Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-11 / 290. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. december 11. KÖZÖS KÖZLEMÉNY A TÁRGYALÁSOKRÓL Hyikolaj Tyihonov hazautazott lőgép fedélzetéről táviratban Lázár Györgynek a szívélyes mondott köszönetét Kádár és baráti magyarországi fo- Jánosnak, Losonczi Pálnak és gad tatásért. Közös közlemény Csütörtökön elutazott Budapestről Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki az MSZMP Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban. A szovjet miniszterelnökkel együtt elutaztak a kíséretében lévő személyiségek. A Szovjetunió miniszterelnökét és kíséretét ünnepélyesen búcsúztatták a Ferihegyi repülőtéren. A magyar, szovjet és vörös zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített repülőtéren felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszegysége csapatzászlóval. A búcsúztatáson megjelentek: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Méhes Lajos ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Borbándi János, Faluvégi Lajos és Marjai József miniszterelnök-helyettesek, továbbá a kormány több más tagja, köztük Púja Frigyes külügyminiszter, s ott voltak politikai, társadalmi, állami életünk más vezető személyiségei. Jelen volt az ünnepélyes búcsúztatáson Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Ott volt Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői fő- parancsnokának magyarországi, képviselője, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport magas rangú képviselői, élükön Vlagyimir Szi- venok vezérezredessel, a hadseregcsoport parancsnokával. A díszegység parancsnoka jelentést tett Nyikolaj Tyiho- novnak, majd felcsedült a magyar és a szovjet himnusz. Nyikolaj Tyihonov Lázár György társaságában ellépett a katonai díszegység előtt. Üt- törők virágcsokrot nyújtottak át a Szovjetunió miniszterelnökének, aki búcsút vett a magyar közéleti vezetőktől, valamint a szovjet nagykövetség és kolónia, továbbá az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselőitől. Nyikolaj Tyihonov a repüKözös közleményt adtak ki Nyikolaj Tyihonov és Lázár György budapesti tárgyalásairól, amely a többi között hangsúlyozza: a felek megkülönböztetett figyelmet fordítottak a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió testvéri barátságának elmélyítésére, sokoldalú együttműködésének bővítésére. Megállapították, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban a két ország gazdasági kapcsolatai fejlesztésének változatlanul legfontosabb tényezője a gyártásszakosítás és a termelési együttműködés bővítése, s ezen az alapon a kölcsönös áruszállítások növelése. A két ország kölcsönös szállításainak értéke öt év alatt eléri a 34 milliárd rubelt. Áttekintették a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági és műszakitudományos együttműködésének fő irányait 1990-ig meghatározó, hosszú távú gyártásszakosítási és kooperációs program megvalósításának kérdéseit. Megállapodtak, hogy együttműködnek olyan — a két ország népgazdasága számára nagy horderejű — feladatok megoldásában, mint az energia- és fűtőanyag, a nyersanyag-gazdálkodás javítása, a műszaki-tudományos kutatás és fejlesztés hatékonyságának növelése, a gépgyártás műszaki színvonalának emelése az elektronika és a számítástechnika eredményeinek széles körű alkalmazásával. A timföld- és alumíniumtermelés területén 1986 után is meghosszabbítják és bővítik az együttműködést. Folytatják az együttműködést a közúti járműiparban, a híradás-technikai és műszeriparban, a vegyiparban, a közszükségleti cikkek gyártásában, a könnyű- és élelmiszeriparban, továbbá a mezőgazdaság területén az állat- és baromfi-tenyésztési ipari komplexumok létrehozásában. A kormányfők megerősítették: a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió egyaránt érdekelt a gazdasági kapcsolatok pótlólagos bővítésében. E célból» megvizsgálják az együttműködés új lehetőségeit a termelési kapacitások fejlesztésében, hogy a szükséges árukból minél jobban kielégíthessék a két ország igényeit. Megállapították, hogy az együttműködés olyan formáinak átültetése a gyakorlatba, mint a kooperációban részt vevő ágazatok és vállalatok közvetlen gazdasági kapcsolatainak fejlesztése és elmélyítése, közös vállalatok létrehozása, nagymértékben elősegíti a gazdasági kapcsolatok és együttműködés szélesítését. Magyarország és a Szovjetunió nagy jelentőségűnek tartja a KGST tevékenységében való részvételt, a szocialista gazdasági integráció fejlesztését, amely külön-kü- lön minden testvérállam és az egész szocialista közösség haladásának állandó tényezője. A felek a jövőben Is hozzájárulnak az együttműködés mechanizmusának további tökéletesítéséhez, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése legkorszerűbb formáinak alkalmazásához, a szocialista nemzetközi munkamegosztás lehetőségeinek még teljesebb kihasználásához. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a KGST-tagorszá- gok párt- és állami vezetőinek tervezett felső szintű tanácskozása új lendületet ad a szocialista közösség gazdasági együttműködésének további elmélyítésével összefüggő fő kérdések megoldásához az 1980-as évekre. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a megbeszélések valamennyi megvitatott kérdésben teljes nézetazonosságot tükröztek, s a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri barátságának erősítését és sokoldalú együttműködésének fejlesztését szolgálták. Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében hivatalos baráti látogatásra hívta meg a Szovjetunióba Lázár Györgyöt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Jugoszláv iegyzék Albániához Belgrádban csütörtökön délután nyilvánosságra hozták a jugoszláv külügyminisztériumnak december 4-én az albán kormányhoz intézett tiltakozó jegyzékét. A jegyzék megállapítja, hogy egyes albán vezetők és a tiranai sajtó már hosszú ideje nyílt jugoszlávellenes kampányt folytat. Az Albán Munkapárt múlt hónap elején megtartott VIII. kongresszusán követelések hangzottak el arról, hogy Jugoszlávia „albán területeit csatolják visz- sza” az Albán Szocialista Népköztársasághoz. Az albán vezetők egyértelműen közösséget vállaltak a jugoszláviai albán irradenta erőkkel. „A jugoszláv kormány nevében a külügyminisztérium a fentiek miatt határozottan tiltakozik az albán kormánynál, és követeli, hogy a két ország kapcsolataiban szigorúan tartsa tiszteletben az egyenjogúság, a függetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a területi integritás és a határok sérthetetlenségének elveit — mutat rá a jegyzék. A külügyminisztérium egyidejűleg felhívja az albán fél figyelmét arra, hogy megengedhetetlen magatartásával és tevékenységével komolyan kérdésessé teszi a jugoszláv—albán együttműködés eddigi eredményeit, ami ellentétben áll a két ország népei és nemzetiségei érdekeivel, és súlyos következményekkel járhat az egész balkáni térség stabilitására is.” Képtávírón érkezett Csütörtökön megkezdődött Brüsszelben a NATO külügyminiszteri ülése. Képünkön: (balról jobbra) Luns, a NATO főtitkára, Genscher nyugatnémet külügyminiszter a megbeszélések egyik szünetében. (Kelet-Magyarország te- lefotó) ■ ■ ■ ■ ■ Szalontay Mihály: \SAi aitofsó cnav 54. Ez valahogy nem akaród- zott az öregnek, valahogy az öregasszony mintha útját állta volna, és tudta, hogy ezt a szituációt, mármint azt, hogy neki most elállják az útját, a cigányasszony is tudja. Ez az érzés azonban most másodlagos volt, ha erősen jelen levőnek is érezhette, fontosabb lett ez a könyvdolog. — Miért? Maga látott ilyen könyvet? — Hát, meg is van nekem. — No fene! Az öreg egyszer csak azt érezte, hogy ott guggol az öregasszony mellett. Ami miután nem tudta pontosan, hogy milyen célból guggol ott, zavarba hozta, elpirította az arcát, fel is állt rögtön. Az öregasszony rezzenéstelenül maradt. — Szép balladáskönyv. Szépek a képek hozzá. Korsókról meg kancsókról. Még a Savanyó Jóskáról is van benne kancsókép, ez pedig itt betyárkodott, ahonnan maga jött. — Hát én nem vagyok Savanyó Jóska. — Hát nem, mert az szép szál ember volt! — És sok könyve van? — Nekem nem olyan sok. Van a gyermekeimnek elég. Aztán sokat olvasom. — Mit csinál maga itt, mi a foglalkozása? — Hát maga?! Rendőr? Olyan detektívféle? — Szóval krimit is olvas? — Azt a legszívesebben, meg nézem a tv-ben. De a szép verseket is. Mert én is írok minden alkalomra. Most is eggyen törtem a fejem, ahogy nézem itt ezeket a hangyákat. Nézze csak! Az öreg ott újra leguggolt a piros szoknyagomolyag mellé, és nézte elmélyülten percekig ő is, hogy a feketehangyák három meg a vöröshangyák egy csapása keresztezte egymást, és a keresztezés négyszögében milyen felfokozott izgalmú nyüzsgő volt a boly, ott azon a ponton gyorsabban lüktetett, mozgott az áramlat, tapintható lett a mozgás a plasztikusan létező elevenség. — No látja? Az öreg nézte, nézte, nem szólt semmit, aztán fölállt, kicsit átlépte a piros szoknyát, belegázolt a vadbúzás fűbe, és úgy hátulról a válla fölött kérdezte meg: — Mondja már meg né- ném, merre találom Fazekas Juliannát, aki tanító volt itt? De azt mondta Bibircsók úr, hogy most már nem az. — Vele volna dolga? — Vele. — ... mert vagy a párjával? Az öreg ingadozott, nem tudta, hogy mit mondjon. — Nem tudom ki a párja, de úgy hallottam, — lőtt vaktában — nemrég került ide. Maga ismeri ? — Én nem. Nem kutak- szok én senki után. — Hát Fazekas Juliannát ismeri-e? — Én nem. — Maga se idevaló? — Már hogyne lennék. Persze ezt csak én mondom, hogy itt meg itt születtem, itt meg itt lakom, de aztán már a magyarok nem vállalnak. A cigány az csak cigány ! — No de hát csak kell ismernie akkor. — Hát ez attól függ... Az öreg elértette: — Dohányzik maga? —r' Én nem. — Hát inni szokott-e? — Már hogy szoknék! Begorombult az öreg. ^ — Hát mit szokott csinálni akkor?! — Nézem itt ezeket a hangyákat — mondta a cigányasszony, és az öreg megesküdött volna rá, hogy mosolyog. Pedig hallásra ha- lálkomolyan beszélt. Visszaguggolt mellé, hogy most tpár a másik oldalán, nézte az óriás testű vöröshangyákat, meg a kicsi feketéket, aztán későn szólalt meg, csendes békességgel és na-, gyón szomorúan: — Megbántott engem nőném, nagyon. Játszik velem maga, szórakozik velem. Pedig én nem adtam rá okot, tisztelettel voltam magához. Miért teszi? Kell nekem beszélni ezzel a Fazekas Juliannával, és kicsi az időm. (Folytatjuk) Wallraff hosszú menetelése Újabb pofoa a Sildnek Az NSZK és Nyugat-Euró- pa leggátlástalanabb bulvárlapjának alaposan meggyűlt a baja egy íróval. Igaz, az író maga is világhírű, bár éppen ellenkező előjellel, mint a Bild. Közéleti Don Quijote Günter Wallraff az elmúlt két évtizedben parádés politikai irományokkal hívta fel magára az NSZK, majd a világ figyelmét. A baloldali érzelmű fiatalember — még ma sincs negyvenesztendős — húszévesen arra tette fel életét, hogy hazájának politikaitársadalmi visszásságait leleplezze, a közvélemény elé tárja. 1961-ben a Bundes- wehrről, majd a munkások helyzetéről, később a mam- mutvállalatok trükkjeiről írt megrázó riportokat. (Magyarul is megjelentek a Tizenhárom pokolra kívánt riport és az Önök ott fenn — mi itt lenn című kötetei.) Nemzetközi visszhangot váltott ki, amikor egy ultrajobboldali illegális szervezet emberének álcázva magát, bizalmába férkőzött a hírhedt puccsista tábornoknak, Spinolának, s megírta a portugál reakció titkos szervezkedéseit. Wallraff munkamódszere az NSZK-ban is ehhez hasonló: álnéven, külsejét elváltoztatva beáll valahová dolgozni, s pár hónap után megírja tapasztalatait. Jobboldali nyugatnémet politikai körökben ezért rettegett ellenféllé lett a soha nem nyugvó, rendkívüli írói tehetséggel, megjelenítő erejű stílussal megáldott „közéleti Don Quijote”. Wallraff harca azonban nem kilátástalan szélmalomharc, ezt igazolja a Bilddel vívott immár fél évtizedes párbaja. olvasmánya. A lap munka- módszere; minél zaftosabb, érdekesebb történeteket tálalni, röviden, izgalmasan, óriási figyelemfelkeltő címekkel. Alapelv: az igazság nem számít. A következmények: ártatlanul meghurcolt, környezetükben a hamis, vagy eltúlzott történetek miatt kigúnyolt, megvetett emberek tragédiái. Wallraff a „hírnévgyilkosság központi lapjának” nevezi a Bildet, s ezt bizonyítandó, most őszszel megjelent újabb könyvében sok-sok példát — valódi eseteket — írt meg. Például: a Bild hírt kapott egy kisvárosból, ahol egy volt bányász magát csodagyógyásznak adta ki. Ennyi volt a valóság. Ugyanez a Bűdben: X. Y. bányász, mint kuruzsló, mindenféle machinációkkal szerelemre kénysze- rített 30 asszonyt. S részletes leírás a „rendelőről”, a leitatott páciensekről, egy „fekete bőrkanapéról” stb. Az érintett perelt, s a bíróság hírnévrontásért 2400 márkára büntette a lapot. Amikor híre ment, hogy Wallraff ezt a sztorit is be akarja venni harmadik könyvébe, a volt bányásznál megjelent egy ismeretlen, aki százezer márkát ajánlott fel, ha a sértett megtiltja az írónak a történet közlését. Bojkottfelhívások S ez még enyhe példa. Wallraff beszámol olyan esetekről is, amelyekben a lap gátlástalan újságírói addig zaklatták a Bild-sztori következtében idegileg amúgy is szétesett áldozatokat, hogy végül öngyilkosságba menekültek. (Hasonló történetet írt meg Heinrich Böll is, a Katherina Blum elvesztett tisztessége című könyvében, amely ugyancsak a Bild módszereit mutatta be.) Wallraff leleplezései igen nagy hatást gyakoroltak az NSZK-ban. Az utóbbi időben a Bild példányszáma csökkenni kezdett, vezető szociáldemokrata és szakszervezeti politikusok nem állnak szóba munkatársaival, s már 200 ezren írták alá a Bild- ellenes bojkottfelhívásokat. A mammutkonszern mam- mutlapja óriási ügyvédi apparátussal, s piszkos módszereinek teljes arzenáljával sem tudta némítani Wallraf- fot és híveit. A Stern magazin szerint „a Bild sokkal óvatosabb lett, majdnem félős. Szerkesztői ma már ellenőrzik a munkatársak által behozott anyagok tényeit. Ha egy történet túlságosan veszélyesnek tetszik, inkább csak kitalált neveket írnak bele”. A hírhedt Bild-Zeitung tehát védekezik. Wallraff pofonjai nem voltak hatástalanok. Fél re vezetés— ötmilliószor 1977 tavaszán jelentkezett Hans Esser néven, mint rekm lámszövegíró a Bild hannoveri szerkesztőségében. íráskészsége alapján hamar véglegesítették. Három hónapig belülről vizsgálta az ötmillió példányban megjelenő lap munkamódszereit. Aztán feli fedte kilétét, s bejelentette, hogy könyvet ír a Bildről. A lap és kiadója, a nyugatnémet sajtó jelentős részét uraló Springer-konszern mindent megtett a Wallraff-le- leplezések megjelentetésének megakadályozására. Kígyót- békát kiabáltak rá, perbe fogták. A könyv mégis megjelent, s országos politikai botrányt kavarva pár Hét alatt 300 ezer példányban kelt el. A visszhang érthető, hiszen a Bild sok millió nyugatnémet polgár egyetlen napi A. K.
