Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-03 / 283. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. december 3. Korunk realitása az együttműködés Befejeződött a Varsói Szerződés külügyminiszteri ülése Kommentár Cégérváltás T öbb mint egy hónap múlva — január 27- én — új elnököt iktatnak be Hondurasban. A vasárnapi választásokon ugyanis a liberális párt győzött, megszerezve — a nem végleges adatok szerint — a voksok 54 százalékát. Vezére, Suazo Cordoba orvos tehát jogos várományosa az ország legmagasabb közjogi méltóságának, amit eddig Policarpo Paz Garcia tábornok viselt. Demokratikus változás? Aligha lehet annak minősíteni a hondurasi fejleményeket. Kár lenne előre jóslatokba bocsátkozni. A kilencéves katonai kormányzás ugyanis mély nyomokat hagyott a közvéleményben, s a kisebb megszakításokkal 18 évig tartó diktatúra után aligha várható, hogy a Washington támogatását élvező liberálisok menten felhagynak a bevált parancsuralmi módszerekkel. Bizonyára módosul a kormányzás összetétele: ezentúl Cordoba emberei kerülnek be a kabinetbe, s a hadsereggel rokonszenvező nemzeti párt tölti be az ellenzék szerepét. Csupán az a kérdés, vajon az egyöntetűen nyugodt légkörűnek mondott választások után nem akad-e egy tábornok a hadseregben, aki a kivívott pozíciók védelmében az utcára vezényli katonáit. Ebben az esetben ugyanis a washingtoni forgatókönyv felborul, s az előszeretettel „demokratizálási folyamatnak” nevezett cégérváltás akadályokba ütközik. Igaz, erre sok esély nem kínálkozik. Az orvos-politikus ugyanis első nyilatkozatában mindenkit megnyugtatott: kormánya politikájának legfontosabb eleme az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok még szorosabbá tétele és a hadsereg további erősítése. így aztán a Nicaragua, Guatemala és Salvador közé ékelődő Honduras helyzetében gyökeres változás nem várható. Marad minden a régiben: a krónikus gazdasági csőd csakúgy, mint a nemzetközi monopóliumok korlátlan uralma. Vagyis: új cégér alatt folytatódik a korábbi gyakorlat. Gy. D. Szerdán befejezte kétnapos ülését Bukarestben a Varsói Szerződés tagállamainak Külügyminiszteri Bizottsága. Az ülés munkájában Petr Mladenov bolgár, Bohuslav Chnoupek csehszlovák, Jozef Czyrek lengyel, Púja Frigyes magyar, Oskar Fisóher NDK- beli, Stefan Andrei román és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter vett részt. A kétnapos ülésen a résztvevők kölcsönös tájékoztatás és véleménycsere keretében áttekintették a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások helyzetét, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Madridban folyó találkozójának menetét. Az ülés közleményét a résztvevő külügyminiszterek egyhangúlag elfogadták. A közlemény hangsúlyozza: az ülésen képviselt államok is törekedni fognak nemzetközi méretű erőfeszítéseket tenni, hogy örökre Erich Honeckernek, az NDK államtánácsa elnökének meghívásáfa Helmut Schmidt, ez NSZK kancellárja december 11-tői 13-ig a Német Demokratikus Köztársaságba látogat — jelentette be Kurt Becker nyugatnémet kormányszóvivő szerda délutáni bonni sajtó- értekezletén. A találkozóra a két fél egybehangzó kívánságára kerül most, közvetlenül Leo- nyid Brezsnyev NSZK-beli látogatása után sor — mondotta Becker. A találkozónak Befejezte kétnapos bukaresti ülését a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága. betiltsák a nukleáris fegyverek alkalmazását, az államok kapcsolataikban lemondjanak az erőszak alkalmazásáról, törekedjenek az együttműködésre, felszámolják a külföldi katonai támaszpontokat és vonják ki csapataikat az idegen területekről. Nicolae Ceausescu, a Ro-, mán Szocialista Köztársaság elnöke, a Román Kommunista Párt főtitkára az ülés befejezése után, szerdán fogadta a külügyminisztereket. A Varsói Szerződés tagállamai Külügyminiszteri Bizottságának ülésén részt vett külügyminiszterek szerdán este hazaindultak. Visz- szautazott Bukarestből Púja Frigyes és kísérete is. Andrej Gromiko még Bukarestben maradt. nincs hivatalos tárgyalási menetrendje, nem tárgyalások, hanem olyan megbeszélések zajlanak majd le, amelyeken mindkét fél kötetlenül kifejtheti az általa fontosnak tartott témákat. Ennek megfelelően — közölte Becker — nem várható megállapodás megkötése. Helmut Schmidt a bonni kabinet szerdai ülésén nagy jelentőségűnek nevezte a találkozót a kelet—nyugati párbeszéd folytatása szempontjából, de egyúttal óvott a túlzott várakozásoktól. TELEX HASTÍFUSZ- JÄRVÄNY A TÖRÖK fővárosban A török egészségügyi minisztérium jelentése szerint a török fővárosban két héttel ezelőtt kezdődött hastífuszjárvány halálos áldozatainak száma 19. Jelenleg több mint 900 ankarai lakost tífuszos tünetekkel kórházban ápolnak. Az egészségügyi szolgálat megkezdte a város lakosságának tífusz elleni beoltását. P—2 VIZSGÁLÓBIZOTTSÁG Tina Anselmi keresztény- demokrata képviselőnő fogja vezetni az olasz parlament vizsgálatát a hírhedt P—2 ügyben. A P—2 titkos szervezetnek a Forlani kormány bukásával járó ügyében még szeptemberben elrendelték a vizsgálatot, eredmény azonban mostanáig nincs. A parlamenti bizottság ugyan megkezdhette volna a munkát, hiszen a testület Tagjaib a pártok a saját képviselőik közül kijelölték, az elnök személyét illetően azonban nem volt egyetértés. Végül is Tina Anselmire esett a választás, akinek személyében először neveztek ki nőt az olasz parlament által létrehozott vizsgálóbizottság élére. FELMONDÓLEVÉL A KÖNYVKIADÓTÓL Hétfőn 114, kedden 119 alkalmazottjának küldte ki a milánói Rizzoli Könyv- és Lapkiadó Vállalat a felmondólevelet. Ezzel is jelezni kívánta, hogy minden tiltakozás ellenére ragaszkodik eredeti tervéhez: átszervezés címén mintegy 1400 dolgozót akar elbocsátani. E döntések nyomán a vállalat újságírói és nyomdászai ismét sztrájkba léptek. A Rizzoli részvénytársaság a hét elején két szerkesztőségét zárta be. Az egyik tv-stú- dió szerkesztőségével pedig abban az adásban közölték, hogy nem tartanak igényt munkájukra, amikor az adásban a Rizzoli-érdekeltség tevékenységéről informálták a nézőket. Helmut Schmidt az NDK-ba látogat 47. Ó j esszasz, szegénykéim — mondta a pap, és nekiállt elmagyarázni a központos kisasszonynak, hogy az magyarázza el annak a bécsi házvezetőnőnek, aki felvette a telefont, hogy a család egy fiatal rokonhölgye érkezett kalandos körülmények között Magyarországról, és persze, hogy nem várták, hogy is várták volna, hiszen váratlanul érkezett, s váratlant pedig nem lehet várni. Valami ilyesmi lehetett a magyarázat, letette a kagylót, de most viszonylag tíz perc múlva újra csöngött, s most már Bécs egyenesben jelentkezett. Juszti távoli rokon nénije volt a telefonnál, aki „Én nem tudni magyart” szöveggel kezdte, ezért aztán Juszti helyett megint csak a pap bácsi beszélt, és eltolmácsolta a történetet. A néni végre megértette, és azonosította Jusztit a másik oldalon, mondta, hogy nagyon örül, arra kérte a papot, hogy reggelig a fiatalokat lássa vendégül, mindent meg■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ hálálnak s megtérítenek, reggel pedig kocsival mennek a rokonokért. Ennyi volt a beszélgetés, de az öreg pap teljesen eufóriában ugrált körülöttük a boldogságtól, hogy személyesen beszélhetett és szívességet tehetett ifjúkora nagy- nagy 'színésznőjének. Közben Karolina néni megjelent, mondta, hogy meleg fürdővíz a boylerben, melyikük fürdik először. Miki csak úgy válla fölött mondta Jusztinák: — Siess, aztán megyek én is. Juszti ment, Miki pedig felhajtott egy kupica törkölyt, kezet rázott a pappal és a gurgulázó bácsival. Azok nem is értették, miről van szó, s már szökött, ment is. Szerencsére a templomkerti kapuban belülről benne volt a kulcs, kinyitotta, levágott a lépcsőkön, átfutott a lámpa alatt, ki a sarokig, ott megvolt iránytűje, a másik faluvégi lámpa. Futott tovább, könnyedén, zihálva, szinte boldogan, hogy kiszabadult Juszti szemének börtönéből, hogy megpróbálhatja a visszautat, hogy visszajuthat. A faluvégi lámpa alatt egy pillanatra megtorpant. Felvillant, hogy el kéne olvasni a falu táblát, legalább tudja, hol járt, de aztán lélekben legyintett, balra fordult, s nekivágott a sötétnek. Ha- risnyás lábával rögtön valami kemény torzsába csapódott. Éles fájdalom, szakadt a harisnya, de nem törődött vele. Tócsáról-buckába. buc- kából-tócsába ment, futott, tépte magát, de csak nem akart vége lenni, csak nem akart a Duna megjelenni. Szinte erejét vesztve, szinte félőrülten a félelemtől, hogy eltéved, egyre gyorsabb rohanással bukott át akadályain, mig végül egy fűcsomós, öles dombocskáról aztán vagy három-négy métert esett lefelé a meredek homökgödrös, vízmosásos parton, szinte egyenesen bele a vízbe. Elnyúlt mint egy béka, hörgött, zihált a tüdeje, letépte magáról a zoknit, lába kegyetlenül fájt. Leszedte a melegitő-alsót is, ott hagyta, nem gondolkozott, nem törődött vele, hogy mi lesz, hanem szépen-lassan, fekve féloldalt beleereszkedett- csússzant a vízbe, szinte ráfeküdt a tetejére, s úgy vitette magát az árral, hogy olyan nyolc-tíz méternél messzebb ne kerüljün a parttól, lássa, érzékelje a part vonulatát, de víz legyen alatta, vastag víz. Nem úszott, csak sodródott az árral, hol hasmánt, hol háttal, nézte a csillagokat, időnként arcát mélyen belenyomta a vízbe, nagyokat elnyújtózott benne, -s lustán erőből, de nagyon lassan tartotta fenn magát a felszínen. Nem tudható, mekkora távolságon sodródott és menynyi ideig, de egyszerre csak szinte az orra előtt egy méterre ott volt a drótsövény, a vízbe lefutó fehér csigákkal. Nagyot fordult, visszafele a víz alatt bukott egyet, hogy távolabb kerüljön. Csak annyit loccsantott a víz, amennyit egy felpattanó kilós ponty kelthetett, mégis vakító sugárzással tündöklött fölötte a reflektor csóvája, és futott végig a drótkerítés mentén a víz felszínén. Lebukva maradt, de szemét kinyitotta a víz alatt, körmeivel belevájta magát az iszap alatti agyagba, és úgy követte ott fent a levegő-égben azt a cikázó fénysugarat. Gyorsan úszott el a feje feletti tartományban a fénysugár. Rutinmozdulattal egy pillanat alatt pásztázta végig kezelője a víztükröt, és már ki is aludt. Sötétség lett újra, Miki várt egy kicsit, aztán fölemelkedett, mint lomha pók hagyta, hogy a víz feldobja a szürke-fekete felszínre. Nagy levegőt vett, készen arra, ha újra le kell buknia, és azzal átcsúszott a legkülső csigasor fölött. (Folytatjuk) 1958 márciusában írtam egy jó barátnőmnek: „Larsban nagyszerű emberre akadtam. Nagyon boldog vagyok, azt hiszem, ez alkalommal az igazit találtam meg. A harmadik mindenben az igazi... Reménykedjünk. Ha májusban elválok, hamarosan újra menyasszony leszek”. Sokáig kétségesnek tűnt előttem, hogy hivatalosan elváltam-e vagy nem, mert úgy tűnt, hogy a hivatalokkal folytatott papírháborúnak soha nem lesz vége. Végül is sikerült, és össze akartunk házasodni. Franciaországban lehetetlennek tűnt az esküvő. Végül Lars Angliában talált egy ügyvédet. Megnézte a papírjainkat, és úgy vélte, hogy Angliában összeházasodhatunk. Röviddel 1958. karácsonya előtt akartunk házasodni. Természetesen titokban akartuk tartani. Majdnem sikerült is. Azután a tisztviselő megkért minket, hadd készítsen egy fényképet rólunk a sáját albumába. Beleegyeztünk — és másnap reggel az újságokban találkoztunk vele. Már ismét a Párizs melletti Choiselben lévő házunkban voltunk, amikor a francia sajtó tudomást szerzett az eseményről. A csendes kis faluban elszabadult a pokol. A riporterek felmásztak a falakra és a fákra. Végül a rendőrséget kellett kihívnunk, akik reggel négy óráig itták velünk a pezsgőt, az esküvőnket ünnepelték. Másnap megengedtük, hogy lefényképezzenek minket, mindenki boldog volt — kivéve Róbertot. Roberto megkezdte a háborút. A gyermekek gondozásának jogáért folyamodott, és minden eszközt megragadott, amit csak talált. Protestáns voltam, nem volt családom, nagymamám, nagynénim vagy nagybácsim, svéd volt a férjem — ki ügyel a gyerekekre, ha én dolgozom? Ezenkívül eszébe jutott, hogy az én nevem nem szerepel Robertino születési anyakönyvi kivonatán. Ki vagyok én, hogy az ő fiát neveljem? Valóban hivatalosan férjnél voltam, vagy bigámista voltam? A gyerekekkel kapcsolatos nehézségek egyre növekedtek. Mindig, mikor visszajöttek Olaszországból, tele voltak olyan gondolatokkal, hogy mi protestánsok vagyunk, ők pedig katolikusok. Beléjük oltották hogy halálos bűn, ha a protestáns anyjukkal imádkoznak. Rövid imát szoktam mondani svédül, de egy napon elutasították, hogy velem imádkozzanak. Megkérdeztem, miért, és azt válaszolták, mert pogány vagyok. Ha a gyerekek Olaszországban voltak, egyre gyakrabban be kellett kapcsolnom a bíróságot, hogy vissza tudjam őket vinni Franciaországba. Robertóval a gyerekek miatt folytatott veszekedéseink egyre elviselhetetlenebbek lettek. Következik: 32. A színház mellett döntöttem. (Folytatás az I. oldalról) rukciót végeznek a feldolgozósorokon. A technológiai folyamat egyes szűk kereszt- metszeteit bővítik, s ezzel mintegy 20—25 százalékos kapacitásnövelést érnek el és javítják a minőséget is. A beruházások szintén kedvezően érintik a munkakörülményeket és a feldolgozás költségszintjeit. A vállalat jövő évi tervei között szerepel, hogy még nagyobb gondot fordítanak az integráció fokozására, s több pénzt költenek a műszaki fejlesztésre. Vásárok — Vására Árengedményes Aruk vasara A NYÍREGYHÁZI ÁFÉSZ ÁRUHÁZAIBAN, SZAKÜZLETEIBEN KONZERVVÄSÄR december 15-ig, a Búza téri áruházban, a jósavárosi, a Kun Béla utcai, a Vöröshadsereg úti, a Ságvári-telepi ABC-kben, valamint az Árpád utcai élelmiszerüzletben egyes gyümölcs-zöldség konzervek 30—40—50%-os engedménnyel. RUHÁZATI ÁRUK VÁSÁRA december 12-ig, a Búza téri áruházban, valamint az Arany János utcai Divatáru-szaküzletben 30—40%-os árengedmény. MIKULÁSI JÁTÉKVÁSÁR december 6-ig a Búza téri áruházban a kedves gyermekjátékok 30%-os engedménnyel. KERESSE AZ ÁFÉSZ-ÜZLETEKET, MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTŐ ÜNNEPI ÁRUVÁLASZTÉK. egyes Arukból 30—40—50%-OS ÁRENGEDMÉNYEK f» mm- ■ INGRID BERGMAN >L Életem 31. Nehézségek a gyerekekkel Szalontay Mihály: ylí cutoísó ataj)
