Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-03 / 283. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. december 3. Korunk realitása az együttműködés Befejeződött a Varsói Szerződés külügyminiszteri ülése Kommentár Cégérváltás T öbb mint egy hónap múlva — január 27- én — új elnököt ik­tatnak be Hondurasban. A vasárnapi választásokon ugyanis a liberális párt győ­zött, megszerezve — a nem végleges adatok szerint — a voksok 54 százalékát. Vezé­re, Suazo Cordoba orvos te­hát jogos várományosa az ország legmagasabb közjogi méltóságának, amit eddig Policarpo Paz Garcia tábor­nok viselt. Demokratikus változás? Aligha lehet annak minősí­teni a hondurasi fejleménye­ket. Kár lenne előre jósla­tokba bocsátkozni. A kilenc­éves katonai kormányzás ugyanis mély nyomokat ha­gyott a közvéleményben, s a kisebb megszakításokkal 18 évig tartó diktatúra után aligha várható, hogy a Wa­shington támogatását élvező liberálisok menten felhagy­nak a bevált parancsuralmi módszerekkel. Bizonyára módosul a kor­mányzás összetétele: ezentúl Cordoba emberei kerülnek be a kabinetbe, s a hadsereg­gel rokonszenvező nemzeti párt tölti be az ellenzék sze­repét. Csupán az a kérdés, vajon az egyöntetűen nyu­godt légkörűnek mondott vá­lasztások után nem akad-e egy tábornok a hadseregben, aki a kivívott pozíciók védel­mében az utcára vezényli katonáit. Ebben az esetben ugyanis a washingtoni forga­tókönyv felborul, s az elősze­retettel „demokratizálási fo­lyamatnak” nevezett cégér­váltás akadályokba ütközik. Igaz, erre sok esély nem kí­nálkozik. Az orvos-politikus ugyanis első nyilatkozatában mindenkit megnyugtatott: kormánya politikájának leg­fontosabb eleme az Egyesült Államokhoz fűződő kapcso­latok még szorosabbá tétele és a hadsereg további erősí­tése. így aztán a Nicaragua, Guatemala és Salvador közé ékelődő Honduras helyzeté­ben gyökeres változás nem várható. Marad minden a régiben: a krónikus gazda­sági csőd csakúgy, mint a nemzetközi monopóliumok korlátlan uralma. Vagyis: új cégér alatt folytatódik a ko­rábbi gyakorlat. Gy. D. Szerdán befejezte kétnapos ülését Bukarestben a Varsói Szerződés tagállamainak Kül­ügyminiszteri Bizottsága. Az ülés munkájában Petr Mladenov bolgár, Bohuslav Chnoupek csehszlovák, Jozef Czyrek lengyel, Púja Frigyes magyar, Oskar Fisóher NDK- beli, Stefan Andrei román és Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter vett részt. A kétnapos ülésen a részt­vevők kölcsönös tájékoztatás és véleménycsere keretében áttekintették a fegyverzetkor­látozási és leszerelési tárgya­lások helyzetét, valamint az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet Madrid­ban folyó találkozójának me­netét. Az ülés közleményét a résztvevő külügyminiszterek egyhangúlag elfogadták. A közlemény hangsúlyoz­za: az ülésen képviselt álla­mok is törekedni fognak nemzetközi méretű erőfeszí­téseket tenni, hogy örökre Erich Honeckernek, az NDK államtánácsa elnökének meg­hívásáfa Helmut Schmidt, ez NSZK kancellárja december 11-tői 13-ig a Német Demok­ratikus Köztársaságba látogat — jelentette be Kurt Becker nyugatnémet kormányszóvivő szerda délutáni bonni sajtó- értekezletén. A találkozóra a két fél egybehangzó kívánságára ke­rül most, közvetlenül Leo- nyid Brezsnyev NSZK-beli látogatása után sor — mon­dotta Becker. A találkozónak Befejezte kétnapos bukaresti ülését a Varsói Szerződés tag­államainak külügyminiszteri bizottsága. betiltsák a nukleáris fegyve­rek alkalmazását, az államok kapcsolataikban lemondjanak az erőszak alkalmazásáról, törekedjenek az együttműkö­désre, felszámolják a külföl­di katonai támaszpontokat és vonják ki csapataikat az ide­gen területekről. Nicolae Ceausescu, a Ro-, mán Szocialista Köztársaság elnöke, a Román Kommunis­ta Párt főtitkára az ülés be­fejezése után, szerdán fogad­ta a külügyminisztereket. A Varsói Szerződés tagál­lamai Külügyminiszteri Bi­zottságának ülésén részt vett külügyminiszterek szer­dán este hazaindultak. Visz- szautazott Bukarestből Púja Frigyes és kísérete is. And­rej Gromiko még Bukarest­ben maradt. nincs hivatalos tárgyalási menetrendje, nem tárgyalá­sok, hanem olyan megbeszé­lések zajlanak majd le, ame­lyeken mindkét fél kötetle­nül kifejtheti az általa fon­tosnak tartott témákat. En­nek megfelelően — közölte Becker — nem várható meg­állapodás megkötése. Helmut Schmidt a bonni kabinet szerdai ülésén nagy jelentőségűnek nevezte a ta­lálkozót a kelet—nyugati párbeszéd folytatása szem­pontjából, de egyúttal óvott a túlzott várakozásoktól. TELEX HASTÍFUSZ- JÄRVÄNY A TÖRÖK fővárosban A török egészségügyi mi­nisztérium jelentése szerint a török fővárosban két héttel ezelőtt kezdődött hastífusz­járvány halálos áldozatainak száma 19. Jelenleg több mint 900 ankarai lakost tífuszos tünetekkel kórházban ápol­nak. Az egészségügyi szolgá­lat megkezdte a város lakos­ságának tífusz elleni beoltá­sát. P—2 VIZSGÁLÓ­BIZOTTSÁG Tina Anselmi keresztény- demokrata képviselőnő fogja vezetni az olasz parlament vizsgálatát a hírhedt P—2 ügyben. A P—2 titkos szerve­zetnek a Forlani kormány bu­kásával járó ügyében még szeptemberben elrendelték a vizsgálatot, eredmény azon­ban mostanáig nincs. A par­lamenti bizottság ugyan meg­kezdhette volna a munkát, hiszen a testület Tagjaib a pártok a saját képviselőik közül kijelölték, az elnök sze­mélyét illetően azonban nem volt egyetértés. Végül is Tina Anselmire esett a választás, akinek sze­mélyében először neveztek ki nőt az olasz parlament ál­tal létrehozott vizsgálóbizott­ság élére. FELMONDÓLEVÉL A KÖNYVKIADÓTÓL Hétfőn 114, kedden 119 al­kalmazottjának küldte ki a mi­lánói Rizzoli Könyv- és Lap­kiadó Vállalat a felmondóle­velet. Ezzel is jelezni kíván­ta, hogy minden tiltakozás el­lenére ragaszkodik eredeti tervéhez: átszervezés címén mintegy 1400 dolgozót akar elbocsátani. E döntések nyomán a vál­lalat újságírói és nyomdászai ismét sztrájkba léptek. A Rizzoli részvénytársaság a hét elején két szerkesztősé­gét zárta be. Az egyik tv-stú- dió szerkesztőségével pedig abban az adásban közölték, hogy nem tartanak igényt munkájukra, amikor az adás­ban a Rizzoli-érdekeltség te­vékenységéről informálták a nézőket. Helmut Schmidt az NDK-ba látogat 47. Ó j esszasz, szegénykéim — mondta a pap, és nekiállt el­magyarázni a központos kis­asszonynak, hogy az magya­rázza el annak a bécsi ház­vezetőnőnek, aki felvette a telefont, hogy a család egy fiatal rokonhölgye érkezett kalandos körülmények között Magyarországról, és persze, hogy nem várták, hogy is várták volna, hiszen váratla­nul érkezett, s váratlant pe­dig nem lehet várni. Vala­mi ilyesmi lehetett a ma­gyarázat, letette a kagylót, de most viszonylag tíz perc múl­va újra csöngött, s most már Bécs egyenesben jelentke­zett. Juszti távoli rokon né­nije volt a telefonnál, aki „Én nem tudni magyart” szöveggel kezdte, ezért az­tán Juszti helyett megint csak a pap bácsi beszélt, és eltol­mácsolta a történetet. A né­ni végre megértette, és azo­nosította Jusztit a másik ol­dalon, mondta, hogy nagyon örül, arra kérte a papot, hogy reggelig a fiatalokat lássa vendégül, mindent meg­■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ hálálnak s megtérítenek, reggel pedig kocsival men­nek a rokonokért. Ennyi volt a beszélgetés, de az öreg pap teljesen eu­fóriában ugrált körülöttük a boldogságtól, hogy személye­sen beszélhetett és szívessé­get tehetett ifjúkora nagy- nagy 'színésznőjének. Közben Karolina néni megjelent, mondta, hogy meleg fürdővíz a boylerben, melyikük fürdik először. Miki csak úgy válla fölött mondta Jusztinák: — Siess, aztán megyek én is. Juszti ment, Miki pedig fel­hajtott egy kupica törkölyt, kezet rázott a pappal és a gurgulázó bácsival. Azok nem is értették, miről van szó, s már szökött, ment is. Szerencsére a templom­kerti kapuban belülről ben­ne volt a kulcs, kinyitotta, le­vágott a lépcsőkön, átfutott a lámpa alatt, ki a sarokig, ott megvolt iránytűje, a má­sik faluvégi lámpa. Futott tovább, könnyedén, zihálva, szinte boldogan, hogy kisza­badult Juszti szemének bör­tönéből, hogy megpróbálhat­ja a visszautat, hogy vissza­juthat. A faluvégi lámpa alatt egy pillanatra megtorpant. Fel­villant, hogy el kéne olvasni a falu táblát, legalább tudja, hol járt, de aztán lélekben legyintett, balra fordult, s nekivágott a sötétnek. Ha- risnyás lábával rögtön vala­mi kemény torzsába csapó­dott. Éles fájdalom, szakadt a harisnya, de nem törődött vele. Tócsáról-buckába. buc- kából-tócsába ment, futott, tépte magát, de csak nem akart vége lenni, csak nem akart a Duna megjelenni. Szinte erejét vesztve, szinte félőrülten a félelemtől, hogy eltéved, egyre gyorsabb roha­nással bukott át akadályain, mig végül egy fűcsomós, öles dombocskáról aztán vagy há­rom-négy métert esett lefe­lé a meredek homökgödrös, vízmosásos parton, szinte egyenesen bele a vízbe. Elnyúlt mint egy béka, hörgött, zihált a tüdeje, le­tépte magáról a zoknit, lába kegyetlenül fájt. Leszedte a melegitő-alsót is, ott hagyta, nem gondolkozott, nem törő­dött vele, hogy mi lesz, ha­nem szépen-lassan, fekve féloldalt beleereszkedett- csússzant a vízbe, szinte rá­feküdt a tetejére, s úgy vi­tette magát az árral, hogy olyan nyolc-tíz méternél messzebb ne kerüljün a parttól, lássa, érzékelje a part vonulatát, de víz le­gyen alatta, vastag víz. Nem úszott, csak sodródott az árral, hol hasmánt, hol háttal, nézte a csillagokat, időnként arcát mélyen bele­nyomta a vízbe, nagyokat el­nyújtózott benne, -s lustán erőből, de nagyon lassan tar­totta fenn magát a felszínen. Nem tudható, mekkora tá­volságon sodródott és meny­nyi ideig, de egyszerre csak szinte az orra előtt egy mé­terre ott volt a drótsövény, a vízbe lefutó fehér csigák­kal. Nagyot fordult, vissza­fele a víz alatt bukott egyet, hogy távolabb kerüljön. Csak annyit loccsantott a víz, amennyit egy felpattanó ki­lós ponty kelthetett, mégis vakító sugárzással tündöklött fölötte a reflektor csóvája, és futott végig a drótkerítés mentén a víz felszínén. Le­bukva maradt, de szemét ki­nyitotta a víz alatt, körme­ivel belevájta magát az iszap alatti agyagba, és úgy kö­vette ott fent a levegő-égben azt a cikázó fénysugarat. Gyorsan úszott el a feje fe­letti tartományban a fénysu­gár. Rutinmozdulattal egy pillanat alatt pásztázta végig kezelője a víztükröt, és már ki is aludt. Sötétség lett újra, Miki várt egy kicsit, aztán fölemelkedett, mint lomha pók hagyta, hogy a víz fel­dobja a szürke-fekete fel­színre. Nagy levegőt vett, ké­szen arra, ha újra le kell buknia, és azzal átcsúszott a legkülső csigasor fölött. (Folytatjuk) 1958 márciusában írtam egy jó barátnőmnek: „Larsban nagyszerű emberre akadtam. Nagyon boldog vagyok, azt hiszem, ez alkalommal az iga­zit találtam meg. A harmadik mindenben az igazi... Re­ménykedjünk. Ha májusban elválok, hamarosan újra menyasszony leszek”. Sokáig kétségesnek tűnt előttem, hogy hivatalosan el­váltam-e vagy nem, mert úgy tűnt, hogy a hivatalokkal folytatott papírháborúnak so­ha nem lesz vége. Végül is si­került, és össze akartunk há­zasodni. Franciaországban lehetet­lennek tűnt az esküvő. Végül Lars Angliában talált egy ügyvédet. Megnézte a papír­jainkat, és úgy vélte, hogy Angliában összeházasodha­tunk. Röviddel 1958. karácso­nya előtt akartunk házasodni. Természetesen titokban akar­tuk tartani. Majdnem sike­rült is. Azután a tisztviselő megkért minket, hadd készít­sen egy fényképet rólunk a sáját albumába. Beleegyez­tünk — és másnap reggel az újságokban találkoztunk vele. Már ismét a Párizs melletti Choiselben lévő házunkban voltunk, amikor a francia sajtó tudomást szerzett az eseményről. A csendes kis fa­luban elszabadult a pokol. A riporterek felmásztak a falak­ra és a fákra. Végül a rend­őrséget kellett kihívnunk, akik reggel négy óráig itták velünk a pezsgőt, az eskü­vőnket ünnepelték. Másnap megengedtük, hogy lefényké­pezzenek minket, mindenki boldog volt — kivéve Róber­tot. Roberto megkezdte a hábo­rút. A gyermekek gondozásá­nak jogáért folyamodott, és minden eszközt megragadott, amit csak talált. Protestáns voltam, nem volt családom, nagymamám, nagynénim vagy nagybácsim, svéd volt a fér­jem — ki ügyel a gyerekek­re, ha én dolgozom? Ezenkí­vül eszébe jutott, hogy az én nevem nem szerepel Robertino születési anyakönyvi kivona­tán. Ki vagyok én, hogy az ő fiát neveljem? Valóban hi­vatalosan férjnél voltam, vagy bigámista voltam? A gyerekekkel kapcsolatos nehézségek egyre növekedtek. Mindig, mikor visszajöttek Olaszországból, tele voltak olyan gondolatokkal, hogy mi protestánsok vagyunk, ők pe­dig katolikusok. Beléjük ol­tották hogy halálos bűn, ha a protestáns anyjukkal imád­koznak. Rövid imát szoktam mondani svédül, de egy na­pon elutasították, hogy velem imádkozzanak. Megkérdez­tem, miért, és azt válaszolták, mert pogány vagyok. Ha a gyerekek Olaszország­ban voltak, egyre gyakrab­ban be kellett kapcsolnom a bíróságot, hogy vissza tudjam őket vinni Franciaországba. Robertóval a gyerekek miatt folytatott veszekedéseink egy­re elviselhetetlenebbek lettek. Következik: 32. A színház mellett döntöttem. (Folytatás az I. oldalról) rukciót végeznek a feldolgo­zósorokon. A technológiai folyamat egyes szűk kereszt- metszeteit bővítik, s ezzel mintegy 20—25 százalékos kapacitásnövelést érnek el és javítják a minőséget is. A beruházások szintén kedve­zően érintik a munkakörül­ményeket és a feldolgozás költségszintjeit. A vállalat jövő évi tervei között szere­pel, hogy még nagyobb gon­dot fordítanak az integráció fokozására, s több pénzt köl­tenek a műszaki fejlesztésre. Vásárok — Vására Árengedményes Aruk vasara A NYÍREGYHÁZI ÁFÉSZ ÁRUHÁZAIBAN, SZAKÜZLETEIBEN KONZERVVÄSÄR december 15-ig, a Búza téri áruházban, a jósavárosi, a Kun Béla utcai, a Vöröshadsereg úti, a Ságvári-telepi ABC-kben, valamint az Árpád utcai élelmiszerüzletben egyes gyümölcs-zöldség konzervek 30—40—50%-os engedménnyel. RUHÁZATI ÁRUK VÁSÁRA december 12-ig, a Búza téri áruházban, valamint az Arany János utcai Di­vatáru-szaküzletben 30—40%-os árengedmény. MIKULÁSI JÁTÉKVÁSÁR december 6-ig a Búza téri áruházban a kedves gyermekjátékok 30%-os engedménnyel. KERESSE AZ ÁFÉSZ-ÜZLETEKET, MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTŐ ÜNNEPI ÁRUVÁLASZTÉK. egyes Arukból 30—40—50%-OS ÁRENGEDMÉNYEK f» mm- ■ INGRID BERGMAN >L Életem 31. Nehézségek a gyerekekkel Szalontay Mihály: ylí cutoísó ataj)

Next

/
Oldalképek
Tartalom