Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

1981. november 19. Kelet-Magyarország TUDOMÁNY KÖZGAZDASÁG Konzervgyári fejlesztés közösen A termelés és feldolgozás hosszú távú kapcsolatai A Nyíregyházi Konzervgyárra jellemző, hogy igen széles kör­ben létesített kapcsolatokat me­zőgazdasági üzemekkel vagy a mezőgazdasági nyersanyagokat forgalmazó (ZÖLDÉRT, ÁFÉSZ, TSZKER) vállalatokkal. A szer­ződéses kapcsolatban részt vevő partnerek száma 120—130. Ezen­kívül az utóbbi 2—3 évben köz­vetlen felvásárlást is folytatnak a háztáji és magángazdaságokból. A termelés jobb megalapozásá­val kívánják elérni, hogy a nyersanyagellátás koncentráltabb legyen. Ennek az az útja, hogy a nyersanyag több mint felét, 30—35 mezőgazdasági üzemben, úgynevezett bázisgazdaságokban termeltessék meg. A kedvező ter­melési feltételekkel rendelkezők­kel hosszú távú — 5—10 évre szóló — keretszerződéses megál­lapodás jött létre. A tartós kap­csolat során szükségszerűen lét­rejött változások már magúkban hordják a magasabb rendű együttműködés kialakulásának lehetőségét. Borsó és számítógép A gyár különleges kapcsolatai­ban két fő irányt lehet megkü­lönböztetni. Az egyik a nyers­anyagtermelésnél végbemenő szer­vező munka, amely a zöldborsó­termesztés vállalati számítógépes irányításában testesül meg. A termelésben viszont a zöldség- és gyümölcskonzervek és félkész áruk gyártását jelentette vállala­ti segítséggel, amely két terme­lőszövetkezetben valósult meg. A nyírtassi Dózsa Termelőszövetke­zetben az árutermelés és a fél­kész termelés aránya egyező, a termelt félkész termékek meny- nyisége évente 1800—2000 tonna körül mozog. A csegöldi Bajcsy- Zsilinszky Termelőszövetkezet döntően a konzervgyár részére állít elő félkész terméket, ennek mennyisége a múlt évben elérte az 1450 tonnát. A két termelőszö­vetkezet által előállított félkész termékek között szerepel az al­ma-, körte-, szilva- és meggybe­főtt. A konzervgyár a kapcsolat során közreműködik a termelő- tevékenység létrehozásában, to­vábbi fenntartásában és fejlesz­tésében. Így többek között ter­veket készít, berendezéseket ad át és szerel be, dolgozókat tanít be, néhány segédanyagot ad. Az alma és a paradicsom fel­dolgozásánál még szorosabb kap­csolatot alakított ki a konzerv­gyár a termelőüzemekkel. Ez a két termék a nyíregyházi gyár összes nyersanyagszükségleté­nek felét teszi ki, melyben az al­ma növekvő, a paradicsom csök­kenő tendenciájú. A kapcsolat kialakítását indokolta többek között a sűrítőberendezések ka­pacitásának nem megfelelő ki­használása, a nyíregyházi köz­ponti telep zsúfoltsága, emiatt a rakodási nehézségek, a beérkezés szervezésének nehézségei. Ennek alapján alakították ki azt a vál­lalati koncepciót, amely szerint hosszú távú együttműködési szer­ződéses formában, a mezőgazda- sági üzemekkel közösen létre kell hozni a gazdaságok területén működő előfeldolgozó — paradi­csom- és almalényerő — üzeme­ket. Az utóbbi öt évben ennek nyomán két paradicsom- és al- maléfeldolgozásra egyaránt al­kalmas, valamint 5 paradicsom és 5 almaié feldolgozására alkalmas lényerő állomást telepítettek. A feldolgozáshoz tíz évre szóló együttműködési szerződést kö­töttek. A kihelyezett feldolgozás eredményei mind a vállalatnál, mind a- gazdaságoknál mérhetők. A vajai telep A korábbi kooperációs kapcso­latok, valamint a megyén belül az ipari alma mennyiségének nö­vekedése, a kedvező exportlehe­tőségek új feladatokat határoztak meg. A feldolgozás bővítése több gazdálkodó szerv fejlesztési alap­jának koncentrálásával volt le­hetséges. Lehetőséget adott eh­hez az, hogy a gyár központjá­ban 1978-ban megépült a nagy teljesítményű sűrítőberendezés. A létrehozott Nyírségi Almafel­dolgozó Társulásban a konzerv­gyár mellett a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet (mint a Nyírkert Gyümölcstermesztési Rendszer gesztora), valamint a TSZKER vett részt. A Vaján léte­sített telepen a cél almasűrítmény előállítása. A 110 millió forintos beruházás üzemelési tapasztalatai kedvezőek. A kialakított termelési kapcso­latok eredményei között említen­dő, hogy szorosabb együttműkö­dés alakult ki a konzervgyár és a termelőüzemek között. A közös érdekeltség miatt ellenőrzöttebbé és ütemesebbé vált a nyersanya­gok szüretelése és előfeldolgozá- sa. A nyersanyag növekedésének 70—80 százalékát ez a mód biz­tosította. AZ exportnövekedés két­harmada szintén ebből adódott. A vállalat VI. ötéves tervei kö­zött az export dinamikus növe­lése szerepel. Az összes árualap 70 százalékát az export teszi ki. Ezen belül a szocialista exportnál a gazdaságosan gyártható termé­kek — uborkakészítmények és gyümölcspürék — növelhetők, az ötéves tervciklusban 24 százalé­kos exportbővülésre lehet számí­tani. A tőkés exportban a ha­gyományos termékeknél — pu­dingalma és -szilva, almasűrít­mény — valamint a csemege- uborkánál nagyobb ütemű fej­lesztés hajtható végre, így reális lehetősége van a tervciklusban a tőkés export 19 százalékos növe­lésének. Növekvő tőkés export A vállalat értékesítési lehetősé­gei megkívánják a mezőgazdasá­gi kapcsolatok további alakítá­sát, a termékszerkezet váltását. Eszerint a zöldségféléknél a cse­megeparadicsom, a méretes uborka, cékla, zöldpaprika, míg a gyümölcsöknél az alma, sza­móca és meggy termesztésénél igénylik a mennyiség növelését. Szükség van a nyersanyagok elő- feldolgozásának bővítésére, így tisztítási műveletekre, osztályo­zásra, illetve a léfeldolgozás bő­vítésére. Jelentős feladat a már társu­lásos formában működő vajai termelőegység továbbfejlesztése, kapacitásának bővítése és a fel­dolgozás teljes körűvé tétele. Évente 12—13 ezer tonna alma­törköly keletkezik, amely jelen­leg nem hasznosítható. Törköly­diffúziós technológia alkalmazá­sával 1200—1300 tonna gyümölcs- cukor nyerhető vissza, a cukor- tartalmát veszített törkölyből vi­szonylag egyszerű technológiával évi 200 tonna pektin nyerhető, s a visszamaradt anyag szárítás után alkalmas takarmányozási cé­lokra. A feldolgozás feltétele az energiabázis (gőzenergia) fejlesz­tése, továbbá a beruházási lehe­tőségek megteremtése, akár más termelőüzemek bevonásával is. L. B. (Kivonat Kováts Imrének, a Nyíregyházi Konzervgyár műsza­ki osztályvezetőjének szakdolgo­zatából, amelyet az Oktatási Igazgatóság gazdaságpolitikai to­vábbképző speciális tanfolyamán készített.) Takarékos gépek, takarékos technológiák Műszaki fejlődés a mezőgazdaságban A magyar mezőgazdaságot a világ élvonalában jegyzik. Az utóbbi évek látványos fejlődésé­ben nagy szerepet játszott, hogy a szakemberek a legmodernebb gépeket állíthatták munkába. Erre szükség is volt a korszerű termelési rendszerek elterjeszté­sénél, mindez azonban nem kis pénzbe került. Vajon megérte-e? A kérdést a téma egyik legille­tékesebb ismerőjének, dr. Varga Frigyesnek, a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem géptan tan­széke vezetőjének tettük fel. — Mindenképpen! — hangzott a sommás válasz. Bár tényleg nagyon sokba került ez a prog­ram, de példát teremtett az ipar­nak, és a mezőgazdaságnak egy­aránt. Gazdászaink megtanulhat­ták nemzeti kincsünk, a termő­föld magas színvonalú haszno­sítását, és egyúttal leckét is ad­tak a gépgyáraknak: joggal várják, hogy hasonló gépeket a magyar üzemektől is kapjanak. — így kétségtelenül kevesebbe kerülnek majd az új gépek, de még így is borsos az áruk. — így van. Takarékoskodni a használatukkal kell! Itt van pél­dául a talajművelés, amely a mezőgazdaság legnagyobb ener­giafogyasztója. A mai mélymű­velő eszközök használata feles­legessé teszi az évenkénti forga­tást. De a talaj-előkészítés is gyorsabb és könnyebb csatolt géprendszerekkel, és ezek még a vízkészletet is óvják. — A pontosság is takarékos­ság. A vetés minősége a termés­ben mázsákat jelent. A nagy termőképességű fajtáknál már az sem mindegy, hogy egymás­tól mennyire van két növény. Régen elég volt a vetőmagrtor- mát betartani. Ma már az ilyen apróbb dolgok is fontosak. — A magas terméseket követ­nie kellett a betakarítási, és tárolási technológiák fejlő­désének is. — így is történt. A meglévő géppark gyors, és alacsony vesz­teségű betakarítást tesz lehetővé. A szárítás az, amit fel kell vál­tani más megoldással, mert na­gyon költséges. Legjobb út a nedves tárolás. A VI. ötéves terv idején — a megyei pártértekezleten megha- * tározott gazdaságpolitikai fel­adatok végrehajtása szellemében — a mezőgazdasági szövetkeze­tek termelését 25—30 százalékkal szükséges növelni, ilyen ütem mellett biztosítható a megye me­zőgazdasági termelésének 15—20 százalékos növekedése. A terme­lésnövekedés döntően a nagyüze­mek termelésének fejlesztésére alapozódik, de fokozott felada­tokat kell ellátni a kistermelés integrálásában is. Az általános tendenciák érvényesülése mellett erőteljesebben szükséges szorgal­mazni a szakosodási folyamat kibontakozását, a tájak jellegé­hez igazodó termelés megvalósí­tását. — Van ahol még idegenkednek tőle. — Ennek az az oka, hogy ott nem tartják be a levegőtől való állandó elzárást, amin áll vagy bukik az egész. Fegyelem kér­dése ez. Példák sora bizonyítja a veszteségmentes tárolást, és a jó étrendi hatást. — Aki mégis száritáspárti ma­rad, annak jó hír, hogy terjed­nek a hulladékégetők. — Munkatársaim a közelmúlt­ban a dalmandi és a bólyi me­zőgazdasági kombinátban tanul­mányoztak ilyeneket. Valóban kiváló hatásfokkal működnek, kukoricacsutkával fűtik a kazá­nokat. — Az említett gazdaságok ve- tőmagszaporítók, így van csutkájuk, de a legtöbb gép kint hagyja a csutkát. — Pedig az nagy érték. A leg­újabb kísérletek arra irányul­nak, hogy a szemmel együtt ezt is megkapják az állatok. A ser­tés rostigényének nagy részét például kielégíti. De maradva a hulladékégetésnél, a szár is fel­használható, ha felbálázzuk. Er­re is vannak már gépek. — Annál is inkább mert a szálastakarmány-betakarí­tást is teljesen gépesíteni kellett, nem lévén elég munkaerő. — Ez sokáig csak részben volt megoldva. A kisbálák mozgatása kézzel történt, a teljes láncot a nagybálázók, és a petrencézők zárták le. Ügyes gépek forgatják a rendet, a hatalmas bálákat villás rakodók helyezik a kazal­ba, ugyanazok bontják is. Tel­jes és takarékos a sor. Minden­hol erre kell törekedni. É. S. A hatodik ötéves terv célkitűzései Táj jelleg és szakosodás Tájegységi koncepciók A megyei tanács termelési és ellátási bizottsága legutóbbi ülé­sén megvitatta a termelőszövet­kezetek középtávú tervjelenté­seit, megvizsgálta: a tervek ho­gyan alkalmazkodnak a tájegy­ségi koncepciókhoz. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya tájegységenként értékelte az üzemek V. ötéves tervidőszaká­ban folytatott gazdálkodását, és ennek alapján irányelveiket dol­gozott ki az üzemi középtávú tervek készítéséhez. Ezeket az irányelveket, termeléspolitikai feladatokat tájegységenként egyeztették az érintett üzemek vezetőivel. Ennek alapján készí­tették el az üzemek a termelési terveiket. A bizottsági ülésen az összesített adatok alapján vizs­gálták : a nagyüzemek középtávú terveiben hogyan realizálódtak a gazdaságpolitikai irányelvek. A bizottság elé kerülő jelentés­ben helyet kapott a gazdálkodás feltételeinek alakulása, mint pél­dául a földterület változása. 1985-ig a termelőszövetkezetek öt és félezer hektár területnöveke­déssel számolnak, a művelési ágak kisebb átrendeződése mel­lett. A munkaerő-ellátottságban a tervidőszak végéig mérsékelt ütemű növekedés várható, az át­lagos állományi létszám — me­gyei szinten — mintegy 53 ezer fő lesz a termelőszövetkezetek­ben. A szövetkezeti szektorban 1985 végéig 41 százalékos bruttó, eszközérték-növekedéssel szá­molnak. A tervezett állóeszköz­értékből 63 százalék az ingatla­nok, 28 a gépek és mintegy 9 százalék az egyéb állóeszközök aránya. Műszaki összetételben 5 százalékkal magasabb az építés, közel 17 százalékkal mérsékel­tebb a gépberuházások aránya. A gépberuházások zömükben pótló jellegűek. Kilencvenszázalékos visszaigazolás Az összesítés részletesen elem­zi a szántóföldi növénytermesztés tervezetét, amely realizálja a tájegységi programokban meg­fogalmazott célkitűzéseket. A visszaigazolt tervjelentések mint­egy 90 százalékban tükrözik az irányelveket. A korszerűsített tájegységi program irányelveiben megfogalmazott vetésszerkezeti célkitűzéseket legkisebb tervsze­rűséggel Nagyecsed és Bereg tájegységekben fogalmazták meg, legnagyobb a tervszerűség a ti- szalöki, szatmári és dél-nyírsé­gi tájegységekben. Kenyérgabona-félékből 8770 hektárral több az előirányzat, amely az 1980. évi vetésterület­nél 7,3 százalékkal magasabb. Nem csökken kellő mértékben a rozs területe, 1980-hoz viszonyítva 11.7 százalékos a növekedés. A takarmánygabonából fordított előjelű változás, az 1985-re megfogalmazott 73 000 hektárral szemben a tervinformációk csak 60 080 hektárt hoznak, melynek 78.7 százaléka a kukorica. Ugyan­csak nem jött vissza a hüvelye­sek vetésterületi előirányzata. A lemaradás megközelíti az 50 százalékot, de a csillagfürt ter­mesztését integráló rsndszerköz- pont tájkörzetében az üzemi ter­vek még 43 százalékos tervtelje­sítési mutatót sem hoznak. Kevesebb ipari növény Az ipari növényeknél a tájegy­ségi előirányzatokhoz viszonyít­va 26,6 százalékos a területlema­radás. Dohányból a 800 hektáros csökkenés a termesztési hagyo­mányokkal rendelkező nyírségi térségre koncentrálódik. Burgo­nyából 1980-hoz viszonyítva nő a vetésterület, de nem éri el az előirányzott 5,5 ezer hektárt. A zöldség is csak 63 százaléka az Új alvázvédő szer ÜJ típusú angol Ford-traktor az ausztriai riedii vásáron. Rövidesen újfajta alvázvédő bevonóanyagot bocsát a keres­kedelem rendelkezésére a Poli­túr Vegyipari Szövetkezet. Az Auto ton elnevezésű alvázvédő­készítmény víztaszító és sóállő védőréteggel vonja be a gépko­csik alsó részét, s ugyanakkor hatásos védelmet nyújt a külön­féle sérülések: karcolások, fel­csapódó 'kövek okozta hibák el-t len. A bevonóanyag képlékeny filmrétege ugyanis a sérült he­lyekre „kúszik”, így szünteti meg a folytonossági hiányt. Az Autoton a hosszabb ideig táro­landó, illetve szállítandó vasipari termékek — idomdarabok, csa­págyak, lemezek, csövek — kor­rózió elleni védelmére is alkal­mas; a rugalmas bevonat vi­szonylag könnyen eltávolítható, ha már nincs szükség rá. 1980. évi területnek és csak 57 százaléka a tájegységi előirány­zatnak. A zöldségtermedési pro­filú Észak-Szabolcs 50 százalé­kát, Észak-Nyírség üzemei alig több mint 60 százalékát hozták a célkitűzésnek. A takarmánynö­vények előirányzott területe 15 százalékkal csökken, de ez a csökkenés még mindig elmarad a 28 százalékos indokolttól. To­vábbra is jelentős szántóföldi ta­karmánytermesztést terveztek a nagyecsedi, észak-nyírségi és szatmári tájegység üzemei. A főbb növények előirányzott termésátlagai többségükben tük­rözik a tájegységi programok­ban megfogalmazott célkitűzése­ket, és jelentős mértékben túl­szárnyalják az 1989-ban realizált eredményeket. A rozs, a dohány és silókukorica átlaga viszont a tervezett növekedéssel sem éri el a központilag tervezett hoza­mokat. Kedvező az állattenyésztés _ A termelőszövetkezetek 1985-re az állattenyésztésben nagyobb növekedést irányoztak elő, mint a tájegységi programok. A szarvasmarha-állomány 3,1 szá­zalékkal, a tehénállomány több mint 2 százalékkal meghaladja az előirányzatot. Legjelentősebb növekedést a tiszalökil nagy­ecsedi és beregi tájegységek ter­veztek. A sertéslétszám 41 száza­lékkal, ezen belül a kocalétszám 33 százalékkal növekszik a táj­egységi előirányzathoz viszonyít­va. A 100 kocára jutó vágóser­tés-termelés 8 százalékkal gya­rapszik. Legnagyobb ütemben a juhállomány fejlődik. Az anya­juh 55 százalékkal, a száz anyá­ra jutó vágójuhtermelés 40 szá­zalékkal nő. A gyapjútermelés viszont eLmarad az 1980. évitől. A visszaigazolt termelőszövet­kezeti tervekben az alaptevé­kenységi termelésnél lényege­sen nagyobb ütemben tervezik növelni a kiegészítő tevékenysé­get. örvendetes, hogy e tevé­kenységen belül az ipari terme­lést tervezik erőteljes-ebben fej­leszteni. A termelőszövetkezetek olyan termeléspolitikai feladatot terveznek megvalósítani, mely­nek eredményeként a tervezett 34 százalékos bevételnövekedést mintegy 29 százalékos ráfordítás­növekedés kísér, öt év alatt a munkabér összegét 25 százalék­kal tervezik növelni. Amennyiben a VI. ötéves terv­időszakban a mezőgazdasági és ipari eredetű anyagok árarányai a maiak maradnak, a gazdálko­dás tervezett eredményessége reálisnak mondható. Cs. B. Aram megtakar ító elektronika Székesfehérvárott, a Fejér megyei Víz- és Csatornázási Művek­nél villamos energiát megtakarító mikroprocesszoros folyamatsza­bályozó berendezést állítottak be. Minthogy a vízmüvek igen nagy mennyiségű elektromos energiát használ, ennek a berendezésnek a segítségével az energia jelentős részét csúcsidőn kívül veszi a há­lózatból. Így a mikroprocesszornak köszönhető, hogy tizenkét szá­zalékos villamosenergia-megtakarítást értek el. A képen: a mik­roprocesszoros folyamatszabályozó a diszpécserteremben. AUTÓ - MOTOR * í ' ! Szónikus karburátor A motor hatásfokát és fogyasz­tását nagyban befolyásoló ,,jó öreg” karburátor nem sokat vál­tozott az automobilizmus viharos fejlődésének . / évtizedei során. Működési elve egyszerű: a szűk keresztmetszetű .szívótorkon át- áramló, felgyorsuló levegő nyo­mása csökken, ennélfogva be­szívja, magával ragadja, szét- porlasztja és a levegővel robba­násképes keverékké elegyíti a benzin cseppeket. Minéi tökélete­sebb az égési folyamat — ami­nek viszont a benzin és a le­vegő eszményi összekeveredése az előfeltétele —, annál többet képes „kihozni” a motor a ben­zin égéshőjéből. Nos, azt a bi­zonyos eszményi összekeverést a hagyományos felépítésű poriasz- tó bizony nem igen tudta telje­síteni, így a jobb keverékkép­zést biztosító benzinfecskendező berendezésben erős vetélytársra talált. Ez utóbbiról viszont az de­rült ki, hogy — kétségtelen elő­nyei mellett — meglehetősen bo­nyolult és terjedelmes, különö­sen a karburátorhoz viszonyítva, amelynek alig van mozgó, ko­pásnak kitett alkatrészei. A két­ségtelenül benzinmegtakarítást eredményező^ befecskendezés hí­vei azzal érvelnek, hogy ha rendszerük jobban elterjed, ak­kor — a sorozatgyártás előnyei miatt — majd csökken az ár is. Az érv kétségtelenül helytálló, de a sok, pontosan megmunkált mozgő alkatrészre való tekintet­tel kétséges, hogy mennyire kö­zelítheti meg a karburátor árát. Ügy tűnik, hogy egy újabb porlasztótípus, a szónikus kar­burátor — a benne hangsebes­séggel áramló levegőről kapta a nevét — megmenti a sok évtize­des múltú porlasztó „becsüle­tét”. A szónikus karburátorban „süvítő” légáramlat finomabb porlasztást és jobb keverékkép­zést hajt végre, ami végső so­ron a benzinfogyasztás 7—8 szá­zalékos csökkenését eredménye­zi. A téglalap alakú keresztmet­szeten hangsebességgel átáram- ló levegő öt mikron nagyságúra porlasztja szét a benzineseppe- két, ami szép eredménynek szá­mit, ha figyelembe vesszük, hogy a hagyományos karburá­torban mintegy tízszer akkorák a szemcseméretek. A szónikus karburátorból hiányzik a szoká­sos értelemben vett fojtószelep: a levegőmennyiséget a felül csa- págyozott, ívelt idom szabályoz­za. Alapjáratban kb. 1 milliméter szélesre, teljes gázadáskor 25 milliméternyire tágul a rés, me­netközben pedig mindig úgy vál­tozik, hogy megmaradjon a hangsebességű áramlás. A kutatók most a „kompute­res karburátor” kifejlesztésén fáradoznak, amely mikropro­cesszoros vezérléssel igazodna a környezeti levegő nyomásához, hőmérsékletéhez, páratartalmá­hoz, a motor terheléséhez és üzenwiszonyathoz, s a motor működését — figyelembe véve a kipufogó gázok összetételét is — a mért adatoknak megfelelően optimalizálná. Maga a karburá­tor — elektronikus kisegítője mi­att — még egyszerűbb felépíté­sűvé válna. Megszületése tulaj­donképpen csak idő kérdése, hi­szen a vezérlögység elkészíté­séhez ma már minden szükséges alkatelem rendelkezésre áll (egy vezérlőegység elkészítéséhez kb. 270 építőelem kell, egyebek kö­zött 30 tranzisztor és 45 dióda). Mivel az elektronikus alkatré­szek olcsó tömeggyártása ma már megoldottnak tekinthető, a „komputeres karburátor” is sok­kal olcsóbb lesz majd, mint egy befecskendező-rendszer. Pillanatnyilag még az a hely­zet, hogy befecskendező-rend- szert — költségessége miatt — csupán az amúgy is igényesebb autómodellekbe építenek be. A kisebb pénzű autósok tábora pe­dig az „energiatakarékos" új karburátorokra vár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom