Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-04 / 259. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. november 4. Kommentár Washington királyi vendége A zonos nyelvet beszélnek, mégsem értenek szót. Nőm találós kérdés ez, inkább politikai képlet, amely Husszein Jordániái uralkodó és Reagan amerikai elnök tárgyalása kapcsán válik időszerűvé. Pedig a Washingtonban vendégeskedő király felesége arab származású amerikai, maga Husszein is kitűnő, szabatos angol nyelven folytatta eszmecseréjét házigazdájával — mégis úgy tűnik: sokszor nem értették meg egymást. Több okból is. Husszein változatlanul kitart több más arab állam álláspontja mellett, miszerint a közel-keleti tartós, béke megteremtésének egyik legalapvetőbb problémája a palesztin kérdés, ön- rendelkezésük és függetlenségük elismerése. Az Egyesült Államoknak és Izraelnek viszont homlokegyenes más a véleménye, s nem utolsósorban ennek következménye a Camp David-i „folyamat” megtorpanása. Másik, nem kevésbé fontos körülmény, hogy Washington szeretné továbbra is fenntartani, sőt, szorosabbra fűzni katonai kapcsolatait Amannak Husz- szein ravasz tárgyaló partner: az amerikai fegyverszállítások politikai feltételeire ő is kikötéssel válaszolt. Nem is akármilyennel: nyitva hagyta ugyanis azt a lehetőséget, hogy amennyiben nem sikerül megállapodnia az USA-val, akkor a korszerű vadászgépeket és más fegyverzeteket a Szovjetuniótól vásárolja meg. Az USA amúgy is rendkívül aggályosnak minősítette a Szovjetunió és Jordánia közti kapcsolatok javulását. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Izrael — a Szaúd-Arábiának eladott Awacs-ok miatt — oberen figyélf a környező arab államok hadseregének fejlesztését, Az • amerikaiak ugyanis abban bíznak, hogy Husszeint sikerül rábírni Camp David támogatására. Ammanból eddig mindig határozott nemmel válaszoltak a szirénhangokra, de az amerikaiak újból meg újból kísérletet tettek, hogy valamiképpen eltántorítsák Husszeint álláspontjától. Tény: ha Jordánia csatlakozna a különalkuhoz, kétségtelenül új helyzet állna elő. Erre azonban a jelekből ítélve kevés a kilátás. Husszein washingtoni látogatása tehát aligha mozdította ki Camp Dávidét a mélypontról. Az angolul beszélő partnerek közt ezúttal nem a szó- használatban, hanem a témák más-más megközelítésében kell keresni az értetlenség okát. GY. D. (Folytatás az 1. oldalról) Szólt arról: az ellenforradalom legyőzését, az országnak a válságból való kivezetését, majd a konszolidáció gyors megvalósítását alapvetően az tette lehetővé, hogy a párt rövid idő alatt jelentős tömegeket tudott megnyerni és mozgósítani. Ennek elengedhetetlen feltétele volt a párt szövetségi politikájának megújítása, valamint a párt és a tömegek kapcsolatának a kölcsönös megbecsülésre és bizalomra való alapozása. — A párt -i- hangsúlyozta — rendkívül nehéz helyzetben alakította ki szövetségi politikáját, tömegkapcsoíata- inak ma is helyes elveit és gyakorlatát. Ez biztosította, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei a legnehezebb időkben is a szocializmus hívei maradtak. Az ellenforradalom erői gyorsan lelepleződtek, a félrevezetett emberek is hamar ráébredtek tévedésükre. 1956 is bizonyította, hogy az a nép, amely elkötelezte magát a szocializmus Moszkva, ünnep előtt TELEX KB-TITKAROK TANÁCSKOZÁSA MOSZKVÁBAN Kedden Moszkvában megkezdődött a szocialista országok kommunista és munkáspártjai nemzetközi és ideológiai kérdéseikkel foglalkozó kb-titkárainak tanácskozása. A tanácskozást Borisz Po- nomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg. Az MSZMP képviseletében Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Gyenes András, a KB titkára, Győri Imre, a KB agitációs és propaganda- osztályának vezetője és. dr. Lakos Sándor, a Társadalom- tudományi Intézet tudományos igazgatója, a KB tagjai vesznek részt a tanácskozáson. A tanácskozás folytatja munkáját. NYOLC NAGYVAROSBAN FÖLDALATTI Nyolc szovjet nagyvárosban közlekedik már földalatti. A metró kék színű szerelvényei Moszkván kívül Le- ningrádban, Kijevben, Tbilisziben, Bakuban^ Harkovban, Taskentben és Jerevánban szállítják az utasokat. A jelenlegi ötéves tervben három újabb városban: Minszkben, Gorkijban és Novoszibirszk- ben indul meg az első metrószerelvény. További három milliós nagyvárosban, Szverd- lovszkban, Kujbisevben és Dnyepropetrovszkban megindul az első metróvonal építése, hat városban pedig megkezdik az építkezések előkészítését. 30 ÜJ LELŐHELYET NYITNAK A tyumenyi terület az ez- ' redfordulóig változatlanul a Szovjetunió legígéretesebb olaj- és földgázlelőhelye marad. A tyumenyi kutak a 11. ötéves terv során — 1981 és 1985 között — csaknem ugyanannyi kőolajat adnak, mint a lelőhely 1964-es megnyitása óta eltelt 17 év során. Az innen kitermelt gáz mennyisége pedig több mint kétszerese lesz az említett időszakban innen jövesztett mennyiségnek. Az ötéves terv végéig mintegy 30 új lelőhely feltárását is tervezik. 11. Áz Intermezzo után Amerika Amerikai filmajánlatra vártam. Néhányan már érdeklődtek Hollywoodból. De csak szerződési ajánlatokról volt szó, nem konkrét filmajánlatokról. Nem speciális szerepet javasoltak, hanem olyan szerződést, mellyel több évre egy stúdióhoz kötötem volna magam. Mindent el kellett volna játszanom, amit mondanak. Ezt nem akartam, és ezért minden eddigi szerződési ajánlatot elutasítottam. Ekkor készültem gyermekem születésére is. Soha nem jutott volna eszembe, hogy a nyilvánosság csodálkozik azon, ha egy fiatal színésznőnek, aki boldog házasságban él, gyermeke születik. Nem vártam azt sem, hogy akadnak olyan emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy a gyermek árt a színésznő karrierjének. Később nagyon meglepődtem, mikor Amerikában mindenki megdöbbent azon, hogy nekem gyermekem van. „Úristen, gyermeke van” — kiáltották meglepetten a hollywoodi főnökök. „Nem szabad a gyerekkel fényképeztetned magad, és az újságíróknak sem említsd soha, hogy anya vagy.” Még a házasságom előtt, 1936- ban forgattam Svédországban az „Intermezzó”-t. Egy háromszögtörténet volt, amelyben egy zongoraművésznőt játszottam, akit szenvedélyes kapcsolat fűz egy nős hegedűművészhez. Amikor a svéd változatot 1937- ben amerikai felirattal bemutatták az Egyesült Államokban, ezt írta a Los An- geles-i „Daily News” a főszereplőnőről: „Nemcsak szép, ami Hollywoodban egyáltalán nem különlegesség, de megvan az a ritka képessége, hogy meggyőzzön egyszerűségével. Megvan hozzá az adottsága, hogy nemzetközi sztár legyen, a hollywoodi producernek meg kellene próbálni Amerikába hozni.” Nem tudom, hogy a későbbi producerem, David O. Selznik olvasta-e ezt a kritikát, de volt egy figyelmes munkatársnője, Kay Brown, aki a New York-i irodáját vezette. O állandóan figyelemmel kísérte a külföldi filmeket, hogy anyagot találjon Selzniknek, aki megfilmesítheti ezeket aj amerikai piac számára. Látta az „Intermezzó”-t, el volt ragadtatva, írt Selzniknek és azt tanácsolta, készítse el az amerikai változatot.' Selznik táviratozott neki, hogy kössön velem szerződést, és hozzon Amerikába. Borzalmas hóviharban repült Kay Brown egy ügyvéd kíséretében Stockholmba. Ami ezután történt, azt jobb, ha őtőle olvassuk: „Ingriddel és a férjével, Péterrel a lakásukon találkoztunk, és elkészítettük a szerződést. Ingrid egy szót sem szólt. Egy fotelban ült, és ruhát horgolt a gyermekének. Ránéztem Ingridre, aki egyáltalán nem törődött a szerződéssel, hanem a horgolással volt elfoglalva, és azt gondoltam: Ki tudja, jó-e neki, ha kiemelem a környezetéből. Olyan nagyon otthon volt ott, hogy egyszerre lelkiismeret- furdalásom támadt, amiért Amerikába akarom telepíteni .. Következik: 12. Egy idegen világban Fent: Vörös tér, Kreml, Lenin-mauzóleum, alul a Vaszilij Blazsennij székes- egyház. (Marik Sándor felvételei) ügye mellett, nehéz helyzetben is kiáll érte, és ha van hivatott forradalmi vezetője, akkor nincs, és nem lehet olyan erő, amely a győzelem esélyével tudna szembeszállni vele. Befejezésül Korom Mihály hangsúlyozta: ma, amikor visszatekintünk a 25 évvel ezelőtti eseményekre, az azóta megtett útra, erőt és hitet adnak számunkra elért eredményeink. Bizakodva tekintünk a jövőbe, még ha nehéz és bonyolult tennivalók állnak is előttünk, mert azokat közös erővel, összefogással meg tudjuk oldani, és sikeresen teljesítjük a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozataiban megfogalmazott feladatokat az élet minden területén. Az ünnepi tanácsülés után megkoszorúzták a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának emlékét őrző, a tanácsházát ékesítő márvány emléktáblát. Az ünnepi megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. Szaiontay Mihály: 24. — Holnapután. Szerdán megy vissza. — Kellene vele beszélnem. — Jaj gyere, úgy örülök, ha látlak — mondta Piri, és olyan őszinte várakozással mondta, hogy ő is örömmel ment a kis kertes házba. Vele ment kis-Béla is, aki szintén akart a másik Bélától valamit, közben kis-Béla célzást tett rá, hogy ő sem szívlelheti azt a Hozleitert, amire ő felhördült, s megkérdezte, hogy mi az, hogy „se”?^„Miért még ki nem?” — mert „őneki semmi baja nincs Hozleiterrel”. Mire kis- Béla visszakozott, hogy hát ő nem úgy gondolta, ő csak azt akarta mondani, hogy ő, személy szerint a kis-Béla nem kedveli ezt a kiszámí- tottan nyugodt, lassú, ravasz tempót. „Tudsz ellene felhozni valami tényt?” Kiderült, hogy azt kis-Béla nem tud, csak érzéseire hagyatkozik, de azok határozottan nem kedvelik a hentes fiát. Dühösen fújtatott, nem szerette az alkalmi összefogásokat. Megtanulta a csapaton belül minden ellentétet nyíltan a csapat előtt kell megtárgyalni, mert ha nem, szétesik a csapat, és akkor a fene megette. De ahogy idáig jutott, el is érték Szabadosék kapuját, Pircsi kint ült az öreg sárgabarackfa alatt, ami Szabados bácsi legnagyobb büszkesége volt, mert hogy „az aztán nem olyan vacak kis kajszikat hoz, hanem nemesített, öklömnyi, csurrantott-cseppentett napfényt”. Piri rájuk nevetett, kétszer is megcsókolta. „Már egészen férfi vagy!” — mondta simogatva, ö meg leült lábához, és összefeledkezve régi játékaiban jöttek fel a gyerekség, kamaszkodás napjai, úgy hogy szinte észre sem vették a körülöttük kerengő, tébláboló kis- Bélát, aki nem értette, hogyan lehet, hogy a tudós Miki, a mindig fanyar, élesen vitatkozó, villanószeműen okos, ilyen butaságokba feledkezik Pircsivel. Beesteledett már, de Béla nem jött, közben kijött Szabados néni is, hozott nekik zsíros kenyeret hagymával, aztán még egyszer zsíros kenyeret kovászos uborkával. Szóval el voltak látva minden földi jóval, míg be nem sötétedett, és tulajdonképpen fel nem riadt abból a kizárólagos, egyedi nyugalomból, amibe egy kedves, szeretett lénnyel együtt birtokba vehette a közelmúltat. Jelenlevőnek s mégis meghaladottnak, tehát valóságosnak tudhatta. Benne önmagát otthon levőnek. Felejthetetlen érzés. Csak aki sokat játszott nyári napfény porában, ke- rítetlen kis kertek fái alatt, csak az tud e megnövekedett nagy fák árnyékában így visszafeledkezni. Felriadt, tudta, Béla ma már nem jön, ha meg majd jön, ő már nem lesz itt, de nem érezte hiábavalónak ezt a napját. Mint Anteüs erőre kapott, legalábbis úgy érezte. Megpihent a feje, lomha vére gyors mozgásba jött, izmai duzzadnak. Fejében repülni, száguldani tud majd a még ki nem gondolt gondolat. Csak jól kell ügyelnie a világra. Pontosan kell ér7 zékelnie, mi van a háta mögött, látnia kell oda is, hol nincs szeme. Érzékelnie kell maga körül minden rebbe- nést, a jót és rosszat egyaránt, és a jóra jóval, a rosszra kemény határozottsággal kell felelnie. S akkor nem lesz semmi vész: „az élet szép, Mátyás bakója, Setét Lajos, tenéked magyarázzam ...” Nappal a nap süt, éjjel a csillagok, hát ~ lehet baj? Bármi baj az életben, amin nem tudunk úrrá lenni? Nevetséges! Két sort lefirkantott egy darab papírra Bélának, hogy fontos és sürgős, hogy kell, hogy muszáj, hogy addig ne menjen vissza, amig nem beszéltek. Azzal elbúcsúzott Pircsitől, mamájától, kis-Bé- lától, aki — hirtelen most az est végén döbbent rá, maga felejtkezésében csak most vette észre — nem is a nagy- Bélára várt, hanem Pircsi miatt körözött egész délután, este körülöttük. Másnap a Margit-híd pesti hídfőjénél találkoztak a kis Ilkovits előtt. Onnan mentek le a cukrászda pincéjébe. Béla rögtön mondta, hogy Géza is jön, várják meg őt is. Géza is újhelyi volt, de vele Miki együtt járt gimnáziumba is, az érettségi után aztán Géza rögtön rendőr- tiszti iskolára ment, s most mint ifjú rendőr hadnagy dolgozott egy határ menti városban, Kőszegen. Géza tíztizenöt percet késhetett, ő nem kért semmit, így hát kisétáltak a Duna-partra. Ragyogó napfény volt, kemény, éles, tiszta nyári nap, július végi meleg, de az alsó rakparton járt egy kis szellő, és amikor leültek a fehér mészkőlépcsősor alján az egyik fokra, lábuk majdnem beért a vízbe. (Folytatjuk)
