Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. november 1. AZ események címszavakban HÉTFŐ: Dél-afrikai támadás Angola déli része ellen — A francia parlament megszavazta az államosítási törvényt — Asszad Szí­riái államfő látogatása Bulgáriában KEDD: Madridban folytatódik az európai biztonsági és együttmű­ködési találkozó — Ali Abdullah Szaleh észak-jemeni államfő­vel tárgyalt Moszkvában Leonyid Brezsnyev — A beteg finn elnök, Kekkonen nyugalomba vonult SZERDA: A LEMP Központi Bizottságának ötödik plénuma megerő­sítette funkcióiban Jaruzelski hadseregtábornokot — Lengyel- országban a Szolidaritás egyórás figyelmeztető sztrájkot szer­vezett — A washingtoni szenátus 52:48 arányban engedélyezte az amerikai—szaúd-arábiai Awacs-iizletet — A spanyol parla­ment elutasította a baloldali pártok javaslatát népszavazásra a NATO-hoz való csatlakozás kérdésében CSÜTÖRTÖK: Lázár György miniszterelnök befejezte NSZK-beli hi­vatalos látogatását — Az OPEC genfi értekezletén 1982-ig be­fagyasztották az olaj árát — Hosszéin Musszavi lett Irán új miniszterelnöke PÉNTEK: Varsóban összeült a szejm, hogy megtárgyalja a sztrájk­ellenes törvényt — Befejeződtek a román—nyugatnémet állam­fői tárgyalások — Arafat kedvezően nyilatkozott a szaúd-ará­biai közel-keleti rendezési tervről SZOMBAT: A szolidaritás felszólította helyi szervezeteit, fejezzék be a vadsztrájkokat — Az észak-jemeni államfő Algériából Da­maszkuszba érkezett — A csádl elnök a líbiai csapatok távo­zását követeli . O Mit lehet várni a mad­ridi találkozótól, ahol 35 ország küldöttei ismét munkához lógtak? A madridi Kongresszusi Pa­lotában háromhónapos szünet után ültek össze újra 33 eu­rópai és 2 amerikai ország képviselői, hogy megpróbál­ják tető alá hozni — lehető­leg még karácsony előtt! — az értekezlet záródokumentu­mát. Az tulajdonképp 80 szá­zalékban el is készült, amint erre Iljicsov, a szovjet dele­gáció vezetője rámutatott. De az is igaz, hogy épp a legfon­tosabb kérdésekben hiányzik vétraOdég^éftéSe^ Bzefó-á‘‘f6 problémák: az európai lesze­relés és katonai enyhülés kérdéseinek megvitatására hi­vatott konferencia ügye, to­vábbá az úgynevezett biza­lomépítő intézkedések kérdé­se. A rendkívül lassú elő­rehaladás, az ismétlődő éles viták ellenére is szükség van a madridi találkozóra, hiszen ex olyan fórum, amely lehetőséget ad az enyhülési folyamat megőrzésére, illetve továbbvitelére. A résztvevők többsége igényli az enyhülést Európában, ezért is lehetett elérni egyes területeken leg­alábbis előzetes konkrét megállapodásokat. (Kötele­zettséget vállalni a terroriz­mus elleni közös fellépésre, megegyezés a gazdasági együttműködés terén hozandó intézkedésekről, az informá­ció és az emberi kapcsolatok előmozdítását célzó döntések­ről stb.) Az elmúlt év novemberé­ben elkezdődött madridi tanácskozás máris sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint a korábbi hasonló össze­jövetel annak idején Belgrád- ban. A nemzetközi hely­zet feszültté válása is tükröződik a madridi vi­tákban. Eddig az előrehala­dást főleg az amerikai kül­döttség magatartása akadá­lyozta. Sokáig elzárkóztak at­tól is, hogy a korábban gyak­ran hasznosnak bizonyult közvetlen szovjet—amerikai egyeztetéssel próbálják át­hidalni az ellentéteket. Min­denesetre most sor került egy megbeszélésre Iljicsov és Max Kampelman nagykö­vet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője kö­zött. © Hogyan alakult a len­gyelországi helyzet a héten a pártplénum, a sztráj­kok és a szejm ülése után? A lengyelországi erőpróbá­ban a szocializmus és a nép igazi érdekeit szolgálták az olyan események, mint a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 5. plénuma és a parlament, a Jsdaavl szejm ülése, viszont tovább­ra is csak rHélyítétték a vál­ságot az úgynevezett vad­sztrájkok éppúgy, mint a szerda délben a Szolidaritás szakszervézet által meghirde­tett egyórás figyelmeztető sztrájk. Teljésen jogos a lengyel pártnak és kormánynak az a megállapítása, hogy a „sztrájkterror” lehetetlenné teszi az ország súlyos válsá­gából a kibontakozást. Ezért nyúlt hozzá a szejm, a par­lament a sztrájkjog kérdésé­hez. A szerdai úgynevezett figyelmeztető sztrájk ugyan nem volt teljes, a varsói je­lentések -jelezték, hogy mind több lengyel dolgozó döbben rá: a sztrájkokkal csak a népgazdaságnak, végső soron saját magának okoz jóvátehe­tetlen kárt. Viszont a Szoli­daritás központi vezetőségé­nek egyes, mérsékeltebb ele­meivel szemben a- szélsősége­sek újabb térhódítása éppúgy megfigyelhető, mint az is, hogy vidéken itt és ott szo­cialistaellenes elemek a Szo­lidaritás központjának utasí­tásait sem veszik figyelembe és vadsztrájkokat szerveznek. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a kormány vezeté­se Jaruzelski hadseregtábor­nok kezében összpontosul. A párt első titkára, miniszterel­nök és nemzetvédelmi minisz­ter az 5. plénum által funkciói­ban megerősítve folytatja a küzdelem irányítását azért, hogy — idézzük — „Lengyel- ország végre normális, stabil ország legyen”. A pártplé- numon nagy hangsúlyt kapott a megállapítás, hogy a lakos­ság ellátása politikai kérdés, megoldására ' mindenekelőtt társadalmi-politikai téren kell erőfeszítéseket tenni. Ja­ruzelski rámutatott arra, hogy a lengyel nép ismét nagy segítséget kap a Szov­jetuniótól, amely például eb­ben a negyedévben további 30 ezer tonna húst szállít Lengyelországba. © Mit jelent az OPEC döntése az olajárak egységesítéséről és befagyasz­tásáról? Az olajexportáló országok szervezete, az OPEC az idén már nemegyszer próbálko­zott az olajárak egységesítésé­vel, többször vitáztak tagálla­mai arról is, hogy tovább emeljék-e az árakat, vagy meg lehet egyezni bizonyos időre való befagyasztásuk­ban? Eddig ugyanis 32 dol­lárt kért egy hordó olajért Szaúd-Arábia, a legnagyobb, olajszállító, és hallani sem akart az olajár emeléséről, egyik-másik afrikai ország viszont 41 dollárért szerette volna értékesíteni olaját, s még további áremelést is kí­vánatosnak tartott. A világpiacon a kereslet az utóbbi hónapokban egyre csökkent, hiszen mindenütt takarékoskodnak a drága „fe­kete arannyal”. A tényleges árat még a drága olajukkal a piacon jelentkező országok is mind alacsonyabban kellett, hogy megállapítsák, s most Genfben az OPEC 13 tagálla­ma megegyezett: Szaúd-Ará­bia 32-ről 34-re emeli a ma­ga olajának az árát, a minő­ségi felárral számított olaj maximális ára pedig a többi­eknél hordónként legfeljebb 38 dollár lehet. Ezek az árak 1982 végéig maradnak meg. A világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világpiac előtt”. Nagy vissz­hangot keltett a venezuelai olajminisztemek az a kije­lentése is, hogy „a múlté már az olajár örökös emelésének lehetősége”. A hírmagyarázók Algéria nemzeti ünnepén HUSZONHÉT ÉVVEL EZ­ELŐTT, 1954. november 1-én kezdődött a függetlenség kiví­vásáért folytatott népi háború Algériában: sok ezer szabad­ságharcos intézett ezen a napon összehangolt támadást a gyar­mattartó Franciaország több tucat katonai és rendőri hely­őrsége ellen. Körülbelül egy­millió hazafi életét követelte az áldozatos küzdelem, amely 1962-ben végül az Evianban kö­tött megállapodással az észak­afrikai ország önállóságához vezetett. A politikai függetlenség el­nyerése után a gazdasági füg­getlenség eléréséért folyó mun­ka szakasza következett. Az egykori gyengén fejlett mező- gazdasági ország, ahol a népes­ség tekintélyes része szinte kö­zépkori viszonyok között élt, nagy léptekkel indult meg a fejlődés útján. Néhány év múl­va nemzeti tulajdonba kerültek az ásványkincsek, s egy évti­zede államosították a francia és más tőkés olajtársaságokat is. (Algéria gazdaságának alapját ma is a szénhidrogének jelen­tik.) Gyors iparosítás kezdődött, földreformot hirdettek, megin­dult a szövetkezeti falvak szer­vezése. Megszüntették az em­bertelen nyomort, annak elle­nére, hogy a demográfiai rob­banás az ország lakosságát alig másfél évtized alatt megkétsze­rezte. Következetesen haladt a2 intézményesítés folyamata is. Az egykori felszabadító mozga­lom párttá szerveződött. Kidol­gozták és jóváhagyták az or­szág új alkotmányát; a Nemze­ti Charta a fejlődés céljaként a szocializmust jelölte meg. Bel­politikai vívmányai mellett Al­géria következetes antiimperia- lista, haladó külpolitikát foly­tat. Jó kapcsolatokat tart fenn a szocialista országokkal, így hazánkkal is. NEMZETI ÜNNEPÉN őszinte tisztelettel üdvözöljük a baráti Algéria népét. nagy része összefüggést keres Szaúd-Arábia olaj áremelése és az amerikai dollár értéké­nek csökkenése között, illet­ve még arra is figyelmeztet, hogy az AWACS-üzlettel egy időben jött létre az OPEC- döntés, amelyben Szaúd-Ará- biának meghatározó szerepe volt... Azt a 8 és fél milliárd dollárt, amit az amerikai fegyverekért fizet Szaúd-Ará­bia, részben az olajár emelé­séből is tudja előteremteni. Persze, ez a „valamit valami­ért csak az amerikai—szaúd- arábiai viszonylatban jelent­kezik. A tőkés országok közül azok, amelyek a drágábban szállító arab vagy afrikai ál­lamoktól vásároltak olajat, most fellélegezhetnek, keve­sebbért kapják az értékes energiahordozót. És, ami szintén fontos dolog: 1982 vé­géig tervezhetnek már! Pálfy József Szalontay Mihály: 22. Mert élt benne az örök kékharisnya vágy: megfüröd- ni a híres alkotó szennyvizé­ben, azt le nem mosni magá­ról, — azt ragyogtatni föl egy életen át. De azért is, mert volt benne valóságos erő és rengeteg energia „amit ugye, ha már nőnek született, s sajnos nem férfinak és rá kell pazarolni valakire — hát legalább érdemes le­gyen”. Ilyenkor mindig fel­ötlött benne „miért nem ma­ga teremt magának vilá­got”, de megbeszélni nem tudta a lánnyal, hiszen ak­kor, meg kellett volna bán­tania, mélyen a húsába Vág­va és ehhez soha nem érzett elég erőt. Csak a felületi hántásokra futotta, az álke­ménységekre. Elmerengett fölötte az öreg, különösebben nem sze­rette az ilyen elkeseredő em­lékeket. „Rossz, gyűlölködő pillana­tai lehettek!” — gondolta. — „De hát ilyen elég sokszor adódhatott neki, s mégsem volt gyűlölködő!” Elővette a zsebkendőt, a le­vélborítékot, és beletette a bo­rítékba az összegyűrt papíro­kat, a kesztyűtartóban talált levéltöredék mellé. — Köszönöm — mondta —, megismertem a kézírását. — Az egyik szöveg géppel volt írva. A lány félénken kérdezte: — M ... mi van vele? — Mondom, meghalt. Autó­baleset. Nem is olyan messze ide. — Szegény! — Mi vagyunk szegények, Mucóka. Akik élünk, neki már nincsenek gondjai. De nekem igen. Például hol al­szom ma éjjel? Tudja, kis­lány, átkozottul utálok éj­•iOjbfA ?!Fihrrt man |T ’ i szaka autót vezetni. Van itt valami szálloda? — Az nincs — mondta Mu­cóka félénken — de, ha meg­ígéri,. hogy tisztességesen fog viselkedni, itt van egy dikó, ott elalhat. — Nagyon fog maga csa­lódni bennem, kislány! Most ért fel benne az egész nap, az ital, amit megivott Sukoró úrral, a fájdalom, és hogy megy, természetesen megy az élet tovább. Kint a kis benyílóban volt valami gyerekfekhely, felette kis- lámpa, Mucóka adott egy szép nagy párnát, selyemfé­nyű pokrócot, s összehúzva, összegörbedve csak cipőjét, zakóját vetve le, ledőlt. Soká­ig nem hallotta a lány szu- szogását, az nyilván éberen figyelt a befogadott idegen minden neszére, de az öreg alig-alig mozdult. Feje kö­nyökén, szeme a régmúltban, apja rémlett fel ködösen, if­júsága, belvárosi kapualj bű­ze, az udvar mélyén kis egy­szobás lakás, a kelkáposzta­szag, a dohszag; s az örök­kön tartó ingerültség. „Késő van már — gondol­ta — nekem kellett volna el­menni, nem neki. öreg va­gyok én, hisz mindig is öreg voltam. Öreg!” Nem tudott elaludni. Elővette az autóban találddossziét és olvasni kezdte. (Folytatjuk) 'Ojßlßl1 i.y Dinamikusan fejűidnek a magyar—jemeni kapcsolatok A hazánk területénél csaknem négyszerte nagyobb te­rületen, 336 500 négyzetkilométeren fekvő Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársaságot Észak-Jemen, Omán, a Vörös-tenger és az Adeni öböl határolja. Mintegy kétmil­liós lakosságának 95 százaléka arab. Stratégiai jelentősége miatt a britek 1839-ben elfoglalták Adent, majd fokozatosan kiterjesztették hatalmukat Jemen déli részére. A hazafias erők 1963-ban fegyveres harcot kezdtek, s ennek eredménye­ként 1967-ben az ország elnyerte függetlenségét. A JNDK elmaradott, az adeni kikötőre és olajfinomítóra épült gyarmati gazdaságot örökölt. Az 1968-ban megkezdett földreform során felosztották a nagybirtokokat, megkezd­ték a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami gazdaságok létrehozását. Államosításokat hajtottak végre, megszüntet­ték a külföldi tőke monopolhelyzetét. Szovjet és más kül­földi szakértők segítségével folyik az országban az olajkuta­tás. Jelenleg nagy erőfeszítéseket tesznek az ország iparosí­tására. Az 1978-ban megalakult marxista—leninista párt — a Jemeni Szocialista Párt — Központi Bizottsága a múlt év áprilisában Ali Nasszer Mohamedet választotta a JSZP fő­titkárává, röviddel ezután a Legfelsőbb Népi Tanács — az ország parlamentje — elnökévé nevezte ki. A JNDK haladó, antiimperialista külpolitikát folytat. Tagja az arab országok Szilárdság Frontjának, fontos szere­pet játszik a tagországok álláspontjának összehangolásában. Ugyancsak aktív az el nem kötelezett mozgalomban. A népi Jemen kiemelten kezeli a baráti szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsolatait. Külkereskedelmében mind nagyobb arányban — jelenleg már 30 százalékban — része­sednek a szocialista országok. A JNDK megfigyelői minő­ségben csatlakozott a KGST-hez. Hazánk és a népi Jemen kapcsolatait — különösen az utóbbi esztendőkben — dinamikus fejlődés jellemezte. Az MSZMP és a Jemeni Szocialista Párt között rendszeresek a konzultációk. Időről időre találkoznak egymással párt- és állami vezetőink. Kétoldalú kapcsolataink fontos eseménye volt 1981 júliusában a JNDK budapesti nagykövetségének megnyitása: a népi Jemen első budapesti nagykövete au­gusztusban adta át megbízólevelét. Á z utóbbi években széles körű gazdasági kapcsolatokat alakítottunk ki a JNDK-val. Baromfifarmot, kórházi berendezéseket, hűtőházakat, kisüzemeket és autóbu­szokat szállítottunk, s közreműködtünk a Wadi Meifahi Mezőgazdasági Kombinát építésében. Az országaink közötti műszaki-tudományos együttműködés keretében jelenleg is számos mezőgazdasági vízügyi és egészségügyi szakembe­rünk dolgozik a JNDK-ban, a kulturális együttműködési megállapodás alapján pedig 150 jemeni diák tanul a magyar felsőoktatási intézményekben. A közelmúltban állították fel Varga Imre szobrászművész köztéri alkotását Adenben. 10. Mindenki fél Nem sokkal azután, hogy Berlinben 1938-ban megkez­dődött a „Négy pajtás” for­gatása, észrevettem, mi törté­nik Németországban. A fil­met Carl Froelich rendezte, egy fölöttébb bátortalan em­ber. A stúdió atmoszféráját azonnal megérzi az ember. A berlini atmoszféra minden volt, csak nem jó — és nem­csak a stúdióban. Az ember mindenütt úgy érezte, hogy figyelik, kényelmetlenül, megrémítve. Carl Froelich egy napon el­vitt magával egy sportren­dezvényre. Valószínűleg hat­ni akart rám. Óriási, fényár­ban úszó stadion volt, tele zászlókkal és sisakos roham­csapatokkal. És végül megje­lent Hitler, kislányok vették körül, akik virágcsokrokat nyújtottak át neki. Hitler megsimogatta az arcukat és megcsókolta őket. Ilyen jele­neteket még ma is lehet lát­ni a régi filmhíradókban. Az emberek felemelték a karjukat Hitler üdvözlésére. Körülnéztem, és alig tudtam felfogni, mi történik. Froelich azt súgta nekem, hogy ne­kem is fel kell emelnem a karomat Hitler üdvözlésére, •és én azt válaszoltam: „Mi­ért? Nélkülem is egészen jól csinálják!” Maga bolond! Ezt meg kell tennie! Figyelnek minket!” — súgta, de most már nagyon izgatottan. „Ki figyel minket? Mindenki Hit­lert nézi!” — véltem nyu­godtan. „Engem figyelnek. Mindenki ismer itt. Nehézsé­geim lehetnek maga miatt. Mindannyiunkat ellenőriz­nek. Nagyon óvatosnak kell lennie mindenben, bármit mond vagy csinál. Itt nem tréfálnak. Mindez keserűen komoly.” Éreztem, hogy Carl Froelichnek igaza van az in­telmeivel. Mindenhol kény­szert alkalmaztak. Egyik nap partnerem, Hans Söhnker félrevont, és azt mondta: „Tudod, Ingrid, nem nagyon vagyunk boldogok azért, ami Németországban történik. De mit tehetünk? Hol kezdjük? Mindennap el­tűnnek emberek. Aki tiltako­zik, az nemcsak a saját éle­tét teszi kockára, hanem a családjáét és barátaiét is. Tudjuk, hogy a zsidók nagy veszélyben vannak, de azok­kal is így van, akik ellensze­gülnek, Olyan hírek járják, hogy az embereket táborokba viszik. Milyen táborokba? — kérdezik, de nem kapnak vá­laszt. És az ember kérdezni is alig mer, mert fél a vá­lasztól is. Egész Németország megbénult a félelemtől. Min­denki fél, és halálosan meg van rettenve.” Mikor befejeződött a film, elhagytam Németországot. Könnyű szívvel tettem, mert tudtam, hogy állapotos va­gyok. Carl Froelich sietett be­fejezni a jeleneteket, mert a hasam egyre nagyobb lett, és mert f^lt, hogy Goebbels meghívhat teára, amit én el­utasítanék. Következik: 11. Az inter­mezzo után Amerika. m M I I A V ___I ■ I I 1 T * 1 A A

Next

/
Oldalképek
Tartalom