Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

2 Kelet-Magyarország 1981. november 10. Csukaszürke kerestetik Felhívás a múzeumbarátokhoz Nyalka huszártiszt ünnepi díszben az egyik vitrinben, a másikban parancsra váró regruta teljes menetfelszere­lésben. Mellette az első vi­lágháború vérzivatarát meg­járt tárgyak és a pusztítást, az éhezést felszámolni akaró forradalmak fennmaradt em­lékei. Láthatunk vörösko­misszárt, lovát abrakoltató vöröshuszárt, a Tanácsköz­társaság belső rendjére vi­gyázó vörösőrt. Majd hirte­len elénk lép a proletárdikta­túrát véresen megtorló daru­tollas fehérkülönítményes tiszt. Tovább haladva a tár­lók között, korabeli egyenru­hákban előtűnnek a spanyol polgárháború szemben álló fe­lei. S a kiállításnak jó, ha a felénél járunk ... A kiállításnak, amelyet még nem láthat senki, hiszen csak a téma terve készült el, amibe most a leendő látogató kivé­telesen belepillanthatott. Te­gyük gyorsan hozzá, nem minden rejtett szándék nél­kül kapott ehhez az olvasó „engedélyt”. A forradalmi katonai ha­gyományokat feldolgozó kiál­lítás a nyíregyházLJó.sa And­rás Múzeumban . készül. A századfordulótól 1957-ig ter­jedő időszakot,öleÜ majd fel. Ahhoz, hogy minél gazda­gabb, a változatos történeti korszakhoz méltó legyen a vállalkozás, a múzeumi szak­emberek kérik a jjúzeumba- rátok támogatását. Milyen formában? A szak­emberek szeretnék, ha a még sok helyen lappangó, a kato­nai viselettörténet szempont­jából érdekes tárgyi emlékek a tervezett kiállításon a kö­zönség elé kerülhetnének. Mikre gondolnak? Az 1900 és 1957 között használt egyen­ruhákra, rendfokozatokra, zsinórozásokra, kitüntetések­re, hadiérmekre, egyéb kiegé­szítő díszítésekre. A felszere­lési tárgyak közül például kulacsokra, gyalogsági ásók­ra, tártáskákra, az első világ- háborús csukaszürke katonai ruha darabjaira, a tisztek el­maradhatatlan lovaglópálcá­jára, és még hosszan lehetne sorolni. Ezeken kívül a kiállítás ké­szítői szívesen vennének min­den olyan történeti értéket — kézzel írott, nyomtatott pla­kátokat, röplapokat, könyve­ket, serlegeket, jelvényeket, kitüntetéseket, a két világhá­ború közötti pártok irodai berendezéseit, bútorait stb. —, amelyek a megye mun­kásmozgalmához kapcsolód­nak. Akiknek ilyen tárgyai vannak, azok levélben vagy személyesen jelezzék. (Levél­cím : Szabolcs-Szatmár me­gyei Múzeumok Igazgatósága Nyíregyháza, Benczúr tér 21. 4400.) A bejelentések alapján a muzeológusok kiszállnak a helyszínre, felbecsülik és megvásárolják a jelzett tör­téneti emlékeket. Ha a szak­emberek kérése nem marad visszhang nélkül, akkor bizo­nyára igen gazdag anyaggal nyílhat meg jövő év tavaszán a szabolcs-szatmári forradal­mi katonai hagyományok ki­állítása. (rg) Elkészültek a kiállításhoz az egyenruhák rajzai. Kiállítás a rokkantakért Nem maradnak magukra A kiállítás egy részlete Ünnepélyesen megnyitot­ták a rokkantak nemzetközi éve alkalmából a Szakszer­vezetek Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsa, a SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatósággal és a megyei társadalombiztosítási igaz­gatósággal közösen rendezett kiállítást, november 9-én a KPVDSZ Művelődési Ház­ban, amelyen részt vett Nagy Károlyné, a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigazga­tóság főigazgató-helyettese. A kiállítást Alexa László, az SZMT vezető titkára nyi­totta meg. Beszédében emlí­tette: egy országos ren­dezvénysorozat folytatása e kiállítás, amely tab­lók, képek, feliratok, idéze­tek és a vitrinekben elhelye­zett tárgyak segítségével jut­tatja kifejezésre minden in­tézkedésre jogosult szerv és személy számára, milyen ak­tív cselekvésre, tettekre kell erejét összpontosítani a rok­kantak segítése érdekében. Hangsúlyozta az SZMT veze­tő titkára: ahhoz, hogy a rokkantak mindennapos gondjain enyhíteni tudjunk, a társadalmi és állami szer­vek, valamint a vállalatok rehabilitációs tevékenységé­nek jobb összehangolására van szükség. — A szakszervezetek ellen- őrzési jogából adódóan ak­tív hálózatunkon keresztül biztosítani kell a rokkantság megelőzésére tett intézkedé­sek maradéktalan végrehaj­tását. A tenniakarásnak együtt kell i"fi>nii 'i «i—anlá letváltozással is. El kell ér- _____________■■■ -> A Nem sikerült a könnyű pénzszerzés... A jégveréstől általában úgy fél az ember, mint a tűztől. Vásárosnaményban azonban akadt olyan család is, ahol várták a jégverést. No, nem a valóságost, hanem csak a megrendezett változatát. Tör­tént ugyanis, hogy a könnyű pénzszerzést megérezve egy család leverte az egész ház vakolatát, majd kárigénylést jelentett be az Állami Bizto­sító városi fiókjánál. A kárszakértő annak rend- je-módja szerint helyszíni szemlét tartott, de már akkor gyanúsnak találta az állító­lagos jégverést: a jég ugyan­is a tetőt rongálja meg, nem a vakolatot teszi tönkre. En­nek ellenére szakvéleményt kértek az Országos Meteoro­lógiai Intézettől, ahonnan rö­videsen megjött az időjárási „utójelzés”: Naményt nagy ívben elkerülte a zivatar ... Természetesen egy fillér kártérítést sem fizettek az ügyeskedőnek. Fizettek vi­szont annak a nyolcszáz csa­ládnak, akiknek a házát Ara­nyosapáti, Jánd, Tiszaszalka és Gulács térségében megron­gálta az augusztus 3-i hatal­Neki a fának Biztosítási csalások más vihar. Nemcsak a vég­összeget fizette ki a biztosító — amelyet számlán bemuta­tott a tulajdonos —, hanem az előzetes becslés szerinti fele összeget készpénzben át­adták a károsultaknak, hogy legyen miből gyorsan meg­venni a palát, a cserepet. A háztáji népszerűségének és tegyük hozzá, jövedelme­zőségének növekedésével né- hányan tisztességtelenül is szeretnének pluszpénzhez jutni. Erre spekulált az a ser­téstenyésztő, akinek 1980. de­cember 6-án járt le az álta­lános sertésbiztosítása. Volt neki azonban egy beteges anyakocája, s erre december 11-én újabb biztosítást kö­tött. Jól számított a gazda, mert három nap múlva a disznó elhullott, s másnap már kopogtatott is a tulajdo­nos a biztosítónál az állatkár miatt. Az állatorvostól ka­pott szakvélemény azonban egyértelműen igazolta: már beteg állatra kötötték a biz­tosítást. S a jogszabály — ép­pen az ilyen ügyeskedések kizárása miatt — úgy fogal­maz, a biztosítás megkötése után 15 nappal lép hatályba a szerződés. Tehát legalább december 26-áig „élnie” kel­lett volna annak a sertésnek, hogy ilyen formán pénzt hoz­zon a konyhára... Az autók számának gyara­podásával manapság már van, aki így akarja a benzin­árat megszerezni. Megtörtént eset: szándékosan nekiment egy fának az autós, majd megkérte egy ismerősét, vál­lalja el, hogy ő okozta a kárt, s aztán a kapott pénzen osz­toznak. Mire azonban a kár­becslő megkereste az állítóla­gos karambolokozót, az hebe- gett-habogott, majd beismer­te, hogy ő még sose ütközött senkivel __ A legnehezebb a biztosító dolga a tüzek megállapításá­nál, gondatlanság, szándékos­ság vagy véletlen okozta a lángok terjedését. Tavaly 130 ezer forintot fizettek ki tűz­kárra a naményi járásban. T. K. nünk, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozókat olyan munkakörökben foglal­koztassák, amelyekben teljes értékű munkát tudnak végez­ni. Ne csupán nappaliőri, éj­jeliőri, telepőri és portás munkakör legyen az, ahol a megváltozott munkaképessé­gű dolgozókat foglalkoztatják — mondta megnyitó beszédé­ben Alexa László, majd vé­gezetül megállapította: — A rokkantakkal történő foglalkozás állami feladat. Szociális helyzetük, szociális biztonságuk az eltelt idő­szakban javult. Szociálpoliti­kai és társadalombiztosítá­si rendelkezéseink egész sora garancia arra, hogy nem ma­radnak magukra. Intézmé­nyeinkben, otthonainkban a legfejlettebb felszerelésekkel kezelik, gyógyítják őket. Igen nagy számban vannak, vi­szont, akiknek intézeti elhe­lyezésére nincs lehetőség, Nekik a család, a gyermek biztosít megfelelő környeze­tet. Sorsukon a társadalom a családdal együtt tud segí­teni. A kiállítás a KPVDSZ Művelődési Házban novem­ber 9-től tekinthető, meg, na­ponta 10—19 óráig. (s. á.) Pályázat katonai főiskolákra A Hortv^flelmi Minisztérium s*jetenfckezésre hívja fel a dolgozó nép szolgálatát hivatásuknak választó férfiakat, akik a Ma­gyar Néphadsereg vagy a Bel­ügyminisztérium Határőrség tisztjei kívánnak lenni. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság, feddhetet­len előélet és erkölcsi-politikai megbízhatóság, hivatásos kato­nai szolgálatra való alkalmas­ság, érettségi bizonyítvány, vagy annak a folyó tanévben történő megszerzése, nőtlen családi álla­pot, 23 évnél nem idősebb élet­kor. A jelentkezők felvételüket kérhetik: a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskolára, ahol gépesített lövész, harckocsizó, rakéta és tüzér, felderítő, műszaki és BM határőr szakon; a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, ahol légvédelmi rakéta és tüz‘ér, hír­adó, vegyvédelmi, rádiótechni­kai, harc- és gépjárműtechnikai, fegyverzeti, hadtáp és katonai pénzügyi szakon; a Kiilán György Repülő Műszaki Főisko­lára, ahol repülőgép-vezetői, he­likoptervezetői, és repülőműsza­ki képzés több szakán folyik képzés. Ezek a főiskolák a katonai képesítés mellett a szakterület­hez kapcsolódó üzemmérnöki, üzemgazdászi, a vadászirányító­megfigyelő szakon általános is­kolai orosz nyelvtanári képesí­tést nyújtanak. A katonai főiskolára pályázók jelentkezési lapot a középiskola igazgatójától, a korábban vég­zettek a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő) pa­rancsnokságtól, sorkatonák parancsnokaiktól kaphatnak. A pályázók a katonai főisko­la mellett egyidejűleg más fel­sőfokú intézménybe is jelent­kezhetnek. Pályázati határidő: 1982. január 31., kivétel a repü­lőgép- és helikoptervezetői szak ahol november 15-e. aKÉPERNYÖBBÍ Bevallom, zavarban va­gyok, hogy a vasárnap esti Molnár Ferenc-reprizről, A farkas tévéváltozatáról kí­vánok írni. Az egykori il­lusztris szerző, a polgári vígjáték világszerte elismert (és ma is játszott!) nagy­mestere egyik bravúrdarab­jának a képernyőre vitele mindenképpen megérdemli a megemlékezést. Hű, de jól van „megcsinálva” ez a da­rab is! Mérnöki pontosság­gal kiszámított színpadi ef­fektusok, a cselekmény bá­mulatos tömörítése a szín­padi és a valóságos történé- si idő szűkreszabott keretei­be, jól körvonalazott szere­pek, jól mondható szövegek, a légkörteremtés könnyed eleganciája — szóval siker­darab. Különösen akkor, ha olyan kiváló, a Molnár Fe- renc-i hangvételt és stílust tökéletesen megvalósító (a régi vígszínházi hagyomá­nyokat továbbéltető) szín­művészek jelenítik meg, mint Márkus László (dr. Kelemen), Almási Éva (Vil­ma, a felesége), a sokarcú farkas Huszti Péter (Szabó György), Tolnay Klári (a kegyelmes asszony) és má­sok. Továbbá akkor is, ha a Horváth Ádám ált£)l rende­zett tévéadaptáció képes volt ennyire hitelesen idéz­ni a század eleji polgári vilá­got, pontosában prominens szereplőinek álproblémáit. Honnan hát a zavarbaej- tőség a produkcióra vissza­emlékezve? Talán abból adódik, hogy egy apróléko­san, kulturáltan kidolgozott tévés produkciót láthattunk mind rendezői, mind opera­tőri (Szalay András), mind pedig az említett színészi teljesítmények eredménye­ként, — hűséges tisztelettel a Molnár által megidézett (1912-es) polgári világhoz. Csakhogy a feltörekvő, nem is ok nélkül féltékeny férj és a jobb esélyekről még mindig álmodó, az őt eset­leg elrabló „farkast” váró polgárasszony-feleség (idé­zőjelbe kívánkozó) „konf­liktusa”, végül az asszony kényszerű beletörődése a vi­szonylag egyszerűbb polgá- ri jólétbe (azért van jól ke­reső ügyvéd férje, tágas la­kása, szakácsnője, kiscseléd- je, szobalánya), a darab problematikája mára re­ménytelenül elavult. Nem hatott meg az sem, hogy a feleség lemondott az egy­millió koronás várható üz­leti haszonról, s — a kora­beli szóhasználattal élve — az urához és annak „szeré­nyebb” lehetőségeihez lett hűséges. Eddig, mint hiteles kor­kép rendben is lett volna, kiváltképpen ilyen kitűnő előadásban. Csakhogy ezt a darabot így, akár 1912-ben is el lehetett volna játszani. (Aminthogy el is játszották, persze sikerrel.) De ma ez — a kor bármilyen valódi tü­körcserepe — kevésbé fi- gyelemlekötőnek, szórakoz­tatónak tetszett. Ezért is akadt egy-két kifejezetten unalmas negyedóra a játék­ban. Nos, a korképet eset­leg hálásabb lett volna kór­képpé torzítani. Igaz, hogy akkor az eredeti Molnár- darabhoz lehet, kevesebb hűséggel, — de talán job­ban szórakoztunk volna. In­nen a zavar, ámbátor a kulturált előadás minden­képpen elismerést érdemel. RÁDIÓ Merkovszky Pál MELLETT Azt hiszem, az olyan em­bert, akit a Már csak öt percünk van című hangjá­ték Andrej alakjában mutat be a hallgatónak, finoman ügyeskedőnek nevezi a köz­vélemény, de, ha néven akar­ja nevezni a gyereket, ak­kor bizony megmondja róla, hogy hamis, jellemtelen frá­ter. M. Ginyin és G. Rjab- kin hangjátékának fiatal művezetője ugyanis olyan ember, aki előszeretettel ke­resi olyanok társaságát, is­meretségét, akik az ő sze­mélyes hasznára lehetnek. Például a munkahelyi elő­menetelében, lakásügyében vagy bármilyen más dolog­ban. Még a szerelem se tud­ja őt megváltoztatni. Hiába fogadja meg Nágyának, amikor az leleplezi az ő alakoskodásait, hogy fel­hagy ezzel az életszemlélet­tel, már az első alkalommal képtelen tisztességesen cse­lekedni. Azt mondhatná valaki, hogy Nágya csak túlságosan egyszerűsített válaszokat is­mer az élet különféle hely­zeteire, a különféle jellemű emberekre, hogy szerinte vagy csak jó vagy csak rossz emberek léteznek. Termé­szetesen ez tévedés. Nágya nem a világot és az embe­reket egyszerűsíti le, hanem az ő egyszerűsége, őszinte­sége, természetessége, szi­lárd értékrendje és tiszta erkölcsisége az, ami nem en­gedi, hogy bárki az élet bonyolultságával magya­rázza, igazolja a csalárdsá­got. Az ő erkölcsi elvei azok, amelyek tiszták és egyszerű­ek, világosak. A kétszereplős darab te­hát így nem csupán Andrej- ről szól, a fókuszban ott van Nágya is. A szerzők ennek a tiszta, őszinte embernek a tükrében mutatják meg az Andrejek magatartásának, életszemléletének alacsony erkölcsiségét. Csomós Mari a szerelem igaz melegsége mellett azt hangsúlyozta, hogy Nágya semmiképp nem képes nemhogy egy életre vállalni, de még csak elviselni sem a hazug, csak a saját érdeket szem előtt tartó életmódot. Nagyon megkapóan érzékeltette megütközését, csalódottsá­gát, melyet akkor érzett, amikor felismerte, milyen is Andrej valójában. Sztankay István Andrejként azt a ve­szedelmes (mert ragályos!) szemléletet emelte ki, amely egészen természetesnek tart­ja ezt az érdekközpontúsá­got, az alakoskodást is cél­jai eléréséért. Mintegy a kívánatos jó életmód meg­teremtésének egyetlen le­hetséges útját, módját. Ez az igen komoly prob­lémát tárgyaló darab az alig egy hónapja elhunyt nagy­szerű mester, dr. Cseres Miklós rendező posztumusz bemutatója volt. Ez a mun­kája is magán viseli a rá jellemző mély humánum, az erkölcsi tisztaság, a társa­dalmi jelenségek iránti ér­zékenység jegyeit. Seregi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom