Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. december 31. | Visszapillantó j tükör J 1981 februárjában véget ért ugyan a kínai Hold-naptár szerint a majom éve, de az esztendő úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Megmaradt olyannak, amilyennek egy fotós a valóban „emberszabású” majmot megörökítette: állig felfegy- verzettnek. A Távol-Keleten nagy a majomkultusz. A Majomkirály — a kínai színpadi irodalom ősremeke — remek személyiség (majdnem azt mondtam ember) portréja. Következetes, rugalmas, optimista, bölcs, ügyes, bátor. Hát ez a mostani, emberré maszkírozott négykezű nem sokat mutat mindebből. Álldogál a fegyverrel és — majmol. 1981-ben az ember nem is nagyon lehetett megsértve, hogy ilyen pózban alakítják. A fokozott fegyverkezés, a növekvő veszélyek esztendője volt a legutolsó tizenkét hónap — a végén egy kis reménysugárral. (1. kép.) A fegyvereket egy washingtoni úr, bizonyos Hónaid Reagan kezdte el félelmetes ütemben felhalmozni. Mintha még nem lenne elég. Sajnos fegyverhalmozásra nem született még olyan törvény, amely előírná, hogy csak egy hónapi szükségletnek megfelelő mennyiséget lehet belőle tárolni. Pedig erre az árucikkre igazán vonatkozhatna efféle rendelkezés. A Fehér Ház megújult. Miközben férje a fegyvereket csörgette,-Nán- I cy Reagan, az asszony porCelántányérjait. Kicseréltette az elnöki étkészlet jó néhány ezer darabját. És az előirányzott ötvenezer dollár helyett nyolcszázezer dollárért tata- roztatta az államfői lakosztályt. Az elnök most jól lakik. Akkor is, ha az új készletből étkezik. Nancy egyébként azt mondta, az a célja, hogy elhomályosítsa a Kenne- dyeket. Nancy asszony biztosan nem járt Spanyolországban. Mert ott értesült volna arról, hogy a Kennedyeket nem kell elhomályosítani. Az egyik szeszes italgyár új gint dobott a piacra. Ezt Jaqueline Kennedy (vagy Onassis, kinek jobban tetszik) képével reklámozta. Az italt a kutya se vette. Ez persze még nem azt jelenti, hogy Kennedynét vették kutyába (se), lehet, hogy az ital volt ihatatlan. Mindenesetre a cég reklám- szakemberei felcserélték a volt elnökhitvest egy másik amerikaival, Bo Derekkel, a filmcsillaggal. Még nem olyan híres, mint Jaqueline — mondták — de 28 évvel fiatalabb. (2. kép.) Kínában egészen biztosan nem. isznak a spanyol ginből. Ott most új ital a módi: a Coca-Cola. Ez igen egészséges. Az viszont kevésbé, hogy még a kólától is megrészegedtek. Ugyanis amerikai. És ami amerikai, az most részegítő. A fogyaszthatatlan is. Nevezetesen az, ami a- kínai majomév jelképének a nyakában lóg. Az amerikai fegyver. Kínában — mégha nem is hirdetik úgy, mint a Coca- Colát — ez most a sláger. (3. kép.) Kína és Amerika szerelme még meglehetősen új keletű és eléggé ingatag. Anglia viszont reméli, hogy egy ugyancsak újdonsült kapcsolat tartós lesz. Charles Windsor (egyébként trónörökös) és Diana Spencer esküvőjét úgy ünnepelte meg a szigetország, mintha semmi sem változott volna. A régi birodalomra emlékezve tűzijáték keretében felgyújtottak egy kastélyt — akárcsak a XVIII. században. A különbség csak az, hogy akkor valódi palota égett, most pedig annak papírmasé mása. A múlt hagyományait vállalni nem egyszerű. Még egy jövendő királynak sem. Charles hercegnek biztosan derékfájást okozott az esküvő. Legalábbis, ha elnézi az ember azt a képet, amelyet „hivatalos mennyeg- zői fotónak nyilvánítottak”. Az egykori uralkodók és hitveseik festményein még csak elment ez valahogy. De napjainkban? Inkább csak Nagy- Britannia nemzetközi politikájára emlékeztet. Kissé merev és nyakatekert. (4. kép.) Az „évszázad párja” mellett ez az év produkálta ezt a furcsa párt is. Sokáig a hódolat pózában láthattuk őket. Baniszadr iráni elnök az ország vallási vezetőjének, Khomeini ajatollahnak a kezét csókolta. A kézcsók ízlés és hagyomány dolga: ahány ház, annyiféle üdvözlés! De Iránban hamarosan elkövetkezett az a helyzet, amikor Baniszadr képtelen volt arra, hogy tiszteletéül ilyen módon adjon bizonyosságot. Párizsból ugyanis meglehetősen nehéz Teheránba Jitcsókolni. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy az exelnök megfeledkezett a fiúi tiszteletről és apa- it-anyait beleadott Khomeini- ellenes szónoklataiba. Persze ez is egyfajta párbeszéd. A világ azonban sokkal jobb szereti — ha legalábbis államközi szinten — másfajta stílus uralkodik. Két hosszú, nehéz év után végre sikerült leülni tárgyalni Kelet és Nyugat politikusainak. Nem ment ez könnyen. A párbeszéd is a korábbinál nehezebben bontakozott ki. A kezdet ezúttal is — szovjet— nyugatnémet — csúcstalálkozó volt. Reméljük találkoznak majd mások is a csúcsokon. Most értjük meg igazán, miért is nevezik csúcstalálkozónak az államfői megbeszéléseket. Át kell mászni a nehézségek hegyén — mielőtt célba érnek. De a csúcsra fel kell kapaszkodni. A nemzetközi kapcsolatokban a hegymászás nem passzió, hanem kötelesség. És a világ reméli, hogy a jövendő év vége más, jobb lesz mint az idei, amikor stílusosan még a Mikulás is fegyverrel érkezett. (5. kép.) Kereszty András Mérséklődik az infláció Begin—Percy-találkozó Jugoszláv költségvetés Az életszínvonal I százalékos csökkentését, ugyanakkor az infláció jelentős mérséklését irányozza elő a jugoszláv szövetségi nemzetgyű- -ffe (parlament) által kedden elfogadott 1982. évi költségvetési és gazdaságfejlesztési terv. jövő évre szóló gazdasági terv értelmében az infláció 15 százalékra csökken. Az idén Jugoszláviában mintegy 40 százalékkal emelkedtek az árak, ami a legmagasabb inflációs ütemet jelenti Európában. A nemzeti össztermék (GNP) a tervek szerint 2,5 százalékkal, az ipari termelés 3,5 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 4 százalékkal, a foglalkoztatottság 2 százalékkal, a termelékenység pedig 0,5 százalékkal emelkedik 1982-ben. Menahem Begin izraeli mb niszterelnök kedden Jeruzsálemben fogadta Charles Per- cyt, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnökét. A megbeszélés után Percy „reménykeltőnek” nevezte az izraeli miniszterelnökkel az úgynevezett „autonómia”- tárgyalások jövőjéről, Dél-Li- banonról és a Szíriához tartozó Golan-fennsík bekebelezését jelentő Golan-törvényről és annak következményeiről folytatott eszmecserét. „Sikerült tisztáznunk a múltban keletkezett félreértéseket” — mondotta. Az izraeli rádió ezután úgy vélekedett, hogy Begin és Percy találkozója szétoszlathatja Izraelben azt a félelmet, hogy az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács január elejére tervezett ülésén esetleg támogatná az Izrael elleni szankciókat előíró határozat elfogadását. Moszkvai levelünk Tea — szamovárral E * vszázadok óta őrzött hagyomány a teázás a Szovjetunió számos népénél. Mi, magyarok már-már követeljük a reggeli duplát felkelés után, később a munkahelyi feketék sorát, majd az edzettebbek a lefekvés előtti „szíverősítőt”. Az itteni szokások eltérnek a hazaiaktól: a tea még mindig hódít. A magyar ember teát rendszerint csak reggelire fogyaszt — akkor is vajas kenyérrel. Itt például a vendégeknek gyönyörű porcelán készletekben, tálcán szolgálják fel a — teát. Ebéd vagy vacsora után — álljon az bármiből és bárhol — kötelező érvényű a társaságnak teát inni, ellenkező esetben a házigazda könnyen megsértődhet. A városokban, falvakban, de még a távoli tajgában is az út mellett megtalálhatóak a teázók — a régi „teaházalc". Itt aztán a fáradt utazó vagy a hideg elől menekülő járókelő — ha szerencséje van — igazi „szamovár ízű” grúz teát ihat. (A szamovár orosz szó, jelentése: „önfözö”, szerk.) Mert a tradíciók a szamovárt is átmentették a jelennek. Számunkra a szamovár szinte jelképpé vált — régi orosz filmek, drámák, csehovi novellák néma, de fontos szereplői. Eredetileg egy talpas fémedényről van szó, amiben a vizet forralták, amíg egy külön edényben a teafüvet forró vízzel feloldották. Később a csészébe töltött keverékre a szamovár csapján engedték a forró vizet, s csak ezután lesz kész a valódi tea, amit egyébként cukor nélkül volt szokás inni. Ez a folyamat ma sem igen változott, legfeljebb a szamovárt már nem fával, faszénnel, hanem árammal melegítik — a technika ide is betört. Magát a szamovárt kb. a XVII. század óta használják, akkor terjedt el szerte Oroszországban. A nemesi palotában csakúgy, mint a szalmafedeles viskóban ott állt, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy az egyik ezüs- tözött, tarkán díszített, a másik pedig egyszerű sárgarézből készült. A szamovárokat Moszkva, Szent Péter- vár, Jaroszlav ügyes kézművesei gyártották, de a legelső önálló üzem Tulában (kb. 200 km Moszkvától) létesült. A város közismerten híres volt fémműveseiről. így aztán a szamovár lassan a hétköznapok nélkülözhetetlen eszközévé, a hagyományos orosz vendégszeretet jelképévé vált. A XIX. század a szamovár „aranykora”. Festők vitték vásznaikra, költők emlékeztek meg róluk verseikben, írók jegyezték le az elmaradhatatlan délutáni teázások hagyományait. bár az elektromos teafőzők ott sorakoznak az üzletek polcain, a szamovárt végleg kiszorítani, legyőzni lehetetlen. Tulában, a tradicionális szamovárkészítés fővárosában ma is folyik e közkedvelt eszköz gyártása. A Szovjetunió számtalan vidékére, városaiba, falvaiba indulnak innen a vagonok a megbecsült termékekkel. Csak ebben az évben az üzem terveiben több mint egymillió szamovár gyártása szerepel (elektromos és faszenes egyaránt). Vagy húszfajta ki- sebb-nagyobb szamovárt bocsátanak forgalomba, köztük 2 literestől az 50 (!) literesig számtalan egyszerű és díszített termék megtalálható. Ugyancsak nagy mennyiségben kerül piacra az úgynevezett szamovárminiatúra családja, amelynek tagjaival az ajándéküzletek polcain találkozhat a turista, a vásárló. Az üzem nagy tételben szállít a határokon túlra is, külföldi megrendelőknek. A szamovár jövője tehát biztosított. A fel-feltáma- dó nosztalgiahullám pedig csak szélesíti híveinek táborát. Ezért van az, hogy nemcsak a múzeumok vitrinjeiben, családi örökségek féltett kincseiként láthatóak, hanem a Kaukázustól az antarktiszi kutatóállomásokig, a fővárostól a messzi tajga eldugott kicsiny településéig ott állnak az asztalon, büszkén csillogva, mint a hétköznapi élet elmaradhatatlan kellékei, egy sok évszázados hagyomány néma őrzői. Moszkva, 1981 december. Szaniszló Ferenc ■s Rakowski az NSZK-ban Mieczyslaw Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettes szerdán rövid látogatásra Bonnba érkezett. A lengyel miniszterelnök-helyettes megbeszélést folytat Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel, aki Schmidt kancellár távollétében kormányfői minőségben fogadja a lengyel politikust. A látogatás kapcsán a nyugatnémet külügyminisztérium szóvivője elmondta: Genscher előzőleg hosszabb telefonbeszélgetést folytatott a nyugatnémet kancellárral, aki jelenleg az Egyesült Államokban tölti szabadságát, és január 5-én várhatóan találkozik Reagan amerikai elnökkel. A külügyminiszter — fűzte hozzá a szóvivő — csütörtökön Londonba utazik, hogy tájékoztassa az NSZK nyugat-európai szövetségeseit a lengyel kormány képviselőjével lezajlott megbeszéléseiről. Rakowski miniszterelnökhelyettes még a szerdai nap folyamán visszautazott Varsóba. Szerdán Bonnba érkezett Mieczyslaw Rakowski, lengyel miniszterelnök-helyettes. Képünkön: a lengyel politikus (balra) Haps-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter társaságában. (Kelet-Magyarország telefotó)
