Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-26 / 277. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. november 26. Közös közlemény Utolsó tárgyalásuk megkezdése előtt Schmidt kancellár a Brezsnycv-látogatásról készített fotóalbumot nyújtott át a szovjet államfőnek. A képek tanúsága szerint az album megnyerte Brezsnyev tetszését. (Kelet-Magyarország tele- fotó) (Folytatás az 1. oldalról) tővé tenné, hogy Genfben olyan megállapodás szüles­sék, amely a jelenleginél ala­csonyabb szintre korlátozza a nukleáris rakétafegyverek számát, és elvezessen egészen a rakéták leszereléséig. A szovjet kormány erre törek­szik, ha a másik fél is enged álláspontjából. A nyugatnémet kormány, mint ismeretes, úgy véleke­dik, hogy a Szovjetunió fö­lényre tett szert a közép-ha­tótávolságú rakéták terén, ezért úgy véli, hogy a Szov­jetuniónak le kell szerelnie SS—20 rakétáit vagy legalább azok egy részét, ellenkező esetben 1983 őszétől sor kerül az amerikai rakéták nyugat­európai telepítésére. Bonnban e kérdésekről ma­gától értetődően nem szület­hetett semmiféle ,megállapo­dás. hiszen ez a szovjet- amerikai tárgyalások felada­ta lesz. A szovjet—nyugatné­met csúcs azonban segített az álláspontok tisztázásában, és a két ország közötti kölcsö­nös bizalom légkörének fenn­tartásában. És napjainkban ez rendkívül fontos tényező. Nagy jelentőségűnek minő­síthető az európai stabilitás az enyhülési politika, és a szovjet—nyugatnémet együtt­működés folytatása, illetve bővítése szempontjából a Ruhr Gas Ag és a Szajuz Ex­port képviselője által aláírt megállapodás, amelynek ke­retében nyugatnémet cégek és vállalatok hárommillió tonna acélcsövet, kompreszorállo- másokat és más berendezése­ket szállítanak a szibériai Jamal-félszigetről kiinduló, 5 ezer kilométeres gázveze­tékhez. Megépülése után 1985-től e vezeték évi 40 mil­liárd köbméter földgázt szál­lít az NSZK-ba és négy má­sik nyugat-európai országba. Az évszázad üzletének neve­zett egyezmény összértéke 400 milliárd márka. A mostani tárgyalásokon azonban szó esett újabb elgondolásokról, például a szibériai széntele­pekre nyugatnémet közremű­ködéssel építendő cseppfolyó­sító üzemekről is. A csúcstalálkozó értékelő nyilatkozatában Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt egybehangzóan megállapító!- ta, hogy a tárgyalások „tárgy­szerű, konstruktiv és nyílt légkörben zajlottak" S ha vannak is nézeteltérések egyes kérdések megítélésé­ben, a Szovjetunió és az NSZK felelős politikusai nem a szakadék mélyítésén, ha­nem annak áthidalásán mun­kálkodnak A látogatást érté­kelve megállapítható, hogy e törekvés nem maradt ered­ménytelen. Németh Károly Leningrádban A lenipgrádiak szerdán szí­vélyesen fogadták az MSZMP küldöttségét, amelyet Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezet. A vendégek az SZKP KB meghívására a szovjet pártszervezetek mun­kájának tapasztalataival, az SZKP XXVI. kongresszusán hozott határozatok megvaló- • srtásával ismerkednek. ! A küldöttséget fogadta \Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a leningrádi területi pártbizottság első titkára. Ro­manov tájékoztatást adott a leningrádi pártszervezetek te­vékenységének fő irányairól, az SZKP novemberi KB-ülé- sén meghatározott feladatok, -Valamint a Leonyid Brezs- nyev által elmondott beszéd­ben megfogalmazott követ­keztetések gyakorlati meg- vál'ósításáról. Németh Károly tájékozta­tást adott arról, hogy magyar dolgozók miként valósítják meg az MSZMP XII. kong­resszusán meghatározott nép- gazdasági feladatokat. A találkozón kifejezték azt a véleményt, hogy Leonyid Brezsnyev bonni látogatása nagy jelentőségű az európai enyhülési folyamat, az egye­temes béke és a népek kö­zötti pozitív együttműködés megszilárdítása szempontjá­ból. A vendégek felkeresték a szmolnyiji Lenin-emlékmú- zeumot, és a Piszkarjovói te­metőben lerótták kegyeletü­ket a II. világháborúban el­esett szovjet emberek emléke előtt. Megnyílt az arab csúcsértekezlet 25. Új család, új élet II. Hasszán marokkói ki­rály megnyitó beszédével szerdán kora délután meg­kezdődött a 12. arab csúcsta­lálkozó. A marokkói uralkodó fési palotájában ülésező csúcsér­tekezleten tizenegy arab or­szág államfője, Jasszer Ara­fat, a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet VB elnöke és kilenc tagállam alacsonyabb szintű képviselője vesz részt. A távolmaradt arab állam­fők közül a legnagyobb meg­lepetést Hafez Asszad Szíriái (Folytatás az 1. oldalról) kei országosan is jelentős részarányt képviselnek. így például az iparban felhasz­nált papírzsák csaknem tel­jes mennyisége, a szekrény­sorok közel egyharmada, a férficipők egyötöde Sza- bolcs-Szatmárban készül, s az utóbbi évek eredménye­ként már ez utóbbihoz ha­sonló arányt ért el a gyap­jú-, a gyapú típusú szöve­tek, a férfizakó gyártása. A megye könnyűiparának legfiatalabb ága a textilipar Tíz éve egy gyára sem volt Szabolcs-Szatmárban, jelen­leg pedig már hét van, s aZ 500—1000 fős üzemekben dolgozó ötezer munkás — főként lány és asszony — évente több mint egymil- liárd forint értékű terméket állít elő. Egyik-másik új gyár ma már a nagyvállalat­nak is jelentős üzeme, pél­dául Demecserben van az ország legnagyobb kártoltfo­nodája. A megye új iparágának fejlődése azonban nem gond­nélküli. Jelenleg is kevés a képzett középirányító, a me­gyei illetve törzsgyári átla­gokhoz hasonlítva is alacso­nyak a bérek, s nem minde­nütt érvényesül a nagyválla- latok szabolcsi gyárainak kellő felelőssége és önállósá­ga. A megye tervei között továbbra is jelentős helyet elnök okozta, az ő érkezését ugyanis egészen az utolsó pil­lanatokig várták — legalább­is sajtókörökben. Szíriát a csúcson Abdel Halim Khad- dam külügyminiszter képvi­seli. Algéria, Líbia, Szudán, Irak és Mauritánia küldött­ségét szintén elnöki megbí­zottak, illetve külügyminisz­terek vezetik. A szerdai marokkói lapok­ban megjelent értesülés sze­rint a konferencia vasárnapig tart. kap az iparnak ez az ága: meglévő üzemeiben lényeges a hatékonyság fokozása, az egyes gyárak közötti együtt­működés további javítása, s szükséges lenne, hogy — meglévő lehetőségei alapján — az iparág a megyében to­vábbi új munkahelyeket te­remtsen. A rendezvény szervezője a Textilipari Műszaki Tudo­mányos Egyesület. Ruhaipari szakosztálya egy évtizede ala­kult megyénkben, 1977 óta pedig önálló megyei szerve­zet működik több szakosz­tállyal. Az egyesület jelentős részt vállal a szakemberek képzésé ből-továbbképzésé- ből. Közreműködésével szer­vezték meg a textilipari szak­emberek részére az esti ta­gozatot a' nyíregyházi Kos­suth Lajos Szakközépiskolá­ban. Az egyesület közremű­ködött abban is, hogy Újfe- hértón nappali tagozatos tex­tilipari szakközépiskola jöj­jön létre. A tudományos egyesület aktív nemzetközi kapcsolatainak eredménye­képpen évente küldöttségek utaznak megyénkből a fej­lett textiliparral, illetve tex­tilgépgyártó iparral rendel­kező baráti országokba, Bul­gáriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba. A len-, kender- és vegyi- szálipari vándorgyűlés ma a Kender-Juta-Polytextil Vál­lalat nagyhalászi zsákgyárá­ban folytatódik. Aztán Ernest Hemingway jelentkezett telefonon: „Mi ez?” — kérdezte. „Amerika teljesen felfordult. Botrány, mert egy gyermek születik?! Hihetetlen! Ikreket kívánok neked. Én leszek a kereszt­apjuk, és megígérem neked, hogy elviszem őket a Szent Péter-bazilikába, mindegyik karomon egyet." 1950. február 2-án jött a világra a fiam Robertino. A békés szülészeti klinika, me­lyet mosolygós apácák vezet­tek, hirtelen bolondokházává változott. Az egész kórház­ban mindenhol szólt a tele­fon. Roberto utasítására be­zártak minden vasajtót a földszinten, és utasították a személyzetet, távolítsák el a betolakodókat. Kint elfoglalták a helyüket a fényképészek, és a lehető­ségre vártak. Tizenkét napig maradtak. A fákon gubbasz­tottak, mint a majmok lógtak körben a falon, ami a házat körülvette. Az egyik leesett, és eltörte a karját. Mások a kórházzal szemben béreltek lakást, minden ablakban ló­gott egy, abban a reményben, hogy onnan sikerül valami használhatót lekapni. Meg­próbálták megvesztegetni az alkalmazottakat és az apácá­kat. Természetesen nem akar­tuk a sajtó martalékául dob­ni a gyerekünket. Neki ugyanúgy joga volt a magán­élethez, mint nekünk. Rober­to kidolgozott egy haditervet, hogyan hagyhatnánk el ész­revétlenül a kórházat. Az éj­szaka közepén jelent meg, és közölte: „Megyünk!" Tehát éjjel egy órakor felkeltem, fogtam Robertinót, és Róber­téval együtt lerohantunk a lépcsőn. Még az apácák sem tudtak bizonyosat. Mögöttünk szaladtak, és kiabáltak, hogy nem mehetünk így el. Mi be­ugrottunk Roberto kocsijába, elszáguldottunk. A mi ko­csink mögött egy barátja jött. Nem sokkal később kereszt­be állította a kocsiját, és ez­zel elzártá az utcát a minket követő riporterek elől. így értünk háborítatlanul haza. Ekkor a szentév alkalmá­ból Róma tele volt turisták­kal és zarándokokkal, min­den ablakban zászló lógott, és én — a megvetett, a bűnös — köztük voltam. Mindenhol — különösen Amerikában — gyűlölködtek ellenem és Ro­berto ellen. Megpróbáltam testileg és szellemileg kipihenni magam. Új családom volt, új életem. Elhatároztam, úgy fogok él­ni, mint egy normális asz- szony, akinek férje és gyere­kei vannak. Közben Roberto és én min­dent megpróbáltunk, hogy gyorsan el tudjunk válni elő­ző házasságunkból. A helyzet elég bonyolult volt: én svéd voltam, akinek a férje Ame- rikában él, és Roberto számá­ra a katolikus Olaszországban nem volt lehetőség a válásra. Egyetlen lehetőségünk Mexi­kó volt. 1950. február 9-én kaptam egy táviratot, amely­ben közölték, hogy ott elfo­gadják a válásomat, és ahhoz megyek feleségül, akihez csak akarok. Következik: 26. Az ikrek. fülébe. — Tudtam, úgy éreztem. Nem maradsz velem. Ez áru­lás. Ki tudja, mi vár rám odakint. — Veled maradok. Veled. Miki mint mindig, a végső pillanatban, hazugsággal ol­dotta meg a helyzetet, hiszen miközben felkészítette magát már ott is voltak a hosszú fe­hér sötét ablakú épület mel­lett, őt Robi rántotta maga után, Jusztit szinte otthagyva magányosan az éjszaka sö­tétje prédájául. Az ijedtség riasztotta, hogy el ne veszítse őket szem elől, gyorsan mozdult is érezte, nem is láthatta, hogy Juszti hátrafelé néz, így hát elkapta a lány kezét, és egy pillanat alatt ott állt a Duna iszapjá­ban, sípcsontközépig érő víz­ben. Rövid csizmájában Robi is mellette dagasztotta a si­kamlós ár-humuszt, nem szólt egy szót sem, most már ket­tejük kezét vonszolta el egy stég sarka mellett, nekiütőd­tek egy feszítő drótkötélnek, s tíz-tizenöt méter után ott fehéredett előttük egy szilárd vastag drótkerítés, tetején fe­hér kerámiacsigákkal, abban drótok.., (Folytatjuk) Szalontay Mihály: ■■■■■■■■■■■■■■■■■■a 41 Nem fognak csodálkoz­ni. hogy odamegyünk, telefo­non bejelentettem. Ti nem jöttök elő. csak ha Robi ki­szed benneteket. Akkor rög­tön levisz titeket a partra, ott van egy nagy stég, motorcsó­nakokkal. Ti a vízben, érted, a vízben, felgyalogoltok a drótkerítésig. Robi pontosan meg fogja mutatni, mennyit mentek be. végig lehet gyalo­golni, s amikor elértétek a hármas drótkerítést, négy mé­terenként vannak egymás mellett, megmutatja azt a kis helyet, három-négy méteres rés, ahol a vízben a kerítés fölött át lehet úszni. Ha hoz­záértek a kerítéshez, akkor sem történik semmi, ez sima kerítés, se áram. se jeizés. .mert fatönk, vízszennyeződés szinte percenként rácsapódik. Közvetlenül a parton, a vízre tiszta rálátással reflektoros őrtorony van. két őrrel. A szabály szerint váltáskor előbb az egyik jön le. a má­sik addig fönn van. amíg az új váltás föl nem ér. De most amint az első lejön, én név szerint fogom hívni a mási­kat, s akkor startoltok rá a drótkerítésre. Körülbelül há­rom-négy perced lesz arra, hogy átjussatok a három drót fölött. Ha a harmadik fölött is átjutottál, hosszú, százöt­ven-kétszáz méteres senki földje van, még magyar te­rület, elvileg lőhetünk rátok, nem szoktunk, még nem volt példa, hogy ott ember feltűn­jön. De azért csendben, na­gyon csendben menjetek. Ha a bokros részt elérted, ott mehetsz ki a partra, de menj sokáig még a víz mellett, va­lahol ott van valami falu, én sem tudom pontosan, hogy hol, s hogyan. — S vissza? — kérdezte Miki. — Ugyanez. Kétóránként van váltás. Várni fogunk az első és a második váltásnál is. Addig én elautózom Robi­val a másik őrsre, de kerek órára itt leszünk. Robi lejön a partra, nem lesz feltűnő, napbal is itt szokott ülni min­dig. A stég felső sarkánál vár. Felfekszel a vízre, s arra igyekszel, hogy ugyanabban a résben hozzon a vízsodrás, amiben kimentéi. No. isten, isten! Ha bármi van. a töb­bit Robitól. Ha baj van: „Egy vérből valók vagyunk!” Dö­gölj meg! — ráütött könnye­dén ököllel Miki homlokára, s felhajtották a kocsi fém­hátulját. Túrázott a motor, kis döc- cenővel elindult. Fojtott me­leg volt a szűk térben, Miki átkarolta, magához ölelte Jusztit, akinek némán folytak a könnyei. — Miért sírsz? — lehelte a Tovább fejleszthető megyénk könnyűipara Játék a Depóban! A NYÍRFA ÁRUHÁZ JÁTÉK- ÉS AJÁNDÉKCIKKEI NAGY VÁLASZTÉKBAN A VASVILL DEPÓBAN!-ban! A MINTATEREMBEN TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK MINTA UTÁNI ÉRTÉKESÍTÉSE. Nyíregyháza területén díjtalan házhoz szállítás és beüzemelés! (1798)

Next

/
Oldalképek
Tartalom