Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
1981. november 29. O TUNYOGALBUM ... s utódja, az Autóscsárda Ma is él a fazekas mesterség N evét 1970-ben ismerte meg az ország, az emlékezetes Szamos menti árvíz idején. Háromszáztíz lakást söpört el a víz, s több mint kilencven rongálódott meg súlyosan. Aki azon a májuson látta a falut, nem hitte, hogy feltámad. A község ma szebb, mint valaha. A település Szatmár jeles helysége volt a múltban is. Pontosabban csak az egyik fele, Matoics; hiszen Tunyog, túl a Szamoson, mindig külön élte az életét. Matoics egy időben még mezővárosi ranggal is büszkélkedhetett, III. Károlytól kapta, 1714-ben. Vásárai, iparos mesterei mesz- sze földön híresek voltak, nem volt párja a környéken a matolcsi gubának, a matol- csi korsónak. Költők, írók, forradalmárok születtek, jártak ezen a tájon. Ki ne emlékezne Petőfi egyik legismertebb versére: „Falu végén kurta kocsma ..Mennyit változott azóta ez a vidék! A Szamost is más mederbe terelték, rég lebontották már a kurta kocsmát is. De néhány lépésre a parttól áll még a ház, ahonnan elindult a világhírű forradalmár, a legendás Lukács tábornok, az írónak is kiváló Zalka Máté. Milyen az 1961-ben egyesült Tunyog és Matoics mai élete? Az egykor kimondottan a mezőgazdaságból élő falu lakóinak többsége ma már a környező ipari üzemekben keresi a kenyeret. Fehérgyarmat és Mátészalka vonzásában élnek. S hogyan? A csinos, rendezett porták mindennél többet mondanak. (bg) Gaál Béla képriportja A Zalka-ház Szatmárban mindig becses volt a jószág KészUI az új híd a Szamoson KU VASÁRNAPI MELLÉKLET Ilyen volt a kurta kocsma... Az új iskola az árvíz után épült
