Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

Hány forint a karácsony, mi lesz a terített asztalon? Ünnepi készülődés Szatmárban Rohamléptekben közeleg a karácsony. Furcsa mód egy­szerre kedves és rettegett vendége a háziasszonynak, hiszen ilyenkor igyekszik a legjobb falatokat a család és a vendég elé tenni. Ugyan­akkor gondot okoz, hogyan lássa el szeretteit minden föl­di jóval. Mert a karácsonyi ünnep nemcsak szív dolga, hanem a pénztárcáé is. Mé­lyen nyúlunk a pénztárcába, latolgatunk, számolgatunk, mi kerüljön a fenyőfa alá és mi a terített asztalra. A mátészalkai Szatmár Bú­torgyárban arról kérdeztük a háziasszonyokat, vajon ho­gyan tudják ügyesen, takaré­kosan úgy beosztani a pén­züket;, hogy jusson is, marad­jon is. Beszélgető partperünk Lévái ■ Andrásné kárpitos szakmunkás, két gyermek, a nyolcadikos Valika és a 10 éves András édesanyja, Ko­csis Sándorné asztalos szak­munkás, két gyermeke van, a 14 éves Sándor és a 10 éves Zsuzsi — mindkettőjük fér­je a bútorgyár szakmunkás dolgozója, — valamint Lő- rincz Istvánná, kereskedelmi ellenőr, aki az ISG-ben dol­gozó főművezető férjével há­rom gyermeket nevel, a 8 éves Anikót, a 7 éves Istvánt és a 4 éves Zoltánt. Mennyi pénz kerül havon­ként a borítékba? Átlagosan 3500 forint körül. Lévainé, aki 12 ember bri­gádvezetője, általában 4000 forintot visz haza, Kocsisné valamivel kevesebbet, az ad­minisztrációban a fizetés zömmel megegyezik a fizikai dolgozókéval. Számolunk, összeadunk, kivonunk: ha a férj fizetését és a családi pót­lékot is hozzáadjuk, s levon­juk a járulékokat, családon­ként legjobb esetben nyolc­ezer forint jön össze. Áz asszonyok a beszélgetés előtt láthatóan még nem ve­tettek számot a család kará­csonyi költségvetésével. Ma­gyaráznak: azért, mert még rágondolni is rossz, mennyi pénzt visz el az ünnep. Lé- vainé azonnal hozzáfogott kiszámítani, mibe is kerül majd a családi karácsony. Abban egyezünk meg, hogy akár róluk, akár az általuk ismert személyekről legyen szó, legalább 3000 forintba kerül a szeretet ünnepe: fe­nyőfára és alá kerülő tár­gyak, ajándékok, meg a há­romnapos étkezés. Mi változik vajon a beideg- zett szokások közül a kará­csony táji étkezésben a nők munkába állásával, az újfaj­ta elfoglaltsággal, az élet­mód-, életformaváltozásokkal együtt? Mi változott példá­ul Mátészalkán a karácsonyi étkezési modellben? Az asszonyok egybehangzó véleménye szerint semmi. Mindhárman a városban lak­nak. Lévainé és Lőrincné ön­álló családi házban, Kocsis­né lakótelepen. Az anya rpunkavállalása hét közben, év közben befolyásolja a csa­ládban a korábbi életvitelt. De csak a hétköznapokon. Napköziben étkeznek a gye­rekek, egész évben szinte alig találkoznak, a családi együttlét meghitt pillanatait az ünnepnapok jelentik, ami­kor az asszonyok legyenek bár munkahelyükön akármi­lyen elismert dolgozók, a tár­sadalmi munkában élen já­rók, szinte félreteszik újfajta szokásaikat, a mirelit készít­ményekkel, a félkész ételek­kel , együtt, ,s végre igazi ün­nepi asztalt, készítenek. Él tehát a hagyomány: húsleves, rántott, vagy töltött hús, töltött káposzta,, sok sütemény. Lőrinczék pedig, mint eddig is, mindig disznót vágnak karácsonyra. Tapasz­talatuk, hogy a magyar em­ber nem képes a gyomrán takarékoskodni, legalábbis ünnepeken nem. Hogy mégis összébb kell húznunk a nadrágszíjat, ab­ban egyetértenek. De mikor? Hogyan? Ügy hogy a munkaköpeny alatt nem viselnek ruhaköl­teményeket, hanem csupán a legcélszerűbb, legegysze­rűbb öltözéket. Hogy a gyer­mekeiket nem luxusbundá­ban járatják iskolába. Lévai­né maga köti a családnak a pulóvereket, Kocsisné és Lő­LÖRINCZ ISTVÁNNB rinczné pedig varrógépet vá­sárolt, mert a házilag elkészí­tett ruha, főleg, ha egyik gyerekről marad a másikra, kis alakítással igen takarékos megoldás. Meg az is igaz, nem minden napja karácsony az évnek. Ha nem is zsíros­kenyér a vacsora a hétközna­pokon — a gyerekek meg el se vinnék tízórainak — de Ünnepi asztal a Hotel Szabolcsban. Ezzel az ízléses terítéssel nyert megyei első és országos harmadik helyet Podlovics László. pásztor andras zünk meg a szép terítésről. Az esztétikus asztal tartozzék hozzá az ünnepekhez! 1981. december 13. olcsóbb áru. Sokszor egy-egy ötlet elég, • hogy a boltokban kapható félkész, mireld ter­mékekből egyéni ízű Vacsora szülessék. Nagy takarékossági forrás a nyári befőzés. Ko­csisné például az ötliteres sa­vanyúságon kívül csak be­főttből vagy 130 üveggel tett el, amikor az áru a legol­csóbb volt. így jobban jár. És a gyermekek szoktatása a takarékosságra? Lévainé például 40, illetve 60 forintot ad havonta zsebpénznek. Bár tudja, hogy sok gyermek szá­zasokkal kérkedik az iskolá­ban, az ő gyermekei megta­nulták, hogy minden fillért be kell osztani. Ugyanígy vé­lekedik a másik két asszony is. S mi a vélemény a kará­KOCSIS SÁNDORNÉ csonyi ajándékról? Elmond­ták, hogy nem az értéket, ha­nem a szándékot, a kedves meglepetést méltányolja a család. Olyasmit vesznek, ami­re egyébként is szükség vol­na, például ruhaneműt, s mellé valami apróságot, a LÉVAI ANDftASNÉ gyerekeknek könyvet. Takarékoskodni lehet azzal is, mondják az asszonyok, hogy nem kerül majd negyed nap a szemétbe a sok fölös­legesen megfőzött étel. In­kább mindenből kevesebbet, s többfélét. És az ital. Idén az áremelés miatt jóval ke­vesebb kerül majd az asztal­ra. Megjegyzik az asszonyok, hogy bizony szeretnének job­ban takarékoskodni, de sok­szor ez nem rajtuk múlik. Itt van például a csirkeaprólék. Igen ritkán kapnak. Mégis megnyugtatónak találják, hogy telve vannak a pultok, kirakatok, van miből vásá­rolni. Hogy mi kerül a Lévai, Ko­csis, Lőrincz család kará­csonyfája alá és ünnepi aszta­lára,—éppen a család miatt — azt nincs szívünk elárulni. Maradjunk annyiban: nap­jaink megdrágult életviszo­nyai közepette nem szegé­nyebb lesz az ünnep, hanem szerényebb. Toronyórát lánccal.,. A z úgy kezdődött, hogy egy ismerősömnek eszébe ju­tottam és küldött egy képeslapot a névnapomra. Megörültem a kedves figyelmességnek, s viszonoz­tam is az ő névnapján. Legközelebb dísztáviratot küldött, harmadik évben pedig már értékes ajándékkal jelentke­zett. Most már kifejezetten kellemetlen, mert az ajándék összegét évről évre magasabbra emeljük, s szinte rákény- szerít, hogy költekezzem. Megsérteni nem akarom, tehát nem szállhatok ki. A dologban az a különös, hogy évente csak kétszer találkozunk, a névnapokon, s tulajdonképp nincs semmi közös témánk. Ezért nyomasztó ez a már kö­telességgé vált szokásunk, amit nem tudunk abbahagyni... Ismerősöm kissé zavartan mesélte, hogyan került kel­lemetlen helyzetbe egy olyan ügyben, aminek a célja az örömszerzés volna. Ki-ki saját példájából tudna eseteket, hogyan vált teherré az eredetileg jószándékú ajándékozás. Mit kaptok karácsonyra? — kérdezi a tanárnő a gyere­keket. Magnót, kismotort, kvarcórát. Majdnem mind előre tudja, mi lesz a meglepetés. Nekünk nem volt kvarcóránk, semmilyen óránk nem volt, nem is ismertünk olyan gyereket az iskolában, aki­nek órája lett volna. Ne értsék félre, amit gondolok. Mert jóleső érzés látni az ápolt, gondozott, egészséges, szépen öltözött gyermekeket. De vajon kell-e hét-nyolcéves gye­reknek diplomatatáska, kvarcóra? Nem rontunk-e el ezzel valamit, nagy jóakaratunkban? ' Ha nagyító alá vesszük ajándékozási szokásainkat, be kell ismernünk, hogy gyakran fölöslegesen pazarlunk. Far­mer varázsszóra, aranyékszer jó bizonyítványért, kocsi érettségire, toronyóra lánccal... Mert X-nek is van. Egy fiatalasszony meséli: automata mosógépet vesz­nek az anyósának. Szép, nemes gesztus, könnyíteni az idős asszonyon, sőt, a fiataloknak van is törlesztenivalójuk a támogatásért, melyet a családalapításhoz a szülőktől kap­tak. És mégis elszomorít a hír, mert az asszony azt is hoz­záteszi: muszáj valami értékest venni, a másik gyermek ugyanis porszívót vásárolt a mamának. Az egyik iskolában 130 forintot akartak összeszedni a szülők a „gyerekektől” a tanár néni névnapjára. Az több, mint négyezer forint. A többség szívesen fizetett. Minek? Attól tartok, nem az önzetlen örömszerzés vezette a két gyűjtögető anyát, hanem az, hogy előnyt, kivételezést vá­sároljanak vele saját gyermekeik számára. Ismerünk pe­dagógusokat, akik tanévnyitón bejelentik; szívesen fogad­nak egy szál virágot, de egyebet nem. Jó lenne ezt is álta­lánossá tenni... Mert úgy tűnik, ma már nem elég az apró figyelmes­ség, a titkos kívánság kitalálása, mintha Csák az volna ajándék, aminek forintban kifejezhető nagy értéke'ván. Lehetőleg minél magasabb. K inek ártunk ezzel? A megajándékozottnak biztosan, mert könnyen hozhatjuk kellemetlen helyzetbe. Ma­gunknak, s főképp gyermekeinknek, akik figyelnek bennünket és megtanulják tőlünk, hogyan lehet pénzre váltani az érzelmeket, túllicitálni egymást, könnyen ki­dobni százasokat, ezreseket. Mit mond a pszichológus az ajándékról? Érték az aján­dék, legyen bár filléres dolog, ha tiszta szívvel adjuk. Az oldalt írta: BARAKSÓ ERZSÉBET Fotók: JÁVOR LÁSZLÓ 1 ' ‘ - * Táplálkozás és egészség Karácsonyi recept a főszakácstól A Bereg kapujában a vásáros- naményi Tisza-parti szálloda az első és utolsó olyan hely, hol az utast jövet-menet meleg étel­lel és vetett ággyal fogadják. Valaha a konyhája tette híressé a hasonló fogadókat. Mi azt kér­deztük a szálloda és étterem fő­szakácsától, mi jellemzi most a vendégek étkezési szokásait, ho­gyan sikerül mindenki szája ízét eltalálni. Pásztor András éppen húsz éve lépett a vendéglátóipar szol­gálatába. Bevallotta, hogy ere­detileg cukrász szeretett volna lenni, végül itt kötött ki. Meg­szerette, s reméli, hogy legalább a következő húsz esztendőben, meg a továbbiakban is elége­dettek lesznek a kedves vendé­gek a főztjével. Vajon mennyire van foganatja a sok reklámnak az egészséges életmódhoz illő táplálkozási szo­kásokról? Mit tapasztal erről a főszakács? — Azt, hogy a vendégek, ke­vés kivételtől eltekintve nem fogyasztják az ételiapunkon sze­replő, de általuk ismert étele­ket. Idegenkednek az új ízektől, nem nagyon fogadják el .az igen egészséges főzelékféléket, a zsír­ban, szénhidrátban szegényebb, de azonos értékű ételeket, sőt, a most újra divatos fűszereket sem. önöknek alkalmazkodniuk kell az előfizetők ízléséhez is. Hány embernek főznek jelenleg a ho­telben? — Most 1100-nál tartunk. Sok munkahelyre, üzembe, intéz­ménybe szállítanak tőlünk előfi­zetéses ételeket, hozzánk is so­kan járnak be előfizetéssel. Megkérjük, ajánljon egy komp­lett, nem drága, de az ünnepi hangulathoz illő ebédet a kará­csonyi asztalra. — A karácsonyi asztalon, azt hiszem, nem szoktunk takarékos­kodni. De ne is pazaroljunk. Arra gondolva, hogy a városi háztartásokban bizonyos alap­anyagok beszerzése esetleg ne­hezebb, a legcélszerűbbnek a következő menüt tartom. Legyen Ujházi-tyúkleves, vagy helyette valamilyen szárnyas húsleves. A szárnyas nem hiányozhat az ün1- nepi asztalról! A kialakult szo­kástól eltérően a hiteles Ujházi­tyúklevesben a tyúk egybe fő. Helyettesíthetjük mélyhűtött csirkével, kellő arányban zöldsé­géivé. Másodiknak ajánlanék —, hogy éttermünk specialitásait se hagy­jam ki — beregi töltött szeletet. Személyenként 10—15 deka ser­téscombot jól kiklopfolunk, gyengén besózzuk és félretesz- szük, míg a hozzávaló gombapép elkészül. A gombapépet úgy kezdjük készíteni, mint a pör­költet, de beleteszünk még bor­sot, petrezselyemzöldet, egy koc­kára vágott főtt és egy nyers to^ jást. Kenhető sűrűségűre főzzük, s azzal megkenjük a félretett hússzeleteket. A szeleteket fel­tekercseljük és cérnával átköt­jük. így, a maradék lében főz­zük puhára, majd a tekercseket haránt szeleteljük, a léhez pe­dig tejfölt adunk. Galuskával és rizzsel köritjük. Tésztának a boltban kapható mirelit leveles­tésztából készített almás rétest képzelek el. Ne felejtsék el a háziasszonyok, hogy nedves ken­dőre borítsák és hagyják állni. Bár az italokban nem vagyok eléggé járatos, de azt hiszem, a legjobb hozzá a fehér bor — kis mennyiségben. S ne feledkez­/ KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom