Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-30 / 304. szám
1981. december 30. Kelet-Magyarország 3 Őrizeti a preszfizsi A Balkányi ÄG nyírgelsei léüzemében műszakonként nyolc vagon almát dolgoz fel Sípos Károly, a présgép segítségével. (GB) NEMCSAK SZÁZEZRET NYERTEK A gégényi rangsor Gégény 2250 fős lakosságát soha nem kellett a közmunkákra biztatni. Évi 125 ezer forintos fejlesztési alapjuk egy átalakításhoz is kevés lenne. Hamar rájöttek: ha igazán szeretnének valamit a faluban, maguknak kell megcsinálni. Bölcs előrelátással már az óvodában megszerettetik a gyereTÖMEGMOZGALOM- MÁ FEJLŐDÖTT a mezőgazdasági szövetkezetekben a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom — állapítja meg a termelőszövetkezetek IV. kongresszusának határozata. A feladatok között arra ösztönöz a határozat, hogy a vállalásokban a minőségi és a jövedelmezőségi mutatók kapjanak nagyobb szerepet. Ennek anyagi ösztönző formáit is fejleszteni indokolt. Jelentős tartalékok vannak az újítói tevékenységben is. A megfogalmazás megyénkre is ráillik. A szocialista brigádmozgalom több mint 15 éves múltra tekint vissza a mezőgazdasági üzemekben. Többen elmondták a kongresszuson — a megyénk képviseletében felszólalók is - szocialista brigádok ma már meghatározó részesei a szövetkezeti kollektíváknak, a szövetkezeti közösségeknek. A dolgozók körében presztízsük van, a legöntudatosabb réteget tömörítik, azokat, akik többet akarnak nyújtani a közösségnek, akik nemcsak kereseti lehetőséget látnak a szövetkezetben, hanem szocialista elkötelezettségüket fejezik így ki. A brigádok jó iskolái a szocialista emberré nevelésnek. A szocialista brigádmozgalom eredményei közismertek. Az utóbbi években ennek ellenére gyakran merül fel a gondolat, hogy a brigádmozgalommal való törődés alábbhagyott, különösen a tsz-vezetők egy része nem törődik a mozgalommal. Egyesek úgy vélekednek, hogy a brigádmozgalom jelenlegi formájában túlhaladott. Sok brigád munkájában és vállalásaiban sablonok tapasztalhatók, más részről pedig a szövetkezeti ön- kormányzati szervek elsősorban a munkahelyi közösségek sorában, a brigádokat nem sikerült megfelelő módon elhelyezni. Ezért egyik feladat, hogy a mozgalmat szabadítsuk meg az uniformistól, igazodjon a helyi adottságokhoz, olyan formát alakítsunk ki, amely beilleszkedik az önkormányzati rendszerbe. A BRIGÁDOK MUNKÁJÁBAN — helyesen — a gazdasági vállalásoknak van döntő súlya. Ez nem baj, de emellett a kulturális vállalások eléggé szürkék. Ebből adódik, hogy a társadalmi vállalások minőségét és mennyiségét több helyen javítani kell. Az egyik felszólaló elmondta, hogy a „szocialista módon élni” cél a legsürgősebb javításra vár. Ez okozza a legtöbb gondot, ebből születnek a semmit mondó vállalások. Például az ilyenek: „Meglátogatjuk beteg, kórházban fekvő társunkat. Aztán szinte várjuk, hogy valaki megbetegedjen, mert különöben nem tudjuk a vállalást teljesíteni”. Javasolta a felszólaló, hogy ezt a célkitűzést ne a vállalás alapján értékeljék, hanem utólag egyéves munkát és magatartást vegyék figyelembe. A kongresszuson hangot kapott: a brigádok tevékenységében az újítási mozgalomnak sokkal nagyobb szerepet kell kapnia. Sajnos ez ma még nincs így. Az újítás elbírálási huzavonájában az irigységtől a képzetlenségig, a haszonlesésig minden akadály fellelhető. Itt a legerősebb a függés a vezetéstől: mert tevékeny támogatás nélkül egy fizikai dolgozó javaslata életre valóságát is nehezen tudja bizonyítani. Persze vannak szép számmal kivételek megyénkben is. De a jellemző inkább itt is az elmarasztaló megjegyzés. Az újítások száma megnőne, ha az újítók érdekvédelme a jelenleg alkalmazott eljárásoknál jobb lenne. Kevés az ösztönzésre a felhasználható anyagi juttatások összege is. A MOZGALOMBAN RÉSZT VEVŐK igénylik az érdekképviseleti és állami szervek hathatós segítségét. • A , körlevelek mellett nyújtsanak több segítséget a helyszínen a brigádoknak. kekkel a közhasznú munkát. — No, nem egetverő dolgokról van szó — szabadkozik Mártha Gézáné vezető óvónő. — Vettünk az óvodásoknak játék kerti kapát, gereblyét, és a faleveleket rendszeresen ők seprik össze. Minden csoport versenyezik: kinek a területe lesz tisztább? Soha nem mondjuk, hogy ti most dolgoztok, de a tiszta, a szép iránti igényt kialakítjuk a gyerekekben. Alig hittek a szemüknek Így aztán nem csoda, hogy amikor iskolába kerülnek, nem húzódoznak egy-egy délutáni udvarsepréstől, virágültetéstől. Az iskolások például meghallották, %hogy a tanács szociális gondozásban részesíti a magára maradt, idős embereket, Ügy tudták, a konyhakertben és a ház körül kell segíteni. Egymásnak adták a kilincset a tanácson. Az idős asszonyok alig hittek a szemüknek. Néhány óra alatt megszabadult a gyomtól a veteményeskert, friss virág díszelgett a vázában, halmozódott a gyújtós, a tüzelő a fáskamrában. Akit ágyhoz kötött a betegség, gyógyszert szereztek neki, a boltban bevásároltak a fürge kezek. A kisközségek kategóriájában öt évvel ezelőtt harmadik helyezést értek el a társadalmi munkaversenyben a megyében. Százezer forintot kaptak érte, azt is közcélra fordították. Megmozdult akkor a falu apraja- nagyja. Nem a szervezés volt a legnagyobb feladat, hanem az, hogy minden jelentkezőnek tudjanak elég munkát adni. Pivarnyik Sándor tanácselnök ma is úgy emlékszik mindenre, mintha tegnap történt volna. — Már négy éve takarékoskodtunk, új óvodát sürgetett a falu. Az évi 125 ezer forintos fejlesztési alapunkat eltettük, de közben emelkedtek a költségek, mind nehezebben lehetett új beruházáshoz kezdeni. Elmentünk a téeszhez, kaptunk egy kis pénzt. Szoroztunk, osztottunk, de kevés volt. Félmillió forint társadalmi munkára lett volna szükség. Nem is igen hittük, hogy sikerül. Megmozdult az egész falu. Hónapok múlva már állt az óvoda. „Akkor kvittek vagyunk" Minden egyes lakosra 416 forint társadalmi munka jut. Mackó András tízszer any- nyit végez, gyors számvetés: tavaly negyvenezer forint értékben tevékenykedett Gégény javára. Pátrohán dolgozik, tejkezelő, hajnalban és este van ott, így a nap nagy részét más elfoglaltsága teszi ki. Legutóbb például egy 300 öles földdarab igen elhanyagolt állapotban volt a temetőnél. Saját traktorral beszántotta, feltöltötte és elpla- nírozta. Amikor tavasszal a facsemetékért mehettek, Debrecenből, Máriapócsról ő hozta haza a fuvart, saját kocsin, saját benzinnel. Ha hirtelen fuvar kell, a tanácson tudják, Bandi bácsira mindig számíthatnak. — Most azon töröm a fejem, hogy van egy 4—5 hektáros vályogföld a Cidán. Ide hordtuk a szemetet, de mélyszántással réndbe tehetném és facsemetéket nevelhetnénk benne. Bandi bácsi traktorát szinte közkincsnek tekintik a faluban. Számtalanszor megkérik, nem szántaná-e fel a kertjüket. A fizetségre Bandi bácsinak mindig az az elve: — Ne nekem segítsd visz- sza, hanem a falunak kell valamit csinálni, le ne maradj ! Akkor kvittek vagyunk. Fodorék példája Fodor Kálmánékat illik megkülönböztetni mindenkinek. Az apa — aki kézbesítő — jelöli ki a temetőben a sírhelyeket, lepermetezi a gyomokat, a felesége, pedig gyomlálja, kapálja a temetőt. Kisebbik fiúk, Kálmán parkettakészítő kisiparos. Katonaként éppen rövid eltávozáson járt otthon, amikor vasárnap délelőtt megkereste a művelődési ház igazgatója. Négy négyzetméteren felpú- posodott a parketta, nem kapnak rá mestert. Kálmán szedte a szerszámait, saját anyagból, még aznap délelőtt rendbe tette. Béla férfiszabónak tanul, az óvoda babái kapnak majd új ruhát tőle. A lőtér építésén ott szorgoskodott az egész Fodor család. — Hihetetlenül nagy értéket jelent nekünk a lakosság társadalmi munkája — folytatja a tanácselnök. — Nemcsak az évi egymillió forint miatt, hanem a gondolkodásban. A közösségi gondolkodás fokmérője, ha valahol nem kell különösebben szervezni a társadalmi munkát. Tóth Kornélia Cs. B. Újévköszöntő hagyományok Szilveszteri zajkeltés A hamarosan véget érő óesztendőt szerte a világon különféle szertartásokkal búcsúztatják, köszöntve 1 egyszer&mind az újat, a 1 helyébe lépő „vígságszer- ző új esztendőt”. Az óévbúcsúztatás talán, legáltalánosabb velejárója a zaj- keltés, a féktelen ünnepi lármázás, amelynek az idén is tanúi lehetünk, ha végigmegyünk szilveszterkor az utcákon. Ahány ház, annyi szokás. Újév napján-az emberek igyekeznek minél nagyobb lármát csapni. Dániában például tűzijátékkal, patronok és petárdák robbantásával növelik a zajt, az NDK-ban pedig még ma is több mint harmincmillió márka értékű tűzijáték-rakétákat gyártanak újévre. Lármázunk a magunk módján mi is: a hangorkán növelésére dudák, si- pok, kerepeiők, játékdur- rancsok szolgálnak. Csak épp azt nem tudjuk, miképpen alakult ki és mióta honos ez a fülnek korántsem kellemes szokás. Nos, a papírtrombiták ri- koltozása és a petárdadur- rogtatás réges-régi hiedelmeket idéz, céljuk a rossz, az avitt, a gonosz elűzése — és ezáltal az új esztendőre való egészség, bőség és termékenység megteremtése, megidézése — volt. „A lármázással, álarcos alakoskodással öszszekötött szokásokat gyakran a török elleni harcokkal hozzák kapcsolatba” — írja Magyar népszokások című könyvében Dömötör Tekla. A Tiszántúlon is több helyütt él ilyen szokásmagyarázó történet. A legjellegzetesebbet Hajdúszoboszlón figyelte meg Igmándy József, a debreceni egyetem egykori böl- ' csészdoktora. Szilveszteri népszokások Hajdúmegyében című, 1941-ben közreadott dolgozatában így ír: az év utolsó napján „Szoboszlón a gyerekek, suhancok és legények pergőkkel, kolompokkal, csengőkkel, dudákkal, ostorokkal s mindenféle más eszközökkel felszerelve összegyűltek a piacon, s itt, valamint az utcákon járkálva rettenetes zajt csaptak. Közben lövöldöztek is. Ezekhez járult még a torony, az ablakok kivilágítása, csillagszórók, vakító rakéták lövöldözése”. A hajdúsági fürdővárosban élő idősebb emberek ma is úgy tartják, hogy ez az évbezáró szokás a török háborúk idejéből ered. A török annak idején ugyanis épp az esztendő utolsó napján közeledett — a hadba vonult férfiak távolléte miatt csupán az asszonyoktól és gyermekektől lakott — Szoboszló- hoz. Az asszonyok (lám, mit tesz a szükség, szülte leleményesség) ijedtükben félreverték a harangot és tepsikkel, edényekkel csörömpöltek, hogy a zajkeltéssel megrémítsék, félrevezessék a törököket. A szájhagyomány szerint tehát a törökvilág eseményeivel függ össze ez a szokás. Igmándy József kurta négy évtizeddel ezelőtt még azt adhatta hírül, hogy „a szokás a kántálás- sal esvütt ma is megvan”. Az idők múlásával azonban. miképp egész szokás- rendszerünk, a zajkeltés ritmusa is megváltozott értelmezésében, elhomályosodott eredettel, talán csak puszta hagyományként élt tovább. Az újévi lármázásnak alighanem a harsány öröm, a féktelen ünnepi jókedv lett a to- vábbéltetője. Juhani Nagy János f— Kertié* kolbászból A jóllakott ember szájában is összefut a nyál, különösen, ha színesben látja a televízió reklámját, a Csemege bolt kolbászhegyeit, a fehér-rózsaszín császárhúsokat, a [ felvágottak tömegét, az oldalasokat és sonkákat, egyszóval mindazt az ínyencséget, amire még népi mondásaink is számosán akadnak: több nap, mint kolbász. Kolbászból font kerítés. Űjabb hirdetés, csokoládés, kókuszos, tejszínhabos csemege. Megint más hirdetés: szakácsok ajánlják versenymunkáikat, tűzön, zsírban, olajban, sercegve, pirulva, tálalva kínálják magukat a jobbnál jobb falatok. Az a miénk, amit megeszünk, mondjuk. Iskolatej. Nem éppen „korszerű” a reklám, a tehenet vonszoló „gyön- gyösbokrétás” parasztbácsi, de csurran és nem cseppen a finom tej, van öröm az iskolában. Már, ahol van iskolatej. Reklám. Reklámok a tévében. És műsor is arról, hogyan főzőcskéz- zünk, de okosan. Hogy a szocializmus nem jelent egyet a kolbászhegyekkel, azt persze csak akkor mondhatjuk ki, s csak úgy mondhattuk ki, ha hegynyi nem is, de elegendő már volt és van abból a kolbászból. A kolbászszocializmus ideológiájával szembeszegülni bizony csak úgy lehetséges, hogy ha ebben a harcban —, mert egyfajta harc ez is ám, és korántsem nevetséges küzdelem —, lábupkat a bizton megtermelt javak szilárd alapzatán vethetjük meg. S, hogy ilyen alapról beszélhetünk ma és itt, ebben az országban, ahhoz évtizedes és következetes politika — társadalom és gazdaság- politika — kellett. Tanulás önmagunk botlásaiból, mások tapasztalataiból, de még elleneink kaján kézdörzsölgetése- iből is. Semmilyen politikát, gazdaságpolitikát sem lehet jó kedvből, rossz kedvből, álomból és napi vágyakból, alapvető elvünk megkerülésével, figyelmen kívül hagyásával csinálni. jjjA kerítést lehet ugyan j , .iK^bászbpljíópni, de fonni kell, ami munka. r A kolbászhoz hús kell, amit jószágként nevelni kell , — ez is munka. A jó- [ szágnak takarmány kell, ; I amit megtermelni Kell: munka... Nézem a televízió reklámját, amolyan bőségszarunak tűnik az egész. S voltaképpen ostobaság lenne is szé- gyelnünk azt, amink van, miután munkával hoztuk létre. De hát egy reklámműsornak nem is feladata a húshegyek mögött az értékesítési gondokat is megmutogatni, a gyöngyöző borral teli pohárban minek visszatükröztetni a szőlőtermelés hazai gépesítettségének igen alacsony fokát és a tárolási érté- l kesítési gondokat. Pedig, ha jól belegondolunk, e téren is és más terén is a gazdaságnak — és nemcsak az élelmiszer- gazdaságnak, — bőven van, volt és lesz gondja. Olyan is, ami rövid távon megoldható, olyan is, ami nem. Saját korábbi hibáinkból tudtunk tanulni. Mert a rugalmas piac- gazdálkodáshoz a hibákkal nyíltan is szembenézni tudó politika vezetett el. Gyurkó Géza
