattak, hogy az év első napját köve­tő éjszaka viszonylag nyu­godt volt. 25—30 ember je­lentkezett itt. Voltak köztük részegek, de akadt olyan sze­rencsétlen is, aki bokáját fi- camította, lábát törte. Teg­nap, másodikán reggel is megtelt a váró, de a legtöbb beteg olyan volt, akit kont­rollra rendeltek vissza. Űri muri Móricz regénye a nyíregyházi színpadon Az igazán jelentős rende­zés a műnek azt a képét mutatja meg, amit eddig nem ismertünk, vagy olyan rétegét fejti fel, amiről csak sejtésünk lehetett, mint Trójáról, amíg meg nem ta­lálták, s mindezt úgy, hogy közben a mű egészének esz­meisége ne csorbuljon, sok- húrúsága ne szűküljön. Tovsztogonov szavait idéz­tem most, kissé átkeltve, a magam módján, (de úgy,, hogy, eszmeisége ne csorbul­jon) a nyíregyházi Űri mu­ri sokadik előadása után, s örömmel, mert jelentős ren­dezés született á mű elő­adásainak történetében. Móricz Zsigmond közis­mert drámáját valóban nem lett volna célszerű itt és ma színpadra állítani. A dzsent­ri sorsát szimpátiával figye­lő, jó torkú, mulatós Szakh- máryt feltételező drámai változatok valamelyikének bemutatása csupán tisztel­gés lett volna a „nagy név­adó” előtt.” Nagy András László magát a regényt vet­te kézbe, illő tisztelettel a „mű eszmeisége” iránt. Tudta, hogy Móricz keserű mondanivalóját nem lehet „kulisszák közé szorítani” a két háború között divatos ún. „jól megcsinált dara­bok” hagyományos eszközei­vel. Látomásos jelenetsorrá fűzte tehát a regény fejeze­teit, Brecht politikus szín­házának legjobb hagyomá­nyai szerint. A tér-idő-egység szűk fa­lai közül kimozdult, jelké­pessé nőtt színpadképek, a cselekményt gyorsító oldal­színpadok kiváló teret ad­nak ennek a játéknak. Ez az első, ami szembetűnik. Aztán — bár egy sor sem került bele, ami nem a re­gényből való (vagy valame­lyik Móricz által dramati­zált változatból) — megle­pően fölerősödött az a szál, amiről Czine Mihály így ír: „Az Űri muriban, a dzsent­rin keresztül szinte teljes képét adja Móricz Zsig­mond a félfeudalizmusba re­kedt magyar társadalom éle­tének.” Annak a magyar gondnak, hogy Európába kellene érni végre az ezer éve tartó honfoglalás után, de a „gaz lehúz, altat, be­fed”, s hiába üt az óra a cselekvésre, mi még iszunk előtte egy jót. (Vagy rosz- szat. Mindegy.) A máig ér­vényes hangsúly az elna­polt lehetőségeken van. Nagy András László rende­ző-dramaturg a maga na­gyon szimpatikus módján , próbál „változtatni a szem­léleten”. Fölfedi a bajt, hogy ne növekedjék. Ez a művész kötelessége, s egyet­len lehetősége is. Az előadás mind időtarta­mában, mind a szereplők sokaságát tekintve shakes- peare-i méretű. Emellett gaz­dagon és látványosan szce- nírozott, a reflektorok által kihasított enteriőrökre moz­galmas tömegjelenetek vá­laszolnak, s a néző úgy ér­zi: színházunk most esett át a tűz- (és víz-) keresztsé- gen, a színészek és statisz­ták, díszítők, fény- és hang- technikusok kiváló össz­munkája jelzi, hogy együt­tessé érett a társulat, első évadjának felén. Szakhmáry Zoltánt Bá­rány Frigyes játssza sok színnel gazdagítva ezt a „passzív figurát”. Hálátlan a szerep, alig van akcióban, ritkán cselekszik, csupán megtörténnek vele a dolgok. Színészi, emberi jelenléte mégis a darab előterében tartja. A rendezés hangsú­lya erősen Csörgheő Csulira tolódott. Gerbár Tibor szin­te vezényli az előadást, mindenütt ott van, már-már őróla szól a darab. Kár, hogy szövegmondása olykor elnagyolt, fontos mondatok sikkadnak el a játék lendü­letében. Rhédey Esztert Jan- csó Sarolta játssza. Sugárzó jelenség e szalmával be­szórt, bortócsás színpadon. Meleg színekkel árnyalt, be­lülről épített szerep. Hori- neczky Erika Rozikája (most a sokadik előadás után is) azt hiszem, nincs igazán ki­találva. Nem az a baj, hogy nem hasonlít a hagyomá­nyos „csipogó” Rozikákra, inkább saját egyéniségét kellene következetesebben vállalni, s akkor talán nem lenne szükség a többnyire zavaró „népies hangvételre”. Barbinek Péter könyvügy­nöke előadásról előadásra javul. Eleinte mintha nem érezte volna jól magát Le- kenczey Muki bőrében. Ez sem könnyű szerep. A rezo- nőr ugrásra készen áll, hogy „megszűnjön”, ha valami fontos történik a színpadon, s ebben a műfajban hallgat­ni a legnehezebb. Ezért örül­hetünk annak, hogy Barbi- neknek egyre jobbak a „csendjei”. Holl István Lef- kovicsa karakteresebb volt, Lengyel Istváné — aki egy időre átvette a szerepet — gondosabb, összefogottabb. Kár, hogy a két rövidke vil­lanásban nem épülhet föl jobban e fontos figura. A nagy számú szereplő- gárdából is kiemelkedik Szigeti András. Borbírója barbár, igazi móriczi figu­ra. Szeli Ildikó két szerepe két külön karakter. Jó stí­lusérzékkel vált, s a cigány­jelenetben szépen énekel. A csugariak mértéktartóan ka- rikirozott jelenetében Laka­tos István és Berki Antal játszik igen jól. Barsy Géza borbélya „figaróbb” a kelle­ténél, de nem baj. Kettőse az „elázott” Csulival igazi bohóctréfa, a tragédiához közeledvén. Jól épített figu­ra most már Palotay István mérnöke is. Megtalálta a tartás és a törleszkedés ké­nyes átmeneteit. Ábel bácsi: Györgyfalvay Péter és a pa­tikus: Horváth István szin­tén kitalált karakterfigurák. A díszletről már szóltunk. Baráth András munkája nemcsak jói működő tér, de ötletgazdag is és látomás­szerű. Keménes Fanny jel­mezei igen sokat segítenek a képi megfogalmazásban. Rhédey Eszter melegbarna ruhája szinte felragyog a drámai csúcsponton, mint jól szerkesztett festményen a főalak. Felénél tart tehát az első évad, s a fejlődés íve máris lemérhető. Bár a tavasz még hozhat (hozzon is) meg­lepetést, színházunk méltó sikerrel köszönt el az 1981- es évtől. Mester Attila Bent vagyunk a vízben Nagyüzem a fürdőkben Tegnap reggel jóval kilenc óra előtt már legalább harmincán vár­ták a sóstói fedett előtt a nyitást. Törzsvendégek, vakációzó diákok lesték, mikor nyit a pénztár. Délutánra már legalább háromszázan voltak itt olyanok, akik életeleme a víz, szeretik az úszást, rabjai a strandolásnak. Amint a sóstói uszodában elmondták: a megnagyobbo­dott terület a korábbiaknál több embert vonz, és a kellemes kultu­rált környezet a fiatalokon kívül, mind több meglett vendéget is csá­bit a fürdőzésre. Nem volt kisebb üzem a gőzfürdőben és a szaunában sem. Itt főleg az idősebbek jelentek meg. Hasonlóan az év utolsó napjához, amikor több mint 500 vendég talált Itt kellemes kikapcsolódást, az év első nyitvatartási napján is kora reggeltől nagyüzem volt a für­dőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom