Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-29 / 303. szám
1981. december 29. Kelet-Magyarország S A dicséret értéke AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA első osztályában az volt a feladat, hogy a gyerekek mondják meg, mi történik otthon, ha piros pontot kapnak, s mi, ha feketét. Nos,.az eredmény meggondolkodtató. A 32 gyerek közül mindössze négy — köztük egy ikerpár — mondta azt, hogy piros pont esetén dicséret az osztályrészük, s ugyan- ennyien voltak azok, akik fekete pont esetén feddésben, szidásban részesülnek. A többieket, piros pontot kapván szüleik pénzzel, ajándékkal jutalmazzák, míg a, fekete pontot „elértek” túlnyomó többsége kemény büntetést, esetenként verést kap. Már a fentiek is töprengésre késztetők, de ha ehhez hozzátesszük azt, hogy az osztály legutóbbi szülői értekezletén a 32 gyerek közül csak tízre voltak kíváncsiak a szülők, azt kell mondani: meglehetősen rossz bizonyítványt állítottunk ki magunkról mi „apukák” és „anyukák”. Kiderült ugyanis, hogy nevelni nem tudunk, nem ismerjük a jó szó, a dicséret értékét, s nem hiszünk abban sem, hogy adott esetben néhány feddő, okos gondolat többet ér minden verésnél, kemény büntetésnél, tiltásnál. (Esetenként persze erre is szükség lehet, kár volna tagadni.) Ügy látszik, az anyagiasság, a világ csakis tárgyi szemlélete már a legkisebbek közé is betör, s belőlük sem lesz ebből a szempontból jobb felnőtt, mint amilyenek mi vagyunk. A felnőtteket elmarasztalva azonban azt is meg kell mondani, hogy nem az egyes felnőttről, nem az egyes szülőről van szó, hanem egy közhangulatról, egy hódító életelvről, aminek képviseletéért külön-külön elítélni senkit sem lehet. A 32 kisgyerek válaszaiban is lecsapódott, hogy a felnőttek világában egyre kisebb értéke van az elismerésnek, a dicséretnek — nyilván azért, mert akinek dicsérniük, elismerniük kellene, maguk sem teszik és ők sem kapják meg — s így az elismerésnek egyetlen formája létezik: idősebb korban a boríték, kisebb korban pedig a néhány — néha nem is kevés — forint, a játék. S valahol ugyanez vonatkozik a büntetésre is. MIELŐTT BÁRKI AZT MONDANÁ: szemforgatás az egész, mindenki a pénzre hajt, mert élni kell és ez, mitagadás mostanában egyre nehezebb, hadd írjam ide, természetesen tisztában vagyok a pénz fontosságával. Az élethez szükséges dolgok többségét ugyanis valóban csak így lehet megszerezni. De — és titokban legtöbben ezt tudjuk is, sőt igényelnénk is, ha nem lenne ilyen a szemlélet —, mindnyájan éhezünk a jó szóra, s mint ahogy sokszor csak a több pénzért állást nem változtatunk, úgy érnénk be a száz, akár ezer forintok helyett is az őszinte dicsérettel. A kettő természetesen nem helyettesítheti egymást. Jó szóért az üzletben semmit sem adnak, de csak fizetséggel a jó munka örömét sem ismerhetjük meg. Valahol az okos arányokat kellene megteremtenünk ebben. A felnőttek világában éppúgy, mint a gyermekében. Mert sokak tapasztalata, hogy a gyermekszem egy simogatás, egy kedves szó, akár egy mértéktartó kioktatás hatására sokkal jobban csillog, mint öt, tíz, vagy száz forint láttán. LEHET, HOGY A MI FELNŐTT ÉLETÜNKBEN már nehezen fogunk megváltozni. De gondolkodjunk azon, érdemes-e a minket követőket is mindenben a saját képünkre hasonítani ? Speidl Zoltán Jutalom — takarékosságért A Vezess takarékosan mozgalom keretében hirdetett egész évre szóló versenyt a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat a szállításnál és a nehézgép főüzemnél dolgozó gépjárművezetőknek és darukezelőknek. A megtakarított üzemanyag arányában hat dolgozót jutalmaztak meg. A verseny első három helyezettjét Papp János, Belicza János és Papp József, akik 2500, 2000, illetve ezer forint jutalomban részesültek. Ötszáz-ötszáz forint jutalmat kapott Kovács Lajos, Kovács József és Fekete Elek. Van egy filletem... Nem lett igazuk az aggályoskodóknak. Jól sikerült ötletbörzéket tartottak munkaidő után (!) a Szabolcs megyei Zöldért vállalat mátészalkai és nyíregyházi almatárolójában. Kihelyezett pénztár A két üzem dolgozói több mint másfél száz ötletet mondtak el.’ Ebből nyolcvanat díjaztak 100—300 forint összegben, összesen 14 800 forintot fizettek ki gz ötletes dqlgozóknak. Újításra javasoltak ezenkívül 40 ötletet. Mivel a zsűrikben olyan szakemberek — kertészmérnök, üzemgazdász, gépészmérnök, vegyész — foglaltak helyet, akik azonnal tudták értékelni az ötletek hasznosságát, alkalmazhatóságukat, nyomban döntés is született. Felállt például Zsíros József, a nyíregyházi almatároló tapasztalt tmk-lakatosa és egymás után hat olyan ötletet mondott el, amelyekből kettőt 300 forintra értékeltek, négyet pedig újításra javasoltak. Ilku János művezető 800 forintot vehetett fel az ötletbörzére kihelyezett pénztárból. Igaz, hogy Nemes László hűtőgépkezelő ez alkalommal egy forintot sem kapott, de annál több biztatást. (Remélhető, hogy segítséget is!) Elmondott 3 ötlete ezreket érő újítás lehet! Csák ki kell dől-' gozni. Kocsis János gépkezelő ötletéért 200 forintot kapott. Sokkal többet ér a vállalatnak, mert tőkés import-anyagot lehet vele megtakarítani. Szerencsével járt Hegedűs Zoltán műszaki vezető is. Három ötletét 400 forintra értékelték, hármat pedig újításnak minősítettek. Nem kell várni Kétségtelen, hogy alkalmazásuk nélkül nehéz lenne pontosan kiszámítani az elfogadott ötletek hasznát. Voltak köztük energiát megtakarító elképzelések, akadtak importanyagot kiváltók, de szép számmal volt üzemszervezést javító ötlet is. Akad néhány tanulság. Egyik: nem szükséges bizonyos, azonnal hasznosítható jó ötlet elbírálására hónapokat, esetleg évet is várni. Másik: esetenként ösz- sze lehet egy-egy órára állítani olyan zsűrit, amely képes gyorsan dönteni, minősíteni egy-egy ötletet. És ami nagyon fontos: ha az ötlet jó, elfogadták, azonnal fizetni érte! Ez az igazi ösztönző erő. Az ötletnapok újra ráébresztették a vezetést: szép számmal vannak ötletes, kezdeményező emberek, akik az újítómozgalomnak kimeríthetetlen forrásai. Ki ellenőrzi Már csak az a kérdés: mi lesz az elfogadott ötletek sorsa? S mi az újításokra javasoltaké? A vállalati KISZ-bi- zottság titkára elmondta: az ötleteket megkapják az üzemek gazdasági vezetői, hogy alkalmazzák. Hogy erre valóban sor kerül-e? Erről gondoskodik az újítási bizottság és az szb. Feladatuk lesz az elfogadott ötletek alkalmazásának ellenőrzése. Az újításra javasolt ötletek kidolgozásához, leírásához, az esetleges műszaki rajzok elkészítéséhez a vállalati FMKT tagjai nyújtanak segítséget. Bizonyos idő után az újítási bizottság és az szb ellenőrzi majd ezeknek az újításoknak a sorsát is. Ígérték a vezetők: egyetlen hasznosítható ötlet és újítás sem marad papíron. Ha így lesz, biztos siker kíséri első kísérletüket, s a következő ötletbörzék még jobban hozzájárulnak majd a vállalat gazdasági eredményeinek növeléséhez. K olja, a szerelő szerelmes volt Verába, ezért aztán a televíziós készülék szerelvényfalára — ahová a tranzisztorokat kellett beillesztenie — odakarcolta, hogy „K + V = SZ”. Vagyis Kolja meg Vera egyenlő a szerelemmel. Éz a tevékenység többnyire oda vezetett, hogy megrongálta a nyomtatott áramkört. Vera ezen a szerelősoron dolgozott a meóban. Valahányszor szemébe tűnt a felirat, mindig elpirult örömében, s zavarában azonnal odaütötte a pecsétet, hogy „kiváló minőség”. Grigorjev mester a raktároslányba. Másába volt szerelmes. így aztán, amikor éppen nem volt megfelelő lámpa a raktárban, örömmel elfogadott helyette más típust is. No és általában az egész szerelőszalag forró érzéseket táplált Másenyka iránt, ennek következtében a készülékbe sokszori került nem oda való lámpa. V. Kazanyevszkij: Szeretni kell- A meo vezetőjének, Zinaida Petrovnának igen tetszett Krusilnyic- kij, az üzemvezető. És- jóllehet Zinaida Petrovna férjnél volt, s három gyermeket is szült már, mindezek ellenére még a gondolatától is irtózott, hogy akár csak egy darabot is kiselejtezzenek azon tv-készülékek közül, amelyeket Kru- silnyickij vezetése alatt gyártanak. Zuzukin igazgatóba reménytelenül volt szerelmes Nellike, a titkárnője. Titokban mindig megsemmisítette azokat a reklamációs leveleket, amelyekben jól beolvastak az igazgatónak. S még sokan, sokan voltak szerelmesek ebbe is, abba is a televíziókat gyártó üzemben. Popljussev polgártárs viszont senkibe nem volt szerelmes. Egyszerűen csak’ szerette volna, ha van egy jó készüléke. Vásárolt hát egyet. A készülék mintegy két órán át derekasan működött, akkor aztán valami sercegés kezdett hallatszani belőle. A képernyő kialudt, újra felvilllant és megjelent rajta egy nyílvesszővel átlőtt szív, ezt követően pedig a készülék elhallgatott, de most már örökre, s megszűnt a kép is. Popljussev nagy szomorúan elballagott a műszaki áruházba, hogy kicseréltesse a hibás készüléket. Amilyen egyszerű ember volt, még csak elképzelni sem tudta, hogy miről van szó. Végül is az emberek nem élhetnek szerelem nélkül, i Fordította: Konczek József A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat kenyérgyárában az ünnepekre ők sütik a kenyeret, foszlós kalácsot, a péksüteményt. Képünkön: készül a fonott kalács. (Jávor L. felv.) A fekete, csillogó szemű Anikóra és három társára azt mondja néhány kolléganő a vállalatnál, hogy különcök. Nem várták meg legutóbb sem, amíg v a takarítónők odaérnek az ő irodájukhoz, ők pakolták ki az íróasztalaikat, "a székeket, fotelokat a folyosóra. Felszedték a szőnyegeket, levették a portól, a cigarettafüsttől megszürkült függönyt, hazavitték és hófehérre mosták. A filodendron, a dieffen- bachia leveleit egyenként törölgették meg vizes ronggyal, hogy felfrissüljenek, levegőhöz jussanak. Kiporszívózták a szobát, feltörölték a parkettát, ultrás vízzel megmosták a hatalmas ablakokat. Szinte újjá varázsolták kis munkahelyüket. Ragyog a tisztaságtól az adminisztrációs csoport irodája. Csak utána költöztek be a kis fészkükbe. Hálálkodtak a takarítónők most is. Festés után legalább harminc helyiség takarítása várt még akkor rájuk. Isten tudja, mikor került volna a sor az adminisztrációra. v ' Három adminisztrátornő rendet csinált saját ízlése szerint. Z. Anikó ötlete volt. <5 a rangidős köztük, a csoport vezetője. Tizenhat éve dolgozik a vállalatnál. Érettségi után került az üzembe. Nem válogatott a munkák között. A rácsok csavarozásához, a gépek , jíiSzolgálsis3h'pzt 1 külöúberf ’,4seni 'kieHett'\ szocialista- ósszeköttétés.' Látták szorgalmas, rendszerető, így került később az irodába is. Idővel beletanult a csoport- vezetői beosztásba. Vele dolgozik a szőke P. Tünde. Ö Semjénből jár be Nyíregyházára. P. Andrásné a csoport harmadik tagja most beteg. Áldozatkész. Szeretik környezetüket; saját ízlésük szerint alakítani, formálni és tisztán tartani. Valójában a közvetlen környezettel kezdődik a környezetvédelem. Ott, ahol az ember dolgozik, ahol életének, idejének jelentős részét tölti. Nem mindegy, rfil- lyen körülmények között. Nincs ebben a kis irodában perzsa, neobarokk, drága holmi, de ami körülveszi őket, az otthonos és ragyog. Maguk készítette makramé díszíti a szobát, kezük munkáját dicséri az asztalterítő, a patyolattiszta függöny, a gondosan ápolt virágok, a lemosott bútorok, szekrények, ajtó, ablakok. Legalább kéthavonta csinálnak közös nagytakarítást. Hét végéből szoktak erre elcsípni néhány órát szabad idejükből. Munkarendjük természetes része lett. A takarítónőknek már fel sem tűnik. K ülöncök? Lehet. Ha ebben azok, ám legyenek. De már vannak követőik. Igaz’ így kevesebb munkájuk lesz a takarítónőknek, de talán jobban’ vigyáznak a saját munkával teremtett rendre, tisztaságra, környezetükre ők is, mint Anikóék. Ezért még természetesen nem maradnak a jövőben kenyér és seprű nélkül a takarítónők a vállalatnál. Farkas Kálmán Toll és seprű Ibrány. Üj tanácsháza műszaki átadását tartották a közelmúltban. (Elek Emil felv.) Börze a Zöldértnél Készül a kalács
