Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-12 / 291. szám
1981. december 12. Kelet-Magyarország 3 Nehéz év mérlege Beszámoló taggyűlésen Jármiban „A'jégverés ellenére teljesítjük éves tervünket. Ez részben a mozgósításnak, az emberek megértésének köszönhető. A százhúsz szakmunkás nagyban hozzájárult az eredményes gazdálkodáshoz. Több tsz-tag a saját kocsiján megy ki a munkahelyére. A párttagok jobban is bekapcsolódhatnának a községpolitika alakításába. Egy dolgozó hiába kérte a pártba való felvételét, visszautasították. Idén a tavalyihoz képest duplájára nőtt a fegyelmik száma”. Jóleső érzéssel szóltak az eredményekről és kendőzés nélkül a gondokról a jármi Alkotmány Tsz pártvezetőségének évzáró összevont taggyűlésén. Három község: Jármi, Ör és Papos hetvenhat kommunistája értékelte így az évet. Kállai Tibor, a pártvezetőség titkára a beszámolóban így fogalmazott: „Tevékenyen részt vettünk a tsz mindennapi életében". Állítását tényekkel támasztotta alá. Hogy például év közben 12 gazdaságpolitikai témát tárgyalt a pártvezetőség. De nemcsak úgy általában, hanem konkrétan, mozgósító, segítő szándékkal. Évközben a pártvezetőség is a jégverés okozta károk csökkentését tűzte célul. -A párttagok — ki-ki a maga munkahelyén — mindent megtett a több millió kár lefaragására”. A gondokat érintve a beszámoló felhívta a figyelmet ar- ra, hogy ugyan a gazdálkodás segítése az egyik fő cél, de mind a három településen jobban be kellene kapcsolód- ni a párttagoknak a közéleti munkába. A közéleti szereplés, az aktivitás a helyi pártfórumokon is jobb lehetne. Általában kevesen nyilvánítanak véleményt és főleg csúcsidényben a megjeleifés- sel is baj van. Célzott rá a beszámoló, hogy a főszezonban munka után is lehet szakítani időt a fontosabb rendezvényekre. Az aktívahálózat adta lehetőségekkel nem élnek kellően, a pártaktívákat a szó szoros értelmében jöfeban kellene aktivizálni. Egy tagfelvételt a városi-járási pártbizottság végrehajtó bizottsága nem hagyott jóvá, mert az illető még nem volt kellően előkészítve a párttagságra. Ritka eset az ilyen, de mindenkinek eszébe juttathatja, hogy a pártépítő munkában elsősorban nem meny- , nyiségi, hanem minőségi változásra van szükség. A marxista ismeretek bővítése szintén a fontos feladatok közé tartozik. Hódi Miklós hozzászólásában elmondta, hogy a három községben egyre-másra emelkednek az emeletes házak, sok a gépkocsi és ez is a jó helyi politikára enged következtetni. Bartha Ignác arról szólt: helyes, hogy. létrehozták a háztáji és kisegítő főágazatot. Mint mondta, erre a főágazatra is nagyobb figyelmet kell fordítani, ez részben népgazdasági érdek, részben zsebbe vágó ügy. A fiatal Horváth István felszólalásában a helyes káderpolitikát könyvelte el eredményként. Szólt arról, hogy tizenegy egyetemet, főiskolát végzett szakember dolgozik a szövetkezetben és a százhúsz szakmunkáson kívül a betanított munkások is előmozdítói a fejlődésnek. A fiatal- ember felhívta a figyelmet arra, hogy a közeljövőben nemcsak a KISZ-esek, a munkásőrök is jubileumra készülnek. Major József tsz-elnök így kezdte hozzászólását: „Idén háromszor számoltam be a pártvezetőségnek, s a párttagok személyében eredményes segítőtársakra találtam.” De azt is elmondta az elnök, hogy a szemlélet formálásával a kommunisták még jobban szilárdíthatnák a fegyelmet. Idén kétszer annyi fegyelmi ügy volt, mint tavaly. A fegyelemsértések száma ugyan nem nőtt, arról van szó, hogy a gazdasági vezetők szigorúbb eszközökhöz nyúltak, nem hagyják, szó nélkül a kisebb mulasztásokat sem. A tsz-elnök még hozzátette: a megszaporodott fegyelmik miatt nem romlott a vezetőség és a tagság viszonya, a többség megértette, közös ügy a fegyelmezettebb gazdálkodás. Osán Jánosné kérte, hogy a káderpolitikai terv elkészítésénél gondoljanak a nőkre is. Véleménye szerint a szakmunkásképzésbe is jobban be kellene vonni a nő- dolgozókat. Kovács Gábor arról szólt, hogy idén a gépjárművezetőknél bevezették a „szoros üzemanyag-elszámolást”. Hogy ez eddig sikert hozott, az a párttagok tevékenységének is köszönhető, A felszólaló a brigádmozgalomban rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet, majd szó szerint ezt mondta: „Ne mindenki mástól várja a szocialista brigádmozgalom fellendülését”. Borbás Elemér azt kérte, hogy érdekesebb, színesebb legyen a fiatalok politikai oktatása, véleménye szerint közvetve a szülők is hozzájárulhatnak az ifjúsági mozgalom aktivizálásához. A jövő évi még eredményesebb beszámolóhoz valóban egymás segítésére, szorosabb összefogásra van szükség. Nábrádl Lajos Üvegfúvók A vásárosnaményi üveggyárban szeptembertől működik a kilencmillió forintért épített második kemence, amelynek munkába állításával megkétszereződik a termelés. Fűtésüket a szovjet távvezetéken érkező gázzal oldották meg. Termékeiket az Amfora közvetítésével értékesítik. Legkeresettebb árujuk a csiszolt üvegpohár, ezenkívül különböző dísz- és ajándéktárgyakat is készítenek. A képen: üvegfúvás. (Jávor László felvétele) Déli szél olvasztja, fogyasztja a négy napja esett havat. Ritka cseppekkei eső is permetez. Sár van, víz van mindenütt. A telephely ettől függetlenül mozgalmas. Ott, ahol a nagy, hosszú vakondtúrásonként húzódó burgonyaprizmák dudorodnak, kucsmás férfiak, melegen öltözött asz- szonyok szedik fel a burgonyát. Az épülő hatalmas burgonyatároló között is emberek serénykednek. Az iroda előtt betonoznak. Mondom: — Tél van, fagy jön, nem köt meg a cement.' — Dehogynem, fagyálló van abban, meg bennünk is —■ közli a szóvivő legény, és még azt is hozzáteszi, — persze jobb lenne most az asz- szony mellett. Kőműves vagyok A csapat nevet. Én viszont azt nézem, hogy milyen ügyesen, nagy szakértelemmel simítja, dolgozza be a keze alá lapátolt betonkeveréket, a sápján, latyakban térdeplő férfi. Azt is nézem, és látom, hogy cigány. Cigányok vala- 'mennyien. Később Horváth Albert — akinek rangjelzése a munkaruha szivarzsebében a colstok, — felvilágosít. / — Van itt cigány, vagy harmincöt. Én is. Kőműves vagyok, szakmunkás. Ezt a burgonyatárolót mi építettük, mi építjük. Nézze csak a falat, milyen egyenes? Ezt bizony én raktam. Apró termetű, vékony don- gájú ember Horváth Albert, kéri, szólítson csak Albinak, mert így tiszteli őt mindenki ezen a földön. Bemutatja a körülállókat, a fiát, a zenekarból a nagybőgőst és sorba a többieket. A fiú 16 éves, — Ez csak a betont locsolHORVÄTH ALBERT ja nekünk, vagy most a fagyállót adagolja. Mert akkor kérdem én, hogyan játszana? Legutóbb a brigádgyűlésen is muzsikált. Jaj, de szépen. Nem jó a vándorélet És Albi? Jó a beszélője. Sorsát, életét, vágyát, elvét és szerelmét könnyen érthető szavakba fekteti. Eljártam én a fiaimmal Pestre, meg mindenüvé az országba. Építeni. Hű, de messzikre mentünk. Ismeri a százhalombattai nagy kéményt, hát én azon is dolgoztam. De nem -volt jó az a vándorélet, az a cigányélet. Hiába kerestünk sokat, felit vagy többet elhordtunk visz- sza a kosztra, a kvártélyra. Az sem volt jó, hányódni a világban, a munkásszállásokon, és az ember csak vágyik, epekedik a családjáért. Hát nem jobb így? A jóra, a jobbra, amire Albi céloz, az a tímári Béke Termelőszövetkezet nagy építkezése. Kétszáz hektáron termel burgonyát a tsz, idén több mint 50 ezer tonna termett. Ehhez kellett, kell a korszerű, nagyhalmos burgo- nyatóroló. Májusban kezdték az építést, saját erős beruházással, házi kivitelezésben. — Amikor hallottam róla, — mondja Albi —, megkérdeztem az elnök elvtársat; kellek-e? Kellettünk, jöttünk. Én a két fiammal, meg jött a csapat. A nagyobbik fiam most beteg, mert megsérült a lába. Négy fiam van. Kettő már nős, a maguk gazdájuk, idegenben. Mi hárman dolgozunk együtt, és megkeressük havonta a 12—14 ezer forintot... — No, nem sok az. De mindenre telik. Most csináltattam egy kerítést. Igazit, betonaljból,, vasból. Nem ci- gányosat kóróból, vagy gazból, mert ha már dolgozik az ember, akkor annak legyen látszatja is. — És a ház? Áz én házam lt egyszer Szamoské- ren egy kovács, Soós Gusztávnak hívták. Híres mester volt, még Gyarmaton túlról is hordtak hozzá szekeret vasalni. Amikor aztán gyengült a kar, a fia vette át a kalapácsot. Öt is Gusztávnak hívják, s nagyszerű szakembernek tartják: de már nem kovács, hanem csoportvezető a mátészalkai ISG-ben. S amiért a leggyakrabban emlegetik, nemrég a szálkái múzeumnak ajándékozta kovácsműhelye teljes felszerelését. — Csak nehogy maga is azt kérdezze, hány forintot ér? — mondja mérgesen a mester. — Én már nem használtam, kótyavetyéltem volna el? Tudtam, hogy Farkas József, a múzeum igazgatója gyűjti a régi parasztszekereket, gondoltam, hasznát veszik majd az öreg szerszámoknak is. Mi ezen a csodálkoznivaló? — Nem fájt a szíve megválni tőlük? — Fájt, vagy nem fájt, így tartottam jónak. Szegény apám, ha élne, ő is bólintott volna rá. Mátészalkán beszélgetünk az 50 éven túl járó mester lakásán. Kilenc esztendeje költöztek be Kérről, de a házigazda már korábban otthagyta a kovácsműhelyt, 66 óta dolgozik a gépgyárban. Arca megenyhül, mikor a régi időkre terelődik a szó. — Nem nagyon akartam én kovácsnak állni, de én voltam a legidősebb fiú a családban, a törvényt nem lehetett megszegni. Apám mesterségét kellett folytatni. Szigorú, kemény ember volt, nem tűrt ellentmondást. De ahogy most visszagondolok, akkor igaza volt. ö már arra gondolt, mi lesz, ha megöregszik. Ha mindegyikőnket taníttat, ebek harmincadjára jut a kevéske föld, meg a kovácsműhely. Maga mellé vett hát engem. A két öcsém jussa a tanulás volt. Éltek is vele. Az egyik matematika- professzor Pesten, az Eötvös égyetemen, a másik gyermekgyógyász főorvos Debrecenben. — A kovácsok melyik munkát szerették a legjobban? — Mestere válogatta. . Nekem a szekérvasálás volt á legkedvesebb. Talán ezért jártak hozzánk még a Tisza- hátról is annyian. Mennyi ideig tartott egy-egy ilyen munka? Sokáig. Két-három hétig. Aztán amikor megszűnt az egyéni világ, fogyatkoztak a megrendelők is. Megalakult nálunk is a szövetkezet, beléptünk. Hát... kezdetben nem volt könnyű. Küszködtünk, izzadtunk, de csak nem akartunk zöldágra vergődni. Néhány év után aztán én gondoltam egy nagyot, otthagytam a műhelyt, gyári munkásnak álltam. Ó ... gondolhatja. Hetekig nem mertem az apám szemébe nézni. Bennem volt minden bizodalma, én voltam a jobb keze, mégis cserbenhagytam. Később aztán csak megbékélt. De hány esztendőnek kellett elmúlnia addig?! — A műhelyt nem sajnálta otthagyni? — Utólag már okoskodó- nak tűnhet az ember, s ha nem is tudtam, de sejtettem: aYmi mesterségünk .halálra ítéltetett. Jönnek a gépek, a kombájnok, s nem lesz szükség ráfra, patkóra. Igazam lett? A mester szabadságát tölti, s otthon az olajkályhát szereli. Könyékig kormos, de nem bánja. Néztük volna meg egykor Kéren a kovácsműhelyben ! — S itt Szálkán milyen az élet? Szép, kényelmes. A gyári munkáról nem is beszélve. A szerszámműhelyben vagyok csoportvezető, az esztergákhoz, marókhoz készítünk különféle szerszámokat. Szerettem én a vasat mindig, de az embereket talán még jobban. Otthon, a műhelyben is a megrendelőkkel mindig én tárgyaltam. Apám nem hagyta volna ott az üllőt egy pillanatra sem. Nem láttam még embert, aki úgy szerette volna a szakmáját. Elmúlt már hetvenöt éves, a kalapácsot éppencsak hogy fel tudta emelni, de a műhelyt nem hagyta. Hát ezért is ajándékoztam én a felszerelést a múzeumnak. Megőrzi apám emlékét. >' .ii Balogh Géza — A házam? Hát az olyan, amit a CS-akcióból építettem. A tető az rossz, rendbe kell majd hozatni. Amúgy kibírható. Van benne minden. Televízió is. Mert ugye, ha ad magára az ember, kell is, hogy adjon, akkor törődik ezzel is, azzal is, a családjával is, meg a gyermekeivel is. — Na és a csapat? Hogy bír e vélük, hallgatnak-e magára? — Nagyon is hallgatnak. Igaz, nem vagyok egy deltás, erős ember, de ha én egyszer megeresztem á hangom ... Meg példát is mutatok. Mellettem nem lehet megállni.-* A termelőszövetkezet elnöke büszke arra, hogy májustól tél kezdetéig mennyire előrehaladtak a burgonyatároló építésével. Fele már megvan. Már benne a burgonya. És ebben nem kis része volt Horváth Albertnak és csapatának. Albi bizonyított. — Csipkedi magát a betonkeverő brigád. Lendületes és erős a tempó. Kell is, hiszen tél van, hideg van és a göncön kívül mi más melegítse a testet, ha nem a munka? Albi is keményen lapátol. , 3 ( ' . i,« Seres Ernő Cl Ä kovács ajándéka a véleménye ? Balogh Gáspár megyei útfelügyelő a hóeltakarításról — Az elmúlt hét végén lehullott hó megyeszerte komoly gondot okozott a települések belterületén — különösen a megyeszékhelyen — a gyalogos- és közúti közlekedésben, s hiába nyilatkoztak korábban az utak, közterületek tisztításáért felelős vállalatok vezetői, hogy felkészültek, a gyalogosoknak vagy járművel közlekedőknek úgy tűnt, mégis váratlanul köszöntött be a tél. A legjellemzőbb hiányosságok közül csak néhányat említek: — A kijelölt gyalogátkelőhelyeket nem tisztították meg időben a hótól, az autóbusz öblök, fel- és leszállóhelyek síkosak, balesetveszélyesek voltak, ugyanígy veszélyt jelentettek az egyes állami és magántulajdonú ingatlanok előtti havas és jeges gyalogjárdák. — Évről évre téli felkészülési' tervet készítenek az illetékes tanácsi szervek és vállalatok, amelyben lépésről lépésre meghatározzák a téli rendkívüli időjárás okozta teendőket. E tervek végrehajtásában azonban az első komolyabb havas, jeges időben — rendre megismétlődnek a hibák. — Miniszteri és helyi tanácsi rendeletek szabályozzák, így jbgilag is behatároltak a közületi és állampolgári feladatok. Például tanácsrendelet írja elő azt, hogy az ingatlanok előtt lévő járdaszakaszt reggel 6 óráig kell a hótól, jégtől megtisztítani, s szükségiszerint naponta többször is felhinteni. Sajnos sok háztulajdonos, házmester elmulasztja ezt, de az intézmények gondnokságai is megfeledkeznek, feladatukról. Tanulság ez számunkra, és a jövőben szigorúbb ellenőrzéssel, szükség esetén pénzbírsággal szerzünk érvényt a közlekedők érdekében a kötelezettségek teljesítésének. — Talán az ingatlanok tulajdonosainak nincs todomá- sa róla, hogy ha portájuk előtt a síkos járdán valaki balesetet szenved, akkor annak súlyos következményei vannak. Tartós testi fogyatékosságot okozó baleset esetén életjáradékot is megítél a bíróság. Külön meg kell említeni a Nyíregyházi Közterület-fenntartó Vállalatot, azt a szervezetet, amelynek egyik fő tevékenységi köre a városi közterületek, terek, járdák, parkok tisztántartása. A vállalat is rendelkezik részletes téli hóeltakarítási tervvel, amely fontossági sorrendben tartalmazza a tennivalókat. A vállalat belső szervezetében azonban az első próbatételkor nem működött minden olajozottan, s megfelelő mozgósítás hiányában későn indultak a sószóró gépek. — Tanulság az említett példákból az, hogy az útfelügyelő hálózatnak és a helyi tanácsok építési és közlekedési szakigazgatási szerveinek szervezettebben, nagyobb felelősséggel és hatékonyabban kell a jövőben intézkedniük. ■ HíM |B Rangjelzés a szivarzsébben
