Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

2 Kelet-Magyarország 1981. november 25. Üj általános iskolát építenek Kisvárdán. A tizenhat tantermes, konyhával, étteremmel és nagy méretű tornateremmel rendelkező létesítmény 43 millió forintos beruházásból a nyír­egyházi Építő- és Szerelőipari Vállalat készíti el. (E. E.) Reflektorfényben: szövetkezeteink Létük nélkülözhetetlen Szebb boltok Az élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat a városban eredményesen folytatja a boltok felújítását, korszerűsí­tését. A városbeli 30 bolt kö­zül ebben az évben 28 élel­miszerboltot festettek ki, öt bolt teljesen új belső beren­dezést, három új hűtővitrint, négy pedig nagyobb hűtő- szekrényeket kapott, míg a 94. számú boltnál bővítették a raktárhelyiséget. További terveik között szerepel a hű­tőkapacitás növelése, vala­mint a jövő évben újabb öt boltegység korszerűsítése, belső berendezéseik cseréje is. A Kisvárda és Vidéke Álta­lános és Értékesítő Szövetke­zet ebben az évben 2,5 millió forintot tervezett a kiskeres­kedelmi és vendéglátóhelyek felújítására, korszerűsítésére. A tervezett összegen felül, — a KÖJÁL és az állategészség­ügyi szervek figyelmeztetései alapján, — intézkednek az élelmiszer-higiéniai előírások betartására is, amely szintén összefügg az épületek továb­bi korszerűsítésével. A Kisvárdai Afész 3-as számú ABC-áruházát a Mártírok útján, a nyáron nyitották meg. A korszerű üzletben 1,6 millió forintos árukészlettel várják a fogyasztókat. A ti­zenhat fővel dolgozó ABC-áruházban felkészültek az öt­napos munkahétre, amelyet zavartalanul vezethetnek be, a vásárlók megelégedésére. A bolt minden nap 6,30-tól 18 óráig tart nyitva, szombaton 14 óráig. (Elek Emii felvétele) Szeretünk szabálytalankodni? Fegyelmezés szóval, bírsággal Viszonylag ritkán kerülnek a reflektorfénybe a városban dolgozó szövetkezetek, pedig a termelésben, kereskedelem­ben, szolgáltatásban nem akármilyen szerepet töltenek be. Városunkban csaknem kétezer dolgozót foglalkoz­tatnak a szövetkezetek, és több mint 350 ipari tanuló képzésében is részt vesznek. A szövetkezeti taglétszám pe­dig meghaladja a 12 ezret. Hogy a szorgos szövetkezeti ddlgozök,' alkalmazottak 'mennyire hasznos munkát vé­geznek, arra az éves ter­melési érték is bizonyíték. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezet nélkül a városban dolgozó szövetkezetek évente 200 millió forintos termelési értéket állítanak elő. Ezen­kívül a fogyasztási szövetke­zet 680 millió forintos forgal­mat bonyolít le a kiskereske­delemben és a vendéglátás­ban. A legfiatalabb szövetke­zet, a lakásépítő, éves átlag­ban húsz új .lakás építéséhez nyújt segítséget. Mindezek érthetővé teszik, miért foglalkoztak a közel­múltban a szövetkezetek ve­zetésbeli helyzetével, a sze­mélyzeti munkával a város tanácsi szervei. Ez ugyanis szorosan kapcsolódik az eredményességhez, a szövet­kezeti demokrácia fejleszté­séhez, a városért végzett köz­életi munkához. Fontos, hogy a szövetkeze­tek vezető gárdája hivatása magaslatán álljon, szakmai és általános képzettségben, po­litikai tisztánlátásban, ráter­mettségben, s olyan vezetési stílust honosítson meg vala­mennyi kisebb és nagyobb Felújítások — iskolákban A közelmúltban a városi költségvetés módosításáról is döntöttek az illetékes tanácsi szervek. Ebben intézkednek arról, hogy a Kodály Zoltán Általános Iskolában kicseré­lik a vízvezetéket, több mint 150 ezer forintos költséggel. Salakfelvonó építése szük­séges — a központi fűtés be­fejezése, illetve a kazánok vegyes tüzelése miatt — a 4. sz. általános iskolában, ahol az épület földszinti részének megsüllyedése miatt, a föld alatti csöveket is kicserélik és helyreálítják a burkolatot. A Bessenyei gimnázium fő­épületének felújítási munká­latai áthúzódtak az idei évre, amelynél elvégzik a városi szennyvízcsatornára való rá­kötést és szeretnék felújítani a kerítést. Felújították a Csá- szy László Szakközépiskola villanyhálózatát is. munkahelyen, amely kedvez az alkotókedv, az újítási szándék kibontakoztatásának. Csak így valósítható meg a lakosság szolgálata, és a szö­vetkezeti dolgozók, a tagság gazdatudatának növelése. Sokat tehetnek a szövetke­zeti vezetők a nagyobb tudás­ra való ösztönzésben, a kép­zés, továbbképzés minden irányú támogatásával. Ez a szövetkezetek többségében meg is valósul, hisz a szak­képzett dolgozók aránya a kisvárdai szövetkezetekben átlagosan 75 százalék fölött van. Az iskolaszerű szakmun­kásképzésen túl gondoskod­nak a felnőttek szakmai to­vább- és átképzéséről is. Csak az ÁFÉSZ szakmai tovább­képzésein ez évben több mint százan gyarapították tudásu­kat, de rendszeresek a to­vábbképző tanfolyamok a ru­házati, a vas- és gépipari és az építőipari szövetkezetnél is. Nem lehetnek viszont elé­gedettek a felsőfokú végzett­ségű szövetkezeti dolgozók arányával. Ezért is fogalmaz­ták meg a felügyeleti szervek a feladatok között, hogy na­gyobb gondot kell fordítani a műszaki, kereskedelmi, számviteli és közgazdasági felsőfokú végzettségű szak­emberek képzésére. Házhelyek A városi tanács végrehajtó bizottsága kisajátítás során újabb, családi házak építésé­re alkalmas telkek ügyében járt el és döntött azok tartós használatba adásáról. A Dol­gozók útja és a vasút közötti házhelyekről van szó, ahol egyelőre kilenc családnak nyílik lehetőség házuk meg­építésére, ahol földszintes la­kóházat építhetnek. Az építé­si telkek nem közművesítet­tek, három éven belül kell a kilenc állampolgárnak meg­építenie a családi házat. „SZERETEM AZT A VIDÉKET..." Grafikák a városról 1979 nyarának végén keres­tem fel nyíregyházi otthoná­ban azzal a kéréssel, hogy ké­szítsen grafikai sorozatot Kis- várdáról, amit előbb kiállítá­son mutatnánk be, majd pedig albumban megjelentet-- nénk. Tudtam, hogy sem a város, sem a táj, sem a Rét­köz nem ismeretlen előtte, hiszen pályakezdő tanárként és művészként Demecserben tanított és alkotott, sőt egy ideig rajzszakkört is veze­tett Kisvárdán. Miután előadtam kérése­met, hosszasan, csendesen töp­rengett, majd azt mondta, hogy aludjunk egyet rá. A megbeszélt időpontban újra jelentkeztem. Jókedvű volt és derűs. Látszott az arcán, hogy már döntött, s elvállalja. „Sze­retem azt a vidéket és a vá­rost is” — mondta —, s már régóta bújkál a fejemben a gondolat, hogy egy egész ki­állításra való grafikai anya­got készítek.” Megállapodtunk az időpont­ban, amikor hármasban, Ko­roknay Gyula művészettörté­nész kollegámmal együtt ki­megyünk Kisvárdára, hogy szétnézzünk. Egész nap jár­tuk a várost, s Pál Gyula szorgalmasan fényképezett. Nemcsak a műemlékekre, a város jellegzetesebb épüíeíei- re volt kíváncsi, hanem az el­dugott kis utcákra, szűk siká­torokra, egy-egy épület- és facsoportra is. Kisvárdai kirándulásunk után körülbelül egy hónap­pal üzent, hogy menjek meg­nézni az anyagot, elkészült vele. S míg az elején 15—20 grafikában állapodtunk meg, most közel harmincat sora­koztatott fel előttem. A képekről kibontakozott előttem egy város, Kisvárda múltja és jelene, szavakban meg nem ragadható hangula­ta, impozáns műemlékei, a hangulatos táj, s egy-egy grafikán feltűntek az elma­radhatatlan, szögletes egysze­rűségükben is már annyiszor megcsodált Pál Gyula-i asz- szonyok. A 30 grafikából álló anyag kiállítására az 1979. évi mú­zeumi hónap keretében került sor a kisvárdai kórházban, ahol már a megnyitón megje­lent IjpíeL.félezra^ tömeg is mutatta, hogy a kiállításnak nagy sikere lesz. A kiállított grafikákból a kisvárdai Vár­múzeum 10 darabot vásárolt meg, kettőt pedig ajándék­ként kapott a művésztől. Már a kiállítást megelőző­en felvetődöt a gondolat, hogy az anyag egy részét album­ban vagy levelezőlap-sorozat­ként megjelentetjük. Sajnos, erre csak most kerülhetett sor. Csak most tudjuk valóra váltani ígéretünket, most, amikor Pál Gyula már nem láthatja. Azzal a kívánsággal bocsát­juk közre az albumot, hogy jusson el minél több kisvár­dai család otthonába, s a vá­ros és a megye határain túl is minél többen gyönyörköd­jenek Pál Gyula grafikáiban. Acs Zoltán Kisvárdán a Mártírok útján a közelmúltban adták át az 56 lakásos épületet. Kár, hogy a szép kivitelezésű lakás erkélyeit központi antenna hiányában a tv-antennák csúfítják. Vajon többet szabályta­lankodnak a város lakói vagy több esetre derül fény? Nem könnyű vála­szolni a kérdésre, a város szabálysértési statisztikája is csak részben ad választ a kérdésünkre. 1976-ban 152 bírságot szabtak ki a taná­csi szabálysértési szakembe­rek, tavaly 168-an, az idén eddig 157-en sértették meg életünk legalapvetőbb sza­bályait. Azaz ennyire de­rült fény. Az is lassan köz­tudott, hogy egyes, koráb­ban bírósági hatáskörbe tartozó ügy került a tanácsi szabálysértések kategóriá­jába, mint például a ma- gánlaksértés, becsületsér­tés... Melyek voltak a leggyako­ribb szabálytalanságok? Dr. Polgár Árpád igazga­tási osztályvezető beszámoló­ja szerint a tavalyi 168 úgy­nevezett „bírságolt elköve­tő” többsége a tulajdon, a tankötelezettségi törvény el­len vétett, míg kisebb szám­ban vannak árdrágítók, kon- tárkodók, szemetelők, vásár­lókat megkárosítók, építési tilalmat megszegők. Akadt négy becsületsértési ügy is, amely a legnehezebbek közé tartozik és általában ered­ménytelen szokott lenni a bé­kítési kísérlet. Ebben az évben a 157 meg­bírságolt állampolgár az elő­ző évihez hasonlók miatt ke­rült összeütközésbe a szabá­lyokkal. Az ügyek egy része figyelmeztetéssel zárul le. Lehetőség van arra is, hogy tárgyalás nélkül hozzanak döntést, szabjanak ki bírsá­got, de a tényállás tisztázása és a nevelési szándék, a fe­gyelmezés itt is elsőrendű szempont. Tavaly 147 ügyet, az idén pedig 116-ot intéztek el a tárgyalási eljárás nél­kül. Az egy szabálysértésre jutó bírságátlag tavaly 843, az idén pedig 1203 forint volt, amelyek között, termé­szetesen nagy a szóródás. Kik tévednek és mit véte­nek szabályaink ellen? Sajnos, a szabálytalanko­dók közül elég sok a fiatal­korú, akik kisebb áruházi lopásokkal, vagy éppen en­gedély nélküli horgászással hívják fel magukra a figyel­met. Persze, a lopás és a til­tott horgászás nem éppen azonos súlyú tett, ilyenkor a bírságot kiszabók, vagy a figyelmeztetést végzők erre is gondolnak. Mint ahogyan arra is, idős, 70—80 éves embereknél, akik néha fillé­res dolgokat zsebre tesznek a boltban, nem inkább az életkori sajátosságok terhére írandó-e a vétség ... Ebben az évben hét ilyen esetben alkalmaztak figyelmezte­tést ... Mit visznek el — fizetés nélkül — az áruházakban, boltokban „szabálytalanko­dók”? Kávét, cigarettát, italt, édességet, kozmetikai szere­ket. Ezek többsége 100 forin­ton aluli lopás, ennek elle­nére a bírságolási gyakorlat szerint általában az eltulaj­donított érték tíz-hússzorosát is kiszabják bírságként. Nem éppen kifizetődő „csíny", mert nemcsak az érték nagy­sága számít, hanem a vissza­tartás a hasonló esetektől. . A régi, hagyományos sza­bálysértési formák mellé újak is léptek, mint a köz- tisztaság, a környezetvédel­mi szabályok megsértése, amelynek igen nagy a jelen­tősége és jobban kellene élni a különböző szerveknek a feljelentés, vagy még inkább a megelőzés eszközeivel. Az árdrágítás, a vásárlók meg­károsítása, a kontárkodás ál­talában a „nehéz” ügyek kö­zé sorolható, mert a felderí­tés, az elhatárolás, a bizo­nyítás egyaránt próbára te­szi a feljelentőt, az eljáró szakembert. A magánlaksértési és be­csületsértési ügyek az 1979. évi szabályozással kerültek tanácsi hatáskörbe, s mint a szakemberek erről beszámol­tak; újszerűségük és eltérő jellegük miatt viszonylag több gondot okoztak a többi ügyfajtához képest. Elsősor­ban az elhatárolás nehéz. A becsületsértési ügyek kivétel nélkül a rossz emberi kap­csolatokra vezethetők vissza, s így viszonylag kevés eset­ben lehet a „feleket” kibékí­teni. Márpedig a cél ez len­ne, nem pedig a sértések sú­lyához szabott bírság, hisz az egymás fejéhez vágott durva szavakat aligha lehet pénz­zel megváltani... Igen hatásosnak ígérkező és az ügyek intézését egysze­rűsítő lehetőséget kaptak a szabálysértési törvény módo­sításával a tanácsi szervek. Ez pedig: az erre felhatalma­zott tanácsi dolgozók a hely­színen kiszabhatják a bírsá­got, nyomban az észlelt sza­bálysértés pillanatában. Le­het ez utcai szemetelés, a közterület engedély nélküli elfoglalása, tiltott helyen va­ló italozás, lakcím-bejelenté­si kötelezettség elmulasztása és még sok egyéb... Sajnos, ezzel az új és kiváló fegyel­mező, nevelő eszközzel na­gyon esetlegesen élnek a vá­rosban, pedig hat tanácsi dolgozónak van bírságolási jogköre ... 1979-ben öt, 1980- ban 35, az idén pedig hét esetben alkalmaztak helyszí­ni bírságot, holott sok eset­ben ezt lehetne és kellene al­kalmazni. Az oldalt összeállította: PÄLL GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom