Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-17 / 295. szám
1981. december 17. Kelet-Magyarország 3 Mit várunk a kisvállalkozásoktól? Parlamenti krónika Tartalékok hasznosítása Terített asztal és diszké A VÁLLALKOZÁSHOZ két dolog szükséges: termelő- eszköz és munkaerő. A tőkét a vállalatok, szövetkezetek úgy teremthetik elő, hogy saját eszközeik egy részét e célra elkülönítik, illetve térítés ellenében a dolgozóik részére átengedik. A másik megoldás, hogy a kistermelés résztvevői saját megtakarításaikat, eszközeiket adják öszsze. Mindkét változat tartalékokat mozgósít; a gazdaság- fejlesztés így — más módon elő nem teremthető — pótlólagos forrásokhoz jut. Nincs tehát szükség számottevő központi forrásokra, beruházásokra. A társadalom számára különösen fontos, hogy a lakosság a személyi jövedelmek megtakarítható részét valóban megtakarítsa, ne pedig elfogyassza. A kisszervezetek fejlesztése lehetőséget nyújt a fogyasztóknak arra, hogy a jövőt megalapozó felhalmozások, értékmegőrző befektetések ne terheljék, hanem bővítsék az áru- és szolgáltatási alapokat. A szocialista gazdaság hatékonyságát, egyensúlyát javítja, ha a személyi jövedelmek egy része a mérlegnek abba a serpenyőjébe kerül, amely a kínálatot növeli, nem pedig abba, amelyik a keresletet fokozza. Ami a kisszervezétek munkaerőforrásait illeti, a cél szintén a meglévő tartalékok mozgósítása. Nyilvánvalóak — és nem lebecsülhetnek — a szabad idő és a családi munkaerő produktív hasznosításában rejlő lehetőségek. A termelés szerkezetének átalakítása, a nem gazdaságos tevékenység visszafejlesztése, megszüntetése nyomán számolhatunk azzal, hogy a kistermelésben hatékonyan foglalkoztatható munkaerő szabadul fel. Végül, de nem utolsósorban, jelenleg tartalékot képez a nagyszervezetek állományában lévő, de nem kellő mértékben és hatékonysággal foglalkoztatott munkaerő ésszerű hasznosítása is. Remélhetjük a meglévő „•— 20—30 százalékra becsült — belső munkaerő-tartalékok egy részének mozgósítását is. A munkaerőért folyó versenyben azok a nagyvállalatok tudják megtartani ambiciózus, tehetséges szakembereiket, amelyek kezdeménye- zőek, rugalmasak, magasan szervezettek, s merész megbízatásokkal, hatásos anyagi ösztönzéssel érvényesülési lehetőséget teremtenek dolgozóik számára. Nehéz helyzetbe kerülhetnek viszont 'aíhé1- rev, nehézkes, erősen hierar- chizált rendszerek, amelyek korlátozzák az alkotó energiák kibontakozását, a személyiség önmegvalósítását. Különösen a fiatal szakemberek türelmetlenségét, kísérletező, fejlesztő kedvét, a kreatív munka iránti vonzalmát — tegyük hozzá: nem minden illúziótól mentesen — erősítheti az új lehetőség. HA A TEHETSÉG ÚJ MUNKAHELYEN, egy kisvállalatnál jobban érvényesül, ennek a népgazdaság egésze látja hasznát. Egyebek közt több olyan műszaki, gazdasági kooperációs feladatot oldanak meg majd a kisszervezeteknél, amely közvetlenül hozzájárul a nagyvállalatok hatékonyságának, versenyképességének fokozásához. Míg a teremtő energiák elherdálása, a rossz alkotói közérzet felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoz. A tartalékok, az alkotó energiák nem szabadulhatnak fel spontán módon. Fontos, hogy a nagyvállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, a minisztériumok szervezzék, kezdeményezzék a kisvállalkozások megalapítását, egyengessék útjaikat. Mindenképpen el kell kerülni, hogy ne a kalandorok, a „pónzcsinálók” üzlete legyen a kisvállalkozás, hanem a dolgozni szerető és dolgozni tudó szakemberek alkotó tevékenységének színtere. A magánerős lakás — és főként a családi ház — építésekre például az állami és a szövetkezeti építőiparnak eddig vajmi kevés hatása volt. A jövőben lehetőség nyílik arra, hogy az ilyen magánerős építő tevékenységet szervezzék, gépkölcsönzéssel, építőanyag-beszerzéssel stb. segítsék. Vagyis a szabad időben végzett építőmunka ugyanúgy a szocialista építőszervezetek integráns részévé válhat, ahogyan a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szerves részét képezik a háztáji gazdaságok. NINCS SZÓ A KISSZERVEZETEK és még kevésbé a magánvállalkozások túlburjánzásáról. Elsősorban szocialista típusú, új kisszervezetek alapításával számolunk. A becslések szerint a kövétke- ző két évben 100—150 kisvállalat és kisszövetkezet fog alakulni. Ezeknek várhatóan egyharmada (30—50) lesz teljesen új képződmény. Kétharmada (70—150) pedig a meglévő nagyszervezetekből válik ki, önállósul bizonyos meglévő feladatok végzésére az új igényeknek és lehetőségeknek megfelelően. Az alakuló- kisvállalatok és kisszövetkezet; csupán méreteikben, s egyszerűbb számvitelükben, irányításukban különböznek a nagyobb társ- szervezetektől, termelési viszonyaikban nem. Megemlíthetjük: íováfebá,hogy 400—500, főleg vállalati, kisebb részben magánjellegű gazdasági munkaközösség alakítása szintén várható. Számolhatunk a meglévő 80 ezer kisiparos több ezer fős gyarapodásával is. Mindez együttvéve is elenyésző arányt képvisel a szocialista szektor dolgozó millióihoz képest! Kovács József Ezúttal az újjávarázsolt tyukodi gyáregységben tartották meg a Nyíregyházi Konzervgyár ifjúsági parlamentjét. December 12-én két autóbusz vitte a megyeszékhelyről a nyíregyházi delegációt S hogy kalandban se legyen hiány: Vaján hirtelen lángot vetett az egyik busz motorja. Szerencsére kijavították a hibát, így a tervezett időben együtt volt a 80 küldött. Megérkeztek a vendégek is: köztük Mészáros László, az ÉDOSZ központi vezetőségének ifjúsági felelőse. Rudi Béla igazgató többek közt beszélt a termelés, a mozgalmi munka, a szabad idő hasznos eltöltését segítő intézkedések, s a dolgozók képzésének eredményeiről, gondjairól. Szó esett olyan sikerekről mint a vajai alma- lé-feldolgozó vonal építése, s a tyukodi gyáregység rekonstrukciója — Munkánknak fogyatékosságai is vannak — folytatta az igazgató. — Jóformán csak névleg létezik a fiatal műszakiak és közgazdászok klubja. Javítani kell az üzembiztonságot, a technológiai fegyelmet. Évek óta gond az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők bevonása a szervezett oktatásba. A beszámoló után elismerő oklevelet vett át az a tizenöt dolgozó, aki sokat tett az ifjúsági törvény végrehajtásáért. Laczi Gyula, Szabó József és Gábor Gyula pedig Kiváló Újító oklevelet kapott. Tinigond és lakáshelyzet Tizennyolcán mondták el véleményüket a vitában — köztük a tizenéves Kanyári Ágnes a konzervipari tanulók nevében: — Nem titok, hogy sokan közülünk kényszerből választották ezt a szakmát. Megszerettetésében nagy részük van a vállalat dolgozóinak. Sajnos, csak ritkán kapunk segítséget a szocialista, brigádoktól. Kérjük, alkalmanként mondják el nekünk, hogy mit, s milyen eredménnyel termel a gyár. Szeretnénk tudni, hogy ezen belül mi, tanulók mennyit érünk. Béréi Mihály szóvá tette, hogy kevés az újítás a konzervgyárban. Tóth Katalin kérte, hogy a vezetők és az idősebb dolgozók számítsanak jobban a fiatalok véleményére. Medve Miklós egy sokakat érintő kérdést feszegetett: — Nagy erőfeszítéseket tesz a vállalat a dolgozók lakáshoz juttatásában. Évek óta kölcsönt kapnak a rászorulók. Csakhogy míg a fizikai dolgozók az építés költségének 20, addig az alkalmazottak a 10 százalékát-- kapják kézhez. Jó lenne a támogatás mértékét az igénylő anyagi helyzetéhez mérni... Havacs Jánosné az édesanyák kérését tolmácsolta: — Minden nyáron működik a gyári óvoda. Sajnos csak két hétre fogadja a gyerekeinket. Szeretnénk az óvodai szünet egész ideje alatt igénybe venni ezt a szolgáltatást. Hangnem a rendelőkben Illyés Katalin a gyárban zajló kulturális munka eredményeit kérte számon. Javasolta, hogy értékeljék a klubok, szakkörök munkáját, s amelyik csak papíron létezik, azt szüntessék meg. Kőhegyi Péterné arról beszélt, hogy a nyíregyházi gyárban nincs bizalom az orvosok és a dolgozók között. — Nem leereszkedést várunk az orvosoktól, hanem együttműködést — mondta a fiatalasszony. Papp Mihály a termelés ellentmondásairól szólt: — Az elmúlt három évben sokat javult a minőség. S mindez úgy történt, hogy a vonalátadások után sokszor hetekig tart a hiánypótlás. A gyártóvonalak műszaki állapota nem megfelelő. A gyümölcsnektárokat pedig a lehető legrosszabb körülmények között gyártjuk. Tapssal köszöntötték a résztvevők Éles Géza hozzászólását. A fiatalember a feszült nemzetközi helyzetről szólva kérte, hogy csatlakozzanak valamennyien a KISZ KB felhívásához, mely a béke melletti állásfoglalásra szólít fel. Idő híján a válaszadásra már nem maradt idő. A hozzászólók harminc napon belül kapnak feleletet kérdéseikre. A vita után választottak a fiatalok. Riczu Ilonát, Gara- sos Lászlónét, Géczi Gézát és Virágh Pált választották meg egyhangúlag küldöttnek a magasabb szintű parlamentre. Ezt követően üzemlátogatásra indultak a résztvevők. Az új csarnokban — melyet a szociális épülettel, s az irodákkal együtt rekordidő: 11 hónap alatt maguk a konzer- vesek építettek — ezekben az órákban is szorgos munka zajlott. Végül ünnepi asztalhoz ültek a meghívottak, majd műsoros diszkó zárta az egész napos programot. (házi) Mérkőzés E nnek a pincérnőnek ma nyilván rossz napja van. Már vagy húsz perce ül komor képpel egy széken a konyhabejárat mellett és engem fixiroz. Az eltelt idő alatt ugyanis én vagyok az egyetlen vendég, akit ki kellene szolgálni (a többiek már az ebédjük közepe felé járnak), és azért néz rám olyan merően, hogy lássa, mikor leszek türelmetlen, mikor szólok oda, hogy „Ugyan, kiszolgálna már végre! Vagy odaragadt ahhoz a székhez?” — vagy legalább egy ideges mozdulatot teszek, és erre ő felcsattanhat, hogy „Kérem, majd leszakad már a lábam és a sok türelmetlen vendég...” — de peche van: idegen városban vagyok, minden ügyes-bajos dolgomat .elintéztem, csak holnap utazom tovább, így akármeddig várhatok, még kellemes is kissé tétlenkedni a délelőtti lótás-futás után. Szóval nem töltheti ki rajtam a bosszúját, hiába veszett össze a férjével, vagy gorombította le a főnök, vagy mit tudom én, milyen kellemetlenség érte. Úgy látszik, az én idegeim jobbak — ő adja fel hamarább. Odalép az asztalomhoz, idegesen lelök egy étlapot. Én szuperudvariasan megköszönöm (már kettő-nulla a javamra), és pillanatok alatt választok — emiatt sem szólhat egy szót sem. Nos, a rendelést felvette, beszólt a konyhára — kezdődik minden elölről. Visszaül a székre, provokativen bámul rám, de most sem sürgetem. És ismét nem húzhatja tovább: jön a leves. És hozzá egy szabadkozásféle mondat is (hátha ezzel felidegesít): — Kissé megvárakoztattam, de tudja ... — Ó, nem tesz semmit. Sehová nem sietek és jólesik itt ülni. Ez már több a soknál. Arca olyat rándul, mintha megfricskáztam volna. És a levest csak épp hogy kanalazni kezdtem, már ott van az asztalon a rántott szelet, a desz- szert, sőt a csésze fekete is. Mit tegyek: birkatürelemmel (most már nem juttathatom előnyhöz) a leves és a húsétel között iszom meg a feketét (mire mindennel végzek, jéghideg lenne), s teszem ezt üdvözölt arccal, mintha épp az első és a második fogás között szeretném. M ég le sem nyeltem az utolsó falatot, már ott áll a blokkjával. De a számtan nem erős oldala. Sokáig piszmog a néhány tétel összeadásával — és valamivel többet számol. Bizonyára remélve, hogy szóvá teszem (hisz ezalatt tízszer is összeadhattam magambán) s ő végre felcsattanhat. Ehelyett azonban én kerek bankjegyet adok és nem kérek vissza, pedig ezen a vidéken nem szokás a borravaló (hadd maradjon titok, mely körök kereszteződésénél történt az eset). Láthatóan nem örül a nem kis összegnek, jobb szerette volna, ha reklamálok. S amikor távozás előtt nagy udvariasan megköszönöm a kiszolgálást — végleg megadja magát a sorsának, s kinyög egy „Szívesen”-! A mérkőzést nagy fölénynyel nyertem. Huszti Lukács FELKÍNÁLOM Csigatészta, géppel „A férjem nagyon szerette a csigát, — a levesben — s idő viszont nem volt a csinálására. Megfogadta, majd ő megoldja a csigacsinálást — magyarázza Gajdos Pálné kölesei lakásukon” — a csigacsináló gép létrejöttét. Biciklikerék, rézhenger, dugattyú és természetesen egy ördöngős tartozék, -mely a tésztából kiformázza a csigát — ennyi a masina. A hajtása többféleképpen megoldható, itt egy régi villanymotor látja el a tisztet. Egy óra alatt 1 kilogramm csigatésztát készít az ötletes szerkezet. Csodájára járnak az ismerősök, s a közelmúltban a tv-t is értesítették az ötletes, munka- és időmegtakarító gépezetről. A közeljövőben bemutatják a Felkínálom című műsorban is. Eljutott a hír a tészta- gyártással „foglalkozók- hoz”, s Gajdos Pál kölesei pedagógus gépe az érdeklődés középpontjába került. Tudván, hogy más is szereti a csigalevest, várható, hogy hamarosan közkincs lesz a titok, s rövi- debb idő alatt — olcsóbban — igazi házi csigatésztát készíthet a gép másoknak is. A képen: a feltaláló lánya, Gajdos Ibolya a csigagyártó géppel. Molnár K. Nyolcszázezer Alig született meg a tanács határozata a nyíregyházi járdaépítési akcióról, két hét sem telt el és No- vák Lajos tanácstag addig- addig ügyeskedett, míg a Rövid és a Nyíl utcákban 500 méter hosszú járda épült. Nehogy az ügyeskedésnek bárki is a szóhoz tapadt pejorativ értelmét értse, mert itt arról volt szó, hogy a lakosság mozgósításában, társadalmi munka szervezésében kellett ügyeskedni, hiszen a tanács vállalta, hogy ingyen ad anyagot, ahol az emberek vállalják a járda építését. A jó példa ragadós volt, a borbányaiak sem kérették magukat, s Hajdú András addig szomszédolt, míg az Ipari utcán négy nap alatt 900 méter hosszú járda épült. A város vezetői örömmel nyugtázták a kedvező híreket. Nem szervezési, netán fe- ledékenységi, vagy anyagi okai voltak a megtorpanás- - nak, hanem — mindenki emlékszik rá — az augusz-. tus 3-i hatalmas vihar olyan károkat okozott, hogy a kavicsot és a cementet a megrongált lakások helyre- állításához, az újak felépítéséhez kellett adni, s nem jutott a járdaépítőknek. Ősszel újból megnőtt a megyeszékhely lakóinak járdaépítő kedve, ekkor meg az őszi szállítási csúcs miatt késtek a kavicsot-cementet szállító teherautók olykor 25—30 napot is, később pedig a hideg idő miatt kellett véget vetni az akciónak. A véget vetés természetesen csak erre az esztendőré vonatkozik, hiszen a tanács tavaly június 15-i döntése az volt, hogy évente 10 kilométer járda . építéséhez ad anyagot, hogy a tervidőszak végére 50 kilométerrel legyen kevesebb a sáros utcák száma. Az első év — a gondok ellenére is — sikert hozott, hiszen a Ságvári-telepen a Rövid, a Nyíl, a Kőris, az ív, a Vasutas és az Űjház- sor utcákban több, mint két kilométer, Borbányán a Takács, a Kerékgyártó, az Alma, a Molnár és a már említett Ipari utcában ugyancsak két kilométer járda épült, de az orosival, a rozsrétivel, a nyírszőlősivei, a Tokaji útival és a Csallóközivel több, mint 7200 négyzetméternyi járda épült Nyíregyházán, s sok pénzt kímélt meg a város kasszájának is. így egy négyzetméter járda 73,30 forintba került, ha valamelyik vállalat végezte volna a munkát, 108 forint 60 fillérrel fizethettek volna többet minden négyzetméterért. A megtakarítás majdnem 800 ezer forint. De az ottlakóknak sokkal többet ér. B. J.
