Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-19 / 271. szám
1981. november 19. Kelet-Magyarország 3 Fiataloké a szó! Ezekben a napokban zajlanak megyénkben az ifjúsági parlamentek, amelyeken szinte mindenütt alkotó párbeszéd alakul ki a fiatalok és a vállalati, intézményi vezetők között munkáról, tanulásról, lehetőségekről. Munkatársaink a vasutasfiatalok és az almatároló ifjúsági parlamentjén vettek részt. Overallban a mikrofonnál A MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnökségének hosszú étterme csaknem teljesen megtelt szabadnapos, vagy munkából leváltott fiatalokkal. A beszámoló kollektív munka. Buczkó Ferenc, a körzeti üzemfőnökség vezetője az eredményekről, a gondokról is beszámolt. Melyek az utóbbi parlament óta hozott kedvező intézkedések? Az előző parlamenten többen kifogásolták, hogy a vasutasok kevesebb lakást kapnak, mint a megyeszékhely hasonló, vagy kisebb vállalatai. Talán azért is — hangzott tovább a vélemény —, mert a lakáselosztó bizottságban nincs vasutas dolgozó. Azóta van vasutas tagja is e bizottságnak, s talán ennek is köszönhető, hogy valamivel több vasutas fiatal jut lakáshoz. Többen kérték, hogy a KISZ-bizottság titkára legyen függetlenített. Az lett. A fiatal vonatkísérők o laktanya régi vaságyainak kicserélését sürgették. Nem hiába, mert azóta korszerűbb lett a szálló. Néhányan azért emeltek szót, mert a vonatkísérők nehéz, ormótlan csizmát kapnak. Azóta a kényelmesebb „surranó” lett az ellátmány. Harmincnégy minősített sportoló tartozik az üzemfőnökséghez, s a sportoló fiatalok minden segítséget megkapnak a helyi vezetőktől és a szakmai szakszervezettől. Az utóbbi két évben tizenhárom fiatal szerzett oklevelet a MÁV Tisztképző Intézetben. A műszaki főiskola vasútüzemi szakán jelenleg ketten, a tanárképző főiskolán négyen tanulnak, a középiskolák levelező tagozatain harminchétén folytatnak tanulmányokat. Az üzemfőnökségen 717 harminc éven aluli dolgozik, így érthető, hogy a káderutánpótlási tervben a fiatalok aránya megközelíti a kétharmadot. Az erőfeszítések ellenére nem sikerült javítani az ifjúsági klub munkáját. A gyesről visszajött kismamák könnyebb munkába való állítása azért is nehéz, mert többségük kevés szakvizsgával rendelkezik, így számos munkakör ellátására nem alkalmasak. Idén 45 fiatal ellen indítottak fegyelmi eljárást és ez bizony rontja a jól dolgozó többség tekintélyét is. Acs Sándor KISZ-bizottsági titkár egyebek közt arról számolt be, hogy a „Kultúrált utazásért” című országos versenyben a körzet fiataljai a közelmúltban második helyezést értek el. Gál László fiatal mozdonyvezető kifogásolta, hogy a tanulókat a mozdonyvezető-vizsga előtt három hónapig kocsirendezőnek osztják be és ez a tanulást hátráltatja. Bénáik József felhívta a figyelmet, hogy a sok túlóra balesetveszélyesebbé teszi a munkát. Takátcs Ilona ösztönzőbb bérezést sürgetett. Sztarna Attila mozdonyszerelő panaszolta, hogy a fiatal szakmunkások mosnak, takarítanak, műszakonként két órát is, mert nincs segédmunkás. Nem tartja megalázónak a takarítást, de mint mondja, ez a szakmunka rovására megy. Javasolja: fizessék meg jobban a segédmunkásokat, vagy a munkaszervezésnél eleve kalkulálják be a két óra mosást, takarítást. Buzsnyirik Judit: „Ismerem korosztályomat. Nem minden társam érez felelősséget az egyébként felelősségteljes munkája iránt... Néhány fiatal vasutas nyelvet is tanulhatna”. Erdei Csaba ipari tanuló overálban* jelenik meg a mikrofon előtt, de nemcsak ezért kap tapsot, hanem azért, mert bejelenti: vizsgák után kezdő társaival szocialista brigádot akar alakítani. Nábrádi Lajos Azonos hullámhosszon Lehettek vagy kétszázan. Jobbára munkáslányok és asszonyok. Almaválogatók és asomagolók, ládaszegezök, targoncavezetők, rakodók, vasasok. Három órára ifjúsági parlamentté'váltó zott át a ZÖLDÉRT nyíregyházi alma- tárolójának ebédlője november 13-án délután. Csak egy tmk-s brigád hiányzott. Igazolták távollétét. Éppen akkor „robbant” le a léüzemben egy gép. Ezt javították meg a tanácskozás ideje alatt. Az almatárolóban sok tekintetben meghatározó szerepe van a fiatalságnak. A fiataloktól függ jórészt a nagy gonddal megtermelt és az ide beszállított guruló aranyból valóban valuta lesz-e, s főleg mennyi! Ebben az idényben 26 ezer tonna téli alma sorsa-gondja van rájuk bízva. Felét ipari célokra dolgozzák fel; sűrítménynek, aszalványnak, szesznek. Közel 10 ezer tonna az a kincs, amely csomagolásra, ládákba, exportra kerül. Szállítanak a Szovjetunióba, a szocialista ■országokba, de a távoli Brazíliába, az arab országokba, az NSZK-ba északi rokonainknak, Finnországba is. Csakhogy amíg hűtőkocsikba, vagonokba kerül az alma, sok gond van vele. Ezekről folyt az eszmecsere. Felelősséggel, kritikusan szólt róla és a fiatalok munkában való helytállásáról Peimli László az almatároló vezetője. Ez hatotta át a vitát is. Öröm volt hallgatni Pampuchné Farkas Anna-, a targoncavezető fiatal asszony felelősségteljes fejtegetéseit. Mi tagadás, szavaiból aggodalom is kicsendült. Elavult a targoncagéppark, sok a meghibásodás. Egy-egy gép kiesése 40—50 ember munkáját is hátráltathatja. Késhet a csomagolás, a rakodás. Ez okozza hosszabb ideje a legtöbb feszültséget. Bizakodott, hogy hamarosan megoldják e gondot, s már a jövőre való gondosabb felkészülésre figyelmeztetett. Hatházi Tiborné a feldolgozó üzemi fiatalok sérelmét tolmácsolta. Kérte a normák felülvizsgálását, mert sok az aránytalanság. Csak példaként említem — mondta —, hogy a nyáron az exportuborka válogatásáért mázsánként 5 forintot kaptunk. Még a pótlékokkal együtt sem kerestünk 50—60 forintnál többet egy műszakban. Karakó Jó- zsefné a gyesről visszatérő kismamák gondjairól beszélt. Javasolta nyári óvodai megőrző megszervezését az üzemben. Szabó József rakodómunkás egyes normák elavultságáról szólt, sürgette mások megváltoztatását. Figyelmeztetett olyan baleseti veszélyforrásra, amelyet már meg lehetett volna szüntetni. Elhangzott itt többször: a parlament a munkahelyi demokrácia érvényesülésének ifjúsági fóruma. Ez érvényesült szónoklatok, kölcsönös dicsérgetések nélkül. Vezetők és fiatalok azonos hullámhosszon gondolkoztak, s ítélték meg a sürgős teendőket, amelyek megoldásától függ a minőség javulása, az exporttervek teljesítése, a jó munkamorál és nem utolsósorban a fiatalok keresete is... <• Farkas Kálmán Szabják a zsákanyagot A nagyhalász! zsákgyárban a körszövött anyagot automata gépen darabolják és varrják zsákká. (JL.) RAGASZTÓPISZTOLY ÉS BEVÁSÁRLÓNAP Könnyíteni a munkán Egyszerű, de ötletes árubemutató gondolát „álmodott” üzletébe Kigyósi Mihály, a Nagykállói ÁFÉSZ boltvezetője. Egy kerékabroncs és egy tengely felhasználásával fillérekbe került az állvány. Apróság, mégis hasznos színfolt az üzletben. Nem nyertek Évekig mit sem törődtek az újításokkal az ÁFÉSZ-ek- ben. 1978, a hároméves újítómozgalom meghirdetése óta foglalkoznak alaposabban a témával. A siker változó. A nagykállói, a nyíregyházi és fehérgyarmati fogyasztási szövetkezet eredményeiért elismerést is kapott. Ezzel szemben a Baktalórántházi és a Vásárosnaményi ÁFÉSZ tavaly egyetlen ötlettel sem jelentkezett. — Korábban nem fordítottunk gondot az ésszerűsítésekre — kínál hellyel Kincs Géza, a Baktai ÁFÉSZ elnöke. — Az utóbbi két évben ezért is nem nyertük el a Kiváló Szövetkezet címet. Kincs Géza rövid ideje áll a szövetkezet élén. Az új elnök szeretne minden téren előbbre lépni: — Vállaltuk, hogy az idén lesz legalább egy komolyabb újításunk. Ennek érdekében októberben TIT-előadást szerveztünk. Először egy tévhitet kellett eloszlatnunk. Sokan úgy vélték, hogy újitás csak valami milliós megtakarítást hozó briliáns ötlet lehet. Az apróbb kezdeményezések éveken át elsikkadtak. Novemberben ötletnapot szervezünk, ahol minél több jó javaslatra számítunk. Pásztói, az elégedetlen Kerékgyártó Antal, a Nagykállói ÁFÉSZ személyzeti vezetője 1976-tól naplót vezet az újításokról: — Eddig 30 bejegyzésem van. A siker egyik titka: esztendők óta jól működik nálunk az egy brigád — egy újítás mozgalom. A másik ok: hogy ipari üzemeink is vannak. A legtöbb javaslat ezekből érkezik — míg a legkevesebb a vendéglátás és a kereskedelem területéről. Ha csak a két utóbbi munkáját értékelnénk, aligha dicseked-hetnénk ilyen jó eredményekkel. A naplóban Pásztói János neve szerepel legtöbbet. A bőröndüzem művezetője, mióta itt dolgozik, 26 újítást adott be. November 7 tiszteletére megkapta a Kiváló Ojító kitüntetés arany fokozatát, melyet a hónap végén vesz át Budapesten. Mi inspirálja? — kérdeztük a fiatalembert: — Elégedetlen vagyok. Nem tudom megállni, hogy ne javítsak, könnyítsék a munkán. Többek közt egyszerűsítette az üzemben a drótvégtelenítés műveletét, festékszóró pisztolyból ragasztópisztolyt szerkesztett, készített egy drótvágó masinát. Kár, hogy kevés a hozzá hasonló, lelkes ember. — Ennek szerintem részben anyagi oka van — folytatja a művezető. — A jutalomból sokszor még az anyagköltség sem térül meg. Változó a fogadtatás is. Sokan idegenkednek minden újdonságtól. A díjazással a Nyírbátori ÁFÉSZ-nél sem elégedettek: — Évente 40 ezer forintot, tartunk fenn erre a célra — tudtuk meg Körmendi László osztályvezetőtől. — Ez kevés. Általában ötszáztól — négyezer forintig jutalmazunk. Az idei ötletnapokon Nyírbátorban 103 javaslat hangzott el, melyek többsége hasznosítható. Hetey Gáborné egyszerre három ésszerűsítéssel jelentkezett. Tervezett egy árubemutató állványt, javasolta a raktározás és üvegvisszaváltás korszerűsítését. A pénteki bevásárlónap megszervezésével foglalkozó ötletét újításra is felterjesztették. Jutalma mindezért: 800 forint volt. ötéves verseny kezdődött Áfészeink évről évre újítási feladattervet készítenek. Ezekben azt foglalják össze, hogy milyen jellegű ötletekre számítanak. Kezdve a hálózatfejlesztéstől a vásárlási körülmények javításán át az energia- az anyag- és élőmunka-takarékosságig. A kereskedelemben is születhetnek jelentős ötletek. Igazolja ezt egy nyírbátori példa: Baráth István belső ellenőr a jutalékfelosztás korszerűsítésével a bérezés igazságos alapjait teremtette meg. — Folyamatosan buzdítjuk a tagságot az újításokra — tájékoztat Harsányt Béla, a MÉSZÖV főelőadóig. — (Ma már ez is feltétele a Kiváló Szövetkezet címért zajló versenynek.) Ezt szolgálta az októberi újítási ankét, amely az 1981—85-ös újítási versenymozgalom nyitánya is volt. Hét éve jelent meg a Minisztertanács rendelete az újításokról. A mozgalom egyelőre még gyerekcipőben jár, bár az 1978—80-as eredmények biztatók. Ez idő alatt az ÁFÉSZ-ekben 156 újítást adtak be. Ezek közül 63-at hasznosítottak, melyek 818 ezer forint megtakarítást eredményeztek. A továbblépés mindannyiunk érdeke. Házi Zsuzsa T aláltam egy kislányt az erdő szélén, ahogy mentem le ebédelni az Erdei Csárdába. Három napja nem ettem főtt ételt, gondoltam, hogy megeszem egy Üjházyt. Már mint tyúklevest. Ahogy bandukolok, látom a kislányt. Olyan szőke volt, mint az érett búzakalász. — Te, mért ülsz ott a földön ? — Azt mondták, üljek itt. — Mikor mondták? — Tegnap. — Anyád mondta? — Igencsak. — Éhes vagy? — Igencsak, már két napja. — Na, gyere, eszünk valamit. Mit szeretsz? — Levest. Amiben van egy kis tészta. Rendeltem néki hortobágyi csigás tésztalevest, Galambos Lajos: ÚTSZÉLEN és almás lepényt. — Te jó ember vagy — mondta. — Odamehetek hozzád? — Nem. — Miért nem? — Mert nekem van két gyermekem. Egy nagy fiam és egy nagy leányom. — Veled laknak? — Nem. — Miért? — Nem szeretnek. — Miért? — Azt mondják, rossz ember vagyok. — Te? — Azt mondják. — Én ezt nem hiszem. — Hidd el. Elhagytam mindkettejüket. — Engem is elhagysz? — El. De előbb átadlak a rendőrségnek. Rendben ? — Rendben. De neked nagyon fáj valami, ugye? — Nekem már semmi. Semmi az ég alatt. Gyere hadd adjalak át a rendőrségnek. Hát itt van a szomszédomban a rendőrség. S amikor átadtam őt, és eljöttem onnét, már kint az utcán valami kiáltást hallottam: — Apa, gyere vissza. — Ne hagyj el, kérlek. Elhagytam. Nem tudhatom, mi van most vele? Emberi kötelességemet teljesítettem. De nem tudok aludni azóta. Csak visszatér a kiáltása: — Ne hagyj el, kérlek. Vetélkedő T izenkét csapat harminchat versenyzője — plusz a szurkolók, mert ilyenek is voltak —, vettek részt a minap a MEDOSZ megyei vetélkedősorozat döntőjében. A tét komoly volt, nemcsak az első helyezettnek járó több ezer forint miatt, azért is, mert a nyertes szocialista brigád a megyét képviselheti az országos finálén. Nem babra ment tehát a játék, s mégis jó volt látni, hogy játék volt az a javából, annak minden feszültségével egyetemben. S ami talán még ennél Is fontosabbnak tűnt: a díjak komolysága ellenére is a fair play szelleme érvényesült. Bizonyíték erre, hogy azok a csapatok, melyek úgy a versengés félideje táján már tudva tudták, hogy nem díj, és nem a továbbjutás vár rájuk, elkezdték segíteni a többieket, azokat, akik még esélyesek maradtak. Tették ezt akkor, amikor saját érdekükben, eszük ágában sem volt puskázni. Mit tagadjam, sokszor fenntartásaim vannak az ilyen vetélkedősorozatokkal szemben. Ám látva azt, hogy a segédmunkástól a mérnökig mindenki fellelhető volt a csapatok tagjainak sorában, felül kellett vizsgálnom álláspontomat. Annál inkább is, mert kortól, nemtől, iskolázottságtól függetlenül mindenki készült, tanult, s biztos, hogy tudott is. Volt, aki könnyen, választékosán adta elő ismereteit, s akadt, aki a kifejezés nehézségeivel birkózva, szinte dadogva, az izgalomtól kissé bénultan mondta el azt, amit megtanult. S lehet — sőt biztos is —, hogy ismeretei mélyebbek voltak a mutatottnál; de nincs mit tenni: tudásunkat „elővezetni” is meg kell tanulni. Ez a tudásanyag nem volt kevés, s különféle könyvekből, lexikonokból összeszedni az ilyesmiben járatlanok számára bizony nem könnyű. A versenyzők érdeme így tehát még nagyobb. S ha dicsérjük a vetélkedőket, mert a versenyzők — és a hallgatók — épülését szolgálják, hadd idézzük a MEDOSZ. egyik tisztségviselőjét, úgy is mint a versengés zsűrijének elnökét, aki azt mondta: „örülnénk, ha a hivatásos tisztségviselők is annyira mélyen ismernék a földmunkásmozgalmakat, vagyis elődeink harcait, mint amennyire jártasak ebben azok, akik szabad időt áldozva készültek erre a versenyre.” S. Z.
