Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

1981. november 29, 0 Gazdag decemberi kínálat Ev vége a tévében *Ki-ki tegye a szívére a kezét és vallja be bátran: bizony, akárhogy is nézzük, mifelénk a tévé-csúcs min­denképpen az év vége. Az ünnepek, a bejgli kísérte mélázgatás ideális al­kalmat teremtenek, hogy a képernyő rabságában órák hosszat „fogyasszuk” a műsorokat. Mintha maga a tévé is ilyenkor, tán egyfajta lelki ismeret - furdalástól gyötörve, megpróbálja összeszedni minden erejét, hogy a ru­tin-produkciók után valami újjal is kísérletezzen .. . A decemberi kínálatból — ezt jó­solni is felesleges — a legnagyobb ér­deklődésre az új, hatrészes Jókai-so- rozat, A névtelen vár számíthat, ame­lyet Zsurzs Éva rendezett a főszerep­ben Koncz Gáborral, Tordai Terivel és Papp Verával. Mellettük Márkus Lászlót, Szabó Sándort, Ínke Lászlót, Pécsi Ildikót, Kézdy Györgyöt, Gál- völgyi Jánost, Zenthe Ferencet, Kele­men Évát láthatja a néző ebben a romantikus históriában, amely egy titokzatos várkastély és lakói sorsán át ábrázolja a múlt század végi vár­megyei életet. A 111-es Üj tévéjáték a Heltai Jenő regénye nyomán forgatott A 111-es is, Málnay Levente rendezésében. Főhőse a gaz­dag arisztokrata ifjú, Réthey Zoltán, akinek az élet csupa könnyelmű ka­land. Vagyona pillanatok alatt elú­szik, de nincs nagyobb szerencséje a szerelemmel sem. Napjaiba azonban fordulatot hoz a vele szomszédos ho­telszobában lakó Joe Selfridge-dzsel való megismerkedése. A századfordu­lóra oly jellemző história megszólal­tatok Balázsovits Lajos, Marék Wal- czewsky, Isabella Trojanowska, Már­kus László, Sunyovszky Szilvia. Annak idején, jó pár éve emlékeze­tes siker volt a Madách Kamaraszín­házban, Marcel Achard A bolond lány című bűnügyi komédiája, Dóm­ján Edittel a címszerepben. Most Makk Károly rendezésében láthatjuk a gyilkossággal vádolt cserfes szoba­lány fordulatos történetét. A közre­működő színészek: Igó Éva, Huszti Péter, Psota Irén, Darvas Iván, Ba­lázs Péter, Végvári Tamás és Egri Márta. A kortárs finn drámairodalom jelentős alkotása C. Andersen A csa­lád című műve, a nem is olyan spe­ciális finn família világáról, Zsombo­lyai János rendezésében. Nemere László irányításával vették fel az ugyancsak a hétköznapokkal foglal­kozó V. Rozov darabját, A siketfajd fészkét is. Aki ugyancsak fellép az év végén: Bódy Magdi A zenei műsorok kínálatában sze­repel Beethoven IX. szimfóniája, Bach Karácsonyi oratóriuma, a Spar­tacus című Hacsaturján-balett szovjet feldolgozása, Theo Adam koncertje, illetve a hagyományos karácsonyi Kálmán Imre-koncert. A filmkedvelőknek kínál izgalmas perceket a hamarosan induló Humph­rey Bogart-sorozat, s néhány kiemel­kedő egyedi produkció, mint Antonio­ni Napfogyatkozása, Zeffirelli Rómeó és Júlia, Welles A csodálatos Ander- sonék című alkotása. Vidám perceket szerez majd Barbra Streisajid és Ryan O’Neil kettőse a Mi van doki? című Peter Bogdanovich komédiában, illetve Lilli Palmer, Jean Soréi, Charles Boyer hármasa a Maugham- regény alapján forgatott Csodálatos vagy, Júlia című filmben. Jean Gabin és Danielle Darrieux neve fémjelzi Az élet örömei, Michel Simoné Az öregember és a gyerek, Charles Laughtoné pedig A notre-dame-i to­ronyőr című produkciókét. Természe­tesen újabb epizódokkal jelentkezik a Charley angyalai, a Tetthely, A vizsgálóbíró asszony, s Az új Scotland Yard is. A gyerekek számára készült el Szabó Magda Tündér Lala című re­gényének filmváltozata Katkics Ilona rendezésében, s ugyancsak nekik szól Cser Gábor A hétpettyes lovag című mesejátéka is, amelyet ugyancsak Katkics Ilona jegyez. A gonosz Bar­namakk királlyal szembeszegülő Hét­pettyes lovag kalandjait többek kö­zött Székely Tamás, Kárpáti Tibor, Kővári Judit, Vennes Emmy, Szépla­ki Endre, Imre István tolmácsolja. Folytatódik a rendkívül népszerű Sü­sü-sorozat is. A régebbi história mel­lé most négy újabb csatlakozik, Sza­bó Attila rendezésében. Urbán Gyula Minden egér szereti a sajtot címmel írt ugyancsak a kicsinyeknek tévéjá­tékot — s maga is vállalkozott a ren­dezésre. A decemberi színházi közvetítések tervében találjuk Moliére Tartuffe című darabjának miskolci és Shakes­peare Szentivánéji ólomjának kapos­vári előadását — felvételről. A sportrajongók többek között ott lehetnek a Tokaj Express nemzetközi párbajtőr versenyen, a Magyarország —Egyesült Államok ökölvívó-mérkő­zésen, a Képes Sport Kupa teremfoci találkozóin, s' az Izvesztyija Kupáért vívott jégkorongmeccseken. Igó Éva és Huszti Péter A bolond lány forgatásán Koncz Gábor A névtelen vár egyik főszereplője őhozzá mentek. No, meg igazság szerint engem nem is találtak volna, mert haj­nalonként eltűntem otthon­ról. Egyik reggel aztán meg­előztek, túl korán jöttek. A lakás fűtetlen volt. Szándékosan nem is fűtöttem be, gondoltam, hamarabb tá­voznak. De arra hiába vár­tam. Egy percre sem hagy­tak magamra, váltották egy­mást. Egy ideig csak vitat­koztam velük, mondtam a magam véleményét. Egyszer aztán bejött a bá­tyám és mondta, ő már alá­írta a belépési nyilatkozatot, írjam alá én is. Erre aztán sűrű könny hulla j tás közepet­te beléptem a tsz-be. Kilátástalanul néztünk a jövőbe. Az emberek állandó­an tanakodtak. Az egyik ilyet mondott, a másik olyat, de jót senki nem jövendölt. Olyan is akadt, aki vidáman rászólt a többiekre: mit lógatjátok az orrotokat, hát azt hiszitek, hosszú életű lesz ez a dolog? Két öreg bácsi beszélgetésére is emlékszem, mikor majdhogynem sírva ta­nakodtak, mi lesz most ve­lük? Dolgozni nem bírnak már, ezek után a gyermeke­iktől sem várhatnak semmi­lyen .támogatást, éhen fognak halni. Hiába mondták az agi­tálok, hogy róluk is gondos­kodni fog az állam, ők azt nem hitték. Közeledett a karácsony, az agitálok is hazamentek. Most, ahogy visszagondolok, egy idő után már az kötötte le az em­berek figyelmét, hogy maguk közül választhatták az elnö­köt és minden vezetőt. Las­san átterelődött a beszédté­májuk arra, kit minek vá­lasszanak. fgy könnyebben viselték a kizökkenést a meg­szokott életformából. 1961. január 12-re tűzték ki az alakuló közgyűlést. Én nem mentem el, gondolva, hogy annyi velem, mint nél­külem. Mikor vége lett a közgyűlésnek, melyen vala­mennyi szervet megválasz­tották, hozták a hírt nekem is: téged könyvelőnek válasz­tottunk. Ez engem igen meg­lepett. Azt sem tudtam, mi fán terem a könyvelés. Gon­dolkoztam, mit tegyek. Ha vállalom és kudarcot mon­dok, nevetségessé teszem ma­gam, ha nem vállalom, min- di| bánni fogom, miért is nem próbáltam meg. Hiszen most magától adódott a lehetőség, jelentkezni sem kellett. A vé­gén aztán lesz, ami lesz ala­pon, úgy döntöttem, elválla­lom. Egyik alkalommal arra vitt az utam, ahol a tsz-irodának kijelölt ház állott. Meglátott az utcán az elnök és az el­nökhelyettes. — Gyere csak te is, nézzük meg, hogyan is kezdjük! — mondták. Az iro­dának szánt rész két helyi­ségből állott, egy kb. ötször hat és egy kétszer ötös szo­bából. Addig gabonatárolásra használták. Teljesen üres volt, rengeteg egérlyukkal. Én vásároltam magamnak egy' töltőtollat, egy ceruzát és egy nagy alakú franciakoc­kás füzetet. Ezzel mentem el­ső nap dolgozni. Előtte való éjszaka nem tudtam aludni az izgalomtól. Mikor beléptem az irodába, már megvolt a berendezés. Egy hosszú dohánycsomózó asztal, mellette hosszú lóca, egy ütött-kopott zománcozott kályha. Megkezdődött a hi­vatalos óra. Mi hárman — az elnök, a főkönyvelő és én — helyet foglaltunk a lócán, hárman egymás mellett. Eny- nyien kezdtünk. Főkönyvelőnek az addigi tanácstitkárt választották, ö érettségizett volt. Én az amúgy is silány, sima fonott hajammal ültem mellette. Észrevettem, mindenki két­kedve néz felém, ami még esetlenebbé tett. A főkönyve­lő is ugyancsak mustrált. De nem sok idő volt a töpren­gésre. mert jöttek az ügy­felek. Mivel az agitálok minden­kinek mondták, most már nehogy pénzért vizsgáltassák magukat az orvossal, az or­vos pedig csak úgy fogadta őket, ha tsz-igazolást vittek, mindenki ilyen igazolásért jött. Nem emlékszem, valami járvány volt-e, vagy csak kí­váncsiak voltak, tényleg meg­vizsgálják-e őket fizetés nél­kül, de nagyon sokan kértek igazolást. Formanyomtatvány hiányában kézzel írtuk. Az elsőt a főkönyvelő diktálta. Miközben írtam, árgus sze­mekkel figyelt. Mikor elfogy­tak az ügyfelek, tovább vizs­gáztatott. Elővette a határ­térképet és a helyrajzi szá­mokat diktálta. Én mindjárt megértettem, arra kíváncsi, tudom-e a számok helyiérté­két. Megnézte és mosolyogva mondta: „jól van”. Másnap már kicsit könnyebben men­tem dolgozni. Megkezdődött a beadásra kötelezett vagyontárgyak ér­tékelése és annak jegyzékbe való felvezetése. Utána a zöldleltár, a tagok bejelenté­se az SZTK-ba, a 65 éves nők és 70 éves férfiak jára­dékigényének felterjesztése. Állandóan volt mit dolgozni, de én annak örültem. Azt is megértem, ha a já­rásiak jöttek, már csókolo- mot köszöntek. Az idő még mindig tél volt, a tagok ál­landóan jöttek, hogy mit hal­lanak. Akik nem fértek be az irodába, kint maradtak az udvaron. Mindenki beszélt, kiabált, fújták a füstöt. Még mindig a hosszú lócán és a nagyteremben volt a helyem. Egyszer aztán mondta a fő­könyvelő, menjek be a kis­terembe. Akkorra oda is vit­tek egy ócska íróasztalt, meg hat darab karszéket. Az aj­tóra pedig kiírta a főkönyve­lő: „Csak hivatalos ügyben szabad belépni!” Majd meg­kaptuk a nyomtatványokat is. Az irodai létszámot bőví­tették egy fővel, lett pénztár is. Az első hitelt a bank vető­magok vásárlására folyósítot­ta. Majd vettek egy írógépet is. Lassan tollasodtunk. Eljött a tavasz, megindult a határban a munka. Telje­sen hagyományos módon, ló­fogattal szántottak, vetettek, kapáltak, kézzel arattak. Min­den tag és besegítő családtag ment dolgozni. A brigádveze­tőknek csak az elvégzett munkát kellett a munkala­pokra felvezetni, a munka­egység értékét az irodában nekünk kellett _ századrész pontossággal megállapítani. Állandóan forgattuk azt a vastag normakönyvet. Köz­ben megértettem, hogy ez még messze van a könyve­léstől. Egyszer aztán azt mondta a főkönyvelő: „Figyeljen csak rám ... Most júniusban Zsám- békon indul egy könyvelői tanfolyam, maga arra el fog menni.” Előbb tiltakoztam. Hivatkoztam, hogy már öreg vagyok. Negyvenegy évem betöltéséhez közeledtem ... „Menjen csak, nincs család­ja, maga legjobban megtehe­ti” — győzködött a főkönyve­lő. fgy aztán június 24-én el­utaztam Zsámbékra. Az ország minden tájáról mentünk, ötszáznál is több hallgatóval indult a tanfo­lyam. Olyan haladott korban mint én, kevesen voltunk. Nap mint nap nagyobb ütem­ben diktálták az új anyagot. Arra alig volt idő, .hogy meg­tisztuljon az agyamban. Ügy éreztem, rajzó méhkas a fe­jem, melyben igen nagy a zűrzavar. A szobákban itt is, ott is csomagoltak és lopva távoztak az iskoláról. Erre gyorsan beszedték tőlünk a személyi igazolványokat, hogy el ne szökhessünk. Ne­héz hetek voltak, de most már .aztán megtudtam, mi is az a könyvelés. Mire hazamentem, erősen folyt a cséplés a tsz-ben. Nem volt gabonatárolásra alkal­mas helyiségünk. így a na­gyobb kamrával rendelkező tagoknál helyezték el a ter­mést. Nemsokára ősz lett, jött a zárszámadás előtti idő­szak. Csak természetbeni ré­szesedés volt — külön mun­kaegység szerinti és külön nem munkaegység szerinti részesedés. Megkezdve: búza, rozs, árpa, kukorica, burgo­nya, cukor, cigaretta, káposz­ta, kenderszár, szalma stb. Mekkora munka! Számológép nélkül, ceruzával sokat szá­moltunk. éjszakáztunk. Végre elkészült az első zárszáma­dás. Nagyon viharos zárszáma­dások voltak azokban az években. A hibákat mindig a vezetőkben keresték és lát­ták. A vezetőség újra meg újra választásával próbálkoz­tak. Igen veszekedősek és ki- abálósak voltak az emberek akkoriban. Az is előfordult, hogy' az egyik felbőszült tag hozzám akart vágni egy szé­ket, mire én az asztal mögé bújtam. Ahogy így visszaemlék- szem, az emberek úgy kezd­tek megcsendesedm, ahogy a körülmények megváltoztak. Előbb a gépállomás traktorai szántottak, aztán fokozatosan nőtt a beruházás, traktoro­kat, tehergépkocsit, aratógé­pet vásárolt a szövetkezet. Az addigi szerfás istállók helyén korszerű szarvasmarhatelep épült. Gyümölcsöst telepítet­tek. Kisebb-nagyobb zökkenők­kel már 1967-nél tartottunk. Falunkban a két tsz egyesült, a 68-as gazdasági évet már az egyesített tsz kezdte, új veze­tőséggel. Ezzel az időszakkal ugrásszerű fejlődés kezdő­dött — ami mindmáig tart. A természetbeni részesedés át­fordult pénzbenire. Ettől az emberek különösen igyekez­tek szorgalmasabban dolgoz­ni és kevesebbet kiabálni. 1975-ben még két szomszéd község egyesült téeszünkkel. Szövetkezetünk ma már me­zőgazdasági nagyüzem. Mun­ka- és erőgépek egész soro­zata működik, a tagok fizikai munkája ezekkel a gépekkel könnyebbült, s mivel a tagok többségben nők, ez különösen nagy dolog. A nők helyzetét más területeken is megvál­toztatta a fejlődés. Mikor a sűrű könny hullajtásaim kö­zepette aláírtam a belépési nyilatkozatot, dehogyis gon­doltam arra, hogy a tsz-ben dolgozó asszonyok is jogosul­tak lesznek azokra a szociális juttatásokra, mint az iparban dolgozók, úgy, ahogy most van... A falu arculata is megváltozott. A mosógép, a gáztűzhely, a villanyvasaló mindenkinek elérhetővé vált. Sok lakásba bevezették a vi­zet, néhány új lakásban már központi fűtés adja a mele­get. A munkásokat autóbu­szok szállítják a határba. Szö­vetkezetünk burgonyater­mesztő társulások központja lett — ez felel meg legjob­ban talajadottságainknak —, a termesztéssel és feldolgo­zással igen kecsegtető távlati tervek vannak. , Az alapító tagokból sokan meghaltak vagy elértük a nyugdíjkorhatárt. Ha most kerülne arra sor, hogy újra magántulajdonba osztanák a földet, nem hiszem, hogy len­ne rá vállalkozó, hiszen a föld édesanyám-fajta szerel­mesei már meghaltak vagy kiöregedtek. * Az én időm is eljárt. Több mint egy éve nyugdíjas va­gyok ... ★ A kisvárdai Pásztor Emma írása — amelyből részleteket közlünk — .első díjat nyert a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának „Hogyan let­tem tsz-tag” pályázatán. HM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom