Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. november 1. áff u f g 3% I ■ PA Parkok a Rába mentén Vas megyében a Rába folyó völgyében két hatalmas arborétum, valahai kastélykert gazdagítja a vidék értékeit. Ikervár és Zsennye — mindkettő könnyen megközelíthető Szombathely és Sárvár felől egyaránt — természetvédelmi területté nyilvánított parkjai egy-egy történelmi . nevezetességű család ugyancsak jelentőségteljes kastélyait ölelik körül. Ikerváron a XVIII. században épült szép barokk Batthyány kastélyt 1847-ben Pollack Mihály és Ybl Miklós romantikus stílusban építik át. Itt nevelkedett valaha gróf Batthyány Lajos, a magyar reformmozgalom Kossuth vezette szárnyának ne- vés politikusa, az 1848-as első magyar felelős minisztérium miniszterelnöke. A kastély hatalmas parkjában a legkülönbözőbb botanikai ritkaságokban gyönyörködhetünk: a változatos tűlevelűek mellett szokatlanul sok lombos fa és egzotikus cserje váltogatja egymást. Szinte történelmi emlék a több mint két évszázados császárja, valamint Kossuth és Batthyány emlékfái. A kastélykert előtt megtekinthetjük Batthyány Lajos emlékművét, s a községben is találunk értékes és látványos építészeti emléket: egy XIV. századi gótikus eredetű templomot, melyet 1780 körül alakítottak át az akkor divatos barokk stílusban. Gazdag kiZsennye, a muvésztelep parkja alakítású csúcsív toronyka- tétéről és kertészkedési szen- puja önmagában is ritka lát- vedélyéről. A család egyes ványosság. tagjai maguk nemesítette Ikervárat elhagyva és dél példányokkal is büszkélked- felé a Rába völgyében to- hettek, így aztán nem csoda, vább haladva rövidesen meg- hogy az anyagilag akkor éppillanthatjuk Zsennyét. Még pen rendkívül jó helyzetben a múlt században is Beze- lévő család a hatalmas ki- rédj-birtok volt, hatalmas 14 adásokkal járó arborétumhektáros parkját is e család telepítésre is elszánta magát, telepítette. Számos feljegy- Parkjukban az európai kon- zés, emlékirat tanúskodik a tinens szinte minden jelleg- Bezerédj család növényszere- zetes fáján, cserjéjén kívül _________________________ igen sok, különleges keleti, sőt tengerentúli ritkaság is Műemlékeink fokozza a természet csodáinak hatását. A park közvetlen közelében — de már az arborétumon kívül — is található botanikai ritkaság: a 10 métert meghaladó törzs- körméretű, ún. ezeréves tölgy, Magyarország legnagyobb tölgyfája. A park jól kiválasztott pontjáról szinte meglepetésszerűen elénk bukkanó kastély feltehetőleg a XV—XVI. században, a középkori templomos lovagok kolostorának romjain épült. A XIX. században alakították át romantikus stílusban. Tágas, világos, napsütéses termei helyreállítás után ideális otthont adnak a Képzőművészeti Alap alkotóművészei számára. A kastély mint művésztelep funkcionál. Révy Eszter Diósgyőri várrészlet a szabadtéri színpaddal Simontornya, az új ;' ett Ozorai Pipo vára A kötet a neves irodalomkritikus, az ismert publicista közel egy évtized alatt megjelentetett írásaiból tartalmaz válogatást. Faragó elsősorban könyvekről ír, illetve könyvek kapcsán olyan irodalmi kérdésekről, melyek ugyanakkor joggal nevezhetők a társadalmi élet aktuális kérdéseinek, A klasszikus értelemben vett kritikák helyett közéleti töltésű reflexiók, jég ;etek sorakoznak, faggatva z adott műveket cselek: nyprogramjuk felől, hogy idniillik mit sikerült hiteles megjeleníteniük a társa alomban zajló legfontosabb történésekből, miképpen tükrözik a változásokat, a mindennapok gyakorlatát, egys val és köznapi módon fa ilmazva: mi újság? Még a rendszeres olvasó embert is meghökkenti, ennek a kötetnek a gazdagsága, az a tény, hogy milyen nagyszámú nívós munkával foglalkozott érFÍLMJEGYZÉT Szovjet filmek fesztiválja A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplésekor nálunk hagyományosan a szovjet filmművészet felé irányul a figyelem. Kulturális életünk immár több mint három évtizedes hagyománya 1981- ben természetesen folytatódik. A következőkben — az idei kínálatot kommentálva — a mai szovjet film néhány jellegzetességéről szeretnénk szólni. A nyíregyházi és szabolcsi mozikedvelők megtekinthetik a Moszkva nem hise a köny- nyeknek című Oscar-díjas életképsorozatot (tudatosan használtuk a szabálytalan műfaji kategóriát, mert úgy érezzük, ez az összetett szó fejezi ki legtalálóbban Menysov munkájának lényegét), a Korai darvakat (Csingiz Ajt- matov regényét Bolotbek Samsijev fordította le a mozgóképek nyelvére), a tüneményesen eredeti Nyikita Mihalkov-lilmet, az Oblomov néhány napját, mely semmiképpen sem tekinthető hagyományos adaptációnak. Valamivel később — még novemberben — kerül a közönség elé a Katasztrófa földön-égen,' Alekszandr Mitta látványos mozzanatokban bővelkedő és rendkívül gazdag kiállítású drámája. Nincs szándékomban valamiféle „közös nevezőre” hozni a szovjet filmek fesztiváljának mostani programjában helyet kapott műveket. Már csak azért sem, mert a filmek meglehetősen különböznek egymástól. Ha valami, az a szándék mégis rokonítja őket, hogy sokféle nézőréteghez kívántak szólni. Az Oblomov néhány napja kamarajáték ugyan, főképpen az igényes irodalmi ízlésű nézők fogják kedvelni, de köz- érthetőségéhez kétség sem férhet. A Korai darvak sem lesz a tömegek filmje, abban azonban bízhatunk, hogy a rangos irodalmi alapanyag, továbbá Ajtmatov népszerűsége és Samsijev egyik előző drámájának, a Fehér hajónak a sikere sokakat ösztönöz majd a megrendítően szép háborús történet megtekintésére. Ami a Moszkva nem hisz a könnyeknek című, világszerte nagy figyelmet keltett Menysov-művet illeti: bizonyosan rezonanciát vált ki a remélhetően nagyszámú publikumból a fordulatos mese és a mozgalmas nyelv egyaránt. (A szemléletről nem is beszélve, hiszen abban rejlik a film eredetisége, hogy a megszokottól eltérő aspektusból ábrázol egyes jelenségeket, ok-okozati összefüggéseket.) A látogatottsági rekordot — ezt igazán nem nehéz megjósolni — az első szovjet katasztrófafilm fogja elérni. Az „elismerést” korholásnak is tekinthetjük, s a képlet megfordítható: a kritikai megjegyzés voltaképpen a minőség dicséretét jelenti. Alekszandr Mitta szokatlan nagyvonalúsággal vitte vászonra egy repülőgép legénységének hányattatásait, ugyanakkor az emberi értelem diadalát is hangsúlyozza. Ami azt jelenti, hogy csupán eszközeit tekintve említhető egy napon a nyugati szuper-showk-kal a szovjet Katasztrófa földönégen. Rovatunkban szinte refrén- szerűen visszatérve fogalmazódik meg időről időre a követelmény: a filmművészetnek elsősorban a máról és a mához kell szólnia. Úgy vélem, az 1981-es választék ennek a követelménynek százszázalékosan megfelel — annak ellenére, hogy a Korai darvak és az Oblomov néhány napja nem helyezhető napjaink tér- és időkoordinátái közé. A problematika azonban, amelyet feldolgoznak, időszerű. A „hogyan kell élni?”, „milyen ideálokat szükséges követni?”, „lehet-e szót érteni más generációk képviselőivel ?” — az ilyen és ezekhez hasonló kérdések korunk hőseit is foglalkoztatják. Nyikita Mihalkov egyébként nem Goncsarov Oblomovját keltette életre, hanem a sajátját. Samsijev — aki hűtlen hűséggel tolmácsolja Ajtmatov írását, hangsúlyos mozzanatokat elhagyva és lényeges változtatásokat is megkockáztatva — a háborús példázattal a helytállás törvényének örök kötelességére figyelmeztet. S hogy miben áll a Moszkva nem hisz a könnyeknek újszerűsége? Mindenekelőtt abban, hogy megszelídíti, iróniával vonja be a pátoszt. Három nő sorsának állomásait kísérhetjük nyomon a több évtizedet átfogó mesében. Katyerina, az egykori megesett lány vitte a legtöbbre: gyárat igazgat. Csak éppen nincs férje. Az is szabálytalan, ahogy a boldogságot keresi — meg az is. ahogy megtalálja. Menysov tehát nem tiszteli a tradíciókat — bár filmjét jobbára megszokott sztorielemekből építette fel. A Katasztrófa földön-égen maisága természetesen nem analitikus mélységeket megcsillantó tablón bomlik ki (elvégre az új műfaj — a katasztrófafilm — felvillanó mozaikok érdeke- normáit'tisztelni illik), ám a felvillanó mozaikok érdekesek. Témakörök: A fiatalság „lázadása” (Natasa gyermeket vár, de nem megy hozzá a papához). A donjuanizmus terjedése (Szkvorcov fedélzeti mérnök kalandjai). Az érzelmi elsivárosodás következménye: a családi kötelékek felbomlása (viharok a Nyenarokov famíliában). A négy film gondolati struktúrája nem tarkovszkiji szintű, ez azonban nem elmarasztaló észrevétel, ugyanis Mihalkov, Samsijev, Mitta és Menysov másfajta igényeket elégítenek ki s mint előbb hangsúlyoztuk, nem a „kiválasztottakhoz” akartak közel férkőzni. Néhány tézist afo- risztikus tömörséggel megfogalmazunk (vállalva az egyszerűsítés vádját). A boldogság nem mindig állapot: olykor harc is. Álmodozni csak a realitások talaján állva lehet. Apáknak és fiúknak, anyáknak és lányoknak azonosak az érdekeik — még ha eltérően vélekednek is számos dologról. A szovjet film missziója — ezt a műsor bizonyítja — változatlan. Mint a moszkvai fesztivál jelszava hangsúlyozza: a művészet humanizmusáért, a népek közötti békéért és barátságért küzd. Ezért élő. Ezért fontos. Ezért kimeríthetetlen. Veress József Faragó Vilmos: Mi demben Faragó, noha tudjuk, hogy a kritikusnak dolga éppen ez. Kissé tágabb határt szabva azt mondhatjuk, hogy az élvonalbeli kortárs írók többségével volt „eszmecseréje”, de a pályakezdők közül is nagyon sokan érdeklődési körébe kerültek. Okos értékelései között nincsenek kiugró vagy halványabb teljesítmények, érzésünk szerint mindegyik írása azonos színvonalon figyelmet keltő, szuggesztív. Tegyük hozzá, kiforrt, könnyed stílusának valódi fedezete van; a témában való teljes otthonosság, az elmélyült tárgyi tudás. A kötetszerkesztés szempontjait tekintve éppen ezért a világ legtermészetesebb dolgának tűnik az is, ahogy a sokrétű publicisztikai anyagból hangsúlyos tagolású, ugyanakkor az összefüggéseket is jól láttató kötetet komponált Faragó. Fontos szerepet bízott ebben rögtön az első írásfűzérre (Változatok egy szülőhelyre), mely mintegy megadja az alaphangot, bevezetőül szolgál, s nyilvánvalóvá teszi a szerző hovatartozását, elkötelezettségét, hitvallását. A fényes szelek „suhancnemzedéké- nek” történelemformáló törekvései idéződnek fel, a szemlélet-meghatározó élmények, a közösség szolgálatának példái nyitnak utat a mába, s mindez azért lényeges, mert a nézőpont, a művek megítélésének mércéjéről is sokat elárul. Mint már említettük, a kötet széles keretbe ágyazva sokfelé ágazó gondolatsort tartalmaz, s minderről szólni reménytelen vállalkozásnak bizonyulna, néhány támpont megragadása azonban elégséges lehet a körvonalak felvázolásához. Az .első fogódzó például az, hogy Faragó lankadatlan érdeklődéssel szemléli korát, megkülönböztetett figyelmet szentel a fajsúlyos társadalmi kérdésekkel foglalkozó műveknek. Fejezetcímei (Magyar Történet, Magunkra kérdezni, A nemzetitől a nemzetiig, Embermagasság) alá sorolt tömör jegyzetei tanúskodnak arról, hogy a nemzet, a nép, az egyén sorskérdéseinek feltárása, a jelenségszintnél tágabb összefüggésekben való vizsgálata gondolkodásának integráns részét jelentik. Továbbá: kritikusi minőségében szembetűnően emberséges. Jegyzetei többségükben inkább értékmagyarázatok, jó művekről az élményszámba menő felfedezés igazi örömével beszél, ellenkező esetben sem kioktató, higgadt okfejtéseiben a fiatal írót nevelő szándék erősödik fel (Csodakert, Vasárnapi tárcanovellák, Nemzedék a szekrényben stb.). Aztán: érdemes nyomon követni, milyen gazdaságosan bánik fegyvertársa eszközeivel és ennek ellenére menynyire kifejező erejű, az író személyiségének legfontosabb jegyeit, írói törekvéseinek jellemzőit pár mondatban sikerült megfogalmaznia (Lengyel József mondja, Jelentés — kortársaknak, Költő bőrzakóban stb). Faragó ír a műfajról általában, elmondja véleményét konkrét kötetekről, s vannak írók, akikről több megközelítésben is képet formál, pl. Mándy Iván, Szabó Magda stb. Jó ügyekért hittel harcol, védelmébe vesz érdemtelenül elmarasztalt szerzőket, vitatott műveket, hangzatos tévedéseknek fejti fel a burkát. Olvasói szenvedéllyel felfegyverkezett, irodalom-értő, vérbeli újságíró — jellemezte munkásságát a Perben, harag nélkül c. előző kötetéről írva Garai Gábor. Szenvedélye azóta semmit nem vesztett intenzitásából, ahogy tapasztaljuk kiteljesedésében van. (Magvető Kiadó, Bp.) Futaky László KM
